Általános irányelvek
A szemes termények és egyéb takarmányok esetében is fontos, hogy azok megõrizzék minõségüket, hosszú ideig tárolhatók legyenek, és minimális legyen a tápanyagveszteség.
A szántóföldi (Fusarium sp.) és raktári penészgombák (Penicillium sp. Aspergillus sp.) élesztõk, valamint az általuk termelt mikotoxinok súlyos károkat okoznak a mezõgazdaságban. A penészgombák a növénytermesztésben járványokat váltanak ki, és rontják a beltartalmi értékeket, hiszen éppen az állatok számára értékes esszenciális aminosavakat használják fel anyagcseréjük során. A mikotoxinok okozta gazdasági veszteség fõleg a takarmányfelvétel csökkenésébõl, a rosszabb takarmányértékesülésbõl, szaporodásbiológiai zavarokból, az általános ellenálló képesség csökkenésébõl, immunbiológiai zavarokból, az egyes toxinokra jellemzõ kórképben megnyilvánuló betegségekbõl, illetve a másodlagos fertõzõdések gyakoriságából adódik.
Mivel a takarmányokban jelenlévõ mikotoxinokra vonatkozóan egyre szigorúbbak az elõírások, és közvetett módon az emberi szervezetbe is bekerülnek, fokozottan oda kell figyelni a toxinterheltségre.
A szemes termények elterjedt tartósítási módszere a szárítás, amely azon az elven alapul, hogy a szemek bizonyos nedvességtartalma alatt nem tudnak elszaporodni a gombák.
Ez így is van, de a betárolt termény nedvességtartalmának inhomogenitása, illetve visszanedvesedés miatt (pl. kondenzvíz által) gyakran elõfordul, hogy a raktártér bizonyos helyein újra el tudnak szaporodni a káros gombák, ami végül a tárolt termény megromlásához vezet. Ez ellen gyakran úgy védekeznek, hogy túlszárítják a tárolandó szemest, ami egyrészt nem küszöböli ki a problémát, másrészt a túlzott szárítás csökkenti a felvehetõ tápanyagtartalmat, és sérülékenyebbé teszi a szemeket. Ez megint csak kedvezõtlen, hiszen a termény idõnkénti átmozgatásával megnõ a tört szemek aránya, ami a minõség csökkenésén kívül a káros mikrobák megtelepedésének esélyét is növeli. A szárítás részleges vagy teljes kiváltására megfelelõ alternatívát nyújt a szervessav készítményekkel történõ tartósítás.
Tartósítás konzerválással/erjesztéssel
Egyes szerves savak (pl. propionsav, szorbinsav) jelentõs penész- és élesztõgátló hatással rendelkeznek. E tulajdonságukat felhasználva sikeresen alkalmazhatjuk õket száraz vagy közepesen nedves szemes termények és más takarmányok konzerválására (az egyes savak minimálisan szükséges mennyiségét a 1. táblázat illusztrálja). Az így kezelt és betárolt termény akár 1 éven keresztül megõrzi minõségét átmozgatás nélkül. Kedvezõtlen tárolás és/vagy klimatikus viszonyok között visszanedvesedés következtében szárított takarmány-alapanyagok esetében is elõfordulhat a termény „berobbanása”, ezért prevenciós célra is jól alkalmazható a szerves savas tartósítás.
Más savakkal (pl. a hangyasav), pH-csökkentõ és szelektív mikrobagátló hatásuk révén, magasabb nedvességtartalmú takarmányok megfelelõ irányú erjedését tudjuk elõsegíteni (e hatóanyagok a tejsavtermelõ baktériumokra nincsenek káros hatással, ellenben a konkurens baktériumflórát elpusztítják), s így tejsavas erjedéssel tartósított takarmányhoz jutunk.
Termékpalettánkat és a kapcsolódó technológiákat úgy alakítottuk ki, hogy bármilyen típusú és nedvességtartalmú takarmány és minden állatfaj esetében megfelelõ megoldást tudjunk kínálni a felhasználóknak a tartósítás – és igény esetén az elõkészítés – terén. Az alkalmazott készítményeknél azon kívül, hogy megfelelõ összetételben tartalmazzák az egyes hatóanyagokat, ügyeltünk arra, hogy kíméljék a gépi technológiai rendszert (csökkentett korrózió).
A nedves állapotban történõ tartósítás fõbb elõnyei:
Manager Technical Support, Kemira GrowHow, Tel.: 06-30/520-3446