MENÜ

Lehet 3 t/ha felett? - Õszi agrotechnikai tanácsok repcetermesztõknek

Oldalszám: 22-23
Falusi János 2014.04.30.

A repcetermelõk általában akkor kérnek tanácsot, amikor valami baj van a repcével, de akkor már sajnos a legtöbbször nem lehet segíteni. Persze van kivétel is, különösen mostanában, mivel keresett lett a repcemag, sok olyan termelõ akar repcét termeszteni, akik még korábban nem próbálkoztak vele, és a jobb és biztonságosabb eredmény érdekében tájékozódnak, igyekeznek tapasztalatokat szerezni az eredményes repcetermesztés érdekében.

Mitõl van a repcének ilyen nagy kereslete?
Az Európai Unióban már csatlakozásunkat megelõzõen is nagy gondokat okozott az élelmiszer túltermelés és az eladatlan mezõgazdasági árukészletek. A termelés korlátozására kitalálták a kötelezõ ugaroltatást. A gazdák kiesett jövedelmét támogatásokkal igyekeztek ellensúlyozni. Késõbb az ugaroltatást nem élelmiszer célú növénytermesztéssel igyekeztek felváltani. Ebbõl új iparág, a biodízel termelés alakult ki, amely mostanában dinamikusan nõ, és várhatóan egy év alatt a gyártási kapacitások megduplázódnak. Az Unió vállalta, hogy 2010-re a dízel üzemanyag 5,75%-át növényi alapanyagból fogja biztosítani. Magyarországon a MOL jogosult és képes jövedéki termékként kezelni, bekeverni és értékesíteni a biodízelt. Az év elején évi 150 000 t biodízel alapanyag biztosítására tett kezdeményezést Magyarországon és Szlovákiában. Ez a mennyiség lényegesen meghaladja a jelenlegi repcetermésünket. A kereslet élénkülését mutatja a felvásárlási árak emelkedése is.

Elõvetemény és vetésváltás
A õszi káposztarepce legjobb elõveteménye a borsó. Korán learatásra kerül, és nem gyomosítja a repcét. Jó elõvetemény bármelyik kalászos gabona is. Fontos a szalma gyors betakarítása. Ma sok kombájnt szalmaszecskázóval üzemeltetnek, mivel nincs szükség a szalmára. Így a szalma a földön marad szervesanyag pótlásként. Száraz nyarakon a szalma nem bomlik le, és ha a repce kelésével egyidejûleg kezd rothadni, súlyos gyökérfekélyt okoz. Ügyelni kell az elõveteményben alkalmazott gyomirtószerek utóhatására. Ha kétségeink vannak, válasszunk más táblát, vagy mustár csíráztatásával gyõzõdjünk meg a talaj szermaradvány-mentességérõl. Vetés után elvégezve ez már nagyon drága próba lenne.

Õrizzük a talaj nedvességét
A száraz, forró augusztusban a repce vetés talaj elõkészítése rendkívül nehéz. A szántást kerülni kell, többszöri sekély mûveléssel és azonnali tömörítéssel kell a nedvességet megõrizve ápolni a tarlót. A mély forgatásos mûvelés hatására a talajbaktériumokban nagy pusztítást végzünk, ettõl megszûnik a felszín morzsalékos szerkezete, helyette sarkos, éles szélekkel rendelkezõ rögöket kapunk. A mûvelés mélysége egyben megakadályozza a víz felfelé áramlását a hajszálcsövesség révén. Ha sekélyen mûveljük a tarlót, akkor a víz a leendõ vetési mélységig nedvesíti és érleli a talajt. Szántás esetén gyakorlatilag a szántás teljes mélysége kiszáradhat. Ilyenkor, ha nem jön megfelelõ mennyiségû esõ, a repce nem kel ki, vagy csak nagyon késõn és nem tud megerõsödni a tél beálltáig.
A vetés optimális ideje augusztus vége–szeptember eleje. A korábbi vetés szárazabb idõjárás esetén ajánlható. Ilyenkor nagyobb az esélye annak, hogy a vetés megázik és kikel. Az õsszel fejlettebb állományok nagyobb termésre képesek. A korábbi vetés fejlettebb állományt eredményez, ugyanakkor a kártevõk nagyobb arányú megtelepedésével is számolni kell (gyomosodás, bolha és repcedarázs kártétel). Nedvesebb nyárvége után a vetéssel várhatunk szeptember 5–10.-ig. Ilyenkor kisebb a gyomosodás és az õszi rovarkártétel is kevesebb gondot okoz.
Vetõmag mennyisége: ma elfogadott az 500 000–700 000 csíra vetése hektáronként. Ez 5 g-os átlagos ezermagsúllyal számolva 2,5–3,5 kg vetõmagot jelent. A hibrideknél a kevesebb, míg a fajtáknál a nagyobb vetõmagnormát alkalmazzák. Ezt a különbséget elsõsorban a vetõmag árával lehet indokolni. A hibrid vetõmagok magasabb árát valamelyest kompenzálja a kevesebb vetõmag alkalmazása.

Tápanyagellátás
A szakszerû nitrogéntrágyázás meghatározó fontosságú a repcemag termelés jövedelmezõségének alakulásában. A keléstõl a virágzás kezdetéig a repcenövények akkumulálják testükben a nitrogént. A virágzás végén a legnagyobb a növényállomány tömege, ilyenkor a levelek és a zöld lédús szár tartalmazzák a növény nitrogénkészletét. A legintenzívebb a nitrogénfelvétel a virágzást megelõzõ hetekben. Ilyenkor a növény tömege akár hetente megduplázódik. A virágzás és termésképzõdés alkalmával a növény nitrogéntartalmának legnagyobb része áthelyezõdik, és a magban koncentrálódik.
A nitrogéntrágyázás hatására nõ a levelek mérete, a növény tömege, az elágazások száma, a becõk száma, a becõnkénti magszám és az ezermagsúly. A túlzott nitrogénmennyiség õsszel lazábbá, fagyérzékenyebbé teszi a szöveteket. Tavasszal a repce jól hasznosítja a rendelkezésére álló nitrogént. Az alkalmazható mennyiséget gyakorlatilag az adott talaj potenciális termõképessége és a környezetvédelmi elõírások korlátozzák. Csapadékos idõjárás illetve jó vízellátottság esetén a nitrogén mûtrágya hasznosulása javul.
A nitrogén mûtrágyázás az olajtartalomra is hatással van. A nagyobb nitrogénadagok kissé csökkentik az olajtartalmat, ez azonban nem jelentõs, ezt jól kompenzálja a lényegesen nagyobb termés.
Jelentõs a repce foszfor- és káliumfelvétele is, azonban a foszfor és kálium mûtrágyázás eredménye kevéssé látványos a nitrogénhez képest. Itt sokkal fontosabb a talaj megfelelõ kondícióban tartása, az évenkénti rendszeres ellátás biztosítása. Foszfor- és káliumhiány esetén a csökkent növekedés eredményeként jelentõsen csökken a termés, súlyosabb esetben a leveleken specifikus hiánytünetek figyelhetõk meg, sárgulás, kifehéredés, elszínezõdés stb. A tartamkísérletek tapasztalatai szerint a foszfor- és káliumhiány rontja a repce télálló képességét is.
Ca hiány esetén alacsonyabb a pH, a mûtrágyázás hatására a talaj tovább savanyodik és ez súlyos hatású a repce kondíciójára. Kísérleti tapasztalatok szerint a Ca trágyázás a nitrogéntrágyázással együtt alkalmazva szinergizmust mutat.
A kén fontos tápelem a repce számára. Jobb területeken, ahol rekordtermést várunk az adottságok és a kiváló agrotechnika eredményeként, szükséges megvizsgálni a kénellátottságot. Talaj- és növényanalízissel kell eldönteni az alkalmazás szükségességét. Kénhiány esetén a növények specifikus tünetekkel reagálnak: a levelek kanalasodnak, a levél- szélek elhalnak, vagy vörösen elszínezõdnek, csökken a becõkben a magszám, a becõk kisebbek és vörösen színezõdnek. A mûtrágyagyártók szerint a foszfor és komplex mûtrágyákkal elegendõ kénhez jutnak a növények.  Relatív kénhiány léphet fel a nagyobb adagú nitrogéntrágyázás eredményeként.
A bór hiánybetegség nem ismeretlen a növénytermesztõk számára. A bórhiány súlyosabb esetben csökkent fertilitást, a bimbók lehullását eredményezheti. Bórhiányos területeken már közepes termésszint esetén is kifizetõdõ lehet a bórtrágyázás. Növény- és talajanalízis nélkül az alkalmazás költségeinek megtérülése kétséges. Könnyebbséget jelent a bórhiány leküzdésében az újabban megjelent Bóros Pétisó mûtrágya.
A felhasználandó mûtrágya megtervezéséhez segítséget adnak a talajvizsgálatok és a szakirodalomban megjelent táblázatok.
Az õszi káposztarepce fajlagos mûtrágya igénye a MÉM NAK szerint, hatóanyag kg/t.
Õsszel a foszfor és kálium teljes mennyisége, a nitrogén 20–30%-a (maximum 30 kg/ha) juttatható ki. A tavaszi nitrogénkijuttatást két részletben célszerû elvégezni. Elsõ adagot (kb 60%-át) március elején, a téli fagy után, a maradékot pedig szárbaindulás után ajánlott adni. A fagyott vagy hóval borított területekre tilos mûtrágyát szórni, ugyanis nagyon jelentõs kimosódással járna. Ma a mûtrágyagyártók és forgalmazók változatosabb összetételû komplex mûtrágyákat hoznak forgalomba. Ez szakszerûbb és egyben gazdaságosabb mûtrágyázást tesz lehetõvé.
Újabban a mûtrágyázási szaktanácsadók számítógép segítségével számítják ki a szükséges mûtrágyák mennyiségét az adottságok és a tervezési szinteknek megfelelõen. Az adottságok közül figyelembe kell venni a talajféleséget, a termõhelyi besorolást, a lejtést, az elõveteményt, a szervestrágyázást és a talajvizsgálati eredményeket stb.
A mûtrágya adagok tervezésénél újabb szempontokat adnak a megjelent jogszabályok is. A 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet rendelkezik a helyes mezõgazdasági gyakorlatról. A környezet megóvása érdekében a rendelet több pontja foglalkozik a szervestrágyázás és a nitrogéntrágyázás szabályaival. Szabályozásra került például az egységnyi szántóterületre kiszórható nitrogén hatóanyag maximális mennyisége, melynek betartása mindenki számára kötelezõ.

Õszi növényvédelmi  feladatok
Jó gyomírtás nélkül eredményes repcetermesztés nem lehetséges. Az elõvetemény jó kultúrállapota és a tarló helyes ápolása az elsõ lépés. A korábbiakhoz képest jelentõsen csökkentett vetõmagnorma és a nagyobb mûtrágya adagok használata kedvez a gyomosodásnak, mivel a repce fiatalkori gyomelnyomó képessége kevéssé érvényesül és a nagyobb mûtrágya adag a gyomoknak is kedvez. A vegyszeres gyomírtás megtervezésénél figyelembe kell venni a várható gyomflórát és a gyomirtószerek hatásspektrumát.
A vetõmagokat gomba és rovarölõ csávázószerekkel csávázzuk, így jó esetben nem szükséges külön védekezni. Hosszú meleg õszön szükség lehet a bolhák és a repcedarázs ellen permetezni.