Aktuális növényvédelmi helyzetkép, prognózis júniusra

A tavaszi vetésû növények a gyakori, kisebb mennyiségû csapadék hatására intenzíven növekednek, gyorsan kinõnek a korai kártevõk foga alól. Az idõjárás nem csak a növények fejlõdésének kedvezett, hanem a károsítók fertõzését és terjedését is elõsegítette. A gyakori esõk sokszor és hosszan tartó levélfelületi nedvességet okoztak, ugyanakkor az esõk közötti napokon a felmelegedés hatására magas páratartalom volt a jellemzõ. Ennek ellenére járványveszélyrõl nem kell beszámolni.

Az õszi káposztarepce elvirágzott, általában átlagos termés várható, bár néhol ennél jobbak a kilátások. A kártevõk közül megjelentek a becõt károsító fajok, jellemzõen a repcebecõ-ormányos és a repcebecõ-gubacsszúnyog. Népességük csak kevés helyen (Szolnok megye) érte el a károsítási szintet. Remélhetõleg a repce esetében már csak a betakarítás idõzítésére kell koncentrálni.



Az õszi búza levélbetegségei közül a lisztharmat általánosan jelen van, de eddig csak az alsó leveleket fertõzte meg, május utolsó dekádjában húzódott feljebb az elsõ levélemeletre. Az idõjárás elõrejelzés továbbra is változékony, meleg idõszakról szól, ami az állományok belsejében párás, nedves körülményeket eredményez, ez pedig a betegség terjedésének felgyorsulását hozhatja magával. Az egyéb levélbetegségek közül a drechslerás levélfoltosság inkább a hûvösebb régiókban, illetve a víznyomásos területeken jelent meg, egyelõre csak észlelési szinten, s nem valószínû, hogy nagyobb területen eléri a kártételi küszöbértéket. Hasonló megállapítást lehet tenni a szeptoriás levélfoltosságra is, amely május közepén jelent meg, de csak észlelési szinten. Az õszi búza kalászhányástól virágzásig terjedõ idõszakában tapasztalható idõjárás alapvetõen befolyásolja a fuzáriumos betegség megjelenését, kártételét. Tekintettel arra, hogy tavaly komoly fertõzöttség alakult ki, a jól idõzített védekezés (virágzás kezdetén) mindenképpen indokolt. Az õszi és tavaszi árpa esetében szintén a lisztharmat és a drechslerás levélfoltosságok, ezek közül is a hálózatos és a fahéjbarna foltosságok okozhatnak gondot. Borsod megyében egy ritkábban fellépõ betegség, a rinhosporiumos levélfoltosság tüneteit figyelték meg. Az állati kártevõk közül figyelmet érdemel a vetésfehérítõ bogár intenzív felszaporodása, május közepén megkezdte a tojásrakást, s május utolsó dekádjában megjelentek a kikelt lárvák. A lárvák fejlõdésével arányosan nõ a kártételük, ezért idõben javasolt a védekezés elvégzése. A gabonapoloska és levéltetvek betelepedése az állományokba egyelõre csak megfigyelést kíván.



A kukorica általában jól kelt, gyorsan kinõtt a barkók foga alól. Május végétõl kell számítani az amerikai kukoricabogár lárvájának kártételére. Az utóbbi két évben – köszönhetõen a vetésváltásnak és a csapadékos idõjárásnak – a kártétele csökkent, illetve a kukorica jól regenerálódott. Sajnos az idén sok termelõ megszegte a monokultúra tilalmát, ezért száraz nyár esetén komoly károsítás lehet. Az imágók megjelenése június második felében várható, ellenük a védekezést július elsõ felére lehet tervezni, ezzel is csökkentve a termékenyülésben okozott kárukat, illetve a jövõ évi lárvakártételt.



A napraforgó korai fejlõdését semmi nem veszélyeztette. Betegségek május végéig nem jelentek meg, a következõ idõszak idõjárása befolyásolja, hogy melyik kórokozó fertõzi meg állományainkat. Emlékezetes, hogy tavaly a fehérpenészes szár- és tányérrothadás erõsen károsította növényeinket, s több évre megfertõzte talajainkat szklerociumokkal. Csapadékos, hûvös nyáron ez újra fertõzéseket indíthat el. A megfigyeléseket már a szárfertõzés idõszakában el kell kezdeni. A diaportés szárfoltosság és -korhadás fertõzéséhez mérsékelten meleg, csapadékos idõjárásra van szükség a bimbózás és a virágzás idõszakában. A betegség tavaly sem okozott súlyos károkat, az idén remélhetõleg kevésbé lesz csapadékos az idõjárás, így most kisebb fertõzésre számítunk, de a betegség megjelenését, terjedését mindenképpen szükséges ellenõrizni. Az egyéb szár- és levélfoltosságok (alternária, fóma, makrofomina, szeptória) évek óta nem lépik túl a gyenge-közepes fertõzöttségi mértéket, remélhetõleg az idén is ezen a szinten maradnak. Meleg, párás, nedves körülmények között igényelnek figyelmet ezek a kórokozók. A levéltetvek az idén intenzíven szaporodnak, korán megkezdték betelepülésüket a táblákba, már május 20-án találtunk egyedeket a 4–6 leveles állományokban. A kolóniák kialakulásakor valószínûleg védekezésre is szükség lesz.



A cukorrépa kelésekor – köszönhetõen a csávázott vetõmag használatának – a répabolha és barkókártétel alacsony szinten maradt. A fekete répalevéltetû május második felében megkezdte betelepedését az állományokba, a párás, melegedõ idõjárás kedvez felszaporodásának, ezért várhatóan június elsõ felében szükség lesz a védekezésre, hogy a nagy kolóniák kialakulását megelõzzük. A betegségek közül – feltételezve, hogy továbbra is a párás, meleg idõjárás lesz a jellemzõ – elõször a cerkospórás levélragya fertõzése következhet be, akár már június közepén megjelenhetnek az elsõ tünetek. A répalisztharmat szintén veszélyeztet, de ez várhatóan késõbb fertõzi meg állományainkat.



A burgonya termesztésében rendszeresen gondot okozó kártevõ a burgonyabogár, az ellene való védekezésben nehézséget jelent a nemzedékek összemosódása, illetve a kártevõ azon tulajdonsága, hogy rövid idõn belül ellenálló képességet fejleszt ki a növényvédõ szer hatóanyagokkal szemben. A levéltetvek felszaporodása inkább a vetõgumó-termesztésben súlyos gond, de az árutermelõ táblákon is figyelemmel kell kísérni. Figyelembe véve az idei tendenciákat, korai védekezésre kell felkészülni. A fitoftóra megjelenését és terjedésének sebességét elsõsorban az állományon belül kialakuló mikroklíma határozza meg. Általában a sorok záródása után, a nyári esõkkel alakul ki a nedves, párás környezet, ami kedvez a kórokozó fertõzésének. Amennyiben ez gyakori esõkkel párosul, akkor járványos terjedése várható. Az elõbbiek alapján június közepétõl feltétlen indokolt az állományok egészségi állapotának rendszeres ellenõrzése, illetve az idõjárási elõrejelzés figyelése. A „burgonyavész” név a betegség rendkívüli gyors terjedésére utal, éppen ezért a védekezés idõzítése kulcskérdés.



A kertészeti kultúrák esetében a „hagyományos” betegségek és kártevõk fellépését figyelhetjük meg. Általában megállapítható a betegségek korai megjelenése és erõteljes fertõzése, a kártevõk szintén gyorsan szaporodnak. Almában az almafa varasodás tünete a leveleken általánosan megjelent, az aszkospóra szóródás még mindig tart, de már a konidiumos alak is jelen van, s az idõjárás továbbra is kedvezõ az újabb fertõzésekhez. A szisztémikus blokk alkalmazása mindenképpen indokolt a folyamat megszakításához. Az almafa lisztharmat szintén megfertõzte az állományokat, az érzékeny fajtákon erõs tüneteket okozott. Április utolsó napjaiban jelentek meg a levélaknázó molyok, elsõként az almalevél aknázómoly, amit rövid idõn belül követett az almalevél sátorosmoly repülése, s közel egyidõben megjelent a lombosfa-fehérmoly is. Május végén az elõbbi fajokat tömegesen fogták a szexferomon csapdák, az almamoly csak közepesen rajzik. Korán megjelent és gyorsan szaporodik a piros gyümölcsfa takácsatka. Az alma és a körte virágzása befejezõdött, ugyanakkor a másodvirágzás idõszakában kedvezõ volt az idõjárás a tûzelhalás fertõzéséhez, éppen ezért az ültetvények ellenõrzése, a fertõzött részek eltávolítása továbbra is feladat. Körte esetében a varasodás, a körte levélbolha tömeges lárvakelése igényel védekezést, a szivarsodró eszelény és a hajtáshervasztó darázs kisebb, de látványos károsítást mutat. A csonthéjasok növényvédelmében a molyok (keleti gyümölcsmoly, szilvamoly, kisebb mértékben a barackmoly) ad feladatot, illetve a minden gyümölcsfajon tömegesen felszaporodó levéltetvek ellen kell védekezni. A szõlõben a lisztharmat és a peronoszpóra együttes támadására kell felkészülni. A májusi idõjárás mindkét kórokozó számára biztosította a fertõzéséhez szükséges feltételeket. Május 16-án megtaláltuk az elsõ lisztharmat tünetet, s várhatóan május utolsó dekádjában megjelenik a peronoszpóra tünete is. Jelenleg nehéz lenne megmondani, hogy melyik kórokozó válik dominánssá a tenyészidõszak további részében, hiszen az elõrejelzés változékony, gyakran esõs, ugyanakkor felmelegedõ idõjárásról szól. Ez biztosítja a kellõ nedvességet (peronoszpóra) és a magas páratartalmat (lisztharmat) is. A szõlõmolyok közül évek óta a tarka szõlõmoly a domináns, az északi borvidékeken közepes erõsséggel, elhúzódóan rajzott, míg délen tömegesen repült, s május harmadik dekádjára a rajzás befejezõdött, ugyanakkor megkezdõdött a lárvák kelése. A szõlõ gubacsatka és levélatka a fakadást követõen kevésbé tûnt veszélyesnek, de a gyors szaporodásnak köszönhetõen május végére több helyen elérte azt a szintet, ami védekezést igényelt. Az északi borvidékeken a szõlõtripsz társult még az elõbbi kártevõkhöz. A szilva-takácsatka (Eotetranychus pruni) – ami 1999-tõl jelent meg szõlõben – nagy számban van jelen, egyelõre a Tokaj-hegyalján és a Bükkalja Miskolchoz közeli részein. Az áttelelt nõstények nagyon sok tojást raktak, a melegebb részeken, helyenként a lárvák kelése már május második felében megkezdõdött. A védekezés a jelzett vidékeken mindenképpen indokolt.