MENÜ

Hatékonyan az õszibarack levélfodrosódás ellen

Oldalszám: 86-87
2014.04.23.

Hazánk éghajlata és az érzékeny fajták hosszú sora gyakran nyújt kedvezõ életfeltételeket az õszibarack levélfodrosodás kórokozója számára.

Õszibarackfáink egyik legsúlyosabb betegségérõl van szó, hiszen a közismerten aggasztó méreteket öltõ gutaütésszerû pusztulások, részleges faelhalások kórokozóival szinte együtt emlegethetõ. E tipikus tüneteket elõidézõ károsító (Taphrina deformans Berk.) a dérgombákhoz tartozik.



A levélfodrosodás régóta tekinthetõ jelentõsebb õszibarack károsítónak, hiszen neves szakíróink szinte minden munkájukban megemlítik. Ma is közismert, hogy közvetlen terméscsökkenést kiváltó tényezõ és a kialakuló fertõzés az év eredményességét alapvetõen meghatározza. Hûvös és csapadékos tavaszokon fakadást követõen rendkívül súlyos károkat okozhat. A közvetlen veszteségen kívül azonban közvetve is veszélyeztet, hiszen az erõsen fertõzött fák hajtásai nem érnek be, egész ágrészek száradhatnak el, s az évenként ismétlõdõ kórfolyamat legyengülést, sõt pusztulást eredményezhet!

A gomba megtámadja a fiatal leveleket, a levélnyelet, melyek megduzzadnak, torzulnak és piros színárnyalatot kapnak. A virágzat is megbetegedhet, sõt a nyárelejei fertõzések következtében a gyümölcsök is károsodhatnak. A növényfejlettséget és idõjárást vizsgálva a fertõzés leggyakrabban a virágzás elõtt, ill. alatt következik be 4°C-tól 14°C-ig terjedõ napi átlaghõmérséklet mellett, nedves, csapadékos körülmények hatására. A járványos fellépésre kedvezõ az 5–8°C-os hõmérséklet tartós nedvesség borítottságnál. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a jelzett 5–8°C-os átlaghõmérsékleti jellemzõk mellett a fertõzés már 16 órás levélnedvesség borítottságánál kialakulhat. A fák alattomos megbetegedését eredményezheti fenti hõmérsékleti körülmények között a légköri kondenzáció, amikor a nedvességgel telített levegõ lehûlésével csapadékhullás nélkül is folyamatos a nedvesség borítottság!

Hangsúlyozni szükséges, hogy jelzett idõszakon belül a járvány kialakulását alapvetõen az õszibarack rügyfakadása körüli idõjárás határozza meg. Meleg és száraz tavaszokon a fertõzés elmaradhat, ugyanis a hajtások fejlõdése, a levelek kibontakozása ilyenkor felgyorsul, s a betegség veszélyessége lényegesen csökken.

A kórokozó biológiájával kapcsolatos idõszerû megállapítások szerint a gomba nemcsak a lehullott levelekkel telel át, hanem a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeiben és hajtásain jelenlévõ fertõzõ anyagok tömege révén is. Ezek a gombaképletek évekig fertõzõképesek maradnak, fejlõdésük csak meleg nyarakon, ill. hideg teleken áll le. Ha azonban a korábban vázolt idõjárási körülmények kialakulnak, a fiatal zöld növényi részeket megtámadva megjelennek a jellegzetes tünetek.

Fontos kérdés a termesztett fajta érzékenysége is. Legérzékenyebbek a sárgahúsú közép- vagy kései érésû fajták, illetve nektarinok. A fehérhúsúak sokkal jobban ellenállnak a levélfodrosodásnak, s ha fertõzõdnek is, a betegség csak ritkán okoz hajtáselhalást, vagy nagyobb lombveszteséget. A közelmúltban jellemzõ gyakoribb tafrinás fertõzésekkel összefügg, hogy ma már elvétve találunk fehérhúsú fajtákat, míg a sárgahúsúak és nektarinok aránya megnõtt. A fajtaösszetétel ilyen irányú változása a levélfodrosodás elleni hatékonyabb védelem szükségességét hangsúlyozza!



A védelem szemszögébõl tehát különösen fontos az eredményes lehetõségek áttekintése, mely komplex szemléletet követel. Mindenesetre a kórokozó környezeti tényezõinek szerepét, fertõzésének sajátosságait, biológiáját és a fajtaérzékenység jellemzõit ismerve megfogalmazható olyan növényvédelmi eljárás, mely a tafrinás levélfodrosodás ellen sikerrel alkalmazható.



Lemosó permetezések

A gomba biológiájával kapcsolatos idõszerü megállapításoknál szó volt arról, hogy a kórokozó fertõzõképletei a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeken és hajtásain tartósan fertõzõképesek maradhatnak. Tulajdonképpen ez a felismerés magyarázza a lemosó permetezéseknél használt réz- és kéntartalmú készítmények jelentõségét. Ha a tafrinás levélfodrosodás elleni védekezés hatékonyságára gondolunk, bátran kijelenthetjük, hogy a lemosó kezelések az eredményességet alapvetõen meghatározzák, sõt egyéb károsítók visszaszorításában is kulcsszerepük van.

1. A lombhullás idõszakában a fertõzõ képletek pusztitására új, nagy hatékonyságú rézkészítmények (Astra, Vitra, Cupertine F és Cupertine M) állnak rendelkezésre, melyek a citospórás és baktériumos ágelhalás, illetve korai pusztulás kórokozói ellen is hatékonyak! Újabb vizsgálatok szerint ebben az idõszakban a TIURAM Granuflow gombaölõ szer hatékonysága is igazolt, ugyanis a készítmény levélfodrosodás elleni hatása mellett a citospórás ágelhalás ellen szintén eredményes. Mivel a lombhullás körüli idõszakban már számítanunk kell az õszi, ill. tél elejei csapadék lemosó hatására, a megengedhetõ felsõ dózisokkal dolgozzunk és tapadószert is alkalmazzunk.

2. Február végén, vagy március elején – amikor erre egy fagymentes periódus lehetõséget nyújt – kéntartalmú, pl. Vektafid S (poliszulfidkén + vazelinolaj ) engedélyezett dózisával permetezzünk.

3. A metszési munkák idõszakában – az Astra és Vitra, ill. Cupertine réztartalmú készítmények valamelyikével – ismét lemosó jellegû permetezést adjunk! Ez szintén kulcsfontosságú kezelés, hiszen a fás részeket pusztító kórokozók és a levélfodrosodást okozó dérgomba ellen egyaránt hatékony. Ez az idõszak pirosbimbós állapotnál, ill. közvetlenül elõtte van.

4. Pirosbimbós fejlettségtõl – a metszés befejezésével is számolva – olyan, még mindig emelt lémennyiségû permetezés javasolható, mely mind a tafrinás, mind a citospórás (gutaütésszerü) fertõzések ellen eredményes. A kis lombfelület miatt erre a célra elsõsorban kontakt (felületaktív) és széles hatásspektrumú gombaölõ szerek alkalmasak. Fenti elvárásoknak vizsgálatokkal igazolva kiemelten a Tiuram Granuflow készítmények felelnek meg, melyek ily módon, metszést követõen kijuttatva az apró sebeket is kezelik s különösen jól tapadnak! A metszési munkák kapcsán feltétlenül megjegyzendõ, hogy az eredményes védekezéshez – fõleg nektarinoknál – hozzátartozik a szálvesszõk visszacsípése is!



A lombozat védelme

A lemosó permetezések kétség kívül megalapozzák a levélfodrosodás elleni védelem hatékonyságát, de jelenleg kevesen valósítják meg. Ezért a levélfodrosodás széllel és esõvel terjedõ spórái rosszul kezelt vagy nem védett helyekrõl fertõzhetik a többi ültetvényt. Így – különösen hûvös és csapadékos évjáratokban – fontos a fakadás utáni rendszeres, sokszor 7–10 naponként végrehajtott megelõzõ permetezés is. Erre a célra a kontakt (pl. Tiuram Granuflow) szerek kiemelten javasolhatóak, sõt sziromhullás végétõl széles hatásspektrumuk miatt további használatuk szintén gyümölcsözõ lehet.



A gombaölõ szerek alkalmazásával kapcsolatban elvként a következõket fogadhatjuk el:

• A levélfodrosodás elleni védelem csak akkor hatásos, ha a lemosópermetezéseket (Astra és Vitra, ill. Cupertine F, Cupertine M) követõen a megelõzés továbbra is következetesen biztosított.

• Minél közelebb vagyunk a fakadáshoz, annál kevésbé hatékonyak a felszívódó szerek a kis lombfelület miatt. Ezért az õszibarack védelménél a kontakt készítmények helyezhetõk elõtérbe, s különösen azok a gombaölõ szerek, melyeknek a citospórás fertõzések elleni hatása is igazolt (pl. Tiuram Granuflow)!



A tafrinás levélfodrosodás elleni hatékony védelem meghatározója eleve a fertõzést befolyásoló tényezõk figyelemmel kísérése. A gomba számára tartósan kedvezõ ökológiai körülmények – fõként a fakadást követõ idõszakban – programszerû permetezési fordulókat indokolnak, melynek legkritikusabb idõszakában a kontakt készítmények (pl. Tiuram Granuflow) a meghatározóak!



Mándoki András

növényvédelmi szaktanácsadó

Summit-Agro Hungaria Kft • www.summit-agro.hu