Az olajos növények gyomirtása

Napraforgóból az utóbbi években a teljes vetésterület megközelítette az 540 ezer hektárt, míg õszi káposztarepcét 120 ezer hektáron takarítottak be. Az olajos növények piaci helyzete elõreláthatólag továbbra is kedvezõ lesz, így várható, hogy a termelési kedv a következõ években sem fog csökkeni.



A napraforgó gyomirtása a vetésforgó tervezésével, a tábla kiválasztásával kezdõdik. A vegyszeres gyomirtás elsõsorban a magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, mivel az évelõ kétszikûek ellen az elõveteményben, vagy annak tarlóján kell védekezni. Az olyan területekre, amelyeknek nem ismerjük a pontos gyomflóráját, illetve kétszikû gyomnövényekkel erõsen fertõzött, ne vessünk napraforgót.

A legkevesebb gyomprobléma a jól gyomirtott kalászos gabona után tapasztalható, mivel posztemergensen és a vegyszeres tarlókezeléssel megfelelõ gyomirtást tudunk végezni, továbbá a tarlóhántás és az õszi szántás a magról kelõ és az évelõ gyomnövényeket tovább gyéríti.

A napraforgó elõveteményeinél (kalászos, kukorica) figyelemmel kell lenni az alkalmazott gyomirtó szerek utóveteményre gyakorolt kedvezõtlen hatására. Az utóveteményre hatással lévõ gyomirtó szer hatóanyagok a flumetszulam, a klórszulfuron, triaszulfuron és az atrazin. Ezek alkalmazását követõen be kell tartani a korlátozó rendelkezéseket, annak érdekében, hogy fitotoxikus tünetek ne lépjenek fel a napraforgónál!

A napraforgó vegyszeres gyomirtása nagy körültekintést igénylõ feladat, mivel a szerválasztásnál a legfontosabb, hogy a lehetõ legnagyobb biztonságra törekedjünk. Továbbá, ha nem megfelelõ talajmûvelést, talaj-elõkészítést, illetve kijuttatás-technológiát alkalmazunk, akkor a csírázó-növekvõ napraforgó növényeken fitotoxicitást fogunk tapasztalni.

A tavaszi talaj-elõkészítõ munkákkal az egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezetet alakítjuk ki a vetéshez, illetve a vetés elõtti vegyszeres gyomirtáshoz. Hazánkban, alapvetõen a vetés elõtti bedolgozásos (ppi), illetve a vetés utáni–kelés elõtti (pre) technológiákra épül a vegyszeres gyomirtás. Az aprómorzsás, szármaradványoktól mentes magágykészítés fontos, mivel csak így érhetõ el, hogy a gyomirtó szerek egyenletesen kerüljenek kijuttatásra, illetve ne kötõdjenek a hatóanyagok a szármaradványokra, mivel ezek a gyomirtás hatékonyságát csökkentik.

Száraz tavaszokon elõnnyel járhat a vetés elõtti bedolgozásos (ppi) technológia alkalmazása. A bedolgozással a bemosó csapadék egy része helyettesíthetõ. Továbbá a preemergens technológiáknál a bemosó csapadék nem minden esetben érkezik idõben, ezért ismét terjed az a ppi technológia is, hogy a trifluralin hatóanyaggal együtt juttatják ki a fluorkloridon hatóanyagot, amit a kijuttatás után maximum 6 cm-re be kell dolgozni! Ennél a technológiánál, a fluorkloridon hatóanyagot tartalmazó készítményt, legalább, 3 l/ha dózisban kell kijuttatni, a megfelelõ hatás érdekében (a felhígulás elkerülése!).

A vetés utáni–kelés elõtti (preemergens) technológiák többségénél, a hatékonyságnak alapvetõ követelménye, a megfelelõ talaj-elõkészítésen kívül, hogy a kijuttatás utáni két hétben legalább 15–20 mm csapadék hulljon a területre, különben a gyomirtó hatás nem lesz megfelelõ. Ezért egyre többen alkalmazzák ismét azt a kiegészítõ technológiát, hogy azoknál a szereknél, amelyeknél bemosó csapadék szükséges, a vetést követõ napokban a preemergens készítményeket 2–4 cm-es mélységbe bekeverik a talajba. Természetesen azokat a készítményeket TILOS bekeverni, amelyekre az engedélyokirat tiltást tartalmaz. A bekeveréssel a gyomirtó hatás biztonságosabbá tehetõ.

A készítmények, illetve a szerkombinációk megválasztásánál elengedhetetlen, a területen elõforduló gyomnövények ismeretén túl azt is tudni a felhasználónak, hogy az adott gyomirtó szer mely gyomnövényekre ad kielégítõ gyomirtó hatást, illetve mely gyomokat nem irtja megfelelõen.

A napraforgóban alkalmazott preemergens gyomirtó szerek közül léteznek olyanok, amelyek a kijuttatás után a talaj felszínén képeznek filmréteget, így ha a filmrétegen átnõnek az érzékeny gyom-csíranövények, a gyomnövény elpusztul. A jó gyomirtó hatáshoz így nem szükséges bemosó csapadék, de e készítményeknél, még inkább követelmény a jól elmunkált, egyenletes felszínû, aprómorzsás talajszerkezet, mivel csak ebben az esetben várhatunk megfelelõ gyomirtó hatást. Ezek a hatóanyagok (flumioxazin, oxifluorfen) intenzív esõzések alkalmával, az apró talajszemcsékkel együtt, felverõdnek a napraforgó alsó leveleire és múló fitotoxikus tüneteket okoznak.

Állományban (posztemergensen) is van mód védekezni a gyomnövények ellen. A napraforgóban, posztemergensen, a kétszikû gyomnövények ellen, 2002-ig csak a bifenox hatóanyag állt a termelõk rendelkezésére, de ma már a flumioxazin hatóanyag is rendelkezésére áll. Természetesen e szerek felhasználásánál a kijuttatás-technológiára még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, annak érdekében, hogy megfelelõ gyomirtó hatást érjünk el, és minimális fitotoxikus tüneteket okozzunk a napraforgónak. Továbbá a termelõnek tisztába kell lenni azzal is, hogy nem minden kétszikû gyomnövény ellen nyújtanak védelmet az említett hatóanyagok.

Speciális lehetõségként, említeni kell, azon napraforgó hibrideket (amelyek nem genetikailag módosítottak!), amelyeknél van mód meghatározott készítményekkel, posztemergensen védekezni a kétszikû gyomok ellen. Ezek a napraforgó hibridek az imidazolinon-ellenálló vagy a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridek. Az imidazolinon-ellenálló hibridnél az imazamox hatóanyag használható posztemergensen, a tribenuron-metil toleráns napraforgó hibridnél a tribenuron-metil. Természetesen csak az elõbb említett hatóanyagokra ellenálló hibridek viselik el a kezeléseket fitotoxikus tünetek nélkül, a hagyományos fajták mindegyike elpusztul. Továbbá, tartamhatása nincs a készítményeknek, így az alapkezelést semmi esetre sem szabad elhagyni!

Posztemergensen az egyszikûek elleni védekezésre számos engedélyezett készítmény áll rendelkezésére. Fontos, hogy az egyszikûirtó készítményeket önmagukban kell kijuttatni, a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.

Megfelelõ géppark meglétekor, illetve tökéletesen elvégzett talajmunkát és vetést feltételezve, megemlíthetõ, a levél alá permetezés technológiája, ahol terbutrin és a linuron hatóanyagok juttathatók ki. Ez a lehetõség azonban csak kiegészítése lehet a gyomirtási technológiának.



Az õszi káposztarepce gyomösszetétele hasonló az õszi kalászosokéhoz, de megjelenik gyomproblémaképpen a búza árvakelés is. A repce jó gyomelnyomó képességgel rendelkezhet, fõleg lombzáródás után.

A repce kiváló õszibúza elõvetemény, továbbá a vetésszerkezetbe könnyen beilleszthetõ, és kitûnõ talajszerkezetet javító növény. Az õszi káposztarepcénél is elmondható, hogy a magágy minõsége a legfontosabb. Lényege, hogy kevés taposással, aprómorzsás talajfelületû, ülepedett talajba kerüljön az apró, kevés tartalék tápanyaggal rendelkezõ repce vetõmag.

Ma már egyértelmû, hogy a jó repceterméshez elengedhetetlen a vegyszeres gyomirtás alkalmazása. A kritikus gyomosodási idõszakok kelés után, kora tavasszal és az érési idõszakban vannak.

Az õsszel kelõ gyomnövények gyengítik a repcét, kiritkulást, illetve gyenge télállóságot okozhatnak. Hazánkban, többnyire a kelés utáni vegyszeres gyomirtást alkalmazzák a termelõk, bár lehetõségként adott a vetés elõtti bedolgozásos (ppi) és a vetés utáni–kelés elõtti (pre) technológia. Ezek a ppi, pre technológiák, a rövid felhasználási idõszak, illetve a nagymértékû környezeti kockázat miatt (bemosó csapadék hiánya, utóvetemény hatás kifagyás esetén!), nem terjedtek el, bár alkalmazásukkal a kezdeti gyommentességet tudjuk biztosítani, ami jelentõs elõnnyel jár a fejlõdõ repcénél is.

A kelés utáni vegyszeres gyomirtásra viszonylag kevés készítmény áll a termelõk rendelkezésére. A magról kelõ és az évelõ egyszikûek ellen már õsszel is szükséges védekezni, az engedélyezett szelektív egyszikûirtó készítmények valamelyikével, mivel a nagy tömegben kelõ gyomok elnyomhatják, illetve vizet és tápanyagot vonnak el a repcétõl. Õsszel nemcsak az egyszikû gyomnövények ellen, de a kétszikû magról kelõ- és évelõ gyomnövények ellen is meg kell(ene) védeni a repcét. Az õszi kijuttatásnál is figyelembe kell venni a készítmények gyomirtó spektrumát, illetve a hõmérsékleti értékeket, amiatt, hogy a megfelelõ gyomirtó hatást el tudjuk érni.

Tavasszal, a nyugalmi idõszak után, ha szükséges, védekeznünk kell az egy és kétszikû gyomok ellen. Természetesen mindig szem elõtt kell tartani az engedélyokiratban foglaltakat, különös tekintettel a kultúrnövény fenológiáját (ne okozzak fitotoxicitást, terméskiesést!), a készítmény gyomirtó spektrumát, továbbá a gyomnövények fenológiáját (milyen fenológiában a legoptimálisabb a gyomirtás!).

Ha megfelelõ idõben, és a megfelelõ készítményekkel végezzük a tavaszi gyomirtást is, akkor a becõképzés-érési idõszak során, az esetlegesen megdõlõ repceállományunkban nehezebben tudnak fejlõdni a betakarítást akadályozó, a kultúrnövény fölé növõ, nyár eleji gyomnövények (az ebszikfû, a pipacs, a ragadós galaj, a nagy széltippan).

Az õszi káposztarepce érésgyorsítására, lombtalanítására alkalmazandó technológiát nagyon körültekintõen kell megválasztani, és alkalmazni, ugyanis, ebben az idõpontban a repcetáblák körzetében lehetnek olyan érzékeny növénykultúrák, amelyek az esetleges vegyszerelsodródás következtében károsodhatnak.

Összefoglalva elmondható, hogy mindkét kultúrnövénynél a teljes termesztési technológia rendelkezésére áll a gazdá(k)nak, „csak” ki kell választani a saját lehetõségeikhez mérten a legoptimálisabbat! Ha a termelõ körültekintõen kiválasztja a területet, megfelelõ agrotechnikát alkalmaz, ismeri a terület gyomflóráját, tudja mely gyomnövények ellen kell majd vegyszeresen is védekezni, akkor minden adott ahhoz, hogy kiváló minõségû és a várt mennyiségû napraforgó- és repcemagot takarítsa be!