Húsmarhatartó gazdaságok mûszaki fejlesztésének dilemmái

Bár a húsmarhatartás a tejtermeléshez képest lényegesen kisebb eszközigénnyel jár, egy hatékony és versenyképes húsmarhafarm számára is nélkülözhetetlenek a gépek, berendezések és eszközök. Sajnálatos, hogy itt az agrárágazat többi részterületéhez képest az elmúlt 15 évben nagyon kevés beruházás történt, mind az állatok kezelésében, mind pedig a takarmánytermesztésben. Jellemzõek a provizórikus korszerûtlen megoldások. Az EU-csatlakozást követõ konjunktúra kihasználása érdekében halaszthatatlanok a fejlesztések ezen a területen is. E tanulmány keretében ezek kiválasztásához, a farm méretéhez és adottságaihoz legjobban illeszkedõ technológia kialakításához kívánunk ötleteket adni.

2. A gazdálkodás alapelvei a hazai húsmarhatartásban

A hazánkban található húsmarhatartó vállalkozások mérete és gazdálkodásuk filózófiája rendkívül differenciált. A néhány tehenes kisegítõ gazdaságoktól a családi gazdaságokon át az 1000 tehenet tartó vállalkozásokra egyaránt van példa. A vállalkozások többsége azonban 20–30 tehenet tart, hiszen nagy egybefüggõ gyepterületek csak kivételesen állnak az állattartók rendelkezésére, a tagolt gyepek legeltetése csak kisebb állományokkal lehetséges.

Kalkulációk szerint egy család megélhetéséhez mintegy 30–50 húshasznú tehén tartása szükséges, ezért ennek a minimális méretnek az elérésére kellene törekedni.

A hatékony és versenyképes húsmarhatartás elõfeltétele a lehetõség szerint minél hosszabb legeltetési idõ és a rövid ideig tartó lehetõleg minél olcsóbb téli takarmányellátás. Nem utolsó sorban a munkaerõtakarékos, minél kisebb bérköltséget igénylõ technológia.

A korszerû legeltetési technológiák alapelve a szakaszos legeltetés, a legelõszakaszok bekerítése, folyamatos ivóvízellátás biztosítása oly módon, hogy a gondozó, ill. tulajdonos szerepe a kritikus idõszakoktól eltekintve (ellés, termékenyítés, szakaszváltás, esetleges állatorvosi kezelések, választás) az állatok megfigyelésére, ill. felügyeletére korlátozódjon.

Mindez nem igényel folyamatos jelenlétet, így a gazda egyéb jövedelemszerzõ tevékenységre is vállalkozhat.

A legelõ az állatok napi legelõfû-igényén túl lehetõség szerint a téli szénaszükségletet is fedezze. Ennek tükrében az egy húsmarhára számított legelõterület – a gyep minõségétõl, a terület vízgazdálkodásától, ill. az idõjárástól függõen – 1,2–1,7 ha. Mindebbõl következik, hogy egy versenyképes húsmarhafarm esetében mintegy 50 ha gyep használatára és az ehhez szükséges technikai háttérre van szükség. Kérdés, hogy ez a méret milyen gépesítési lehetõségeket tesz indokolttá.

3. A gazdálkodáshoz szükséges gép, illetve eszközszükséglet

Az elvégzendõ munkák: a kaszálás, rendkezelés, bálázás – ritkábban silózás –, ill. szállítás, továbbá a tárgyakezelés. Ennek a mûszaki háttérnek a kialakítása során számos tényezõt kell figyelembe venni és lehetõség szerint összhangba hozni.

A vállalkozóknak és gazdasági társaságoknak a versenyképesség és a hatékony gazdálkodás érdekében ismerniük kell a gépvásárlási-, géphasználati költségeket. A gépesítés nem csak egy erõforrás elem a mezõgazdasági termelésben, hanem olyan feltételrendszer, amely nélkül a korszerû termék-elõállítás elképzelhetetlen. Fontos tehát, hogy minden gazdálkodó tisztában legyen a tevékenységi körébe tartozó erõ-,

és munkagépek vásárlásából és mûködésébõl adódó költségekkel.

A gépek helyes megválasztásával és ésszerû üzemeltetésével a költségek jól tervezhetõvé válnak és illeszkedve a technológiába, a gazdálkodás eredményességét és a versenyképességet döntõen befolyásolják.

A technológiai tervezés során – ésszerû anyag és energia felhasználás megvalósulásával – meg kell határozni:

• az elvégzendõ munka idõigényét,
• a termelés körülményeinek jellemzõit (pl: talajadottságok, termesztendõ növény igényei stb.)
• a megvalósításhoz szükséges erõ- és munkagépek, illetve egyéb termelõeszközök számát, technikai színvonalát.

A gépesítés nem csak költség oldalról fontos, hanem az elõállított végtermék minõsége szempontjából is meghatározó jelentõségû. Fontos szempont még a biztonság, amin azt értjük, hogy a szükséges technika a biológiailag meghatározott idõpontban rendelkezésre álljon.

Ma Magyarországon mezõgazdasági erõ- és munkagépekbõl nagy választék áll rendelkezésre. A forgalmazók megfelelõ gépkapcsolatokat ajánlanak a vásárlóiknak. Az árak változóak, de egy átgondolt kalkulációval racionális döntés hozható a gépbeszerzéssel kapcsolatban. Elvben az üzemi rendszer-géprendszer kölcsönhatások három alapesete lehetséges (Husti 1995):

• a géprendszer igazodik az üzemi rendszerhez,
• kölcsönös az igazodás,
• az üzemi rendszer egyoldalúan igazodik a gépek mûszaki paramétereihez és költségeihez (ez a változat jelenleg kevéssé jellemzõ)

Az üzemi rendszer-géprendszer kapcsolata konkrét esetben sok tényezõtõl függ. A takarmányt gyeprõl (nyáron legeltetéssel, télen bálázott szénával) oldjuk meg. Kiindulásunk alapja tehát az volt, hogy a technológia és üzemméret tükrében válasszunk erõ- és munkagépek a feladatok megoldásához.

Ezen technológia (takarmány elõállítás és telepi munka) megvalósításához szükséges eszközök: erõgép, rotációs kasza, rendkezelõ, bálázó, pótkocsi, trágyavilla és homlokrakodó.

Az erõgép kiválasztást alapvetõen befolyásolta, hogy a géppel a telepi munkákat is meg kell tudjuk valósítani. Három erõgép teljesítménnyel vizsgáltuk a rendszert (1. táblázat):



I. kategória:  40 kW körüli traktorteljesítmény

II. kategória: 60 kW körüli traktorteljesítmény

III. kategória: 90 kW körüli traktorteljesítmény

Mindegyik kategóriához külön választottuk ki a megfelelõ munkagépet. Az adott kategóriák gépeinek árai a teljesítményükkel arányban növekednek. Míg az elsõ két kategória árai közt nincs jelentõs különbség, addig a 90 kW-os erõ- és a hozzá tartozó munkagépek beszerzése költségesebb. A beszerzési árat önmagában nem elegendõ megvizsgálni. Az egyes erõ- és munkagépek eltérõ körülmények között más-más önköltséggel dolgoznak. Például a nagyobb teljesítményû gépekkel végzett munka általában olcsóbb, de a táblaméret is jelentõsen befolyásolja a költségeket, hiszen kisebb táblák mûvelése sokkal költségesebb mint a nagyobbaké. Az adott technológiában megvizsgálhatjuk külön-külön a mûveletenkénti teljes üzemeltetési költséget (2. táblázat). Az I. és II. kategória költségadatai megegyeznek. Az ok a következõ: a felhasznált segédlet* az erõgépeket teljesítmény szerint csoportosítja. 41–75 kW-os csoportba esik az általunk választott két kategória. A III. kategóriába tartozó gépek teljes üzemeltetési költsége a legalacsonyabb. A 2. táblázatban szereplõ költségadatok kiindulási alapja az FVM Mûszaki Intézete által elemzett bázisgazdaságok adatai alapján kerültek meghatározásra. Az általunk meghatározott költségek a fent említett okok miatt kalkulatív jellegûek, azonban a gépi munkák költségének tervezéséhez megfelelõek.

4. Összefoglaló megállapítások

Az adott kategóriák vásárlási és üzemeltetési költségeit összehasonlítva a gépi bérvállalkozók által közzétett ajánlásokkal a következõ megállapítások tehetõk:

• a kaszálás mindhárom kategóriában olcsóbb, ha saját géppel végezzük el (ehhez gépbeszerzésre van szükség),
• a rendkezelés esetében már olcsóbb gépi bérvállalkozóra bízni a munkát, de ennek jelentõs a kockázata, hiszen a rendkezelés idõpontja szigorúan kötött,
• a bálázásnál egyértelmûen felesleges gépbeszerzést eszközölni, hiszen lényegesen olcsóbb, ha bérmunkában végeztetjük a munkát,
• a szállítóeszköz (pótkocsi), továbbá a telep trágyakezelését és az almozást szolgáló munkagépek beszerzésére (a farmmérettõl függetlenül) feltétlenül szükség van, hiszen ezeket rendszeresen – rendszerint több célra is – használjuk.

Összefoglalásként elmondható, hogy 100–150 ha gyepterületre hazai körülmények között csak korlátozottan érdemes gépesíteni. Az erõgép az ehhez tartozó munkagépek, ill. pótkocsi beszerzése mellett a széna bálázását, ill. silózást célszerû bérmunkára alapozni.

Dr. Stefler József–Tóthné Heim Lívia

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar

Nagyállattenyésztési- és Termeléstechnológiai Tanszék

Felhasznált irodalom:

A mezõgazdasági gépesítés ökonómiája és menedzsmentje. Szerk.: Husti István

Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 1999.

(1) Mezõgazdasági gépek katalógusa 2006. (Forgalmazók jegyzéke, géptípusok és árak)

Dr. Hajdú József FVM Mûszaki Intézet, Gödöllõ, 2006. 08. 08.

*Mezõgazdasági gépi munkák költsége 2006-ban 2. szám Dr. Gockler Lajos FVM

Mûszaki Intézet Gödöllõ, 2006. p. 27–36. p. 6.

**A Mezõgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége által javasolt 2006. évi szolgáltatási árak Körmendi Péter MGBSZ titkárság