Az alma tárolási betegségei

A fogyasztási szokások az elmúlt évtizedben jelentõsen megváltoztak. Ma már nincs értelme annak, hogy a fogyasztó szeptemberben szüretkor 4–5 láda almát olcsón megvegyen, majd a felét januárban kidobja a nem megfelelõ tárolási körülmények miatt fellépõ veszteségek következtében. A tudatos fogyasztó inkább folyamatosan vásárol kisebb mennyiséget kiváló minõségben, de ezért hajlandó magas árat adni. Ezt a helyzetet az áruházláncok is felismerték, ezért hosszú távú szerzõdést kötnek néhány beszállítóval, de csak azokkal, akik megfelelõ hûtõkapacitással rendelkeznek. A modern, szabályozott légterû tárolóból még júniusban is kiváló minõségû almát lehet kitárolni jelentõsebb veszteségek nélkül. Ugyanakkor az áruházláncokban sokszor tapasztalt törött, „léalma minõségû” étkezési alma nem a termelõ hibája. Az áruházláncok átvevõ központjában a legkisebb minõségi hiba esetén is visszautasítják az egész szállítmányt. Az, hogy mégis olyan sok a gyenge minõségû alma a pultokon, annak oka a boltok nem megfelelõ tárolási kapacitása és a logisztika hiányossága.

A hûtõtárolóknak alapvetõen két típusa van. A régebbi típusúak a normál légterû hûtõtárolók, ahol csak a hõmérsékletet és a relatív páratartalmat lehet szabályozni. A betárolt almát ebben az esetben 2–6 hónapig lehet biztonságosan – számottevõ romlás és élvezeti értékcsökkenés nélkül – tárolni fajtától függõen. A 70-es évek elejétõl jelentõs számban építettek normál légterû hûtõházakat állami támogatással, ezek kapacitása kb. 125 000 tonna lett a 80-as évek elejére.

A modern hûtõházakban a levegõt alkotó gázok mennyiségét is szabályozzák (O2, CO2, etilén) a hõmérséklet és a relatív páratartalom mellett. Az elsõ ilyen típusú hûtõházat már 1933-ban megépítették az USA-ban. A szabályozott légterû hûtõtárolók jelenleg legmodernebb típusa az ULO tároló (Ultra Low Oxigen), melyben az oxigéntartalom mindössze 1,5–2,5% és a CO2-tartalom 1,0–2,5%. Ezen értékek esetén a tárolt alma öregedési folyamata szinte teljesen leáll, ezért több hónapos tárolás után is frissnek tûnik. A fáról leszedett alma élõ anyagnak tekinthetõ, melynek betakarítás után is folytatódnak az élettani folyamatai (légzés, savak lebomlása, keményítõ-cukor átalakulás, vízvesztés stb.). Alacsony hõmérsékleten (0,5–1,0°C) és speciális gázösszetétel esetén ezek a folyamatok jól szabályozhatók, így akár egy éves tárolás is lehetséges.

Hazánkban a 70-es években épült normál légterû hûtõházak többségében már nem tárolnak almát több ok miatt, ezért az ország hûtõkapacitása nagyon lecsökkent. A 90-es évektõl kezdve újra épülnek szabályozott légterû hûtõházak (kb. 65 000 t.), melyek közül sok már ULO típusú (24 000 t.), azonban ezek tárolási kapacitása kicsi és elaprózottak, így folyamatos árualapot az áruházláncoknak nem képesek biztosítani. Ez az egyik oka annak, hogy Magyarország évek óta több almát importál, mint exportál.

Az alma tárolása csak akkor lesz sikeres, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a tárolási körülmények mellett a termesztési tényezõknek is meghatározó szerepük van. Erre a legjobb példa a fajta kérdése. A csak rövid ideig (2–4 hónap) jól tárolható fajtákat (Elstar, Jonathan, Summared) a legkorszerûbb hûtõtárolóba nem érdemes betenni, ha csak áprilistól kezdve akarunk kitárolni.

Ezzel szemben a hosszú ideig, 6–10 hónapig is jól tárolható fajták (Idared, Jonagold, Starking, Golden Spur) a késõ tavaszi értékesítéskor is olyan frissnek tûnnek, mintha most szedték volna a fáról.

Az optimális víz- és tápanyag-ellátásnak a szerepe vitathatatlan. A túl nagy almák nehezebben tárolhatók, ezért a túlzott nitrogénellátást kerülni kell. Régi tapasztalat, hogy azokban az években, amikor a kötõdés nem megfelelõ, a kevés, de nagyméretû almákat nem érdemes hosszabb idõre betárolni. A fiatal, éppen termõre forduló ültetvényekbõl származó termést szintén nem érdemes betárolni. Az optimális szüreti idõpont megválasztása nagy szakértelmet igényel. Ennek oka, hogy a tárolási célból szedett almák szedési ideje 7–14 nappal korábban van, mint a friss fogyasztásra szánt almáé. Az optimális szüreti idõpont meghatározása történhet húskeménység méréssel, jódpróbával, a virágzástól eltelt napok számának meghatározásával stb. Sajnos ezek a módszerek a gyakorlatban nem terjedtek el, s a piaci bizonytalanság, az esõs õszi idõjárás és a munkaszervezési hiányosságok miatt a legtöbb esetben nem az optimális szedési érettségben történik a betakarítás, mely a tárolt alma minõségén késõbb jelentkezik.

A növényvédelem a tárolás kardinális pontja, hiszen a gombás eredetû tárolási betegségek jelentõs része sebparazita. Ezért csak hibátlan bõrszövetû almát szabad betárolni a veszteségek csökkentése érdekében. A rovarkártevõkre fokozottan kell figyelni, hiszen a szabad szemmel alig észrevehetõ hámozgatások, szúrások kaput nyitnak a sebparazitáknak.
A betakarítást úgy kell megszervezni, hogy a gyümölcsök a lehetõ legkevesebbet törõdjenek. A fajták egy része nagyon érzékeny a nyomódásra, ezért csak megbízható, precíz munkát végzõ személyek szedjék az almát, ahol ne a mennyiség, hanem a minõség domináljon.

A tárolásban keletkezett veszteségeknek két nagy csoportja van, melyek az apadási és a romlási veszteségek. Ez utóbbi további két részre osztható: az élettani betegségekre és a gombás betegségek károsításából származó veszteségekre. Az apadási veszteség természetes folyamat, amely a legmodernebb szabályozott légterû tárolóban is eléri a 2%-ot, míg normál légtérben az 5–7%-ot. Az apadási veszteség csökkenthetõ a megfelelõ szüreti idõpont megválasztásával, a hõmérséklet, a páratartalom és a légtér gázainak szabályozásával. A fajták közül a Golden Delicious a Starkinghoz képest sokkal többet veszít tömegébõl. Az apadás mellett a Golden Delicious fajtának a külleme is romlik a tárolás folyamán, mely ráncosodás és húspuhulás formájában jelentkezik.

Az élettani betegségek leginkább ismert típusa a húsbarnulás, melynek a népi elnevezése a pufikosodás. Jellemzõ tünetei, hogy a beteg alma a héj alatt megbarnul, késõbb megpuhul, szivacsos állományúvá és íztelenné válik. Elõrehaladottabb állapotban a héj a gyümölcsrõl könnyen lehántható és a magház is megbarnul. A betegség okai ma sem egyértelmûek, valószínûleg a fajta, az évjárat, a szüret ideje és a tárolási körülmények befolyásolják leginkább a betegség mértékét.

Az üvegesedés kívülrõl nem ismerhetõ fel. Az almát kettévágva a szállítónyalábok üvegesen áttetszõvé válnak, mely felszívódhat, de akár átmehet húsbarnulásba is. Kiváltó oka termesztési és idõjárási tényezõkre vezethetõ vissza.

A héjbarnuláskor vagy szkaldosodáskor barnás bõrszerû károsodás alakul ki a gyümölcs külsõ héjrétegén, de a gyümölcs húsa általában nem károsodik. Elsõsorban minõségi hiba, a gyümölcs íze nem változik jelentõsen, ezért a szkaldosodott alma ipari feldolgozásra még alkalmas. A betegség élettani oka Jonathan fajtán a gázcsere következtében beálló toxikus folyamatok, melyet a kései szüret felerõsít.

A keserûfoltosság esetén a gyümölcs héja horpadásszerûen besüpped, s a foltot kettévágva a héj alatt a hús száraz szivacsos állományúvá válik. Ez az egyik leggyakoribb élettani betegség, mely különösen savanyú talajokon termesztett fákon figyelhetõ meg, fõleg a Golden fajtákon. A tünetek kiváltó oka a gyümölcs alacsony kalciumtartalma. Az alacsony kalciumtartalom sok esetben relatív kalciumhiányt jelent, ami azt jelenti, hogy elegendõ kalcium van a talajban, de azt az almafa a gyökerén keresztül nem tudja felvenni, ezért hiánypótlásra a legjobb a kalciumos lombtrágyázás (Wuxal Ca, Stopit, Damisol Ca, Calbit C, Fruton Ca stb.), melyet 4–6 alkalommal szükséges elvégezni júniustól kezdve.

A gombás betegségek általi tárolási veszteséget irodalmi adatok alapján több, mint 100 gombafaj okozhat, de gazdasági jelentõsége hazánkban kb. húsznak van, melyek közül az alábbiak a legfontosabbak.

Az egyik legismertebb tárolási betegség a moníliás rothadás, melynek kórokozója a Monilia fructigena. A tárolóban kétféle megjelenési formája van: a penészgyepes és az általánosabb feketerothadás (fekete alma). Ez utóbbi esetben a gyümölcs színe fényes fekete, állománya rugalmas, gumiszerû. Felületén csak kevés exogén sztróma képzõdik. A kórokozó elsõsorban a héjon lévõ sérüléseken jut be a gyümölcsbe, melyet okozhatnak rovarok, jégesõ, varasodás fertõzés is. A beteg alma a környezetében lévõ még egészséges almákat is megfertõzi úgy, hogy a micélium a paraszemölcsökön keresztül behatol az ép almába. A betegség ellen védekezni csak a szabadföldön lehet, melynek a sebeket okozó rágókártevõkre kell irányulnia. Csak egészséges, sérülésmentes almát tároljunk be.

A szürkepenészes rothadást a Botrytis cinerea gomba okozza, mely jelentõs kárt okozhat a tárolás során. A gyümölcsön a szúrt sebek körül körkörös, besüppedt folt keletkezik, mely kiterjedhet az egész gyümölcs felületére. Késõbb a gyümölcsön szürke színû, lágy, vattaszerû penészgyep alakul ki. Védekezni a gyümölcs óvatos szedésével, szállításával, a gyors betárolással lehet. Az augusztusban elvégzett fungicides állományvédelem a fertõzést a még sérült almán is hatásosan csökkentheti.

Tipikus sebparazita kórokozó a penicilliumos rothadást kiváltó Penicillium expansum, melyet zöldpenésznek is neveznek. A gyümölcs felületén kékeszöld penészgyep jelenik meg, a gyümölcs húsában barna, vizenyõs, rothadás figyelhetõ meg.

Az alternáriás rothadásnak közismertebb tünete a magházpenészesedés, melynek kórokozója az Alternaria tenuis. Ez a tünet a Starking, Starkrimson fajtákon igen jelentõs lehet, mely akár a 20%-ot is elérheti. Oka a fajtára jellemzõ nyitott bibecsatorna, melyen keresztül a gomba fertõz. Súlyos esetben a gyümölcs belülrõl kifelé haladva rothad el. Speciális védekezési mód nem ismert, a jó növényvédelem a tárolási betegség mértékét csökkentheti.

Érdekes tárolási betegség az ún. tárolási varasodás, melyet az ivartalan alak, a Spiloceae pomi okoz õszi fertõzés esetén. 2004-ben a szeptember elején kezdõdõ esõs idõjárás több termelõnél okozott varasodás fertõzést a fungicidkezelés elhagyása miatt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ez esetben az inkubációs idõ az alacsonyabb hõmérséklet miatt olyan hosszú, hogy a szüret elõtt megfertõzõdött gyümölcsökön sok esetben csak a tárolóban jelentkeznek a varasodás tünetei, apró, fekete foltok formájában. Rothadást ugyan nem okoz, de a minõséget csökkenti. A varas foltokon megtelepedhet a Trichothecium roseum gomba, mely kismértékû szivacsos rothadást okozhat.

A gombás eredetû tárolási betegségek ellen az egész évi növényvédelemnek magas színvonalúnak kell lennie, odafigyelve a szüret elõtti rovarkártevõk károsítására és az idõjárásra. A tenyészidõszak végén megspórolt gombaölõ szeres kezelés tetemes veszteséget okozhat. Aki tárolásra szánja az almáját, annak augusztus közepén-végén kaptán, diklofluanid vagy klórtalonil hatóanyagú gombaölõ szerrel célszerû a zárópermetezést elvégezni a gombás eredetû tárolási betegségek csökkentése érdekében.

A sikeres almatárolás kulcsa, hogy a magas színvonalú termesztéstechnológiával elõállított almát modern hûtõházban tároljuk az értékesítésig.