Önjáró hidas permetezõgép alkalmazhatósága a napraforgó fungicides állományvédelmében

Az egyoldalú gabonacentrikus vetésszerkezetben fontos szerepet töltenek be az olajnövények, melyek együttes területe mintegy 10–15% a szántóföldi vetésszerkezetben. Termesztésük teljes egészében gépesíthetõ, legfontosabb munkamûveleteik nem esnek egybe a gabonafélékkel, ezáltal a gépi eszközök kihasználása javítható. Elõnyük még, hogy kedvezõtlenebb körülmények között is termeszthetõk és az értékesítésük biztosabb. A napraforgó országos vetésterülete 350–500 ezer ha között változott az elmúlt 10 évben, de 2005-ben 522 ezer ha-on termesztették, így hazánk az EU második legnagyobb napraforgó termesztõ országává lépett elõ. A napraforgó gazdaságos termesztését több tényezõ befolyásolja, így a fajta, vetésidõ, tõszám, tápanyag-utánpótlás és nem utolsó sorban a növényvédelem. A napraforgónak közismerten sok gombabetegsége van, ugyanakkor a fungicides állományvédelem lehetõségei – több szempontból is – korlátozottak.

A védekezések korszakai



A 70-es években a legnagyobb kórtani problémát a napraforgó peronoszpóra jelentette, mely a csírázó állomány kiritkulását vagy késõbb a növény törpülését okozta. A betegség elleni legolcsóbb kémiai védekezés a vetõmagvak csávázása metalaxyl hatóanyaggal, mely évtizedek óta bevált technológia. A napraforgó peronoszpóra ellen a 90-es évektõl kezdve már a nemesítõk is védekeznek. A rezisztenciáért felelõs gének az új hibridekben már megtalálhatók, ezáltal a növények megfertõzõdése jelentõsen csökkenthetõ. Az új peronoszpóra rasszok kialakulásának veszélye miatt a nemesítõi munkát folyamatosan fenn kell tartani.



A 80-as években a termelõk életét a tányérbetegségek keserítették meg. A csapadékos nyarakon a szürkepenészes és a fehérpenészes rothadás a termésátlagokat jelentõsen csökkentették. A tányérrothadás elleni hatékony védekezés összetett feladat elé állította a növényvédelmi szakembereket. A megfelelõ agrotechnikai szabályok betartásával (vetésváltás, tõszám stb.) a tányérrothadás kialakulását csak késleltetni lehet, de csapadékos nyarakon a kórfolyamat biztosan elindul. Ebben az esetben már csak kémiai védekezéssel csökkenthetõ a kár, melynek jól bevált eszköze a merevszárnyú repülõgép vagy a helikopter. A megváltozott birtokstruktúra miatt a légi növényvédelem fokozatosan háttérbe szorul.



Hazánkban a 90-es évektõl kezdve a szárbetegségek dominálnak, így a Diaporthe helianthi, Sclerotinia sclerotiorum, Macrophomina phaseolina, Alternaria sp., Phoma macdonaldii és a Botrytis cinerea fellépése esetenként országos járványt és jelentõs terméskiesést idézett elõ. Ilyen volt az 1997-es esztendõ, amikor a Diaporthe járvány hatására az országos termésátlag kb. felére csökkent. A Diaporthe helianthi kórokozó tünetei a csónak alakú õzbarna foltok elsõsorban a szár alsó részén jelennek meg. A foltok intenzíven növekedhetnek, elérhetik a 20 cm-es hosszúságot és gyakran az egész szárrészt körülölelik. A szár bélszövete idõvel elsorvad, üregessé válik, meggyengül s ezáltal könnyen eltörik. A csapadékos nyár miatt 2005-ben újra nagy károkat okoztak a tányérbetegségek.

A védekezés idõzítése



A tapasztalataink azt mutatják, hogy a júniusi Diaporthe fertõzések okozzák a legnagyobb károkat. Amíg a betegség csak a levélen található, addig felszívódó hatóanyaggal a kórfolyamat jól blokkolható. A megkésett védekezések, amikor a betegség már a száron is megtalálható, már nem hoznak kellõ eredményt. Virágzáskor elvégzett kezelés már csak a tányérbetegségek (Sclerotinia, Botrytis) ellen nyújtanak megfelelõ védelmet. Ideális az lenne, ha elõrejelzésre alapozva a kórokozó fõ fertõzési idõszakában végeznénk a kezelést szántóföldi permetezõgéppel 300 l/ha lémennyiséggel. Ez idõjárástól függõen június közepétõl július elejéig tart. Ekkor viszont a napraforgó magassága már akkora – optimális vetésidõt feltételezve – hogy hagyományos permetezõgéppel taposási kár nélkül nem lehet elvégezni a permetezést. Ezért a védekezést hagyományos szántóföldi permetezõgéppel 6–8 lomblevél páros állapotban kell elvégezni, amikor még utoljára be lehet menni az állományba taposási kár nélkül. Ez általában június 6–15. körül van. Ha ekkor végezzük a kezelést, akkor a készítmények kb. 3 hetes hatástartamát figyelembe véve megelõzhetjük a szárbetegségek kialakulását. Az engedélyezett felszívódó fungicidek hatásosak a kórokozók ellen, de ennek feltétele a kórokozók fertõzési ciklusához igazodó idõzítés.

A védekezés eszközei



A hagyományos szántóföldi permetezõgéppel a növény 6–8 levélpáros állapotáig tudunk védekezni a szárbetegségek ellen, de ez sok esetben nem esik egybe az optimális védekezési idõvel. A légi úton történõ védekezés erõsen visszaszorult a táblaméret, az elsodródás és a közepes hatékonyság miatt. Ezeket a problémákat küszöbölheti ki a hidas permetezõgép, melyek használata egyre jobban terjed.



A vizsgálat során John Deere 4720 típusú önjáró hidas permetezõgéppel juttattuk ki az Amistar Xtra és a Sfera 267,5 EC fungicideket különbözõ dózisokban. A permetezéseket 6–8 levélpáros állapotban, virágzás kezdetén és citroméréskor végeztük el PR63A82 fajtában. Ez az önjáró permetezõgép 3000 l-es tartállyal és 27,4 m szórókerettel rendelkezik. Hasmagassága 170 cm és fel van szerelve GPS alapú párhuzamvezetõ rendszerrel, ami kiküszöböli a csatlakozási hibákat. A permetlé mennyisége az elsõ idõpontban 330 l/ha, míg a második és harmadik permetezéskor 400 l/ha volt. A vizsgálatot nagyparcellán (0,72 ha) 4 ismétlésben végeztük el. A kezelések szár- és tányérbetegségek elleni hatékonyágát a „Hatósági fungicid és baktericid módszertan” szerint értékeltük. Ezt követõen deszikáltuk az állományt, majd betakarításkor mértük a parcellák termésátlagát és a magok olajtartalmát.

Eredmények



A fungicides kezelések hatására a napraforgó növényeken a gombás eredetû szár- és tányérbetegségek gyakorisága jelentõsen csökkent. A legjobb védõhatást akkor kaptuk, ha az Amistar Xtra és a Sfera 267,5 EC készítményeket 1,0 l/ha dózisban 3 alkalommal juttattuk ki. A hektáronkénti dózis és a kezelések számának csökkentésekor a betegségek elleni biológiai védõhatás romlott. A kezeletlen parcellákon a betegségek hatására augusztus közepén leszáradtak a levelek, ezzel szemben a fungiciddel kezelt parcellák zöldek maradtak és tovább fotoszintetizáltak. A fungicides kezelések hatására szignifikánsan nõtt a termésátlag (+ 0,5–0,8 t/ha) és a magok olajtartalma (+ 2–3%). A PR63A82 fajta növénymagassága évjárattól és termõhelytõl függõen 180–200 cm között változik, ezért a 170 cm hasmagasságú hidas permetezõgép kismértékû kárt okozott a tányérok letörésével.



A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy megfelelõ magasságú fajta megválasztásával az önjáró hidas permetezõgép hatékonyan alkalmazható a napraforgó fungicides állományvédelmében. Az önjáró hidas permetezõgéppel a gombaölõ szerek kijuttatása nem függ a növénymagasságtól, ezért gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve a napraforgó szár- és tányérbetegségei ellen 1 (2) alkalommal célszerû védekezni a fertõzési viszonyoktól függõen.