Gazdálkodói vélemények a növénytermesztés kockázatairól

Irodalmi áttekintés



A kockázat a vállalkozás, a gazdálkodási tevékenység szükségszerû velejárója. A különbözõ gazdasági események – például az árváltozások – kiszámíthatatlansága, a fagy, az aszály esetleges kártétele, az emberi tényezõk változékonysága bizonytalanná teszik a gazdálkodó elképzeléseinek, terveinek megvalósulását (Buzás és tsai, 2000).



A kockázat fogalmát a gazdasági döntéshozatallal célszerû kapcsolatba hozni. A döntéshozatal jellemzõen bizonytalan körülmények között történik, a gazdálkodó számára nem ismert a döntés eredményét befolyásoló külsõ és belsõ tényezõk jövõbeni alakulása (Bácskai és társai, 1976). A termelõknek alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez, és védekezniük a váratlan események kedvezõtlen hatásai ellen (Bálint és társai, 2000).



A kockázat forrásainak feltárása a döntési folyamat fontos része. Castle és társai (1992) szerint a kockázatok forrásainak mértéke ágazatonként eltérõ és idõben változó, de alapvetõen az alábbi csoportokba sorolhatóak be: termelési kockázat, piaci kockázat, pénzügyi kockázat, elavulási kockázat, véletlen veszteségbõl fakadó kockázat, jogi kockázat és emberi kockázati tényezõk.



A gazdálkodók döntéseik meghozatalánál mérlegelik az események bekövetkezési esélyeit (valószínûségét) és azok gazdasági következményeit, céljaik elérésére gyakorolt hatásait (Bácskai és társai, 1976).



Anyag és módszer



A kockázati források és a bizonytalansági tényezõk kezelését kérdõívek segítségével mértük fel, a kérdéseket Castle és társainak (1992) irányelvei szerint állítottuk össze. Ezek alapján a kockázati tényezõk forrásait 6 csoportba soroltuk be: termelési kockázatok, piaci kockázatok, pénzügyi kockázatok, technológiai kockázatok, jogi kockázatok és emberi erõforrás okozta kockázatok. A gazdálkodók a tényezõket 1–5-ig osztályoztak attól függõen, hogy melyik milyen mértékben befolyásolja a gazdálkodási tevékenységüket (1 = nem jelentõs, 5 = igen jelentõs).



Intézetünkben korábbi kutatásokból rendelkezésre állt egy adatbázis, a gazdálkodók kiválasztása ebbõl történt meg, rétegzett mintavétellel. 2005 nyarán postai úton 1000 db kérdõív került kiküldésre Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye gazdálkodóinak, ebbõl 261 db kiértékelhetõ érkezett vissza. A kérdõívek feldolgozását EXCEL program segítségével végeztük el.

Eredmények és értékelésük



A kérdõív három részbõl állt, az elsõ részben a gazdálkodásra vonatkozó általános adatokra kérdeztünk rá. A válaszadók 62%-a csak növénytermesztõ tevékenységet végez, 2%-uk csak állattenyésztéssel, és 36%-uk mindkettõvel foglalkozik. Ha növénytermesztési tevékenységük célja szerint nézzük a válaszadók megoszlását, akkor a legnagyobb arányt az elsõsorban értékesítésre termelõk képezik, a gazdálkodók 76%-ának ez a célja, és 18% értékesíti a felesleget.



A kérdõív második részében a növénytermesztési gazdálkodási tevékenységre ható kockázati tényezõket értékelték a válaszadók annak megfelelõen, hogy mennyire befolyásolják õket ezek a döntéshozatalnál.



A termelési kockázatok az olyan elõre nem megjósolható tényezõk által okozott termésbeli ingadozás következtében lépnek fel, mint az idõjárás, a betegségek, a kártevõk és a genetikai változatok. A termelési kockázatok közül a válaszadók szerint az éves csapadék ingadozó mennyisége, a szélsõséges és túlságosan változékony idõjárás emelkedik ki. A feltételezett éghajlatváltozásban rejlõ kockázatokat igen alacsonynak ítélték meg (1. ábra).

A kockázati tényezõk következõ csoportja a piaci kockázatok. A csoport tartalmazza azoknak az áraknak az ingadozását és bizonytalanságát, melyet a gazdálkodók a termelés inputjaiért fizetnek, és amelyeket a termékeikért kapnak, valamint a piaci kereslet és kínálat változását.



A gazdálkodók az értékesítésre kerülõ fõtermék és az erõforrások árának változását tartják jelentõsebb kockázatnak (2. ábra). Nagyrészt ezek határozzák meg a bevételt és költségeket, így az adott év jövedelmét. A piaci igények változását kevésbé tartják kockázatosnak, hatásuk hosszabb távon jelentkezik, így több lehetõsége van a gazdálkodóknak ezen kockázatok kezelésére.



A pénzügyi kockázatok a vállalkozás eszközeinek finanszírozására vonatkoznak. Az idegen tõke növekvõ felhasználása, a kiszámíthatatlan pénzforgalom megteremtik annak valószínûségét, hogy elegendõ pénz hiányában a gazdálkodók nem tudnak a követeléseknek eleget tenni, így növekednek a likviditási gondok. A magyarországi gazdálkodók elsõ helyen említették a pénzügyi kockázatok között a támogatások kifizetésének késedelmét (3. ábra).



A technológiai kockázatok a különbözõ termesztéstechnológiákból, azok be nem tartásából, a váltásból eredõ kockázatokat jelentik. Ezeket a kockázatokat értékelték legkisebb jelentõségûnek a válaszadók (4. ábra).



A törvények és az állami célkitûzések, melyek a társadalom változó felfogását tükrözik, növekvõ kockázati forrást jelentenek. Ilyen kockázati forrás például az agrárpolitika és a környezetvédelem, de ide tartozik a kereskedõi magatartásból eredõ kockázat is (5. ábra).



Az emberi kockázatok közé az egyes személyek – gazdálkodó és alkalmazottak – jelleme, egészsége, viselkedése és szaktudása tartozik. Ezek közül a válaszadók az egészségi állapotból eredõ kockázatoknak tulajdonítanak nagyobb szerepet (6. ábra).



A kockázatkezelési eljárások azok az óvatossági lépések, melyekkel csökkenthetõ a kockázat, mérsékelhetõ a hatása vagy fokozható a vállalkozás azon képessége, hogy a kedvezõtlen hatásokat átvészelje. A válaszadó gazdálkodók a piaci információk beszerzését tartják a legjelentõsebb kockázatkezelési eljárásnak a gazdálkodási tevékenységükben, de a pénztartalékolás, az értékesítési szerzõdések elõre történõ megkötése is fontos szerepet kap. Kis szerepet kap a kockázatok menedzselésében az öntözés és a vagyonvédelem.



Az alkalmazott kockázatkezelési módszereket jelentõsen meghatározza az, hogyan viszonyulnak a kockázati tényezõkhöz a gazdálkodók, ezáltal az alkalmazott eljárások gazdálkodónként eltérõek lehetnek. A válaszadók nagy része, közel 90%-a foglalkozik több növényfaj termesztésével, az idõjárási elõrejelzések figyelemmel kísérésével és a piaci információk beszerzésével.

Következtetések



A gazdálkodók leginkább a közvetlen, általuk nem, vagy alig befolyásolható tényezõket tekintik meghatározó kockázatnak, és kockázatmenedzsmentjük ezek hatásainak csökkentésére irányul. A vállalkozások általános célja a jövedelemszerzés, melyet bevételeik és költségeik határoznak meg. Ebbõl adódóan a felsorolt hat kockázati forráscsoport közül kiemelkedik a piaci kockázatok szerepe, hiszen a gazdálkodók a legjelentõsebb, a gazdálkodási tevékenységüket leginkább befolyásoló kockázati forrásnak a fõtermék árának és az erõforrások árának változását látják. Ennek megfelelõen alakul a kockázatkezelési eljárás is, a gazdálkodók minél több piaci információ beszerzését tartják fontosnak. Jellemzõ kockázatkezelési mód a több lábon állás is, a gazdálkodók nagy része több növényfajt termel, sokan rendelkeznek egyéb jövedelemmel, és foglalkoznak állattenyésztéssel. A specializációból adódó elõny, többletjövedelem a kockázatkezelés ezen formájával elveszik, ez lesz a kockázat ára.

Irodalomjegyzék:



Bácskai Tamás–Huszti Ernõ–Meszéna György–Miko Gyula–Szép Jenõ (1976): A gazdasági kockázat mérésének módszerei.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest



Bálint András–Sidlovits Diána–Szép Katalin (2000): Kockázat és kockázatkezelés a kertészetben

(internet cím: http://www.vetesforgo.hu/index.php?menu=cikkek&temaid=4&cikkid=48)



Buzás Gyula–Nemessályi Zsolt–Székely Csaba (szerk, 2000): Mezõgazdasági üzemtan I.,  Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest



Castle, E.N.–Becker,M. H.–Nelson, A.G. (1992): Farm Business Management, Farmgazdálkodás, Szerk.: Nemessályi Zs., Mezõgazda Kiadó, Budapest.



Hungarian Central Statistical Office: Agriculture in Hungary, 2003, Farm Structure Survey–Volume II., Budapest, 2004.



A szerzõk ezúton fejezik ki köszönetüket a válaszadó gazdálkodóknak!