Gondolatok a tritikáléról

A tetraploidokból, (2n=4x=28 kromoszóma) a tönke sorozatot hozták létre. (A tönke orosz neve polba, bolgár-török jövevényszó, a magyar pelyva származik belõle). A prehisztorikus T. dicoccum, a Római birodalomban a II. sz.-ig egyeduralkodó faj, a „rómaiak” használták a liszt (far) õrlésére (ebbõl származtatjuk farinográf és farinogram szakszavainkat, melyek a liszt minõségével kapcsolatosak). A T. durumot (Desf.), melybõl sárga pigmenttartalma miatt is a tésztagyártásra alkalmas lisztet õrlik, a világ búza vetésterületének közel 10%-án vetik. Európába XVI. Lajos idején Desfointains hozta Észak Afrikából. A T. turgidum (L.), hasas angol búza néven ismert. A T. polonicum (L.) hazája Galicia, Észak Spanyolország és csak egy téves fordítás miatt kapta „lengyel” nevét. A T. turanicumot (L.) a Korasszan hegyen találták és nagy ezerszemtömegével tûnik ki. Sajnos nagyon fogékony a búza rozsdabetegségeire. A T. carthlicum (Vav.) négyszálkájú búza a legkönnyebben keresztezhetõ az aestivummal. A T. timopheevi (Zhuk.) a cms., hímsteril formák elõállításában játszik szerepet. A tudatos válogatás és a keresztezõdésekkel kialakult a hexaploid változat, (2n=6x=42 kromoszóma) a tönköly sorozat. A T. dicoccum mellé beépült, a D genomot hordozó kecskebúza, a T tauschii (régebbi nevén Aegilops squarrosa (L.).  Az új faj még magán hordozta a vad jelleget, nevezetesen, hogy a szemtermést védõ murvalevelek szorosan borították. A vad jelleget ma is megtaláljuk a termesztett T. spelta fajtáiban. (A változatokat az Alpok alján szorgos gazdálkodók tartották fenn a mai kor nemesítõinek). A válogatással foglalkozók hamar felfigyeltek azokra a típusokra, melyekben a termesztés során bekövetkezett mutációk révén a csupasz szemû búzák létrejöttek. A termesztés, de fõleg a cséplés szempontjából hasznos gén az ún. „Q” faktor, ma már minden termesztett T. aestivumban benne van. A sorozat tagja az Indiából származtatható T. spherococcum, a kerekszemû búza és a Grúziában endemikus T. macha, amit 40–50 hektáron ma is termelnek. (A búzákat Flaksberg osztályozta). A termesztett rozs, Secale cereale (L.) a hûvösebb klíma gabonaféléje, a kenyérválaszték növelésében játszik fontos szerepet, míg a genetikai változatosság növelésére, rezisztencia tulajdonságok javítására a S. montanum és a S. vavilovii is számításba vehetõ a triticale elõállítása, nemesítése során.



A triticale nemesítésének és termesztésének története az újat alkotó ember sikerének is a története. Az elsõ triticale törzsek gyenge állóképességûek és kis termõképességûek, a szemek aszottak, zsugorodottak, a száruk magas és gyenge volt. Az anyarozs vagy varjúköröm (Claviceps purpurea /Fr./ Tul.), mint gyógyszer alapanyag sikeresen fertõzte, némi vigaszt nyújtva a gyenge termésért. A sertésekben és a baromfikban jobban értékesülõ, nagyobb fehérje- és lizintartalom sem ellensúlyozta a kiesõ termést. Ma már a termesztésben megtalálhatók a nagy termõképességû, rezisztens, állóképes, szép szemtípusú, nagy lizintartalmú fajták, de a fehérjetartalom hasonló lett, mint a kenyérbúzában. Egy fajta-összehasonlító kísérletben Montanában, a triticale fajták õszi és tavaszi vetésben, öntözött és száraz körülmények között is felülmúlták a búzákat (www.cimmyt.org). Németországi kísérletek eredménye szerint is a triticale törzseknek nagyobb vagy hasonló a termõképességük, a minõségük, mint a búzáknak. A szerzõk szerint az adott nitrogént hatékonyabban hasznosította a triticale mint a búza. A nemesítésben és a termesztésben elért sikerek dacára a piaci lehetõségek még szûkek. A legtöbb országban takarmánygabonaként sertéssel, baromfival, vagy mint az Amerikai Egyesült Államokban tejelõ marhákkal hasznosítják. Reményeink szerint a minõségi tulajdonságok ismeretével a triticale kivívja helyét a kenyér-, a tészta-, vagy sütõiparban is. Termõképessége jobb termõhelyeken, kedvezõbb termesztési feltételek mellett eléri hektáronként a 8–10 tonnát, míg silányabb, 1% humusztartalmú homoki termõhelyeken, kedvezõtlenebb körülmények között a 3 tonnát. (A mosonmagyaróvári OMMI fajtakísérletek terméseredményeit az 1. táblázat mutatja, az aminosav összehasonlításokról a 2. táblázat ad tájékoztatást).

Talajigény

A jobb, 1% fölötti humusztartalommal rendelkezõ homoktalajokra, homokos vályogtalajokra, homokos barna erdõtalajokra javasoljuk vetni a triticalét. Ahhoz, hogy 6–8 t/ha szemtermést elérjünk, 600–800 db/m2 kalász szükséges. Amennyiben a csapadékellátás megfelelõ és helyreállítjuk a talaj kedvezõ reakció- és tápanyag-állapotát, a sovány homok termékenysége is kiemelkedõ lehet és kialakul a megfelelõ növényállomány.

Éghajlatigény

Ahol a búza és a rozs megterem hazánkban bárhol termeszthetõ. Hõösszeg-igénye 2100–2200 °C körül van. Õsszel bokrosodásához, tavaszi fejlõdéséhez csapadékot kíván. Érésekor a mérsékeltebben meleg idõ kedvezõbb, mert ilyenkor a szemek nem szorulnak meg.

Környezetigény

A triticale környezetigényét a búza és a rozs határán lehet meghatározni. Ahol nagyon rosszak a termesztés körülményei, szélsõséges talajviszonyok, téli erõs fagyok és kevés a csapadék ott a magasabb növekedésû rozs termesztését javasoljuk.

Jó elõveteménye a korai burgonya, a somkóró, homoki borsó, csillagfürt. Önmaga után vetve, 8 évig, NPK trágyázással, Ca, Mg kombinált alkalmazásával gazdaságosan volt termeszthetõ nyírségi savanyú homok termõhelyeken.

Ha önmaga után vetjük nagyon gondosan kell a tarlót elmunkálni, optimális mélységbe hatolva meghántani és azonnal tömöríteni. Korán vagy késõn lekerülõ elõvetemény után hasonlóan kell a talajt elõkészíteni mint a búza esetében. A talajelõkészítés feladata az ülepedett, porhanyós magágy elkészítése. A nyári talajmunkáknak a kultúrállapot fenntartása mellett a gyommentességet is kell szolgálnia.

Tápanyag-ellátás

Gyenge tápanyag-ellátottságú talajokon N nélkül még kedvezõ évben sem kapunk megfelelõ termést. Bár az egyoldalú N-trágyázás relatíve hatékonynak bizonyul, a kiegyensúlyozott NPK trágyázással lehet tartósan 5t/ha fölé emelni a szemtermést. A triticale átlagos mûtrágyaigénye, N 100–130 kg P2O5 70–80 kg. K2O 80–100 kg. (Kiegészítésként, savanyú homoktalajon javasolt 800 kg Ca, 2000 kg CaCO3, 95%-os õrölt mészköporként  és 240 kg/ha Mg, 840 kg MgCO3 18%-os dolomitporként). Figyelemre méltó, hogy a szalma-pelyva melléktermés látványosabban nõtt az együttes trágyázással és meszezéssel, mint a szemtermés. Amennyiben a 10 t/ha körüli szerves anyag, kombájn betakarítást követõen leszántásra kerül, javíthatja a gyenge talaj szervesanyag-gazdálkodását. A N mûtrágyát ajánlatos három részletben kijuttatni. Egy részt õsszel (20–30 kg-ot), a fennmaradókat tavasszal. A csapadékosabb év és a fajta magasabb, erõteljesebb növekedése sok nitrogénnel, megdõlést okozhat. Tavaszi kijuttatása gondos mérlegelést és körültekintést igényel.

Elhatározás

A triticale sikeresen termeszthetõ növény. Hasznos, mint takarmány, felhasználják kekszek gyártására, sütemények és változatos ízû kenyerek elõállítására, de nyitva van energiacélú hasznosítása is. Termesztésének, felhasználásának csak az alkotó ember fantáziája szab határt.

Kiss József növénynemesítõ

Irodalom:

Antal J. (szerk) 2005: A növénytermesztés alapjai Mezõgazda K 391p.

Sutka J. (2004): Növényi citogenetika. (Mezõgazda Kiadó) 232p.

Kiss Á., Kiss J.M., Tabl M., Fehér B., T-né Sallai G. (1985): Triticale nemesítése és termesztési tapasztalatok az elmúlt 10 év kutatómunkájának tükrében.

In: Búzatermesztési tapasztalatok 1970–1980. Akad. Kiadó, Bp.

Kiss J.M., Kiss Á. (1981): Triticale eredmények és problémák.

Növénytermelés 3: 275–281.