Mûvelettakarékos gabonavetés

A növénytermelési technológiák szinte mindegyikénél alkalmazható eljárás lényege a két munkamûvelet egy menetben történõ végrehajtása, amelynek különbözõ módozatai lehetnek, figyelemmel a termelendõ növényre, a mûvelés mélységére és intenzitására, valamint a gépcsoport technikai jellemzõire. Legszélesebb alkalmazási terület a kalászos gabonatermesztés, amelynek extenzív és intenzív alternatíváinál lényeges konstrukciós eltérések találhatók.

A kombinált magágykészítés-vetés jellemzése
Az egy munkamenetben végzett talajelõkészítés és vetés fogalma, szakmai értelmezése igen sokrétû. Az eltérések az észak-amerikai és a nyugat-európai tradíciókból gyökereztethetõk. Ezek figyelembevételével: kombinált talajelõkészítés-vetésnek nevezzük azt a munkafolyamatot, ahol a kapcsolt gépek talajelõkészítése a növény/mag igényeihez igazodó munkamélységben és teljes munkaszélességben megtörténik minimum a magágy horizontig jelentkezõ lazítással, majd az így elõkészített talajba még ugyanabban a munkamenetben lényegében hagyományos módon vetünk. Természetesen a vetõelemek kialakítása messzemenõen kell igazodjon a talajelõkészítéshez (elsõdlegesen a forgatásos-, ill. forgatás nélküli alapmûvelés utáni talajállapot, valamint a felszíni/felszínközeli szerves maradványok jelenléte és mennyisége függvényében).

A technológia és eszközeinek alkalmazási jellemzõi
A már üzemi méretekben is elterjedt, többcélú talajmûvelõ gépeken túlmenõen egyre nagyobb szerephez jut a talajmûvelés és a vetés összevont, egymenetes elvégzése. Ezek az eljárások igen változatosak lehetnek. Ebbõl következik, hogy a termesztendõ növény igényeitõl, a talaj, a tábla, az üzemi, az éghajlati, a közgazdasági és egyéb viszonyoktól függõen kell mérlegelni a bevezetendõ magágykészítési-vetési eljárást. Az összevont mûvelés bevezetése csak akkor lehet célravezetõ, ha általa

• csökken a munkamenetek száma,
• kevesebb lesz a keréknyom,
• csökkennek a ráfordítások,
• optimális idõn belül végezhetõk el a mûveletek,
• csökken az idõjárásból eredõ kockázat,
• lefaraghatók a munkacsúcsok.

Az új eljárások nem befolyásolhatják károsan 

• a talaj fizikai tulajdonságait,
• a hozamszint gazdaságos alakulását,
• s nem szabad hogy növeljék a terület gyomosságát, illetve a kártevõk és növényi betegségek elterjedését.

A kombinált magágykészítés-vetés változatos mûszaki megoldásai lehetõvé teszik

• alkalmazását szántás után, és forgatás nélküli alapmûvelést követõen egyaránt,
• a terület teljes megmûvelését, az alapmûvelésekkel egyidejûleg, vagy azoktól függetlenül,
• a mélyebb-, vagy sekély talajmûvelést,
• a kalászos gabonák, kapás növények és másodvetésû növények igényeihez igazodó talajelõkészítési-vetési eljárások alkalmazását.

A forgatás nélküli talajmûvelési eljárásokhoz rotációs/passzív elemû talajelõkészítés + vetés és a nehéz/vetõkultivátorozás + vetés különbözõ változatai sorolhatók. A rotációs-talajelõkészítõ-vetõgépek különösen sokoldalúak, mivel:

• szántás után,
• szántás (forgatás) nélkül,
• kalászos gabonához,
• másodvetésû növényekhez egyaránt használhatók.

A gépkombináció építési módja szerint, valamint a maglevezetõ csövek elrendezésétõl függõen:

• sávos (keskenyebb-szélesebb) szórva vetésre (a vetõmagot a maglevezetõ csõ a talajmûvelõ szerszám/vetõcsoroszlya mögé vezeti),
• szórva vetésre (a vetõmagot a talajmaró teljes szélességében bekeveri a talajba).

Az ún. aktív mûvelõelemû gépkombinációknál a rotorok fordulatszáma több fokozatban változtatható, ezáltal a talajelõkészítõ gép porhanyító hatása

• a traktor haladási sebességének,
• a rotortengely fordulatszámának (ált. 100-tól 500 min-1-ig),
• a kések számának,
• a kések alakjának megfelelõ kiválasztásával és összehangolásával állítható be.

A gépek kezelése és beállítása
A munkagépek kezelése és beállítása elõtt feltétlen felül kell vizsgálni azok mûszaki állapotát. E vizsgálat elsõsorban a munkavégzõ elemek kialakításának és mûködési jellemzõinek ellenõrzésére és az állító-szabályozó egységek használhatóságára koncentrálódik. A talajelõkészítõ gépeknél fontos a szerszámok geometriájának és élkiképzésének ellenõrzése, míg a vetõgépek esetében a magadagolás és továbbítás technikai rendszerének kiemelt szemléje az elsõdleges. A kombinált talajelõkészítõ-vetõgépek kezelése és beállítása történhet önálló és kapcsolt gépegység vonatkozásában egyaránt. Fontos tevékenység az elméletileg meghatározott beállítási jellemzõk – munkamélység, tömörítõ henger beállítás, kijuttatott magmennyiség stb. – helyességének próbákkal történõ ellenõrzése is.

A gépek vizsgálati és üzemeltetési tapasztalatai

Az egymenetes magágykészítés és vetés technológiájában szerepelt gépek szántóföldi munkaminõségi, energetikai és terméshozam vizsgálatát egyedi, ill. összehasonlító jelleggel lettek végrehajtva. Az értékelés során külön is elemeztük a talajelõkészítõ-, illetve vetõegységek munkavégzését. E feladatokból most a terméshozam vizsgálatokat foglaljuk össze.

A vizsgálatok tapasztalatai és eredményei alapján megállapítható, hogy a kombinált gépek bõvíthetik, szélesíthetik a talajelõkészítési és vetési technológiának gépparkját, ám a hagyományos eljárások kizárólagos helyettesítésére nem alkalmazhatók. Elsõdleges alkalmazásukra a forgatásos alapmûvelést (szántást) követõen, szerves maradványoktól mentes, vagy kis mértékben borított területeken kerülhet sor. A szabatos beállítást, kezelést- és karbantartást, valamint nagy üzemeltetési figyelmet követelõ gépek mindezek mellett jól illeszthetõk egyes – megfelelõ területi, éghajlati és növényszerkezeti adottságokkal rendelkezõ – gazdaságaink nehéz univerzális traktorainak géprendszerébe.

Ökonómiai célzatú összehasonlításokat végeztünk az üzemi szinten általánosan ismert és elfogadott gépek, valamint az új technológiákat megvalósítani képes új eszközök viszonyításában (az adódott költségmutatók korábbi árképzésûek, ezért ma a százalékos viszonyításuk a mérvadó).

A gazdaságossági vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy nagyon fontos az éves üzemeltetési óraszám nagyságának alakulása, míg mûszaki-technológiai kérdés, hogy alkalmas-e a gépkombinációnk egymenetben elvégezni a magágykészítést és a vetést, amennyiben nem, akkor milyen mûveletet végeznek el elõtte. A gépi munkaszükséglet terén minden gép esetében – kivétel a 3 m munkaszélességû – kevesebb óraszámra van szükség a bázishoz képest. Kedvezõtlenebb a kombinált gépek helyzete a szántásos alapmûvelés alkalmazásával, mivel ilyen technológiai változat esetében jelentõsen növekszik a gépi munkaszükséglet. A kézi munka szükséglet minden gép, illetve technológia esetében nagyobb, mint a bázisé. Az élõmunka szükséglet tendenciájában hasonlóan alakul, mint a gépi munka szükséglet. A beruházási igény esetében fontos, hogy milyen technológiával, mennyi az éves kihasználtság: elõny a minél magasabb üzemóraszám és a fajlagosan alacsonyabb ár. Így a bázis technológiához képest adódhat nagyobb, illetve kisebb (alacsonyabb) beruházási költség egyaránt. Az üzemeltetési költségek vonatkozásában megállapítható, hogy szántásos technológia esetén nagyobb ráfordítással kell számolni, s kijelenthetõ, hogy a szántás nélküli technológiák alkalmazásakor esetében minden esetben alacsonyabbak az üzemeltetési költségek.

Egy másik méréssorozatban a mûvelõelem szempontjából aktív és passzív munkaszervû talajmûvelõ egységgel jól megkülönböztethetõ kombinált gépeket különbözõ elõvetemények után, de minden esetben õszi búza vetésben vizsgáltuk. A gépkombinációk mindegyike geometriai, és hidraulikai kapcsolhatósági szempontból jól megfelelt a nemzetközi szabványok elõírásainak, s az üzemek által biztosított erõgépekkel az energetikai kapcsolatuk is megfelelõ volt.

A fejlesztés irányai
A kombinált talajmûvelés-vetés technológiájának fejlesztése változatlanul magában fogja hordozni a jellegzetes európai és amerikai gépépítési megoldásokat. Körvonalazódni látszik azonban egy olyan konstrukciós elv, amely a már meglévõ – esetleg kis átalakítással járó – gépegységek, géprészek felhasználására törekszik elsõsorban gazdaságossági megfontolások miatt, így a jövõben várhatóan a nagy munkaszélességû gépek esetében is többször találkozhatunk olyan gépkapcsolásokkal, amelynek tagjai önálló talajmûvelési-, illetve vetési feladatokra is hatékonyan alkalmazhatók. Alapvetõ, a konstrukciós felépítést gyökeresen megváltoztató módosításokra nem számíthatunk, a fejlesztés a precíz és megbízható mûvelõelemekre, az állító-szabályozó egységek tökéletesítésére és az üzemeltetõ ergonómiai igényeinek minél jobb kielégítésére koncentrálódhat.