Magyarországi szarvasmarha-állományok IBR-mentesítésének története és jelenlegi helyzete

A szarvasmarhák fertõzõ rhinotracheitiszét (BoHV-1) az USA-ban már 1954-ben leírták (McKercher és mtsai, 1954.), a korokozó vírust azonban csak 1956-ban izolálták (Madin és mtsai, 1956.). Az azóta folyó vizsgálatok kiderítették, hogy a vírus szarvasmarhák között több kórkép kialakításáért tehetõ felelõssé, mint pl.:

A herpeszvírusokra általában jellemzõ, hogy tünetmentes (látens, inapparens, abortív) vírushordozás mellett idõnként (fõként a szervezetet ért stresszhatásokra) reaktiválódhatnak. Ezen kívül a herpesvírusok (fõként az Alphaherpesvirinae alcsalád tagjai) rendelkeznek azzal a képességgel is, hogy nukleinsavuk (DNS) az egyes idegdúcok ganglion sejtjeinek magjába beépülve, ott hosszú ideig perzisztálnak, majd megfelelõ hatásokra (stressz, immunszuppresszió stb.) fertõzõ vírusként reaktiválódnak. Ezért az olyan egyed, amely élete során egyszer a vírussal fertõzõdött, gyakorlati értelemben is élete végéig fertõzöttnek, potenciális fertõzési forrásoknak tekinthetõ.

Mivel a BHV-1 vírus az egész világon széles körben elterjedt és jelentõs károkat okozott, az utóbbi években több EU tagország (Dánia, Svédország, Ausztria, Finnország) IBR-tõl mentesítette szarvasmarha-állományait. Ezt a mentességet az EU a 64/432/EGK határozatának 10. pontjában hivatalosan is elismerte. Ezekben az országokban a fertõzöttség mértéke alacsony (10% alatti) volt, így a mentesítés a szerológiailag pozitív egyedek szelekciója alapján folyhatott, vakcinázás bevezetésére nem került sor. Az EU 64/432/EGK, 88/407/EGK és 93/60/EK direktívái lehetõséget teremtettek arra, hogy a mentes országok szarvasmarha-állományaik visszafertõzõdését szigorú állategészségügyi elõírásokkal (élõ állatok, állati termékek kereskedelmi korlátozása) megakadályozhassák. Ez egyben azt is jelentette, hogy a magas IBR fertõzöttségû országok részben, vagy teljes mértékben kiszorultak a nemzetközi élõ (tenyész) állat és állati termék (ondó, embrió) export piacáról.

Ennek a diszkriminációnak az enyhítése, illetve megszüntetése érdekében a magasabb IBR fertõzöttségû országok közül egyesek területi (Németország, Hollandia), mások nemzeti (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Magyarország) alapon IBR menetesítési programokat indítottak. Ezek a mentesítési programok természetesen nem folyhattak a pozitív állatok szelekciója alapján, hiszen ez az állományok jelentõs hányadának (20–70%) likvidálásával járt volna. Ezekben az országokban – mint nálunk is – az idõközben kifejlesztett IBR marker (kezdetben élõ, attenuált, majd késõbb inaktivált) vakcinázás árnyékában végzett mentesítési programokat vezettek be.

A hazai IBR-mentesítés megindításának indokai
Nemzetközi indokok:

• a bevezetõben már említést tettem arról a kényszerhelyzetrõl, amelyet az EU, egyes alacsony IBR-fertõzöttséggel rendelkezõ és IBR-mentesített országai teremtettek. Ez a helyzet egyben azt is jelentette, hogy Magyarország csaknem teljes mértékben kiszorult az EU-n belüli nemzetközi állat- és állati termékforgalmazásból.

Hazai indokok:

• a hazai szarvasmarha állományok magas (a 70-es évek 8–9%-os fertõzöttsége az 1990-es évek végére 79–80%-ra emelkedett) IBR-fertõzöttsége miatt, a betegségek okozta kártételek is magasak (évente, országosan meghaladja a 3 milliárd Ft-t [Ózsvári és mtsa, 2001.]);
• a hazai szarvasmarha állományok száma és a szarvasmarha létszám az utóbbi 5-6 évben folyamatosan és tetemesen csökken. Az évenkénti létszámcsökkenés meghaladja a 2–3%-ot (míg a 70-es években közel 2 millió szarvasmarha volt az országban, 2004-re ez a szám 723 ezerre csökkent, a tehénállomány létszáma a fenti idõszak alatt kb. megfelezõdött). A jelenlegi alacsony létszám lehetõvé tenné, hogy viszonylag alacsony költség mellett, eredményesen folyhasson a tenyész- és húsmarha-állományainkban, az uniós követelményeknek is megfelelõ IBR-mentesítés.

A hazai IBR-mentesítés
A MTA Állatorvostudományi Bizottsága, a témakörben érintett intézmények (fõosztály, intézetek, állomások) szakembereivel együtt kidolgozták és összeállították négy fertõzõ betegség (IBR/IPV, BVD/MD, EBL és az Aujeszky-féle betegség) mentesítési irányelveit. Az irányelvek több ízben elvégzett átdolgozását követõen 2002-ben megjelent az FVM miniszter 19/2002.(III. 8.) FVM számú rendelete, amely szabályozta a szarvasmarhák fertõzõ rhinotracheitisze elleni mentesítést. Ez a rendelet 2002. március 23-tól hatályos rendelet. A rendelet elõírása szerint az IBR-mentesítés minden BHV-1 vírussal szemben fogékony állományban kötelezõ. A mentesítéshez igényelhetõ állami támogatás igénylését a 30/2001.(III. 3.) korm. számú rendelettel (az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeirõl) csak a kis létszámú (maximum 50 db.) állományok esetében tették lehetõvé.
Nem lehet azt állítani, hogy a hazai szarvasmarha-állományok IBR/IPV-mentesítése terén, a rendelet megjelenését megelõzõ idõszakban semmi sem történt.

• Az állategészségügyi intézetekben, a szarvasmarha-állományokban végzett vírusdiagnosztikai munkák során nagy mennyiségû adat halmozódott fel. Ezek összesített értékelése alapján képet kaptunk a hazai szarvasmarha-állományok vírusfertõzöttségeirõl. Megállapítható volt, hogy míg a 70-es évek elején az IBR-állományfertõzöttség 8% körül volt, a 90-es évek végére – agrárgazdasági szempontból magyarázható, szakmai nézõpontból vitatható okok miatt – 79–80%-ra emelkedett.
• Mivel bizonyítottan megállapítható volt, hogy az IBR/IPV vírus terjesztésében a hazai mesterséges termékenyítõ állomások tenyészbika-állományainak is jelentõs szerepe volt (a BHV-1 vírus a fertõzött bikák ondójával is terjeszthetõ), ezért elindítottuk három mesterséges termékenyítõ állomás állományában az IBR-mentesítési munkát, amit sikeresen be is fejeztünk.
• A 90-es évek második felétõl már tudatosan próbálkoztunk IBR/IPV- mentesítési programokkal. Igaz, hogy ezek a programok önkéntes alapon szervezõdtek. Olyan helyeken tudtuk folytatni, ahol erre kifejezetten és elsõ sorban szakmai igény mutatkozott. Ezeket a munkákat némileg felgyorsította az IBR marker vakcina kereskedelemben történt megjelenése.
• 2001-ben megtörtént a háztáji (kisüzemi) állományok IBR-fertõzöttségének felmérése. Az állományokat nyilvántartásba vették, és a pozitívnak talált udvarokban elvégezték az állatok inaktivált IBRgE marker vakcinával történõ immunizálását is.

A miniszteri rendelet megjelenését követõen, a rendelet elõírásainak megfelelõen megindult és be is fejezõdött a szarvasmarha-állományok IBR/IPV (számos állományban szakmai javaslatunkra a BVD/MD-fertõzöttség) fertõzöttségének felmérése, és a felmérõ vizsgálatok eredményi alapján összeállításra kerültek a mentesítési programok is. A mentesítési programokat a rendelet elõírásainak megfelelõen regisztráltatták és a megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenõrzõ Állomásokkal hagyatták jóvá.

Mintegy 60 állományra kiterjedt IBR felmérõ vizsgálati eredményeink azt mutatták, hogy az állományok 90%-ában marker vakcinázási programmal lehet elindítani a mentesítést, és kb. 10%-ában pedig szelekciós mentesítési módszert lehetett alkalmazni. A szelekciós mentesítést mind a 6 állományban elvégeztük, és sikeresen be is fejeztük. Ezek az állományok ma már IBR-mentes státuszúak.

Sajnos a megjelent FVM rendelet a mentesítési programok tényleges megindításával, illetve a tájékozódó vizsgálatok eredményei alapján kialakított vakcinázási programok bevezetésével kapcsolatban liberális. Amíg a mentesítésben való részvétel regisztrációját, a felmérõ vizsgálatok elvégzését, az egyes állományok minõsítését, a mentesítési programok összeállítását és jóváhagyását kötelezõen elõírja, a program tényleges megindításával kapcsolatosan nem tartalmaz kötelezõ direktívákat.

Tapasztalataink szerint a kötelezõ feladatok elvégzését követõen számos állományban nem, vagy csak késve indultak el a mentesítési (vakcinázási) programok. Ennek további (pénzügyi és érdekeltségi) okai is lehettek.

• A pénzügyi okok között elsõsorban a hazai szarvasmarha ágazat pénzügyi helyzete volt a meghatározó. Az ágazat forgótõke hiánya nem tette lehetõvé az állományban alkalmazandó vakcina (vakcinák) saját forrásból történõ teljes finanszírozását.
• A megjelent agrártámogatási rendelet csak a kis létszámú állományok állami támogatásának igénylését tette lehetõvé, a nagyüzemi állományok ezt nem vehették igénybe. Bár egy év idõtartamára, ezek a gazdaságok is kaphattak bizonyos támogatást (a felhasznált és számlákkal igazolt vakcinák adagonkénti 100 Ft-os költségtérítését).
• A mentesség hatósági deklarálást követõen a rendelet nem tartalmaz olyan piacra jutási, értékesítési elõnyöket (exporthoz jutási elõny, értékesítésben realizálható árkülönbözet), amelyek az IBR-mentestés bevezetését, sikeres befejezését ösztönöznék.

Ezekhez a hátráltatási tényezõkhöz sorolható az a – nem elsõsorban szakmai, inkább piaci alapokon elindított – disputa, amely a mentesítés vakcinázási programjában alkalmazandó IBR (élõ, attenuált és/vagy inaktivált) vakcinákról zajlott.

Mindezek ellenére elmondható, hogy a hazai IBR-mentesítésben – ha lassabban is a reméltnél – folyamatos elõrehaladás tapasztalható. Ezt a megállapítást támasztják alá azoknak az utóvizsgálatoknak az eredményei is, amelyeket idõközben jó néhány állományban elvégeztünk. A mentesítés programokban ugyanis szerepeltettük azt a kritériumot is, hogy az olyan állományokban, amelyekben a vakcinázást folyamatosan és szakszerûen végezték 1,5–2 éven át, érdemes megvizsgálni a mentesítés elõrehaladásának állapotát. E vizsgálatokban két alapvetõ kérdésre kerestük a választ:,

1. A folyamatosan immunizált állományokban hogyan alakul a megszületett borjak kolosztrális immunitásának helyzete (mértéke és idõtartama), és az eredmények alapján kell-e módosítani a felmérõ vizsgálatok alapján meghatározott elsõ alapimmunizálások idõpontját?
2. A folyamatosan immunizált állományok utód-állományaiban hogyan alakul az IBR utcai vírusának reinfekciós („R”) rátája?

A kapott eredmények alapján egyértelmûen megállapítható volt, hogy az olyan állományokban, amelyekben a vakcinázást 1,5–2 éven át folyamatosan és szakszerûen végezték,

• ott a kolosztrális immunitás szintje emelkedett és tartama idõben kitolódott (kivéve a kolosztrumitatási anomáliákkal küszködõ állományokat). Így az elsõ oltások idõpontját is korban késõbbre kellett helyezni.
• A korábbi állományon belüli utcai IBR vírus reaktiválódása lényegesen csökkent és/vagy nem volt bizonyítható („R”-értéke a „0”-hoz közelített), így a borjú- és növendékállomány IBR vírusfertõzöttségtõl mentesen volt felnevelhetõ. Ez a megállapítás az egy telepen belül, és a külön telepen tartott utódállományok esetében is megerõsítést nyert.

Volt számos olyan állomány, ahol azt is megvizsgálhattuk, hogy a termelõ állományba (termelõ telepre) visszakerült negatív utódok (elõhasi vemhes üszõ) megtartják-e negativitásukat. A kérdésre adható válasz: igen, vagy legalább is jelentõs arányban csökkent a reinfekció mértéke.

Ez utóbbi állapot regisztrálását követõen érkezett el az IBR-mentesítés – véleményem szerint – a legkritikusabb stádiumába. Ugyanis, ha az utódállomány mentesen felnevelhetõ, és a termelésbe visszakerült negatív egyedek nem fertõzõdnek újra, elindítható a mentesítés második fázisa, az utcai IBR vírussal fertõzött (IBRgE szerológiailag pozitív) egyedek folyamatos szelektálásával. Jelenleg számos állomány esetében itt tartunk, de ez a folyamat az ágazat jelenlegi közgazdasági helyzetében – érthetõ okokból – talán a legnehezebben végrehajtható.

Végül szeretném felhívni a figyelmet, a mentesítés eredményes végrehajtása szempontjából egy általam lényegesnek tartott körülményére. Szerencsére a nagyüzemi állományaink állategészségügyi szempontból is zárt állományokká és/vagy egyre inkább ilyenekké válnak. Az állománybõvítések (vásárlások, import), a szakmai szempontokat is figyelembe vevõ vásárlási, import és karanténozási feltételek elõírásával és betartásával megfelelõen kézben tarthatók. A mentes, vagy a mentesítés alatt álló állományokba a vírus behurcolásának talán nem egyetlen, de nem elhanyagolható forrása, a mesterséges termékenyítésre használt (rendszerint vásárolt és/vagy importált) ondó lehet. A mentesítési program elõre haladásával a jövõben ezt a lényeges szempontot még fokozottabb mértékben kellene figyelembe venni.