A burgonya cisztaképzõ fonálférgei

A burgonya cisztaképzõ fonálférgeit a közönséges burgonya fonálférget (Globodera rostochiensis Wollenweber) és a sápadt burgonya fonálférget (Globodera pallida Stone) a burgonyatermesztõ országokban a termelés elsõ számú ellenségének tekintik.

A burgonya cisztaképzõ fonálférgei és kedvelt tápnövénye, a burgonya a dél-amerikai Andokból származik. Valószínû, hogy az 1850-es években hurcolták be Európába a burgonyavész elleni rezisztencia nemesítéshez andoki burgonyagyûjteménnyel együtt, de a fonálférget 1881-ig nem vették észre. Azóta Globodera rostochiensis a világ 65 országában, a Globodera pallida-val együtt 42 országban terjedt el. Hazánkban a G. rostochiensis megjelenését elsõ ízben 1981-ben, Alsónémediben mutatták ki. A következõ években Keszthelyen 1983-ban, majd Nógrád megyében Dejtáron 1991-ben jelezték gócszerû elõfordulását. A Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok 1995-ben kezdték meg a károsító országos felderítését. 1995–2006 között 3 felderítési ciklusban vizsgálták a burgonya fonálférgek elterjedését. A megyei szolgálatok és a Központi Szolgálat munkatársai 2005-ig Magyarországon 581 hektárt találtak fertõzöttnek. A G. pallidat 2001-ben Pest megyében, Palkovics Ágnesnek sikerült elõször kimutatni, eddig 8 hektáron, alacsony fertõzési szinten fordult elõ.

A vetõburgonya-termesztõ területek mindeddig mentesnek bizonyultak a burgonya cisztaképzõ fonálférgeinek fertõzésétõl. Az áruburgonya-termesztõ területeken az elõfordulás gyakorisága Közép- és Észak-Magyarországon a legnagyobb, elsõsorban a házikerti, háztáji és kisüzemi területeken.

A burgonya fonálférgek fõ gazdanövénye a burgonya, ezen kívül a paradicsomot és a tojásgyümölcsöt károsítják, de Solanaceae családba tartozó gyomfajok gyökerein is megélnek, mint például a csucsorfélék, maszlag, nadragulya, beléndek.

Kártételük abban nyilvánul meg, lárvák és a kifejlett egyedek a burgonya gyökerein szívogatnak. Erõs fertõzés esetén a növények satnyák, a lombozat sárgul, alulról felfelé fonnyad. A beteg tövek egyre kevesebb és kisebb gumót képeznek. A károsítás hatására rövid, bojtos gyökérzet alakul ki, amely késõbb elhal. A növények virágzása és a gumóképzõdés akár két héttel is késhet.






A fonálféreg fertõzés hatására foltokban gyenge, majd pusztul a növényállomány






Burgonya fonálféreg által súlyosan károsított, és egészséges burgonyatõ



A táblán való elõfordulása nem egyenletes. A legfertõzöttebb gócokban, a mûvelési iránynak megfelelõ, általában ovális alakú ún. epicentrumokban a leggyengébb a növényállomány kondíciója. A legsúlyosabb esetben, a legfertõzöttebb foltokban kipusztul a burgonya.

A fonálféreg cisztái a gyökereken szabad szemmel a burgonya virágzásának idõszakában láthatók fehér, sárga, majd barnás színû gombostûfejnyi gömbök formájában. Az elsõ ciszták a gumókhoz közel esõ sztólókon, ill. hajszálgyökereken jelennek meg, erõs fertõzés esetén a gyökeret körülvevõ füzéreket alkotva.

Az alacsony szintû fonálféreg-fertõzést kedvezõ körülmények között a növény látható károsodás nélkül elviseli. Magas egyedszám esetén a termésveszteség 80%-os is lehet.

Morfológiájukat tekintve mindkét fajt a jelentõs ivari dimorfizmus jellemzi. A hím megnyúlt, fonálszerû, kb. 1 mm hosszú. A nõstény csak fiatal korában ilyen alakú, vedlései során megvastagodik, gömb alakú cisztává alakul, amelyben a megtermékenyítés után 200–300 db tojás képzõdik.

A ciszta 0,2–0,9 mm nagyságú, fehér, aranysárga, majd barna színû, nyaki részén egy ujjszerû kitüremkedéssel. A G. pallida fejlõdése során kimarad az aranysárga színû fázis, a ciszták a fehér színt követõen barna cisztává alakulnak, valamint a ciszták mérete, és a vulva régió alakulása is eltérést mutat.

A lárvák a cisztában képzõdött tojásokból még a cisztán belül kikelnek, csak az elsõ vedlés után hagyják el azt. Ekkor még fonálszerûek, 400–500 µ méretûek, jól látható, kitinizált szájszuronnyal rendelkeznek.

Mindkét faj életmódját jellemzi, hogy évente 1 nemzedéke fejlõdik. A kártevõ ciszta alakjában telel át a talajban. Tavasszal a cisztából a burgonya gyökérváladékának hatására kikelnek a 2. stádiumú, un. inváziós lárvák. A gyökérzónában a hajszálgyökereken szívogatnak, majd befurakodnak a gyökérbe, ahol a sejtfalakat feloldva, óriássejtek alakulnak ki, hogy a nõstények kifejlõdéséhez elegendõ tápanyagot biztosítsanak. A károsító ezzel nemcsak tápanyagot von el a gazdanövénytõl, hanem anyagcsereforgalmi zavarokat is okoz a növény szállítórendszerében. A hímek a 4. vedlés után elhagyják a gyökérzetet. A megtermékenyített nõstények elõször megduzzadnak, felszakítják a bõrszövetet, csak a feji végük marad a gyökérben. A késõbbiekben egész testük anyagát felhasználják a tojások fejlesztésére. A ciszták a fehér-sárga-barna (fehér-barna) átmenetek után leválnak a gyökérrõl, a talajba kerülnek. A telet diapauzában töltik. A talajban zömmel a felsõ 30 cm-es rétegben helyezkednek el, de 80 cm mélységig is elõfordulhatnak!

A burgonya fonálféreg egyedfejlõdésének idõtartamát elsõsorban a klíma, a talajadottságok és a gazdanövény befolyásolja. Magyarországon az elsõ tojásrakó nõstények kifejlõdését 1997-ben Elekesné és mtársai az ültetés után 82–88 nappal figyelték meg, a fonálféreg fejlõdési ideje azonban évjáratonként, termõhelyenként és fajtánként eltérhet. A ciszták gyökéren való megjelenése a burgonya virágzásának idejére esik.

A kártevõ aktív terjedése igen korlátozott, mivel a gyökereket felkeresõ inváziós lárva maximum 1 m távolságra képes eljutni a talajban. A fonálférgek terjedése tehát elsõsorban passzívan, az emberi tevékenységek, valamint a környezet egyéb élõ, és élettelen tényezõi által terjedhet. A ciszta – amely nemcsak átvészelõ alak, hanem nagy szerepet játszik a károsító továbbterjedésében is – fõleg a vetõburgonyára tapadt földdel terjed. A talajmûvelõ eszközökre, betakarító gépekre, szállító eszközökre, emberek, állatok lábára tapadt földdel, állati ürülékkel is terjedhet, de a szél és a víz is új területekre juttathatja.

A fonálféreg az alkalmazott vetésváltás idõtartamától függõen, átlagosan 20 évvel a kár észlelése elõtt kerül a talajba. A fertõzéseket nem lehet a kezdeti stádiumokban észlelni, mivel a talajban nagyon kicsi a fonálféreg-populáció sûrûsége ahhoz, hogy talajmintavételi módszerekkel ki lehessen mutatni.

A talajmintavétel optimális idõpontja a betakarítás után van, a ciszták megtalálása ekkor a legvalószínûbb a talaj felsõ 5 cm-es rétegében. A megfelelõ talajminta hektáronként legalább 50–100 almintavételi helyen (ponton) összegyûjtött mintákból tevõdik össze.

A talajminták feldolgozása, majd a ciszták kinyerése után a fajok elkülönítése biokémiai módszerekkel történhet.

A terület élõ fonálféreggel való fertõzöttségének megállapítására a cisztaképzõdés és -érés idõszakában elvégzett vizuális vizsgálat alkalmas fogékony burgonyafajták gyökerein.

A Magyarországon leginkább kedvelt, köztermesztésben lévõ fajták – Desirée, Kondor, Kleopatra – sajnos a burgonya fonálférgekre igen fogékonyak.

E fonálférgek túlélési stratégiája igen fejlett. Gazdanövény hiányában akár 20 évig is fennmaradhatnak a talajban tartós diapauzában. A cisztába zárt tojások rendkívûl ellenállóak a környezeti hatásokkal szemben. Kiszáradt állapotban is évekig fennmaradnak. Hidegtûrésük is jelentõs, a tojások és a még ki nem kelt lárvák a -35 °C hõmérsékletet is elviselik. Az oxigénhiányos környezethez is ezen a módon alkalmazkodnak.

A két faj populációi eltérõ genetikai struktúrájú egyedekbõl, ún. patotípusokból állnak. A Globodera rostochiensis fajon belül 5 patotípust (Ro1, 2, 3, 4, 5), a G. pallida fajon belül 3 patotípust

(Pa1, 2, 3,) különítettek el. Késõbb patotípusok összevonása után a G. rostochiensis fajnál 3, (Ro1,3,5) a G. pallidánál 2 (Pa1, 2/3) patotípust állapítottak meg. A virulencia karakter különbséget a kontinens különbözõ részeirõl, az eltérõ idõpontokban, eltérõ genetikai összetételû populációkból való behurcolás okozza. Helyesebb ezért a virulencia csoport elnevezés használata. A patotípusok elkülönítése a vad Solanum fajokban található rezisztenciagénekre adott virulenciaválaszok alapján történik bioteszt módszer segítségével. Magyarországon eddig a G. rostochiensis 1-es patotípusát Ro1 mutatták ki, elsõ esetben Nógrád megyében.

A veszélyes létszám és a károsító környezeti igényeire vonatkozóan az elsõsorban külföldi megfigyelésekre alapozó szerzõk rendkívül változatos adatokat közölnek. Magas fertõzöttségi szintet is kompenzálhatnak a növény számára optimális környezeti feltételek. A hûvös, csapadékos klímát tartják optimálisnak, de a károsító Észak-Afrikában és a mediterrán országokban ugyanúgy jelen van, mint a skandináv államokban. Nálunk az utóbbi években kifejezetten csapadékszegény, olykor aszályos körülmények ellenére is kialakult erõs fertõzés. Nyilvánvaló, hogy a károsítás mértékét önmagában az egyedszám nem határozza meg, ez több biológiai, agrotechnikai, idõjárási tényezõ függvénye.

Magyarországon a G. rostochiensis és a G. pallida zárlati kártevõ, karantén státuszát a 69/465/EGK irányelvvel harmonizált, a növényvédelemrõl szóló 2000. évi XXXV. törvény, valamint a növény-egészségügyi feladatok végrehajtásának részletes szabályairól szóló 37/2003.(IV.4.) FVM rendelettel módosított 7/2001.

(I.17.) FVM rendelet szabályozza.

Ahol a kártevõ az alkalmazott megelõzõ hatósági intézkedések ellenére már megtelepedett, onnan kiirtani nem lehetséges, ezért a védekezés célja a talaj cisztafertõzöttségének a kimutatási szint alá csökkentése. A burgonya cisztaképzõ fonálférgek ellen különbözõ védekezési eljárások integrált alkalmazása lehet eredményes: vetésforgó, a rezisztens fajták termesztése, csalogató növény termesztése és fumigánsok, ill. nematicidek alkalmazása.

A vetésváltás a populációkat évente átlagosan 30%-kal csökkenti. Hazai vizsgálatok is megállapították, hogy a fonálféreg gazdanövényeit nem tartalmazó vetésforgó 8. évétõl a cisztaszám a kimutatási határon mozgott vagy az alá csökkent, de a 10. év után ültetett fogékony fajta próbatermesztésével ismét kimutatható volt a talaj fertõzöttsége. Kívánatos lenne ezért a burgonya legalább 5–6-éves forgóban való termesztése.

A vetésváltás elsõsorban a felszaporodás megelõzõsére, illetve alacsony fonálféreg egyedszám esetén elegendõ.

A rezisztens fajták nagyobb mértékben csökkentik a talaj fertõzöttségét. Ezeken a fajtákon nem alakulnak ki a ciszták kifejlõdéséhez szükséges óriássejtek, a nõstény éhezik, elpusztul. Használatukat korlátozza, hogy magas egyedszám esetén a lárvák táplálkozása miatt jelentõs a kártétel mértéke, monokultúrás termesztésük pedig agronómiai szempontokból is helytelen, valamint más patotípusok kiszelektálódásához vezethet. A nemesítés jóvoltából számos, a Globodera rostochiensis-szel szemben rezisztens fajta áll rendelkezésre. Ezekben az ellenálló képességért egyetlen domináns gén, a H1 gén a felelõs.

Hazai kísérletekben, – Nógrád és Pest megyékben – a fajták próbatermesztése során a talaj patotípus készletét, valamint a fajták magyarországi viszonyokhoz való adaptációs képességét vizsgálták. Megállapították, hogy elméletileg bármely, államilag elismert rezisztens fajta alkalmas lehet Globodera rostochiensis- szel fertõzött területeken a fogékony fajták leváltására. Azt hogy a fajták közül melyek bizonyulnak perspektivikusnak, az egyes fajtáknak az adott termõhelyen megmutatkozó agronómiai jellegzetességei döntik el. A próbatermesztés során a fajta víz-, ill. talajigénye, termõképessége, a kötések száma, a gumók mérete, színe stb. mellett az adott termõhelyen elõforduló károsítókkal szembeni fogékonyság is értékelhetõ.

Az eddig vizsgált fajták közül az AGRIA, RAJA, KURODA, IMPALA, ROSARA, KÁNKÁN, ADORA, ATLANTIC, KARLENA fajták látszanak megfelelõnek a hazai termesztési viszonyok között. A G. pallida-val szembeni rezisztens fajták száma lényegesen kevesebb. Termesztési értékük is lényegesen gyengébb. Ezeknél a fajtáknál a rezisztencia poligénikus, tehát több gén által meghatározott. A leginkább elterjedten termesztett fajta a SANTE.

A csalogató növényes védekezési módszer alapelve, hogy a burgonya lombozatát még a ciszták kifejlõdése elõtt meg kell semmisíteni. Tehát a betakarítást, vagy a lombozat deszikkálását még ez elõtt az idõ elõtt el kell végezni. Magyarországon ez az idõszak május 20–június 5 közé esik. Emiatt a módszer csak korlátozottan használható.

A kémiai védekezés a fonálféreg ellen régóta használt eljárás. A ciszták élõ tojástartalmának elölésére Magyarországon a dazomet hatóanyagú Basamid G, a meta-ammónium hatóanyagú Ipam 40, valamint a metam-nátrium hatóanyagú Nemasol 510 fumigánsokat engedélyezték. Környezetkárosító hatásukon és fitotoxicitásukon kívül rendkívül magas költségigényük is korlátozza használatukat. Csak magas fertõzöttség esetén, illetve az egyéb eljárások kiegészítéseként javasolhatók.

A nematicid hatású talajfertõtlenítõ szerek az inváziós lárvák ellen, az ültetés elõtt vagy az ültetéskor a gyökérzónába juttatva alkalmazhatók. Nem fitotoxikusak, ezért rugalmasan felhasználhatók. Hazánkban a fosztiazat hatóanyagú Nemathorin 10 G, és az oxamil hatóanyagú Vydate 10 G készítmények engedélyezettek.