A napraforgótermesztés 2006. évi tapasztalatai

Az elõzetes adatok ismeretében az országos termésátlag – hasonlóan az elmúlt két évhez – 2,2–2,3 t/ha körül várható. A nem olajipari célú napraforgó vetésterülete idén megközelítette a 40000 ha-t, termésátlaga valószínûleg meghaladja a 2 t/ha-t. A megtermelt mennyiség hazánkban és az EU-ban teljesen felhasználásra kerül, ugyanis az unió napraforgó egyenlege negatív, importra szorul a nagymértékû felhasználás következtében. Ez a felhasználás dinamikusan növekedni fog a repce növekvõ arányú biodízel elõállítása következtében, így az elkövetkezõ idõszakban a napraforgó piaca és a megtermelt hazai mennyiség értékesíthetõsége biztosítottnak látszik.

A növénytermesztés egyik alapvetõ faktora a biológiai alap, azaz a fajta, illetve a hibrid. A hazai napraforgó hibridválaszték mind a termésmennyiség, mind az olajtartalom szempontjából világszínvonalú, az államilag elismert hibridek száma meghaladja a 110-et. E nagyszámú és eltérõ alkalmazkodóképességû hibrid nem minden esetben sematikus termesztéstechnológiát igényel, hanem egyes hibridek esetében speciális, fajtaspecifikus termesztéstechnológiát kell alkalmazni az eredményes termesztés érdekében. E fajtaspecifikus termesztéstechnológiák kidolgozásához szükség van az adott termõkörzetben végzett kísérleti eredményekre, melyek nagyban szolgálják a hibridek jobb megismerését.

A 2006. évben sajátos tavaszi idõjárási körülmények uralkodtak. Április hónap elsõ felében nagy mennyiségû csapadék hullott, ezzel együtt hideg idõjárás párosult. Ez a korán vetett állományok vontatott keléséhez és kezdeti fejlõdéséhez vezetett. Ugyanakkor az április végi vetések idején már kedvezõ lég- és talajhõmérséklet, illetve csapadékviszonyok voltak jellemzõek, így az április végén, esetenként május elején elvetett állományok kelése és kezdeti fejlõdése dinamikus volt. Az április végi–május eleji csapadékos idõszak következtében a preemergens gyomirtások hatékonysága megfelelõ vagy jó volt. Az évjárat további jellemzõje volt a csapadékos, de viszonylag hûvös május-június, a kiegyenlített július és a változékony augusztus. Ezen kedvezõnek mondható idõjárási tényezõk eredményeként azonban az idei évben szélsõségesen alakultak a terméseredmények, ami elsõsorban annak a következménye, hogy a csapadékos augusztus hatására a szárfoltosságok (fóma, alternaria, diaporthe) kártétele ugrásszerûen megnövekedett az állományokban (1. kép), mely elsõsorban a megkésett betakarítások idején okozott terméskiesést a szártörés gyakoriságának növelésével.

A tányérbetegségek (fehérpenész, szürkepenész) okozta terméskiesés direkt veszteségként jelentkezik, ugyanis a fertõzött tányér rostjaira esik szét, a kaszatok a földre hullanak. Emellett a kórokozó kitartóképlete – a szklerócium – is szennyezi a terményt, amely egyes irodalmi források szerint elérheti a 15–20%-ot is. Ez elsõsorban az étkezési tételekben okoz jelentõs minõségi kárt. Súlyos fertõzés esetén korábbi desszikálással a termés nagy része megmenthetõ, ugyanis így a tányér teljes pusztulása megelõzhetõ (2. kép).

A napraforgó talajelõkészítésével kapcsolatban messzemenõen szem elõtt kell tartani a magágy minõségét. Ennek precíz kivitelezését az idei csapadékos tavasz – elsõsorban a kötöttebb, gyenge vízgazdálkodású talajokon – nagymértékben hátráltatta. A növény kezdeti fejlõdése meghatározó a termés mennyisége szempontjából, ugyanakkor a talajon keresztül ható gyomirtó szerek – presowing és preemergens alkalmazásmód esetén egyaránt – hatékonyságát szintén befolyásolja a magágy minõsége. A kedvezõtlen magágyban a kelés heterogén lesz, így a gyorsabban fejlõdõ növények elnyomják a késve fejlõdõ egyedeket, melyeknél a szártörés mértéke megnõ, és ez direkt termésveszteségként jelentkezik. Ez azonban nem csak a magágy minõségétõl, hanem a vetés kivitelezésétõl is nagymértékben függ, ezért annak gépi hátterére is nagyobb figyelmet kell fordítani. Fontos a megfelelõ tõszám megválasztása, ugyanis a sûrû állományban a betegségek kártétele is megnõ, erõs szárfoltosság fertõzés (diaporte, fóma) esetén a szártörés mértéke szintén ugrásszerûen emelkedik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a különbözõ hibridek ezerkaszattömege és magmérete eltérõ, ehhez a vetõgép beállításával is alkalmazkodni kell.

Az idei év egyik jelentõs problémája volt egyes termõterületeken a napraforgó korai fejlõdési szakaszában a mezei nyúl által okozott rágás. Elsõsorban a lucernával szomszédos állományokban, táblákon a vetett terület akár 40–50%-án is tarrágást okoztak. A kártétel ideje a kultúrnövény szik-kétleveles állapota, ilyenkor a tenyészõcsúcs és a sziklevelek elfogyasztásával a növény végzetes pusztulását okozza. Sok esetben a rágás teljesen a talaj szintjéig megtörténik, az elszáradt csonk így a talaj felszínén szabad szemmel alig látható, csak a tõhiány a felületesen látható kár. Mindemellett a tarrágott részeken a növény árnyékoló hatása csökken, ezáltal a gyomosodás mértéke is jelentõsen megnõ ezekben az állományokban (3. kép).

A kiegyenlített csapadékosságú 2006. évben a napraforgó hibridek tõszámreakciója sajátosan alakult. A vizsgált hibridek optimális tõszáma viszonylag alacsony volt, a hibridek többségénél 35–55 000 tõ/ha betakarításkori állománysûrûségnél tapasztaltuk a legmagasabb termést. A jelentõs fiatalkori növénypusztulás miatt tapasztalataink szerint a kivetett magszámot nem egyszer 15–20%-kal szükséges megnövelni. Azonban a hibridek nem egyformán reagáltak a tõszám növelésére. Az „A” típusba sorolható hibridek a tõszám növelésére jelentõs mértékû terméscsökkenéssel reagáltak, míg a „B” típusba tartozó hibridek klasszikus tõszámreakciót mutattak (1. ábra).

A különbözõ tõszámokra adott reakciót nagymértékben befolyásolta az idei évben az alkalmazott növényvédelem intenzitása. A kétszeri (szántóföldi géppel végzett, 12 leveles állapotban, illetve hidas traktorral végzett virágzáskori) gombaölõszeres kezelés hatására nem csak a tõszámreakció változott meg, hanem az adott hibrid termésszintje jelentõs mértékben növekedett. Ez egyrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a gombaölõszeres védekezés jelentõs termésnövelõ hatást eredményezett az idei évben, másrészt arra, hogy a tõszám növelése intenzívebb növényvédelmi stratégiát igényel (2. ábra).