A szõlõültetvények mikroelem-ellátottsága levéltrágyázással

Korábban 50–100 évvel ezelõtt, amikor a szõlõültetvényeinkben a tápanyag gazdálkodás gyakorlatilag a szervestrágyázásra épült kevesebb gondot okozott a kiegyenlítetlen tápanyag utánpótlás. Mivel a telepítést megelõzõ szervestrágyázás egyre inkább visszaszorul a makroelemek ellátásán belül egyre nagyobb szerepet kap a mezo (Ca, Fe) és a mikroelemek ellátásának biztosítása.



A szõlõ viszonylag csekély mennyiségû mezo és mikro tápelemet igényel. Életfolyamatainak biztonságos kialakulása szempontjából azonban ezek az elemek létfontosságúak. Az egyes mezo és mikroelemek élettani funkcióit már korábbi számunkban közöltük (2003/8. 74–75 oldal). Éppen ezért ezt nem kívánjuk megismételni, csupán csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a szõlõtermesztés és a bor minõségének kialakításában ezeknek az elemeknek meghatározó szerepük van.



Az ültetvények mikroelem ellátottságát számos tényezõ befolyásolja. Ezek közül meghatározó tényezõk: a geológiai viszonyok, a talajképzõdési folyamatok, a telepítést megelõzõ trágyázás, a talajmûvelés, szükség szerint a talajlazítás, esetenként a drénezés. A fentieken belül kiemelt szerepe van a talaj kémhatásának és mészállapotának, s azon belül is az aktív mésztartalomnak.



A mikroelemek felvehetõségét befolyásoló tényezõk közül meghatározó a talaj kémhatása. Fontos szabály az, hogy optimális a N-felvétel 5,5–6,5, P esetében 6,5–7,2, káliumnál 6–7, míg Ca és Mg 6–8, viszonylag széles pH tartomány, ezzel szemben a Fe, a Zn a Mn elsõsorban savanyú pH tartományban, a B közel semleges körülmények között, míg a Mo elsõsorban lúgos kémhatás mellett válik felvehetõvé.



A tápanyag gazdálkodás során különbözõ lehetõségünk van az optimálishoz közelálló tápanyag-arány és a tápanyag-felvehetõségének biztosításához. A makroelem-ellátást a telepítést megelõzõen kívánjuk biztosítani, vonatkozik ez a N, P K és Ca mennyiségére.



Az eltérõ geológiai és talajviszonyok miatt nem lehet egy általános javaslatot megadni, sok esetben célszerû a kiegészítõ, továbbá a permetezõ trágyázás, a lombtrágyázás beiktatása, amely alkalmas a tápanyaghiányok megelõzésére.



A permetezõ, levéltrágyázás hatékonyságának értékelése szempontjából eltérõek a vélemények. Ennek az oka az, hogy a kiegyenlített, jó tápanyag-ellátottságú ültetvényekben a permetezõ, levéltrágyázás hatása gyakorlatilag nem észlelhetõ, míg ellenkezõ esetben igen látványos eredményeket kapunk. E kedvezõ hatást többnyire akkor észlelhetjük, amennyiben a korábbi években a levélanalízis, és a fenológiai felvételezés alapján hiánytünetek jelentkeztek.



A permetezõ levéltrágyázás elõnye számos vonatkozásban bizonyított:

• megfelelõ eljárás a hiányzó makro- (N, K) és mikroelemek pótlására,

• az egyes tápelemek pótlása jól igazítható az egyes fenofázisokon belül a hiányzó elemek gyors pótlásához, a szõlõ igényéhez igazodva,

• alkalmas a már fellépett hiánytünetek átmeneti kezelésére.

Mindehhez azonban szükséges az, hogy felismerjük melyik tápelem hiánya lépett fel. Vizuális módon ezek a tünetek nehezen különíthetõk el, mert sok esetben együttesen lépnek fel.



Fontos információt ad a levélelemzés, amelynek alapján a tápanyaghiányt, illetve a kedvezõtlen tápanyag arányt meg lehet állapítani.

• Különösen alkalmas, a hiányok kivédésére, amennyiben a talajtulajdonságok mészállapot, magas talajvíz állás, redukciós folyamatok, a tápelemek közötti ión antagonizmus Ca/K, K/Mg, Fe miatt a gyökereken keresztül történõ tápanyagfelvétel akadályozott.
  
  A kijuttatott tápelemek hasznosulása igen kedvezõ.

A kedvezõ, pozitív hatás mellett célszerû szólni e módszer hátrányairól is:

• a levéltrágyázás során csupán kis tápanyag-mennyiséget lehet kijuttatni, és éppen ezért többszöri kezelés szükséges;

• a permetezõ levéltrágyázás során a maximálisan megengedhetõ koncentrációt szigorúan be kell tartani (mindez az alkalmazásra kerülõ összetett mûtrágyák esetében változó) a fentiek vonatkoznak az adagolás idõpontjára, amely a fenológiai fázisok esetében eltérõ, és nem naptári évekre vonatkozik, továbbá a napszakokat is figyelembe kell venni;

• a permetezõ levéltrágyázás összekapcsolható a növényvédelemmel vagy az öntözéssel. Mindkét, de különösen az elsõ esetben fontos, hogy az alkalmazott kemikáliák keverhetõk-e? Ugyancsak fontos szempont az, hogy a térség vízminõsége megfelelõ – vonatkozik ez a kation, anion összetételére, a víz keménységére ami a felhasznált mûtrágyák és növényvédõ szerek oldhatóságát, az esetleges perzselési veszélyt befolyásolják.

A mikroelem trágyák oldhatóságuk alapján a gyors és lassú hatású trágyák csoportjába sorolhatóak: szervetlen, vízben oldható vegyületek, kelátok, mikroelem tartalmú N, NPK-mûtrágyák, mikroelem tartalmú szuperfoszfát. A szervetlen vízoldható vegyületek permettrágyaként is felhasználhatók, ami kis mennyiségben egyenletesen kijuttathatóak.



A kelátok sajátos szerkezetû fémkomplexek, elõnye az, hogy vízoldhatóságuk és stabilitásuk következtében permettrágyaként és talajtrágyaként egyaránt felhasználhatóak. Mikroelem tartalmuk lúgos talajban sem csapódik ki, jól érvényesül. A kelát típusú vegyületeket hazánkban elsõsorban a vas utánpótlására használják fel. Újabban a Fe, Mn, Cu, Zn EDTA fémkelátokat egyre szélesebb körben alkalmazzák a fenti elemek pótlására, általában 0,1–0,2% töménységben. Ezen kívül több olyan összetett mûtrágya ismeretes, amelyek a makroelemeken kívül számos mikroelemet is tartalmaznak. Felhasználásukat elsõsorban a talajviszonyok határozzák meg.

A szõlõültetvények mikroelem-ellátottságát a talajtulajdonságok döntõ mértékben befolyásolják:

• felvehetõségüket meghatározzák a geológiai viszonyok, azaz a talajképzõ kõzet, a talaj kémhatása, a csapadék mennyisége és minõsége, ami a kilugzási folyamatokkal van szoros összefüggésben,

• a talaj szervesanyag-tartalma nagymértékben hozzájárul a kedvezõ mikroelem-ellátottság biztosításához,

• a talaj fizikai tulajdonságai alapvetõen befolyásolják nem csupán a makro, hanem a mikroelem felvételét is, elsõsorban a Fe és a Mn felvétel vonatkozásában,

• fontos szerepet kap a talaj vízháztartása a bór felvételében, aminek hiánya elsõsorban száraz, kedvezõtlen vízgazdálkodású környezetben lép fel, bár számos egyéb tényezõ is korlátozhatja felvételét.

A permetezõ levéltrágyázás szerepe minden olyan esetben meghatározó, ahol a korábbi években akár foltonként is hiánytüneteket észleltek. Ezen hiánytünetek „tûzoltás” jellegû megfékezésére, kivédésére alkalmas a permetezõ levéltrágyázás. Ez azonban csupán átmeneti kezelés, és alapvetõen a talaj- és a levélvizsgálat alapján célszerû eldönteni, hogy milyen agrotechnikai, alaptrágyázási beavatkozás szükséges.



A permetezõ levéltrágyázás tehát minden olyan esetben szükséges, célszerû, ahol a:

• talajviszonyok az egyes tápelemek felvehetõségét gátolják,

• a csapadékviszonyok miatt – pl. bór esetében – a felvehetõség gátolt,

• a vizuális, illetve a levélanalízis adatai abszolút vagy relatív tápanyag-hiányról tanúskodnak.

Ezek a tünetek általában visszatérõen jelentkeznek, tehát a korábbi évek adatai alapul szolgálnak olyan vonatkozásban, hogy célszerû a levéltrágyázás alkalmazása.



Az egyes hiánytüneteket nem kívánjuk ismételten bemutatni, hivatkozunk az Agro Napló 2003/8. számának 74–75. oldalára, ahol ezeket már ismertettük.