Szemes kukorica tartósításának alternatívái, - különös tekintettel a nagy nedvességtartalom - mellett alkalmazott roppantásos technológiára 1. rész

Ezen kívül mindannyian szembesülhettünk azzal, hogy az elmúlt két évben mekkora terhet jelentett a kukorica betakarítása és tárolása.
A termények biztonságos tárolását a szárítás mellett vagy helyett megoldhatjuk propionsavas tartósítással és hangyasav alapú készítmény segítségével történõ erjesztéssel egyaránt. A szûk raktárkapacitás indokolttá teheti a takarmányozási célú szemes termények fóliahengerben történõ tárolását.

Tartósítási módszer megválasztásának szempontjai

Az alkalmazott módszer kiválasztásánál – a teljesség igénye nélkül – a következõket mindenképpen célszerû figyelembe venni:

• mekkora a rendelkezésre álló szárító kapacitása, ill. mekkora a bérszárítás költsége;
• milyen raktározási lehetõségek állnak fenn a szemes termények esetében (horizontális raktár, fémsiló kapacitása stb.), ill. az erjesztett takarmányoknál (falközti siló, fóliahengerben történõ raktározás lehetõsége stb.);
• az adott állatfajta és a takarmányozási rendszer szempontjából mely nedvességtartalom az optimális (pl. élettanilag nagyon jó választás lenne a sertések esetében a nagy nedvességtartalom mellett roppantással elõkészített, erjesztett szemes kukorica, de technológiailag ez az eljárás csak a telepek egy részénél kivitelezhetõ – ellenben tehenészetek esetében az említett rendszer gond nélkül alkalmazható);
• szeretnénk-e kiküszöbölni korábbi betakarításon keresztül az állategészségügyi szempontból jelentõs penészgombák és toxinjaik kártételét;
• sertés és baromfi esetében a rendszer mely pontján szeretnénk esetleg bevinni hozamfokozó tulajdonsággal rendelkezõ szerves savakat – a szemes termények tartósítása vagy erjesztése útján, ivóvízen keresztül, közvetlenül a fõkeverõnél, vagy mindezek kombinációjával?

Látható, hogy már az egyes alapkérdések is összetett problémát vetnek fel, és a gyakorlati döntéshozatal során megannyi más, külsõ tényezõt is figyelembe kell venni. Azoknál az üzemeknél, ahol a növénytermesztés alapvetõen az állattenyésztési ágazatot szolgálja, viszonylag egyszerûbb a helyzet, de a legtöbb esetben értékesítési célra is termesztenek növényeket. Itt azt is érdemes figyelembe venni, hogy pl. azzal, hogy a takarmánycélú növényeket szárítás nélkül tároljuk, a növénytermesztõ ágazat is jól járhat, hiszen nagyobb szárítási kapacitás marad a többi termény számára. Ugyanez érvényes hiányzó raktárkapacitás esetére is: amennyiben a nagyobb hozam tárolási problémákat vetne fel, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy a takarmányozási célú növények raktározására más alternatívák is szóba jöhetnek (pl. nedves állapotban, fóliahengerben történõ tárolás).

Az egyes tartósítási módszerek alkalmazási körülményei
A szemes kukorica anaerob erjesztéssel történõ tartósítása alapvetõen akkor ajánlott, amikor a termény nedvességtartalma 26–28%-nál magasabb. Az egész szemeket is lehet erjeszteni, de élettani és gazdasági szempontból is elõnyös, ha a takarmányt már ekkor elõkészítjük közvetlen feletetésre,  roppantással vagy durva darálással.

A termények aerob módon történõ tartósítása akkor célszerû, ha a szemek víztartalma 22–25% alatti. Bár magasabb nedvességû szemek is tartósíthatók megfelelõ készítményekkel, de a magasabb dózis miatt ebben az esetben az erjesztés már gazdaságosabb (lásd 1. ábra). Természetesen ez a módszer is ötvözhetõ elõkészítéssel.

Javasolt hatóanyagok, adagolási technológia
Erjesztés útján történõ tartósításkor egyrészt fontos, hogy megfelelõ irányban, gyorsan menjen végbe az erjedés, másrészt biztosítani kell a megfelelõ aerob stabilitást és ki kell küszöbölni a káros utóerjedési folyamatokat. Az erjedés elõsegítése – pH-csökkentõ és szelektív mikrobagátló hatása miatt – pl. hangyasavval oldható meg, a védelem biztosításához pedig a propionsav, szorbinsav, illetve a benzoesav felel meg leginkább. A szemek konzerválásához – raktári tárolás esetében –  jelenlegi ismereteink szerint a propionsav hatóanyag a legcélravezetõbb, kiváló penész- és élesztõgátló hatása, valamint piaci ára miatt.

Amennyiben fóliahengerben tartósítunk 16–25% nedvességtartalmú szemeket, úgy a propionsav mellett indokolt lehet valamennyi hangyasav jelenléte is, mivel – a nedvességtartalom és a „félanaerob” viszonyok miatt – egy bizonyos szintû erjedési folyamat is beindul, amelynek irányát célszerû tejsavas irányba vinni.
A szerek kijuttatásakor – akár önálló, akár roppantással egybekötött kezelésrõl van szó – ügyelni kell arra, hogy a hatóanyagok megfelelõ koncentrációban és egyenletesen kerüljenek a terményre.

Szemes termények feltárása roppantásos technológiával nagy nedvességtartalom mellett
Az alábbiakban a szemes takarmányok olyan elõkészítési-tárolási rendszerét mutatjuk be Önöknek, amelynek alkalmazása független a termény nedvességtartalmától, s így rugalmas betakarítást tesz lehetõvé, valamint hozzájárulhat az állattartók versenyképességének növekedéséhez.

A rendszert Finnországban és más skandináv országokban már 35 éve sikeresen alkalmazzák. Korábban Magyarországon is nagyüzemi méretekben használták, de feledésbe merült. Az elmúlt évekhez/évtizedekhez képest azonban több tényezõ is jelentõsen megváltozott, illetve olyan új ismeretek halmozódtak fel, amelyek indokolttá tették e takarmány-elõkészítési rendszer újbóli, a régebben alkalmazott módszerhez képest módosított bevezetését.

A technológia a szemes termények roppantással történõ feltárását, valamint a szemek érési állapotától (akár 35% nedvességtartalmú) és a kapcsolódó tárolási technológiától függõ erjesztõ-konzerváló szervessav-készítmény közvetlen hozzáadagolását tartalmazza.

A 2002 évtõl megkezdett laboratóriumi és üzemi kísérleteink után 2004-ben több, mint 20 gazdaságban 15 000 t, a tavalyi évben pedig 60-nál több üzemben, mintegy 42 000 t kukorica esetében alkalmazták e módszert, jó eredményekkel. Az üzemek egy része már az idei kukoricavetését is úgy tervezte meg, hogy még inkább ki tudja használni a technológia által nyújtott közvetlen és közvetett elõnyöket.

A roppantott nedves kukoricát egyelõre nagyrészt szarvasmarha esetében alkalmazzák, de egypár üzem be tudta illeszteni a technológiát sertés takarmányozási rendszerébe is.

A roppantott termény erjedésének minõsége
Nagyon fontos, hogy az erjesztés gyors lefutású és megfelelõ, tejsavas irányú legyen. Ezen kívül gondoskodni kell arról, hogy az elkészített takarmány hosszú ideig stabil maradjon, a késõbbiekben ne jelentkezzenek káros utóerjedési, ill. penész- és élesztõképzõdési folyamatok. Ezt megfelelõ összetételû folyékony szerves sav adalék(ok)kal biztosítjuk, amely(ek) fõ komponensként hangyasavat, propionsavat, valamint kisebb mennyiségû benzoesavat, ill. K-szorbátot tartalmaz(nak). Ezenkívül természetesen nagyon fontos a megfelelõ tömörítés és a siló gondos lezárása.

A bevitt hangyasav egyrészt biztosítja a tejsavbaktériumok elszaporodását segítõ pH-csökkenést, másrészt szelektív mikrobagátló hatása révén megakadályozza a káros baktériumok elszaporodását. A pH kezdeti idõszakban történõ gyors lecsökkenése azért is fontos, mert ellenkezõ esetben a betakarításkor jelenlévõ szántóföldi penészgombák (Fusarium sp.) stresszhatásra (viszonylag lassan csökkenõ pH, aerob körülmények megszûnése) intenzív toxintermelésbe kezdhetnek (F-2, T-2, DON). A készítmények többi hatóanyaga penész- és élesztõgátló hatással rendelkezik, és a kezelt takarmány aerob stabilitását hivatott növelni. A 2004-es évben, 12 üzemben végzett vizsgálataink szerint az összes illó zsírsavon belül átlagosan 91,2% volt a tejsav, 8,8% az ecetsav részaránya, vajsavat egyetlen esetben sem lehetett kimutatni. A pH-értékek nedvességtartalomtól függõen (28–38%) pH = 4,0–4,8 között alakultak.

Cikkünket az Agro Napló szeptemberi számában folytatjuk.