A gyümölcstermõ növények és a szõlõ karantén gombái

Az FVM 25/2004. (III. 3.) rendelete alapján 2005. aug. 3. napjától életbe lépett a karantén károsítók által okozott kár enyhítése címén (146. §) igénybe vehetõ kártalanítási támogatás.

Természetesen a veszélyes kártevõ észleléséhez elõzetesen ismerni kell leírásból, képekrõl az eddig Európában ismeretlen károsítót, hogy a termelõk idõben eleget tudjanak tenni a zárlati határozatban foglaltaknak.

„A gyümölcstermõ növények karantén gombái” témában elnyert OMFB pályázat alapján 1991–1994 között feladatom, 1992-1993-ban, az USA Michigan Állam Egyetemén (MSU) a rezisztencia nemesítés témakörében dolgozva, lehetõségem volt, a hazánkban akkor még 5/1988 (IV. 26) MÉM rendeletben, zárlati és veszélyes besorolás alatt szereplõ kórokozó gombák közül néhányat, az elõfordulási helyükön, A. L. Jones professzor támogatásával tanulmányozni.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk idõpontjától, 2004. május elsejétõl, a 77/93/EGK irányelv szerinti karantén gombákra már az EU növényegészségügyi jogi szabályozása vonatkozik.

A kronarciumos rozsdák gazdacserés, bonyolult fejlõdésmenetû bazidiumos gombák. Idetartozó egyik faj, a Cronartium ribicola Európában 1883-tól ismert. A piros, fekete, és arany ribiszkén a gomba uredo (II.) és teleuto (III.) alakja, a fenyõk közül a Pinus fajokon a gomba piknidiuma (O) és ecidiuma (I.) fejlõdik. Európából Észak–Amerikába 1909-ben hurcolták be fenyõcsemetékkel. Ez a terjedés fordítva is megtörténhet, és az Európában még nem ismert kronarciumos rozsdagomba fajok mindkét, egymással nem rokon gazdanövénnyel behurcolhatók. A Cronartium occidentale gazdacserés (heteroecious) rozsdagomba a fenyõ- (Pinus) és a ribiszke- (Ribes) fajokkal egyaránt behurcolható.

A Cronartium quercuum szintén gazdacserés rozsdagomba, a fenyõ (Pinus) és a bükkfafélékhez (Fagaceae) tartozó szelídgesztenye (Castanea) és tölgy (Quercus, Lithocarpus) fafajokkal importálható.

A Gymnosporangium fajok szintén gazdacserés rozsdagombák. Közülük csak az Európában még nem kimutatott fajok kerültek a karantén jegyzékbe. Magyarországon gyakori a körterozsda (G. fuscum régi nevén G. sabinae), nem ritka a birsrozsda (G. clavariiforme és G. confusum), de komoly növényvédelmi gondot egyik sem okoz, ha betartjuk a szabályt, hogy 100–200 méteres körzetben nem ültetünk boróka- (Juniperus-) fajt. Fõ gazdanövényei a Juniperus fajok, mert fõ spóraalakjai, a teleutospóra (III.) és a bazidióspra (IV.) fertõzés hatására megvastagodott boróka törzsén és ágain fejlõdnek. A bazidiospórák fertõzik a körte leveleit, fejlõdõ gyümölcseit, és a fertõzés helyén spermogonium (0) majd ecidiospóra (I.) fejlõdik. Az uredospóra alak (II.) hiányzik, az ecidiospóra fertõzi a boróka fás részeit.

Észak Amerikában az almát károsító Gymnosporangium fajok rendkívül veszélyesek, mert az Egyesült Államok legnagyobb almatermesztõ körzeteiben hatalmas erdõséget alkotnak a borókafajok. Különösen veszélyes a G. juniperi-virginianae, mert ez az egyedüli rozsdagomba faj, amelyik mesterségesen is tenyészthetõ. Fennmaradásához tehát nem szükséges mindkét gazdanövény egyidejû, közeli jelenléte. Európában még ismeretlen Gymnosporangium-fajok Amerikából és Ázsiából kerülhetnek földrészünkre almatermésû és borókafajokkal.

Európában több Monilinia faj fertõzhetia gyümölcsfák virágát és termését, de a Monilinia fructicola fajt még nem mutatták ki. Észak Amerikában a M. fructicola okozza a csonthéjas gyümölcsfák termésének barna rothadását, de 15–20 éve, valószínûleg rezisztens meggyfajtákkal az európai barnarothadás kórokozója (M. laxa) is bekerült Michigan állam meggytermesztõ vidékeire. A meggytermesztõ farmerokat meglepetésszerûen érte a virágok fertõzõdése. Nálunk is kedvezõtlen helyzetet okozna a M. fructicola behurcolása, mert a hazai sebparazita Monilinia fajokkal ellentétben ez a faj a gyümölcs ép kutikuláján keresztül is fertõz. A Monilinia fajoknak ismert az ivaros, vagyis az aszkospórás alakja, de a fertõzést elsõsorban a nagy mennyiségben, penészpárnákban (sporodochiumban) képzõdõ konídiumok okozzák. A hazánkban gyümölcsfajokon elõforduló két Monilinia fajtól a penészpárnák elhelyezkedése alapján is megkülönböztethetõ a karantén faj. A M. laxa elszórtan, a M. fructigena koncentrikus körökben, a M. fructicola pedig sugárirányban fejleszti konídiumtelepeit. Észak-Amerikából és Ausztráliából fertõzött gyümölccsel hozható be az EU országokba.

Az almatermésûek fillosztiktás levélfoltosságát hazánkban a Phyllosticta rosarum okozza. Az eddig csak Észak-Amerikában elõforduló, az Európai Unióban karantén Phyllosticta solitaria kórokozót, behurcolása esetén nehéz lesz azonosítani, mert a két faj által okozott tüneteket hasonlóan írják le, és a konídiumos alak nem mindig teszi lehetõvé a pontos határozást. A P. solitaria sokkal veszélyesebb kórokozó, mert nem csak a leveleket, hanem az alma, körte és a galagonya hajtását, vesszõjét és termését is károsítja, a fertõzés következtében azokon is megjelennek a lencse alakú és nagyságú foltok. A magvak kivételével, gazdanövényeinek valamennyi szervével behurcolható Európába.

Kettõezernél több kétszikû növényfaj gyökerét fertõzi a Phymatotrichopsis omnivora konídiumos gomba. Valamennyi gyümölcstermõ növényünk, és a szõlõ is veszélyeztetve van, de legnagyobb veszteséget eddig az almafák kipusztításával okozta. Eddig csak az Egyesült Államokban és Mexikóban találták meg ezt a veszélyes kórokozót. Az okozott betegséget texasi gyökérrothadásnak hívják, mert 1888-ban Texas állam területén határozták meg. Konídiumtartói szabadon képzõdnek a gyökerek felületén, konídiumai egysejtûek, gömbölyded alakúak. Kitartó képletével (szkleróciummal) több éven keresztül életképes marad a talajban, barna rizomorfával terjed, behatol az élõ gyökérbe és elpusztítja. Elsõsorban nem a talajmunka és az öntözés viszi tovább a fertõzést, hanem a gyökerek érintkezése útján terjed a kórokozó. Ezért a sûrû állományú faiskolákban szaporodhat fel, és a fertõzött gyökérzetû oltványok terjesztik a betegséget. Védekezésként a fertõzött fák mielõbbi eltávolítását javasolják. Csak a gyökeres szaporítóanyaggal és talajjal terjed.

Az almástermésû és a csonthéjas gyümölcsfák alternáriás betegségét okozó Alternaria mali nem európai alfajai az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban fordulnak elõ. A kórokozó gomba konídiumtartóit és azon konídiumait a növény felületén, szabadon képzi. A leveleket és a gyümölcsöket támadja meg, kerek, bordó szélû, barna, nekrotikus foltokat, a termésen tárolási rothadást okoz. A betegség idõben történõ észlelését az akadályozza, hogy az okozott folt permetlé-, gyomirtószer- perzseléshez, napégéshez és más kórokozók által okozott levélbetegségek tüneteihez is hasonló, azokkal összetéveszthetõ. A spórák alapján végzett határozást nehezíti, hogy ivaros alakja nem ismeretes, a szakirodalom több, mint 50 Alternaria-fajt és a fajokon belül még számos alfajt tart nyilván.

Hazánkban is sok, fás- és lágyszárú növényeket károsító parazita, és nagyon sok szaprofita Alternaria faj is elõfordul. A karantén fajokat csak specialista mikológus tudja elkülöníteni az Európában is elõforduló fajoktól, alfajoktól.

A Prunus-félék fekete rákját okozó Apiosporina morbosa (syn. Dibotryon morbosum) elsõsorban a szilva-, cseresznye- és a meggyfán fordul elõ, és a megtámadott vesszõ, ág megvastagodását, daganatát, rákosodását, majd pusztulását okozza. A megvastagodott rész rücskös felszínébe süllyesztve képzõdnek a zárt termõtestek (aszkosztromák), és azokban képzõdõ aszkuszokban nyolcasával fejlõdnek a kétsejtû aszkospórák. A kórokozó gomba az Egyesült Államokban és Kanadában termesztett és vad Prunus–fajokon fordul elõ. Az okozott tünet összetéveszthetõ az agrobaktériumos gyökérgolyvával. A gyökérgolyva azonban gyümölcsfákon általában csak gyökéren fordul elõ, bár a szõlõn kívül már õszibarackon is megjelent az agrobaktériumos tumor a földfeletti fás részeken. Az Észak-Amerikából importált Prunus szaporító- és ültetvényanyagot karanténkertbe kell ültetni és rendszeresen megfigyelni, hogy nem jelenik-e rajta a jellegzetes daganat. Fertõzöttség esetén az importált anyagot meg kell semmisíteni. Nagy veszélyt jelent az ellenõrizetlenül, engedély nélkül behozott szemzõhajtás, a „zsebimport”.

Egyetlen egy adatot találtam arról, hogy az USA Oregon Államában a fenyõket (Pinus fajokat) fertõzõ 4 Atropellis faj közül az Atropellis pinicola fajt a Ribes fajok közül a R. watsonianum fajon megtalálták. Fõ gazda-növényén a feketefenyõn a hajtásokat, vesszõket fertõzi, és ágrákosodást okoz. Mivel mind a leírt 4 Atropellis faj II/A listán szereplõ kórokozó elsõsorban a Pinus fajok behozatalánál kell ellenõrizni ezt az aszkospórás gombát, mert lehetséges, hogy behurcolása esetén hazánkban a Ribes fajokat is fertõzni fogja.

Több, mint 30 Botryosphaeria faj fordul elõ a mérsékelt égöv alatt, valamennyi gyümölcsfajon, erdei lombos fákon és szõlõn. A kórokozó meghatározását megnehezíti, hogy országonként eltérõ synonim néven említik. Az ivaros alak jelenleg érvényes neve a karantén rendeletben is feltüntetett Botryosphaeria dothidea (Syn: B. berengeriana, Physalospora suberumpens), a perfect alaknál sokkal gyakoribb ivartalan (anamorph) alak érvényes neve Fusicoccum aesculi, de azonos gazdanövényeken gyakran Spaeropsis sp. néven írják le elõfordulását, károsítását. Nem lesz könnyû feladat a hazánkban almafa kéregelhalást okozó, általánosan elterjedt, a Physalospora obtusa piknidiumos alakjaként nyilvántartott Sphaeropsis malorum (Leptophoma malorum) fajtól külön választani.

A karantén gombaként nyilvántartott faj, veszélyét fokozza, hogy a gyümölcsfák valamennyi földfeletti részét, a levelet, hajtást, vesszõt, törzset, gyümölcsöt és még a virágot is fertõzheti, jelentõs veszteséget a gyümölcstárolás során is okoz.

A Venturia nashicola eddig még csak Ázsiában fordult elõ, a Pyrus pyrifolia (P. serotinia), ahogyan az angol elnevezést lefordíthatjuk ázsiai körte-, kínai körte-, japán körte- vagy keleti-körtefán. Mivel ez a körtefaj kezd meghonosodni hazánkban is, fokozott figyelmet kíván a behozott szaporító vesszõk, faiskolák, törzsültetvények és gyümölcsösök ellenõrzése, hogy a karantén kórokozó ne kerüljön be. A Venturia nashicola által okozott tünetek hasonlóak a Venturia pirina által okozott tünetekre, ezért a nashi fákon jelentkezõ betegség esetében mindig fontos a mikroszkópi vizsgálat.

A több száz, elsõsorban lágyszárú gazdanövényt fertõzõ Colletotrichum- fajok között kivételnek számít a Colletotrichum acutatum faj, mivel csak a szamóca, a kereskedelemben földi eper, eper (Fragaria spp.) a gazdanövénye. Az ivaros alak nem ismert, konídiumai tál alakú, a gazdanövény epidermiszével fedett konídiumtelepben (acervulusz) fejlõdnek.

Elõfordulása Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon ismert. II. A/2 listán szerepel, és ez azt jelenti, hogy már EU tagországban is kimutatták elõfordulását. Károsítása elsõsorban a termés rothadásában jelentkezik, a kórokozó fennmaradása, terjedése azonban, a mag kivételével, valamennyi növényi szervvel lehetséges. Fokozottan kell figyelni a szamóca gyümölcs és a szaporítóanyag importra.

A szamócaimporttal kapcsolatban még két további, II./ B listán lévõ kórokozó is óvatosságra int. A Phialophora cinerescens konídiumos gombát 1929-ben Európában írták le, a mérsékelt égövben mindenütt elõfordulhat. Korábban Verticillium cinerescens néven volt ismert.

A növény felületén fejlõdõ színtelen, rövid, gyéren elágazó konidiumtartó, és azon fejlõdõ, egysejtû, kicsi fialokonídiumok nagyon hasonlóak a Phialophora és a Verticillium fajoknál. Ez természetesen megnehezíti a határozást. Két gazdanövénye van, a szegfû (Dianthus) és a szamóca (Fragaria). Hazánkban a növényházi szegfûn szórványosan fordul elõ, leveleken foltosodást, a szárban a szállító edénnyalábok elhalását okozza.

A Phytophthora fragariae var. Fragariae csak a szamócán fordul elõ az USA és Nagy- Brittania (Anglia és Skócia) szamócatermesztõ területein.

A II./B listába sorolt szelídgesztenyét, fügét, diót, csonthéjas gyümölcsfákat, málna- és szederbokrokat fertõzõ Phytophthora cinnamomi az USA mellett Görögországban ismert. A szelídgesztenye pusztulásának egyik okozójaként az 1970-es években Pécsváradon, a Phytophthora cambivora rokonfajt határozták meg. A Phytophthora-fajok a talajban szaprofita módon is élnek és szaporodnak. Sebparazitaként fertõzik a gazdanövény gyökereit, vagy gyökérnyakát. A fertõzött növények nem menthetõk meg, a megelõzõ védekezés is rendkívül nehéz. A talajban 30 cm mélyen kitartó-spórákkal, a gyökereken sporangiumokkal életképesen, hosszú ideig megmarad. Behurcolásuk ezért talajjal, elpusztult növénymaradvánnyal és gyökeres szaporítóanyaggal történhet.

A szelídgesztenye krifonektriás kéregelhalását majd a fák pusztulását okozó Cryphonectria parasitica (Syn.: Endothia parasitica) az USA területérõl kiindulva Európában már a legtöbb mérsékelt égövi országban, a termesztett vagy erdõkben vadon elõforduló szelídgesztenyefákat befertõzte. Mivel kedvezõ ökológiai körülmények között a gesztenye erõsen sarjadzik, idõben eltávolítva a fertõzött ágakat, a fa kigyógyulhat. A karantén intézkedések nem állíthatják meg a betegség terjedését, mert a fertõzést a vándormadarak terjesztik. Ezért a fertõzés a magas, környezetbõl kiemelkedõ fák legfelsõ, a madarak megpihenésére legalkalmasabb ágain kezdõdik.

Az Európai Unió karantén elõírásait a 77/93/EGK irányelv alapjogszabályként határozza meg, és ennek betartása minden tagországra, így már hazánkra nézve is kötelezõ! A karantén kórokozók megismerése azért nagyon fontos, hogy váratlan behurcolásuk esetén, tünet alapján felismerve azonnal intézkedni lehessen a fertõzött anyag megsemmisítésérõl. Ezzel elejét lehetne venni a betegség országos terjedésének.