Az utántermesztett vetõmag sincs ingyen

A termelõ területének egy részére saját fogásból származó, maga által letisztított, jó esetben csávázott és csírázóképességre vizsgált magot vet el. Területének többi részére államilag ellenõrzött, fémzárolt vetõmagot vásárol. Így a beszerzéssel nem csak frissíti (felújítja) szaporító anyagait, hanem évrõl évre új fajták termelésbe vonására is lehetõsége nyílik. Az elvetésre került teljes mennyiségbõl a fémzárolt vetõmag részesedését nevezzük felújítási aránynak. Ennek szakmailag elfogadott minimális mértéke 40–50% körüli, mely hosszú idõn keresztül megvalósult a gyakorlatban.

Régi és gyakran idézett megállapítás, hogy a jó termés biológiai alapja az államilag ellenõrzött, fémzárolt vetõmag. Ennek ellenére az elmúlt évek sajnálatos jelensége, hogy a termelõk nem újítják fel megfelelõ arányban vetõmagjaikat. Mivel az Európai Unióba történõ belépéskor megszûnt a 40%-os vetõmag-felújításhoz kötött támogatási elõírás, a fémzárolt vetõmag-vásárlás és használat a 2004. évi vetéseknél mindössze 30% volt, majd 2005-ben negatív csúcsot elérve az õszi búza esetében 25%-ra csökkent. Történt ez annak ellenére, hogy a fémzárolt vetõmag ára az utóbbi három évben folyamatosan, mintegy 20%-kal csökkent – miközben a támogatások növekedtek.

Az intervenciós lehetõségek beszûkülésével egyre inkább elõtérbe fog kerülni a minõségi gabonatermesztés, amely a fémzárolt vetõmag-használattal kezdõdik. Ez a kérdés elõtérbe került az ország Európai Uniós csatlakozásával, hiszen minden mértékadó vélemény szerint csak jó minõségû, homogén áruval lehetünk versenyképesek. Nem véletlen, hogy uniós versenytársaink jóval elõrébb tartanak ezen a területen, pl. Franciaországban 2005/2006-ban a gabonatermesztõk 80%-a minõsített vetõmagot használt az õszi búza vetéséhez, a minõsített vetõmaghasználat aránya 54%. Fontos megjegyezni, hogy a francia kisgazdák 62%-a rendszeresen minõsített vetõmagot használ, felismerve azt a tényt, hogy versenyképességüket csak így képesek megõrizni a nagygazdaságokkal szemben. A felújítási arány európai átlaga is meghaladja az 50%-ot.

Elsõ ránézésre talán olcsóbb megoldásnak tûnhet az árugabona visszavetése, de érdemes tételesen végigmenni, hogy valójában mit tudunk megspórolni (táblázat).



A fémzárolt vetõmaghasználat elõnyei

A fémzárolt vetõmaghasználat mellett számos szakmai érv szól. A búzatermesztés ma már nem lehet öncélú tevékenység. Elsõsorban a piaci igények határozzák meg, hogy milyen fajtát és annak végtermékét hol, hogyan és milyen arányban érdemes termelni. Abban az esetben, ha ismerjük a piac igényeit és ismerjük saját lehetõségeinket, akkor ki kell tudni választani a megfelelõ fajtát és annak ismeretében kialakítani a termesztéstechnológiát. Magyarán meg kell tervezni a jövedelmezõséget, meg kell célozni az állandó, stabil piacokat.

Mindebbõl következik, hogy aki vetõmagot vásárol, az egyben fajtát és fajtaismeretet vesz (szellemi termék), hiszen az agrotechnikában és az inputokban komoly költségeket lehet megtakarítani, amihez képest a hektáronként szükséges vetõmag ára már nem is sok.

A fémzárolt vetõmag esetében ismert a használati érték: a fajtára megadott mennyiséget kell vetni ha-onként, tehát nem kell 30–40%-kal több vetõmagot használni – ami esetenként + 60–80 kg. Saját vetõmag – visszavetés árugabonából – esetén viszont nem ismerjük a vetõmag biológiai értéket (ép csíra %, vigor, 1000 szemtömeg, osztályozottság, tisztaság, kórtani problémák stb.), de esetenként még azt sem, hogy milyen fajtát vetünk valójában. Káros gyakorlat az, hogy sokszor túlzott a vetõmagnorma „vessünk többet” hozzáállás, hogy a várható hibákat kivédjük Így születnek a sûrû vetések, ahol többek között számolhatunk a megdõléssel, a gombabetegségek intenzívebb megjelenésével, az indokolatlanul nagyobb növényvédõ szer használattal, esetenként a szárcsökkentõ használatával is. Relatíve magasabb a tápanyagfelvétel a nagyobb biológiai tömegbõl adódóan. Megnõ a betakarítási energiafelhasználás, nõ a nehezen kezelhetõ szalma mennyisége, ellenben alacsonyabb az 1000 szemtömeg, magasabb a tisztítási (manipulálás) veszteség, nem beszélve arról, hogy kisebb az értékes malmi tömeg, vagyis közvetve alacsonyabb az 1 ha-ról értékesíthetõ mennyiség, de számolhatunk a gyengébb minõségi paraméterekkel is (fizikai és beltartalmi mutatók: fehérje, esésszám, sikérminõség stb.).








A szakmai igényességet és jó szándékot feltételezve, a saját vetõmag készítése malmi, illetve árugabonából (tisztítás, zsákolás, laborvizsgálat, csávázás, raktározás stb.) relatíve nagyobb költségekkel jár, de biológiai értékét tekintve az ilyen vetõmag még mindig gyengébb minõségû, mint a fémzárolt.

Itt meg kell említeni a csávázás milyenségét is. A csávázószer szakszerûtlen megválasztása vagy elhagyása, a szer felvitele – túldozírozás – munkaegészségügyi és esetenként súlyos környezetvédelmi problémákat vethet fel (ld. madárpusztulások, az élõvizek és környezetünk szennyezése stb.).

A nem fémzárolt vetõmag használata, (másodszori vagy egyre gyakoribb harmadszori) visszavetések erõsen befolyásolják a fajtaazonosságot (kevert anyagok), annál is inkább, mivel egyre gyakoribb a búzát-búza, árpát-búza, tritikálét-búza követõ vetések (árvakelések), ami szintén fajtakeveredést eredményez. Egy kevert állomány (5–15%) mindenképpen a minõségmutatók csökkenésének irányába mutat, nem beszélve arról, hogy a betegség-fogékonyságból, az egyenetlen érésbõl, az eltérõ magasságból stb. adódó kevert állomány agronómiailag, tehát termesztéstechnológiailag is hátrányos lehet.

A visszavetett árugabona használata komoly növényvédelmi aggályokat vethet fel. A visszavetésre használt „kombájntiszta”, úgynevezett „vetõbúza, vetõárpa” tisztasága nem éri el a 95%-ot sem. A nem megfelelõen kezelt õszi búza és a tavaszi árpa állományok vadzab fertõzöttséget mutatnak, emiatt a visszavetésre használt magban fokozott gyomosodás észlelhetõ. A maggal terjedõ gombák (fuzárium fajok) toxinjai a nem megfelelõen kezelt állományok termésében jelentõs károkat okoznak. Ez az utóbbi paraméter az utóbbi idõben különösen nagy probléma volt a termesztésben. A szabadpiaci lehetõségek miatt az idén szinte nem volt szükség az intervenció adta lehetõségekre. Ez fõként annak volt köszönhetõ, hogy az egész unió területén gyenge volt a termés (10 millió tonnával kevesebb, mint tavaly). Ennek a szerencsés körülménynek köszönhetõen csak kevesen tudják azt a tényt, hogy az FVM által végzett kockázatbecslés alapján a tételek nagy része nem felelne meg az intervenciós fuzárium toxinra vonatkozó elõírásainak. Ezért erre már most, a tavaszi vetés elõtt érdemes felhívni a figyelmet.

Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról sem, hogy a túlkínálat és a szigorodó élelmiszeripari követelmények miatt (igényesebb felvevõpiac, a speciális minõség, toxin- és DON-tartalom stb.) a kalászos gabonák esetében is reális követelmény lesz a nyomon követhetõség, amirõl ma még csak beszélünk. A nyomon követhetõséget csak vásárolt, fémzárolt (igazolt) vetõmag használatával lehet adminisztrálni és legalizálni, tehát a végterméket visszaigazolni, akár fajtára, akár a termesztéstechnológiára és/vagy a termelõre.

Összességében, szakmai oldalról nézve a jövõbeni piaci lehetõségeink megtartása, illetve azok növelése és biztonsága szükségessé teszi, hogy vetéseinkben érjük el a minimum 45–50%-os felújítási arányt, ami még pár évvel ezelõtt általános volt. Az államilag elismert fajta, és a hozzátartozó fémzárolt vetõmag használata csak látszólag jelent pluszköltséget hiszen az elõzõekben tárgyaltakból is láthatjuk, hogy a relatíve drágább mégiscsak olcsóbb, illetve megtérül egy szakszerû termesztési eljárás során.

 

A fajtatulajdonos jogérvényesítésének eszközei

A nemesítõk, fajtatulajdonosok kezében a puszta meggyõzésen túl egyéb lehetõségek is rejlenek, amivel eddig Magyarországon még nem éltek.

A növényfajta oltalomban részesített fajták esetében a fajtatulajdonosnak jogában áll méltányos fajtahasználati díjat beszedni az utántermesztett vetõmag esetében is. Ma Magyarországon a köztermesztésben lévõ kalászos fajták döntõen növényfajta oltalomban részesítettek. Ez a fémzárolt vetõmaghasználat növelésének egyik indirekt módja, mivel a saját vetõbúza, vetõárpa elõállításának költségeire pluszban rárakódó nemesítõi díj összességében elérheti a minõsített vetõmag árát. Ennek következtében pedig az eddiginél több gazdálkodó dönthet úgy, hogy megvásárolja a minden szempontból garantáltan jó minõségû vetõmagot, ahelyett, hogy saját maga bajlódna az elõállítással.

Egy új fajta létrehozása mögött a nemesítõk hosszú éveken át tartó anyagi és szellemi ráfordítást igénylõ alkotómunkája húzódik meg. Manapság, amikor a fajták elterjedésének szinte „semmi” nem szab határt, a nemesítésben egyre jobban kiélezõdik a verseny. Ez a helyzet a nemesítõket arra inspirálja, hogy még nagyobb hatékonysággal dolgozzanak.

Az új fajták szükségességét elsõsorban a feldolgozóipar gerjeszti az egyre magasabb minõségû és speciálisabb alapanyag igényével.

A nemesítési sikerekbõl elsõsorban a termelõk részesednek azáltal, hogy az új, egyre nagyobb termõképességgel és ellenálló-képességgel rendelkezõ fajta elengedhetetlen feltétele a sikeres növénytermesztésnek.

A növénynemesítés ezek között a körülmények között egyre költségesebb tevékenységgé válik. Ezeknek a költségeknek legnagyobb részét a licencdíjakból kell fedezni, amelyek a fajtatulajdonosokat illetik.

Magyarországon manapság (különösen az elmúlt 2 évben) egyre kevesebb termelõ vásárol fémzárolt vetõmagot, a felújítási arány õszi búzánál 20% körüli, amibõl ki lehet számítani, hogy a befolyt összeg nem elegendõ a kutatás finanszírozásához.

Az EU-ban nem jellemzõ, hogy az állam támogatja a nemesítést, ezért a nemesítõ intézeteknek saját forrásokra kell támaszkodniuk. Ilyen alacsony vetõmag-felújítási arány mellett a nemesítõ intézetek komoly anyagi gondokkal küzdenek, amely majd esetlegesen negatívan fog kihatni az alkotómunkájukra is. Egyik megoldás a fajtaoltalommal rendelkezõ fajták vetõmagjának felhasználása után a licencdíjak begyûjtése, a saját részre termesztett vetõmag (FARM SAVED SEED=FSS) után is következetesen beszedett fajtahasználati díj.

A licencdíj begyûjtésére az unióban több különbözõ rendszer létezik. Ahhoz, hogy jó példákat találjunk, nem is kell nagyon messzire menni, hiszen a Cseh Köztársaságban rendkívül hatékonyan mûködik ez a terület.



A cseh példa

Csehországban a fajtatulajdonosok megalakították a Fajtatulajdonosok Egyesületét (DVO), amelynek tagja lehet bármely a Nemzeti Fajtajegyzékben szereplõ hazai fajtának a tulajdonosa vagy külföldi fajtának a képviselõje. Ennek a szervezetnek az egyik fõ feladata a fajtatulajdonosok törvényes érdekeinek és jogainak a képviselete, védelme, továbbá a FSS után a jogos fajtahasználati díj begyûjtése.

Ebbe a szervezetbe 333 EUR (kb. 80 000 Ft) díj ellenében léphetnek be a fent említett tulajdonosok (nemzetiségtõl függetlenül).

A szervezet tevékenységét és az FSS után járó licencdíj beszedésének körülményeit a 408/2000. tv. írja elõ.

„A fajtatulajdonos hozzájárulását adhatja más személyeknek a fajta használatára írásbeli licencszerzõdés formájában, amelynek tartalmaznia kell a fajtahasználati díjra vonatkozó megállapodást. Ezeket a fajtákat a termelõk használhatják saját termelésükhöz anélkül, hogy licencszerzõdésük lenne, de a fajtahasználati díjat akkor is meg kell fizetniük.

A termelõk nincsenek korlátozva abban, hogy saját területükön, saját felhasználásra mennyi vetõmagot használnak fel. A mezõgazdasági termelõk a saját maguk által elõállított FSS-t feldolgozhatják maguk vagy feldolgoztathatják olyan cégekkel, akik erre szakosodtak. A feldolgozásnak olyannak kell lennie, hogy a feldolgozást követõen az anyagnak meg kell õriznie az eredeti tulajdonságait, megkülönböztethetõségét.

A mezõgazdasági termelõknek kötelessége az FSS után a fajtatulajdonosnak bizonyos mértékû térítést fizetni. Ez a térítés lényegesen alacsonyabb, mint az általánosságban használt licencdíj. Az FSS után a kistermelõknek nem kötelességük díjazást fizetni.

A fajtatulajdonos jogában áll a termelõktõl és a feldolgozói tevékenységet folytatóktól információt bekérni a saját fajtáikból elõállított/feldolgozott FSS-rõl.

A mezõgazdasági termelõk és feldolgozást végzõknek kötelessége a fajtatulajdonosnak írásban megadni minden adatot (név, cím, azonosítószám, FSS elõállított, beszállított, feldolgozott mennyisége, feldolgozás helye, ideje stb.)

A termelõknek kötelességük írásban megadni a fajtatulajdonos számára felhasznált FSS mennyiséget.

A fajtatulajdonosnak kötelessége írásban közölni a termelõvel milyen nagyságú térítést kér a fajtahasználatáért.”



Szankciók

A vetõmag felügyeleti hatóság (cseh OMMI) 16 000 EUR (kb. 4 000 000 Ft) nagyságig büntetést szabhat ki annak, aki az ebben a törvényben leírtakat megsérti vagy akadályozzák az ellenõrzési folyamatot.

Büntetés szabható ki a kötelességszegés feltárásától számított 1 éven belül.

A büntetést a vetõmag felügyeleti hatóság állapítja meg és szedi be, amely majd az állami költségvetésbe kerül be.

Az FSS után fizetendõ fajtahasználati díj fizetése alól mentesülnek a kistermelõk (27 ha alatt termelõk).