A gabona fuzáriózis elleni integrált védekezés

A Fusarium-ok sajátosan, de nem egyedülálló módon, emberre-állatra veszélyes gombamérgeket is termelnek és szennyezik a terményeket. Mivel a takarmányok és az élelmiszerek detoxikálása továbbra sem megoldott, ezért a szántóföldön kell megvédeni tõlük a gabonát. Az eredményes védekezés érdekében részletesen kell ismernünk a betegséget, és tudatosan kell alkalmaznunk az integrált védekezés eljárásait.

A fertõzés és a tünetek

A Fusarium fajok a gabonákat valamennyi fejlõdési stádiumban képesek fertõzni. Csíranövény-kori támadásuk gyakran eredményez kelés nélküli pusztulást. Majd az ezt túlélõ növényeken barnás elhaló foltokat találunk a koleoptilen és a gyökereken. A fõhajtás csavarodik, sárgul, késõbb elhal. Ha elég erõs a gyökérzet, sarjhajtások képzõdhetnek, de a növények többsége így sem képes áttelelni. Szár- és gyökérkorhadást okozva a fiatal növényeket is megfertõzi. Ekkor az alsó szárcsomóknál és a járulékos gyökereken látjuk a betegség tüneteit. Elhaló, barnuló foltok, valamint nedves körülmények között, az igen jellemzõ, fehér-rózsaszín micéliumuk is megjelenik. A kalászfuzáriózis e betegség legnagyobb veszteséget okozó formája, hiszen az esetek túlnyomó részében ez a szemtermés károsodásával is együtt jár. A beteg növények kalászain a kórokozó tenyészõ és szaporító képletei fehér, rózsaszínû vagy narancsvörös bevonatot adnak. Idõvel a kalászok kifehéredhetnek. A fertõzés leginkább a virágzó kalászt éri, de elõfordulhat a kalászolás és a tejes érés közötti idõszakban is bármikor, sõt kedvezõ környezeti feltételek mellett a betakarításra váró gabonát sem kíméli. Mind a májusi-júniusi bõséges csapadék, mind a különbözõ egyéb gombák (lisztharmat, rozsdák, sárga levélfoltosság stb.) fertõzése megnövelhetik a fuzáriózis mértékét. A szemtermésveszteség a kalászfuzáriózis tipikus tünetéhez tartozik, amelynek kialakulásában inkább az 1000-szemsúly csökkenése, mint a kalászonkénti szemszám redukciója játszik szerepet. Közismerten az aszott, fehér–rózsaszín szemek biztosan fertõzöttek, de a látszólag tünetmentesek termésfalában, csírájában is jelen lehet a kórokozó.

A minõségromlás

A szemek megbetegedése a mennyiségi veszteségen túl, minõségromlást is jelent egyben, amely az ún. sütõipari értékmérõk (sikértartalom, esésszám stb.) csökkenésébõl és a termény mikotoxinos (gombamérges) szennyezõdésébõl áll. A termelt mérgek az állatokra és az emberekre egyaránt veszélyesek. Meddõséget, vetélést, a nemi szervek gyulladásos megbetegedését, hányást, hasmenést, idegrendszeri problémákat, az ellenálló képesség csökkenését, súlyosabb esetben akár halált is okozhatnak. A takarmányfogyasztó állatoknál a toxinok a tápcsatornát elhagyva belekerülhetnek a húsba, a tejbe és a tojásba is. Így az emberek közvetve is mérgezõdhetnek. Már a sörbõl is mutattak ki ilyen méreganyagokat. A legjelentõsebb Fusarium mikotoxinok a T-2 toxin, a HT-2 toxin, a DAS (diacetoxiszcirpenol), a fumonizinek, a deoxinivalenol (DON) és a zearalenon (ZEA). E toxinok veszélyességérõl alkotott általános képhez hozzátartozik, hogy a DON a leginkább elterjedt (az európai gabonamintákból 30–70%-ban kimutatható), míg a T-2 toxin a legmérgezõbb, de ez utóbbi szerencsére csak ritkábban okoz kontaminációt. Mivel ezek a méreganyagok hõálló vegyületek, továbbá a savaknak jól, a lúgoknak bár kevésbé, de ellenállók, a termények detoxikálása mind a mai napig nem megoldott. Ezért a szántóföldön kell megvédeni a gabonát. Az EU tagállamaiban a termények mikotoxin-tartalmát a 2006. július 1-jén hatályba lépõ 856/2005/EK rendelet szabályozza, amelynek értelmében a kereskedelmi forgalomba kerülõ feldolgozatlan gabonákban kilogrammonként a DON mennyisége nem haladhatja meg az 1,25 mg-os értéket, míg a zearalenon esetében ugyanez 0,1 mg. A leggyakoribb, gabonaféléket támadó Fusarium fajok a F. graminearum, a F. culmorum, a F. avenaceum, a F. poae és a F. sporotrichioides. Ezek szerepe a hazai járványokban és a termények toxinokkal történõ szennyezésében igazolódott az elmúlt években.

A fennmaradás és a terjedés

A kórokozók fennmaradhatnak a tarlómaradványokon a gombafonalaikkal, az ún. klamidospóráikkal, és az ivaros termõtestükkel (peritécium) is. Ennek megfelelõen a fertõzés történhet közvetlen kolonizálással, vagy ivartalan (konídiumok), ill. ivaros (spóra) szaporító sejtekkel. Bár ez utóbbiak terjedését az esõ és a szél is segítik, így is csak viszonylag kis távolságra képesek eljutni. Tehát a fertõzésért mindig a közelben lévõ inokulum a felelõs. A kalászosok egymás utáni termesztése így különösen veszélyes. E tekintetben, igazoltan a kukorica utáni búzatermesztés jelenti a legnagyobb kockázatot. Egyébként a Fusarium-ok áttelelése történhet a szemtermésben micéliummal is. A védekezés megtervezésénél erre is tekintettel kell lennünk.

A védekezés alapelvei

E betegség elleni védekezésnél az egészséges vetõmag használata kézenfekvõ és fontos. Régi elõírás, hogy 20%-nál fertõzöttebb tételt továbbszaporításra használni tilos. Ha az ún. belsõ Fusarium-os szemfertõzöttség mértéke meghaladja a 10%-ot, akkor felszívódó hatóanyagú szerrel kell csávázni. A tábla megválasztásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a gabona-gabona utáni termesztés potenciális veszélyt jelent. A közismerten jó elõvetemények, mint pl. a repce vagy a borsó csökkentik a megbetegedés valószínûségét is.



Az idõben végzett tarlóhántás és az õszi mélyszántás mérséklik az áttelelõ inokulum mennyiségét. Ugyan így a kukoricaszár felaprítása és a nedvességmegõrzõ tarlóápolás is segítségünkre lehet a hatékonyabb védelem megalapozásában. Fontos, hogy törekedjünk a kifogástalan minõségû, növényi maradványoktól mentes vetõágy elkészítésére. A szerves anyagok bontását segítendõ, vegetációs idõn kívül kijuttatott nitrogén veszélyezteti a felszíni és a felszín alatti vizeket, ezért ez ma már nem javasolható. A Fusarium gombák gyengültségi kórokozók, ezért a gabonák igény szerinti tápanyagellátása és az egyéb károsítók elleni védekezések igen fontosak.



Közismerten a Fusarium-okat ún. „szántóföldi penészekhez” sorolják és a raktározott szemes termény mikrobiális romlását is okozhatják. Különösen a nagy nedvességtartalommal betakarított gabonáknál lehetnek veszélyesek. Cél, hogy minél kevesebb fertõzõ képlettel kerüljön a termény a tárolóba. Ennek érdekében teljes érésben takarítsuk be a gabonát. A késedelem a fertõzõ anyag felszaporodásával járhat. A búza és a kukorica biztonságos, hosszú idejû tárolását a 13% alatti nedvességtartalom teszi lehetõvé. Még így is elõfordulhat azonban, hogy megfelelõ nedvességtartalomnál sem biztosítható a romlásmentes tárolás, ha a víztartalom eloszlása a tárolt terményben nem egyenletes. Forró foltok, és ennek következtében kondenzvíz-lecsapódások alakulhatnak ki, amelyek a Fusarium gombák felszaporodásának is kedveznek. Mivel a fajták megválasztásánál csak a fogékonyak, és a kevésbé fogékonyak között dönthetünk, járványos helyzetben az állomány permetezése nélkülözhetetlen. A fungicides (táblázat) kezelést optimálisan a virágzás idejére (±3 nap) kell idõzíteni. A túl korai, ill. a megkésett védekezések hatékonysága jelentõsen csökken. A gombaölõ szereket lehetõleg szántóföldi géppel juttassuk ki. A kalász egyenletes permetlé borítottságát keresztréses fúvókák alkalmazásával érhetjük el.