Elterjedt tartósítási-tárolási technikák a nedvességtartalom függvényében

Száraz termények tárolása

A 12% és 14% nedvességtartalmú szemes termények jó raktári körülmények között veszteség nélkül eltárolhatók. Általában kalászos gabonák esetében szoktak fellépni problémák hosszabb idejû tárolásnál. Ez egyrészt rovarkártevõket jelenthet (fõként zsizsikek, atkák – amely ellen, a nagyobb károk elkerülése érdekében védekezni kell), másrészt, bizonyos körülmények egyidejû teljesülése esetében penészgombák, illetve mikotoxinok által okozott károk léphetnek fel. A kétféle probléma erõsíti egymást.

Tipikus veszélyeztetõ körülmények:

•a termény inhomogén nedvességtartalma: ez fõleg akkor áll fenn, ha közvetlenül a szántóföldrõl kerül be a raktárba a termény, vagy pedig akkor, ha a szárítandó termény nagy nedvességingadozásokkal kerül a tisztító-szárító berendezésre, és csak egy lépésben szárítunk.

•Nagy hõmérséklet- és páratartalom-ingadozások; kondenzvíz képzõdés: a termény nedvességtartalma – s egyidejûleg a vízaktivitás – a raktár bizonyos pontjain megnõ, s ez kedvezõ életkörülményeket teremt a raktári penészgomba fajok súlyos elszaporodásához.

E veszélyeket a raktári körülmények megváltoztatásával, gondos szárítással (ez nem egyenlõ a túlszárítással!), illetve penészgátló (jellemzõen propionsav) készítmények 2,5-3,5 kg/t mennyiségû alkalmazásával küszöbölhetjük ki.

Közepes nedvességtartalmú termények tárolása, elõkészítése

A 14–15%-nál magasabb nedvességtartalommal rendelkezõ termények már nem tárolhatók el biztonságosan valamely tartósítószer alkalmazása nélkül. 20% alatti nedvességtartalmú termények esetében egyre elterjedtebb a propionsavas tartósítás, amely könnyen és jól beilleszthetõ a sertések és baromfik takarmányozási és technológiai rendszerébe. Hagyományos raktári tárolás esetében a kezelés – a nedvességtartalom, a tárolási idõtartam, a tárolás körülményei, az alkalmazott savkombináció és a kijuttatási technológia függvényében – 4,0–8,0 kg/t szerves savval valósítható meg. Fóliahengeres tárolás esetében a szükséges savmennyiség gyakorlati tapasztalatok alapján 5,0–6,5 kg/t között változik.

Tipikus veszélyeztetõ körülmények:

•A termény nedvességének és homogenitásának, ill. a raktározási körülmények rossz felbecslése – ezáltal az alkalmazott sav összetételének és a dózis helytelen megválasztása,

•Kijuttatási technológiai hibák: gyakori hiba, hogy a kezelés nem egyenletes (pl. szállítószalagon történõ kezeléskor) – a gombák sajnos nem nézik azt, hogy az átlagdózis jó-e. Amennyiben inhomogén a kezelés, akkor a relatív dózishiányban szenvedõ terményrészeken elszaporodnak a penészek, azután pedig láncreakciószerûen elindulnak a romlási folyamatok a termény többi részében is. Ugyancsak elõfordul az üzemi gyakorlatban, hogy pufferolt (ammonizált, non-corrosive) savak esetében nem fordítunk kellõ figyelmet arra, hogy hûvösebb idõjárás esetében megnõ e a készítmények viszkozitása. Amennyiben ezt nem tudjuk kontrollálni a gyártótól kapott viszkozitási adatok alapján és a célnak megfelelõ átfolyásmérõvel, úgy könnyen aluldozírozhatjuk teljes terményünket, s idõ elõtt megindulhatnak a káros folyamatok.

E problémákat a legkönnyebben úgy küszöbölhetjük ki, hogy mind az üzem, mind az eszközöket biztosító cég részérõl megfelelõ szakmai hátterû személy végezze a tartósítási munkálatok elõkészítését és gyakorlati kivitelezését, ellenõrzött technológiai rendszerrel.

A hazai piacon 3–4 cég végzi a tartósítási munkákat megfelelõ gépekkel, minõségi garanciával és ellenõrizhetõ összetételû készítményekkel.

A hagyományos tárolású tartósított terményeket utólag, a feletetés elõtt közvetlenül érdemes darálással, esetleg roppantással elõkészíteni, fóliahengerben történõ tárolás esetében a darálást/roppantást egy mûveletben lehet végezni a kezeléssel és a töltéssel.

Nagy nedvességtartalmú termények tárolása, elõkészítése

A 20–22%-nál magasabb nedvességtartalommal rendelkezõ termények esetében már nem feltétlenül egyszerû – a szarvasmarha telepeket és a sertések nedves etetési rendszerét kivéve – a szemes termény beillesztése az adott technológiába. Ha meg tudjuk oldani a nedves termény bevitelét a rendszerbe, úgy érdemes azt még korábban, 28 % feletti nedvességtartalom mellett betakarítani, s megfelelõ elõkészítéssel (darálás, roppantás) erjesztve tartósítani, falközti silóban vagy fóliahengerben való tárolással.

A takarmány jó minõsége és a biztonságos eltarthatóság együttesen akkor érhetõ el maradéktalanul, ha a mûvelet során olyan szerves sav kombinációkat alkalmazunk, amelyek elõsegítik a megfelelõ tejsav-ecetsav arány megvalósulását, kiküszöbölik a káros utóerjedési folyamatokat, illetve legalább 3-4 napos aerob stabilitást biztosítanak a kitárolt terménynek, tavaszi-nyári idõben is. Erre a mai ismereteink szerint a hangyasav/propionsav/szorbinsav kombinációk a legalkalmasabbak, a hatóanyagok költségvonzatát is figyelembe véve.

Természetesen ezeknél az eljárásoknál is kiemelt figyelmet kell fordítani a megfelelõ kivitelezésre, illetve arra, hogy az adott állatfaj és a takarmányozási technológia számára legmegfelelõbb módszert válasszuk meg.

Az elkövetkezendõ hónapokban a fent említett technológiákat – amennyire a terjedelem megengedi – részleteiben is ismertetni fogjuk úgy, hogy egyrészt megpróbáljuk Olvasóinkkal ismertetni a technikai fortélyokat, másrészt állatfajonként részletes összehasonlító kísérleti háttéranyagokkal, valamint azok biológiai, állathigiéniai, takarmányozási, gépi-kivitelezési és ökonómiai értékelésével fogunk szolgálni e hasábokon.

Cikkemet – amellett, hogy a múltban már gyakran olvashattak egyes résztémákról – bevezetõnek szántam. Másik apropóját viszont az adta, hogy lassanként elõjönnek a 2006 évi nyáron és õsszel betakarított-tartósított termények esetében az elsõ baljós tünetek, ha a kezelés nem volt megfelelõ. Ha valamely Olvasónk ilyeneket észlel saját üzeménél, még idõben mérje fel a hibaelhárítás módjait, hiszen a megelõzés olcsóbb, mint a kármentés.