Talajmegmunkálás mulchvetéshez a DLG-FOKUS TESZTBEN

Míg az üzemvezetésben a költségdegresszió a mezõgazdasági üzemekben majdnem kimerített, addig a termelési költségcsökkentés lehetõségei még nincsenek teljesen kihasználva a szállítási logisztikában és a talajmegmunkálás területén. Különösen az EU keleti bõvítése fogja megmutatni, milyen adekvát technika tud hozzájárulni a termelékenység fokozásához és azzal közvetetten a tevékenység biztosításához belföldön is.

A hagyományos ekés vetés eltérõ gazdálkodási eljárásai a mulchvetésen át a direktvetésig képezik a vita tárgyát. Ha a direktvetés munkavégzési költségei a legalacsonyabbak, ez az eljárás a gyakorlatban akkor is csak alárendelt szerepet játszik.

A talajmegmunkáló eszközök mûszaki fejlesztését manapság többnyire a nem forgató munkaeszköztípusok területén végzik. Regionálisan a mezõgép-kereskedelemben a forgalom áthelyezõdése vehetõ észre az ekérõl erre a mûszaki területre.

A mulchvetés mint eljárás, speciális követelményeket támaszt a talajmegmunkálásban a munkaeszközök felszereltségével és a felszerelési menedzsmenttel szemben. Az erõs hozamú állományok biztos és egyidejûleg kedvezõ költségû etablírozása eközben központi jelentõséget kap. Ha az üzemvezetõ figyelme ma lényegileg a költségoldalra irányul, akkor sem szabad azt a hozamoldalnak megsínylenie. A kereskedelemben és a gyártóknál ezért jó ideje egyértelmûen észrevehetõ, hogy nemcsak a technika, hanem egyre inkább a növénytermesztési és a talajtanismeret után is érdeklõdnek a végsõ vevõk.

Ezen aspektusból vette nagyító alá a DLG-tesztcsoport Groß-Umstadtban 9 gyártó összesen 11 talajmegmunkáló eszközét. A Kieli Egyetem, a Hohenheimi Egyetem és a Mezõgazdasági Szövetségi Kutatóintézet (FAL) tudósaival együtt a Német Mezõgazdasági Társaság (DLG) szakértõi alaposan megvitatták a 11 munkaeszköz technikáját és a szántóföldi mûvelés koncepcióját. A munkaeszközök kiválasztásánál a középpontban a szántóföld õszi búza mulchvetésére való elõkészítése állt tarlómegmunkálással és egy második, mélyebb munkafolyamattal.

A talajmegmunkálás csökkenõ intenzitásával, tehát kevés megmunkálási menettel, nõnek a menetenkénti munkaminõséggel szemben támasztott követelmények.

A DLG „Munkaminõség”-teszthez a gyártók az alábbi gépeket állították rendelkezésre. A 11 jelölt 3 munkaeszközcsoportra lett osztva. Az elsõ csoport a kétsoros kultivátorok. A gyakorlatban ezek a gépek néhány éve ismertek. A kedvezõ beszerzési ár mellett a robusztus és mindenekelõtt kompakt szerkezet, valamint az univerzális alkalmazás adják a plusz pontokat ezen gépeknek. Jóllehet, továbbra is helyt fog állni ez a piaci szegmens. A megfelelõ területstruktúrával rendelkezõ gazdálkodók, akik nemcsak a divatot követik, hanem inkább a bevált technikára adnak, a jövõben is ezekbe a munkaeszközökbe fognak befektetni.

A Pöttinger Synkro szárnyas késsel felszerelt, közepes duplaszív kapákkal. A lengõ ROTO-Pack henger a visszatömörítés és a bekeverés funkcióit kombinálja. A hegesztett boronafogak még egyszer bekeverik a felszínen maradt növényi részeket. A Frost a TGFA-géppel vett részt, mely szintén duplaszív kapákkal és szárnyas késekkel, valamint beállítható dupla tömörítõ hengerrel rendelkezik, a Kongskilde a Delta nevû szárnyas késes szántóföldi kultivátort mutatta be. A Delta dupla vágóhengerek a felszerelt menetirányban a visszatömörítésért felelõsek.

Különleges jellemzõ
Ha forgatjuk a hengert, és ellenkezõ irányban forgatjuk, összeaprítja a talajt. A Lemkentõl a Smaragd volt a teszt résztvevõje az új Combi-Liner futómûvel. A Smaragd ezen új, félig függesztett változatának különlegessége a függesztõszerkezet, mely a tömörítõ kerekekre támaszkodik. Itt kombinálhatók munkafolyamatok. Az ötödik kétsoros munkaeszköz a Kerner Galaxis. A hidraulikus túlterhelés biztosítás mellett a Galaxis csillagkerék mûvelõelemekkel és a már megbízhatóságáról ismertté vált Cracker tömörítõ hengerrel felszerelt.

A második csoport közös ismertetõjegye a háromsoros szerkezet. A kétsoros munkaeszközökkel szemben ezeken a gépeken 3 vagy 5 késsel több van, intenzívebb a talajban végzett munka. Az ezekre a típusokra jellemzõ hagyományosan jobb szalmabekeverés további elõnyként ismerhetõ el. Azonban figyelembe veendõ szempont a hosszabb szerkezet és a magasabb ár, amikor a könnyebb traktorokkal rendelkezõ kisebb üzemeknek a két- vagy háromsoros munkaeszközök között kell dönteniük. A gyártók munkaeszköz-programjában gyakrabban megtalálhatók ezek a háromsoros munkaeszközök.

A tesztben a Köckerling a Triomix 10 késes gépével mutatkozott be. A nagyszámú különbözõ késtípus, melyeket a gyártó ehhez a munkaeszközhöz kínál, kihangsúlyozza annak sokoldalúságát.

Hasonlóan adja meg a kiválasztás lehetõségét a Horschnál a Terrano, mely szintén 10 késsel felszerelt. A Köckerlinggel ellentétben a Horsch a legtöbb késhez gyorscserés rendszert kínál. Hogy melyik megoldás az ésszerûbb, a kedvezõbb árú kések vagy a gyorscserés rendszerû szerkezet, rendszerint a gyakorlat dönti el. A csoportban a harmadik gép, a Lemken Thorit kultivátor 12 késsel rendelkezik. A Lemken rendszerint lándzsás késsel szerelte fel a Thorit nehéz kultivátort, kizárólag a nagyobb munkamélység miatt. A teszt során azonban a Thorit szárnyas késekkel volt felszerelve, amely azonban a sekélyebb munkavégzést is lehetõvé teszi.

A legnagyobb számú mûvelõeszközzel felszerelt, ezért egyben drágább munkaeszközök, a félig függesztett kombinált kultivátorokból álló harmadik tesztcsoport. A futómû által itt lehetõség van a több mûvelõeszközsor mellett a nehezebb tömörítõ hengerek alkalmazására. Ez elõnyt jelent, mely a használat során a flexibilitást és a munkavégzés intenzitását kedvezõen befolyásolja. Itt, a gyakorlatban való alkalmazáskor, de eladásnál és tanácsadásnál is a szakértõ véleményére van szükség. A munkaeszközök munkaminõsége itt nyilvánvalóan a jó beállítástól függ. Még egy tipp: ha egy gazda eddig a talajmegmunkáló eszközöket a hárompont hidraulikára függesztette, a félig függesztett munkaeszközöknél nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyakran szükséges hátsótengely-terhelést. Az Amazone a Centaurt tesztelte. Az elülsõ mélységhatárolást egy elõfutó tömörítõ kerék biztosítja. Egy kultivátorkapa-sor után a Centaurnál két tárcsasor került elhelyezésre. A kombináció végén található az ékgyûrûs tömörítõ henger, utánvezetett fésûs boronával. A Rabe a Fire-Bird gépén kicsit másképp rendezte el a mûvelõelemeket.

Elsõ mûvelõelemként és elsõ mélységhatárolásra szimpla tárcsasor szolgál. Ezt követik a kultivátorkapák. Rugós fogak és a fésûs borona egyengetik el a talajfelszínt, egy nehéz mulchhenger tömöríti az átdolgozott talajt.

A Köckerling ezzel szemben a 8-soros Vario exakt-grubberjával megint más koncepciót követ. Itt a munkát mindenekelõtt a 23 kultivátorkés végzi, melyeket egy, a Köckerling által 8-sorosnak nevezett kultivátorvázra helyeztek el. A sok mûvelõelem miatt ezeket egy meglehetõsen hosszú vázra helyezték el. Az egyengetõ mûvelõelemek a kultivátorkések és a dupla STS tömörítõ hengerek között helyezkednek el.

A teszt
A tesztben a 11 résztvevõ gépnek a DLG a következõ feladatot adta: két munkafolyamattal, egy sekély tarlóhántással és egy mélyebb tarlóápolással egy lehetõleg mulchvetésre alkalmas vetõágyat kellett elõkészíteni. Ez a megmunkálási módszer egy költségcsökkentett talajmegmunkálás szükségességébõl ered, lehetõleg egyenletesen magasra várt terméshozamnál.

Pont a német üzemek termelési struktúrája teszi szükségessé, hogy a termõhely termelési potenciálja a jövõben is optimálisan ki legyen használva. Aki itt ki akarja játszani erõsségeit, alternatívákat kell, hogy mutasson a gazdálkodónak és a bérvállalkozóknak is.

Az egyes munkaeszközök eltérõ erõsségeinek és mûvelési stratégiáinak ismertetéséhez a vonóerõ-igény és a visszatömörítés, valamint a szalmabekeverés vehetõk figyelembe, a munkavégzési minõség paramétereként. Ezek mellett a DLG-Fokus tesztek eredményei ismertetik a mindenkori munkához szükséges vonóteljesítményt, tehát a vonóerõ- és vonóteljesítmény-igényt, a munkasebességet és mindenekelõtt a fajlagos üzemanyag-fogyasztást, mint fontos paramétereket. Pont a területteljesítmény és a fajlagos üzemanyag-fogyasztás a megmunkálás eredményének arányában megmûvelten teszi értékelhetõvé a területegységre esõ költségcsökkenést. Egy jól bejáratott mûvelési módszernél nincs szükség pótlólagos információkra, az új technológia bevezetésénél a gyártónak és a kereskedõnek viszont segítséget kell nyújtania a munkaeszköz használatának optimalizálásához, pl. képzésekkel és információs anyaggal, mely által kiemelkedhetnek a versenytársaktól. Fõleg azoknak a felhasználóknak van hatalmas információigényük, akik most alakítják át mûvelési technikájukat. Itt van esélye egy gyártónak, hogy egy üzemet közép- vagy hosszabb távon is magához láncoljon.

Az eredmények
A részt vevõ gyártók stratégiáinak változatossága már az elsõ munkafolyamat munkamélységeinek láttán is észrevehetõ. A kb. 3 és 13 centiméter közötti munkamélységek világosan mutatják a különbözõ mûvelõelemeket. A két- és háromsoros kultivátorok merev kapáival ellentétben, melyek csupán túlterhelésnél rugóznak, a félig függesztett kombinált munkaeszközök a rugós biztosítású mûvelõelemekkel vannak felszerelve. A Rabe Fire-Bird kultivátoránál a biztosítás rugóereje állítható.

A háromsoros kultivátoroknál két különbözõ koncepció van a kapák formájára. A Horsch Terrano és a Köckerling Triomix egy egyenletesen lemetszett altalaj-kontúrt eredményez, ezzel ellentétben a Lemken Thoritnál a mûveletlen felszín hullámos profilú. Ezt a kapacsúcsok aláfogása teszi lehetõvé, a másik két gép lúdtalpkapáival szemben. A gépeknél 5 és 8 centiméter közé volt beállítva a munkamélység. Ennél a munkamélységnél mind a három gép fej fej mellett halad.

A beállításnál a kétsoros munkaeszközöknél mutatkoztak meg a legnagyobb különbségek. Míg a Lemken Smaragdnál kb. 3–4 centiméter a munkamélység, addig a Pöttinger Synkro több, mint 12 centiméter mélységet ér el. A kétsoros csoport további három munkaeszközét a gyártók 6 és 11 centiméter közötti mélységtartományra állították be. Itt ismét váltakozik a kapacsúcsok és az egyes késtípusok lúdtalpkapáinak munkamélysége. A Kerner Galaxis a szárny teljes szélességében átlagosan 6 centiméter munkamélységben egy közel sík profilt mutat. A Kongskilde Delta 3 centiméteres késcsúcsai és a Frost TGFA szárnyán lévõ duplaszív kapa az ötcentis munkamélységgel ezzel szemben hullámos, mûveletlen profilt mutat.
A mélyebb második menethez minden munkaeszközt tetszés szerint a tarlóhántás késeivel vagy egy másik rendszerrel lehetett felszerelni. A kétsoros munkaeszközöknél Kerneren kívül minden gyártó a tarlóhántás késeinél maradt. Ennek gyakori indoklása gyakorlati követelmény, tehát a lehetõ leggyorsabb átállás a sekélyebb munkamélységrõl a közepesen mély talajlazításra, kések cseréje nélkül. A háromsoros munkaeszközökbõl kettõt, a Horsch Terranót és a Köckerling Triomixet szerelték fel más késtípusokkal. Ennek az indoklása a munkaeszköz jobb alkalmazkodása a legkülönfélébb munkafolyamatok körülményeihez. Ezért logikus a kombinált munkaeszközök gyártójának döntése is, aki a második folyamathoz speciális késrendszereket alkalmaz a gépeken. A kések formája és felszereltsége mellett a munkaeszközök mindegyike a kések beállítási szögében is eltér egymástól. A legtöbb két- és háromsoros munkaeszköznél lehetõség van a szögek állítására. Mindenekelõtt száraz körülmények között használható ez a beállítási lehetõség, és választhatunk egy meredekebb állítási szöget is.

Teljesítményadatok
A munkaszélesség és a kések formája mellett mindenekelõtt a munkasebesség határozza meg a vonóteljesítmény-igényt, és ezzel együtt a talajmegmunkáló eszköz fajlagos üzemanyag-fogyasztását. Ezzel szemben áll az elvégzett munka minõsége a szétmorzsolás, a lazítás és a visszatömörítés terén, melyeket befolyásol a munkasebesség és a mûvelõelemek mûködése. Ez az összefüggés akkor válik világossá, ha eltérõ beállításoknál megnézzük a különbözõ munkaeszközök teljesítményadatait. Ha olyan munkaeszközöket nézünk meg, amelyeknek munkamélysége viszonylag sekély, akkor ezeknek kisebb vonóerõre van szükségük. Nagyobb teljesítményigény és nagyobb üzemanyag-fogyasztás a mélyebb munkamélység eredményeként mindenekelõtt a nagyobb munkasebességgel összefüggésben figyelhetõ meg. Pont ezért nem hívható a munkaeszköz kiválasztásánál és beállításánál egyedül az üzemanyag-fogyasztás, mint elsõdleges választási kritérium segítségül.

Az aktívan a talajba nyúló mûvelõeszközök mellett, mint a kések és tárcsák, mindenekelõtt a tömörítõegységeknek van döntõ hatásuk a munkaminõségre és a szükséges teljesítményigényre.

Súly, átmérõ és forma szerint a vonóteljesítmény 35%-át vagy többet csak a henger veszi el. A nehezebb és nagyobb hengerek használatának egyértelmû elõnyét a félig függesztett munkaeszközök kínálják. Ha nagyobb jelentõséget tulajdonítunk a fordulékonyságnak, és ezért függesztett munkaeszközre esik a választásunk, akkor a traktor emelõereje és mellsõtengely-terhelése is dönt a henger megválasztásáról.

A tudomány által régóta favorizált mulchvetés eljárása regionálisan egyre erõsebb hatással van az egyéni gazdaságok gazdálkodási eljárásaira.

Az eljárási technikával elérhetõ nagyobb területteljesítmény által megspórolható munkaidõ és ütemszerû talajmegmunkálás mellett az üzemvezetõ üzemen belüli döntésénél gyakran még a költségmegtakarítás is a mulchvetés eljárása mellett szól érvként.

A talajmegmunkáló eszközök technikájának és felszereltségi jellemzõinek ismerete mellett egyre gyakrabban felmerül a megfelelõ talajmegmunkálási stratégia kérdése. Ezért a kereskedõ számára fontosabb a telephelyhez szabott tanácsadási stratégia, mint valaha. Itt a mûszakilag szakképzett eladóknál dõl el, melyik munkaeszköz nyeri meg a versenyt. Aki ismeri a munkaminõséggel szemben támasztott követelményeket, az rendszerint tudja a választ a munkaeszköz és a felszereltség tekintetében. A jövõben csak így válhat tartóssá a mûszaki eladás.