Egy évvel korábban (Agro Napló 2005/08) összefoglaltuk a hosszú élettartamú, nagy életteljesítményû lucernás termesztés-
technológiájának alapjait. A fontos tennivalók közé soroltuk a gyomszabályozást, ami a telepítéstõl a minél késõbbi feltörésig (minimum 4 évig) nagy gonddal, szakmai felkészültséget igénylõ munkával jár.
Az általánosan ismert gyomkártételek mellett a takarmánylucernásban fokozottan jelentkezõ problémák:
Az egész élettartamra kiterjedõ gyomszabályozás alappillére a megelõzés (prevenció), amely minden másnál hatásosabb, ráadásul pénzbe sem kerül. A megelõzés alapelve nagyon egyszerû: folyamatosan tartsuk meg a lucerna versenyképességét (kompetíciós képességét). A gyakorlatban ezt a következõképpen valósíthatjuk meg:
Bizonyos értelemben a megelõzéshez sorolható a lucernában elõforduló gyomok ismerete, veszélyességük megítélése is (lásd 1. és 2. táblázat).
A védekezéshez a gyomok faj szerinti ismerete mellett nem szabad megfeledkeznünk árnyékoló hatásukról sem. Tömeges megjelenésük idejének ismerete a kaszálás idõpontjának meghatározásához szintén fontos tudnivaló. Az árnyékoló hatás az új telepítésû állományban jelentõs életteljesítmény-csökkenéshez vezet, amit csak tetéz az úgynevezett „gazoló kaszálás”. Idõsebb, különösen foltokban kiritkuló lucernás termésének tetemes részét képezhetik a gyomok. Közülük a kétszikûek károsabbak, különösen a G és a H életforma képviselõi, mert ezek két kaszálás között is képesek a regenerációra (1. kép).
A takarmánylucerna integrált gyomszabályozásában a mechanikai lehetõségek korlátozottak. A kaszálások másodlagos beavatkozásoknak tekinthetõk, fontosak viszont a zárt, versenyképes állomány minél hosszabb ideig történõ fenntartásában (2. kép).
A preventív módszerek mellett – amelyeket akkor is érdeke a termelõnek alkalmazni, ha a gyomokkal nem kellene számolni – a kémiai védekezés is szükséges. Mai ismereteink szerint az új telepítésû lucerna 4-6 leveles állapotában egy korai post kezelés – imazetapir (pl. Pivot) hatóanyagú készítménnyel – a javavirágzásban végzett elsõ kaszálásig kielégítõen kordában tartja a gyomokat. Ezt követõen mindaddig, amíg a lucerna zárt állományú, a kaszálások megakadályozzák a legtöbb gyom térhódítását. Kb. a 2. év végén, jobb esetben a 3. éves lucernában kényszerülünk ismét a herbicidekhez nyúlni. A kétszikûek ellen javasolható hatóanyagok: lunuron, cianazin, diuron, imazamol. Az egyszikûek tömeges elszaporodását gátolják a cikloxidim, fluazifop-P-butil, quizalafop-P-etil hatóanyagú herbicidek. Az idõsebb lucernásban alkalmazható készítmények jobb gyomirtó hatást fejtenek ki kora tavaszi kijuttatásban, mint késõ õsszel (herbicid degradáció) (3. kép).
A lórom félék (Rumex spp.) és az aranka fajok (Cuscuta spp.) ellen gyakran ajánlott a foltpermetezés (spot spray). Ez a vadsóska fajok ellen hatásos is, mert a fertõzött gócok jól láthatók. Ellenük azulam hatóanyagú herbicid kifogástalan eredményt ad (pl. Plakin 40, Asulox). Más a helyzet az arankával, mert még kis területen sem tudjuk maradéktalanul felkutatni a fertõzött foltokat. Az aranka megjelenését követõen teljes területi (overall) kezelés ajánlott. A lucernatermesztõk erre a célra az egyik leghatásosabb hatóanyaga a pendimetalin (pl.: Stomp 330).
Az idõsebb lucernásokban az évi egyszeri herbicidhasználatnál érdemes vegyszerrotációt alkalmazni.
A hatékony védekezéshez sok sikert kívánunk!