Középmélylazítók agrotechnikai értékelése

Mint sok mindenhez, ennek megvalósításához is pénzre lenne szükség, s nem is kevésre. A költségvetési anomáliák tükrében talán nem a legjobb ötlet ezt is felemlegetni, de úgy gondoljuk: az illetékesek agrárstratégiai döntéseik meghozatalához jól jöhet a felfelé áramló szakmai információ, ill. a gazdálkodói igény hangoztatása is. Anyagunkban e téma mûszaki hátterérõl nyújtunk rövid áttekintést.

A középmélylazításos technológia általános jellemzõi
A talajmûvelés feladata többek között, hogy a különbözõ mértékben és mélységben tömörödött talajt/talajrétegeket fellazítsa. Ez történhet forgatással és forgatás nélkül egyaránt. Ez utóbbi esetben a nem melioratív jellegû, 30-tól max. 50 cm-ig terjedõ mûveletet nevezzük középmélylazításnak, amelynek hazai elterjedése és megbecsülése sajnos még napjainkban sem kielégítõ. Az eljárást már régebb óta alkalmazók azonban tudják, hogy megfelelõ körülmények között és megfelelõ munkeszközzel ugyanolyan, vagy közel azonos jellemzõjû talajfizikai állapotot állíthatunk elõ, mint a szántásos módszerrel.

Döntõ azonban az alkalmazás mikéntje: a számtalan tényezõ közül felhívjuk a figyelmet néhány talajjellemzõre, a gépek kialakítására és az üzemeltetés fõbb szempontjaira.

Mindenek elõtt szükséges átismételnünk a lazításos alapmûveléssel kapcsolatos ismereteinket. A fentebb leírtakhoz kapcsolódóan tudjuk, hogy e mûveletet különbözõ munkamélységben végezhetjük, mindenkor igazodva a termesztendõ növény igényeihez és az adott tömörségû talajállapothoz.

Nézzük címszavakban a lazítás jellemzõit:

Elõnyök: 

• elhanyagolható mértékû a káros talajrétegek (sókoncentráció, szerke-zetességi probléma stb.) felsõ talajrétegbe hozatala, ill. keverése;
• talp/tömör zárórétegek kialakítása nincs;
• a talaj nedvességtartalmának vesztesége jóval kisebb, mint mély/mélyítõ szántás esetén;
• kedvezõbb a fajlagos energiafelhasználás;
• a másodlagos/elmunkáló talajmûvelés minõsége jól megválasztható és gazdaságosabban kivitelezhetõ,
  

Hátrányok:

• alacsony gyomirtó hatás, a káros vegetációk megszüntetése nem hatékony;
• a szerves maradványok mennyisége és felszíni eloszlása a technológiai üzembiztosságot rontja, sõt meg is akadályozhatja;
• a tarló-növényi maradványok jelentõs része visszamarad a felszínen.

A szakmai viták jogosságát ezen utolsó megállapítás is igazolja, mivel az ún. talajvédõ (csökkentett, költségtakarékos stb.) technológiák terjedésével a szerepek felcserélõdhetnek. Mindenesetre a mûszaki hátterû szakma készen áll arra, hogy a környezetvédelmet elõnyben részesítõ – s ezért mûveleti költség kompenzációban is részesülõ – gazdálkodót jó színvonalú munkagépekkel lássa el.

Vizsgálati gépek – új fejlesztések
A gépgyártók – felismerve a káros mértékû talajtömörödöttség ellen hatékonyan használható középmélylazítók jelentõségét – egyre újabb technikai megoldásokkal jelentkeznek a piacon, amelyek kialakítása, ill. részmegoldásai igen sokrétûek, némelyik konstrukciós elv azonban szakmailag is vitára adhat okot. Ezek alól kivételek többek között az OMIKRON Kft. lazítói, amelyek középmély- és meliorációs lazítási feladatokra egyaránt jól használhatók. A kedvezõ üzemeltetõi referenciákkal rendelkezõ gépek közös jellemzõje a jó mûszaki megbízhatóság, a könnyû szabályozhatóság és az agronómiailag már többször igazolt elmunkáló egység jelenléte. A széles skálán (1 késtõl az 5/7 késes kombináltig) gyártott gépek szerszámválasztéka nem túl bõ, de a vésõ alakú és a szárnyas lazító elemek a gazdák minimális elvárásaihoz jól igazodnak, csakúgy mint a törõléces hengerborona. Legújabb fejlesztésük az OTL-3E gépkombináció, amely tárcsásboronából, lazító- és lezáró egységbõl áll. A gép érdekessége, hogy a torziós lazító elemek ráhelyezési szöge fokozatmentesen megválasztható. Hasonló elvi felépítésû a Vogel-Noot cég TM jelû gépcsaládja, amelynek robosztus kivitele igen jó technológiai és mûszaki üzembiztosságot mutat. A cukorrépa tarlón történõ mérések igazolták a szárnyas kapatestek rendkívül jó lazító hatását, ám egyúttal jelentõs energiafelvételét is. Ez utóbbiak pontosítására a cég különbözõ talajtípusokon is tervezi üzemi próbák, ill. mérések végzését.

Folyamatos újdonság a piacon a VAKOND ikerszárnyas középmélylazító (korábban csak 3, ill. 5 késes variáció), amely ún. utómegmunkálóval is szerelhetõ. Sem a lazítószárnyak elve, sem pedig azok kialakítása, ill. elrendezése nem merõben újkeletû, mégis a lazítás hatásfoka és rögképzése messzemenõen jobb, mint az összehasonlításban szereplõ – s széles üzemi körökben ismert, beváltan alkalmazott – IH lazítóé volt. A SASFORM Kft. és a debreceni Mechanikai Mûvek gyártmányának újszerûségét a már ismertetett gerinclemezek mellett az ún. réteges mûvelés és az egyedi el/utómegmunkáló adja. A réteges mûvelõeszközök rövidebb szárú és kisebb aktív munkafelületû elemei is lényegében lazító kések, csak kisebb munkamélységben (max. 30 cm) dolgoznak. A „fõ” szerszámok, azaz az ikerszárnyas lazító gerinclemezek osztásközében való elhelyezésük a felsõ talajréteg jó átvágásának és aprózottságának a garanciája. Kérdés, hogy nagyobb mennyiségû szerves maradvány felszíni jelenléte esetén hogyan alakul az öntisztítás hatásfoka. Az utómegmunkáló csillagkerekei – elsõsorban élkiképzésüknek köszönhetõen – intenzív rögaprítást biztosítanak magasabb agyagtartalmú, kötött talajokon is. Az elmunkáló egység fajlagos terhelését azonban még így is növelni szükséges. A gyártástechnológiai racionalizálással együtt folyamatban van Croskill-Cambridge jellegû lezáró egység kialakítása is. Az ötlet továbbvitele eredményezte a VAKOND-IS Combi  ikerszárnyas lazító, ill. nehéz kultivátor kifejlesztését (Tálas know-how). Jelentõs változtatásra került a szerszámok geometriája és elrendezése, valamint a lezáró hengerborona egység mûvelõelemeinek kiképzése és a rugóterhelés kialakítása. Ez utóbbi módosításának szükségessége ellenére a gép az intenzív és kedvezõ rögfrakciójú lazítás mellett hatékony felszínlezárást (egyengetés, visszatömörítés) produkált az idei tavaszi bemutatókon.

Változatlanul az egyik legvitatottabb téma az ún. ferde-, vagy hajlított kés! Elõnyeinek – elsõsorban energetikai vonzatú – igazolására számtalan elmélet megjelent, de az ezeket alátámasztandó talajvályús mérõvizsgálatokra technikai okok miatt sajnos nem kerülhetett sor. A VOGEL-NOOT hazai forgalmazóinak köszönhetõen néhány rendezvényen a gazdálkodók is találkozhattak már az új SSD középmélylazítókkal, amelyek szintén magukba foglalnak lezáró elemeket is. Ezen lazítók szerszámválasztéka tetszõleges: a gyár az igényekhez maximálisan tud igazodni, sõt a lezáró egység – amely lényegében a gép hosszirányú vízszintességét és a lazító elemek munkamélységét is szabályozza – beállítása, ill. terhelése nemcsak mechanikai úton (csavarorsóval) hanem hidraulikusan is megoldható.

Dicséretes gyorsasággal reagált az új irányzatra a géderlaki METALWOLF Kft. is, amelynek talajmûvelõ gépei elsõsorban a kisebb üzemek gazdálkodói körében népszerûek. A GMW középmélylazító család tagjaira  minden igaz, amit a VN esetében leírtunk, azaz az ívelt, illetve ferde vágóélû kések osztástávolsága ezeknél is szabadon választható(!). Ennek azért van jelentõsége, mert a középsõ balos-jobbos gerinclemezek osztástávolságát a mûvelendõ talaj állapota és a választott munkamélység szabja meg! Így elkerülhetõ az egymáshoz túl közeli szerszámoknál jelentkezõ eltömõdési hajlam, rossz felszínképzés és a megnövekedett vonóerõ- igény. A szántóföldi vizsgálatok és üzemeltetési tapasztalatok egyértelmûen kedvezõ lazító hatásról számolhatnak be. A konstrukciós kialakítás erõsségének bizonyult a lezáró egység is, amely teljes keresztmetszetben jó egyengetést és visszatömörítést végzett. Megemlítendõ még, hogy a gazdálkodók rendelkezésére ez esetben is többféle mûvelõelem típus áll rendelkezésre. Felmerült az igény egy, a szimmetriatengelyben elhelyezendõ egyenes lazítókés alkalmazásával (így „vegyes” késszereltség funkcionális alkalmazhatóságával) kapcsolatban is – ennek üzemi próbáit a gyártó remélhetõleg mielõbb leszervezi.

Bár már több éve jelen vannak a piacon a kiskõrösi AGRIKON KAM Kft. KL és KML típusjelû lazítói, mégis azok folyamatos fejlesztései miatt az újdonságok közé kell sorolnunk õket. A jó színvonalú gyártástechnológia az alapja a mûszaki megbízhatóságnak, a szerszámok kialakítása és elrendezése pedig a technológiai üzembiztosságnak, azaz az eltömõdésektõl mentes, folyamatos munkavégzésnek. Ebben nagy szerepe van a tárcsasorok, a lazító elemek és a lezáró egység agronómiailag is megfelelõ összehangolásának. A többcélú gépkombináció fajlagos vonóerõ igénye jelentõs – hiszen mûvelet összevonásra képes technológiai alkalmazhatóságról van szó, ám optimális energetikai kapcsolat biztosítása mellett igen jó teljesítmény mutatók érhetõk el.

A tervezõk is tudják, hogy a hatékony felszínlezárás – különösen az ún. nehéz mûvelésû talajokon – jóval nagyobb elmunkáló tömeget is igényelhet. Mivel a rászerelt egységeknél ez csak elvileg rentábilis (gondoljunk a stabilitási és a hidraulika terhelhetõségi problémákra), így megjelentek a lazító alapgéphez paralelogramma karokkal kapcsolódó, önálló kocsiszerkezettel, így mélység- és terheléshatárolással rendelkezõ, ún. nehéz elmunkáló egységek (a franciák és az angolok utána a cseh SME, SMS géptípusok; Economic RO stb.). Igaz ugyan, hogy ezek kedvezõtlenül befolyásolják az üzemeltetés produktív idõtényezõit, de az egymenetes alapmûvelés és elmunkálás még így is jóval gazdaságosabbnak tûnik a hagyományos megoldásoknál. Végül ne feledjük, hogy a gépkiválasztásnál fordítsunk kellõ figyelmet a lazító szerszámok élkiképzésére és alakjára is! A különbözõ geometriájú, egyenes élû, vagy paraboloid/ívelt szárú gerinclemezek nemcsak az energetikai mutatókra, hanem a lazítás intenzitására és a felszíni rögképzésre is hatással vannak.

Helyzetértékelés
A már másfél évtizede hangoztatott túlzott mértékû talajtömörödési problémák egyik lehetséges megoldásaként a közelmúltban már új középmélylazítókkal is találkozhattunk. A három csoportra osztható fejlesztések egyike a lazító + lezáró elemek összekapcsolása. Az új gépek (szinte mindegyik import eszköz, Vakond) vizsgálati eredményei bíztatóak, mûszaki-konstrukciós módosítások azonban még szükségesek. A ferde-, vagy hajlított kések lazítási és felszínképzési jellemzõi igen kedvezõek. Szükséges azonban megismerni a pontos energetikai mutatókat és az átlazulatlan kúpok agrotechnikai kompromisszumának mértékét is, megismerve azokat különbözõ talajokon és elõvetemények után. A lazítótárcsa-kombinációk folytatják elõrenyomulásukat, s az új megoldások (Vogel-Noot TM, OMIKRON) elsõ eredményei jónak ítélhetõk. Az egyik legfontosabb feladatot a lazító elemek geometriájának és energiaigényének pontosítása jelenti.

Mûvelésbe vont területeink túlnyomó többsége a természetes ülepedés és a szakszerûtlen használat együttes következményeként túlzottan tömõdött. Ennek káros kihatásai nemcsak az õsziek, hanem a következõ év termésbiztonságát, minõségét és mennyiségét veszélyeztetik. Egyre többen belátják, hogy a nagy energiaigényû, drága mûveleti költségû, ám tartamhatásában kifizetõdõ középmélylazításra minimum 3–4 évenként sort kellene keríteni! Ehhez érdemes táblatérképet, ill. mûveleti tervet készíteni, s a technológia alkalmazásának mûszaki hátterérõl – talán fentiek figyelembevételével is – idõben gondoskodni. Szerencsére e problémakört egyre többen magukénak érzik, s az erõsödõ gazdálkodói érdeklõdést a kínálat is igyekszik követni. Ma már több, mint 10 ország gyártói vannak jelen a magyar piacon. A középmélylazítókat (a „mély” változat egy külön kategória!) 34 kereskedõ cég, ill. azok viszonteladói forgalmazzák, 278 típust kínálva a gazdálkodóknak. A technikai megoldások széles skáláját jól mutatja az MGI reprezentatív felmérése is (ld. táblázat), bár egyes, az üzemeltetõk körében elterjedten népszerû gépek adminisztratív okok miatt a felsorolásból hiányoznak (Jympa-Szegána, Rau, Rome, Razol stb.).