Tavaszi védekezés a repce rovarkártevõi ellen

Az idõben végzett õszi vetések kiválóan keltek, kellõ tõszámmal és jó kondícióval néztek a tél elé. Azt is elmondhatjuk, hogy a rovarkártevõk elleni õszi védekezések is sikeresek voltak. A rovarölõ szeres csávázások a kelést követõen hatékony védelmet nyújtottak a nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) kártételével szemben. Ugyanakkor gondot jelentett a repcedarázs (Athalia rosae) intenzív, és hosszan tartó rajzása. Ugyanis a késõbben kelõ lárvák már nem pusztultak el a csávázószer hatóanyagától, ezért kiegészítõ jelleggel, rovarölõ szeres állománypermetezésre is szükség volt. A termelõk odafigyelése és alkalmazott kezelések e veszélyt is hatékonyan elhárították. Pedig az õsz nemcsak a repcéhez, de az õszi kártevõkhöz is kegyes volt. Helyenként a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), gamma bagolylepke (Autographa gamma), káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói is megjelentek, és károsítottak (ha tudtak). A szokottnál melegebb õsz és télelõ további meglepetéseket is hozott. A repceállományokban esetenként a káposztalepke (Pieris brassicae) és a kis káposztalepke (Pieris rapae), ki tudja hányadik nemzedékû hernyói is megjelentek. Az enyhe télben (január elsõ hetében) még gamma lepke imágókat is észleltünk, de remélhetjük, hogy szaporulatuk elmarad, vagy nem lesz jelentõs. Persze egészen más a helyzet a mezei pocokkal (Microtus arvalis), mely 2006-ban késõ õszig szaporodott, és ha tehette a repcevetésekbe is betelepült. Az tette jól aki erre odafigyelt, és ezt idõben észrevette, és még a tél folyamán védekezett ellenük

A mezei pocok állománysûrûségét, vitalitását a tél végén, tavasz kezdetén újból fel kell mérnünk. Amennyiben a 100 m2-enként 1–2 (vagy ennél több) lakott járatot észlelünk az állományban, indokoltnak látszik a védekezés ellenük. Jelenlétükre már messzirõl felfigyelhetünk, mert a környéken, többnyire a táblaszélen lesbenálló (még inkább ülõ) ragadozó madarakat (ölyveket stb.) láthatunk. A helyszíneléskor arra is fény derül, hogy az árokparton, vagy az állományban milyen erõsségû pocok kolóniák vannak. A gyakran gócszerûen elhelyezkedõ járatok környezetében a növényzet le van rágva, közöttük kitaposott „ösvényeket” láthatunk, melyek a járatokhoz vezetnek. A járatok bejárata is ki van taposva, környezetükben ürülék és apróra rágott, elhagyott növényi részek láthatók. Mivel a nagyobb pocoknépességet a hasznos nappali és éjszakai ragadozók kielégítõ módon nem tudják visszaszorítani, a védekezésre is szükség van. Védekezésre az Arvalin LRés a Redentin 75 RB pocokirtó csalétkek terjedtek el. Az Arvalint 2–3 szem/lyuk mennyiségben a járatokba helyezik, a Redentint 10–30 kg/ha mennyiségben egyenletesen kiszórják a fertõzött területen, vagy szintén a járatokba adagolják.








Az igazi, tavaszi állományvédelem azonban, a rovarkártevõk elleni védekezésekbõl áll. A legkorábban (esetenként már tél végén) védekezni szükséges a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) telelõhelyeit már 10°C-ot meghaladó hõmérsékleten elhagyja, tömegesen 14–16°C-on vándorol a repcébe. Joggal vethetnénk fel a kérdést, hogy 2007 januárjában – amikor is az idõjárás erre alkalmas volt – ezt miért nem tette meg? Az ok az elõzményekben, a rendellenes idõjárásban keresendõ. A bogarak téli nyugalmi állapota még nem fejezõdött be, merevségi állapotuk még tart. Ám egy lehûlési periódus után bekövetkezõ felmelegedés ezt bármikor kiválthatja. Ezért ha tél végén, az idõjárás kedvezõbbé válik, a levegõ, és a telelõhelyek talaja felmelegszik, elõjövetelükkel számolhatunk. Eljön az ideje a sárgatálas megfigyelésnek. Ugyanis a bogarak betelepedését a repcetáblákba, leginkább sárgatálas megfigyeléssel ellenõrizhetjük. Amennyiben errõl megfeledkezünk, és a korán betelepedett bogarak lepetéznek a hatékony védekezés esélyei jelentõsen romlanak. E védekezések idõpontja, az idõjárás alakulásától függõen, már márciusban, március-április fordulóján bekövetkezhet. Hosszúra nyúlt tél, kései kitavaszodás esetén azonban csak áprilisban tudunk állománykezelésre gondolni. Ez esetben a robbanásszerûen bekövetkezõ kitavaszodás, gyors felmelegedés hatására a repceszár-ormányossal szinte egy idõben (vagy alig valamivel késõbb) a többi repcekártevõ is megjelenik, és tömegesen vándorol a repcébe. Ez természetesen évjáratonként más és más helyzetet teremt. Ezért a kártevõk elleni védekezés idõzítését csak rajzásmegfigyelés alapján, a sárgatálas módszerrel, vagy hálózással, esetleg vizuális megfigyeléssel végezhetjük. A vaktában végzett kezelések ritkán vezetnek hatékony védelemhez. A védekezés elmaradása, vagy megkésett idõzítése, a repceszár-ormányos lárvák jellegzetes kártételéhez, és ebbõl adódóan termésveszteséghez vezet. Azt általános alapelvként elmondhatjuk, hogy Magyarországon az a sikeres repcetermesztés egyik növényvédelmi követelménye, hogy még a bimbó, virág, és terméskártevõ fajok (fénybogár, becõormányos, gubacsszúnyog) elleni védekezés elõtt legalább egy kezelést kell végeznünk a repceszár-ormányos betelepülõ imágói ellen. Ezért a bogarak megjelenését követõen (amikor a sárgatálak azt tömegesen fogják, vagy a hálózott rovar-anyagban nagyobb számban fordulnak elõ) az engedélyezett készítmények (lásd táblázat) valamelyikével védekezni kell ellenük. A védekezés idõzítésénél azt tartsuk szem elõtt, hogy ha a bogarak betelepedése már lezajlott, petézésük már megtörtént, a védekezésünk megkésett, tehát eredménytelen lehet.

A repcefénybogár (Meligethes aeneus) tömeges betelepedése április folyamán várható. Betelepedésüket a „böjti szelek” nagyban segítik. Terméscsökkentõ kártételük a bimbók kirágásával kezdõdik. Ezért a virágzás elõtt-virágzás kezdetén újabb inszekticides állománypermetezésre van szükség általában. Ez a permetezés a fénybogarakon és a megkésett szárormányosokon kívül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és repcebecõ-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) imágóit is megtizedeli. A fénybogár és egyéb kártevõk elleni védekezést, általában virágzáskor meg kell ismételni. Az alkalmazott készítmények magasabb hõmérsékleten gyorsabban bomlanak a kívánatosnál, ezért a bimbózáskor kijuttatott hosszabb várakozási idejû (10–14 napos) szerek hatása sem megfelelõ már ilyenkor. Ennek oka, hogy a repce kártevõk folyamatosan és elhúzódóan telepednek az állományokba, a késõbben betelepedettek, újabb kezelés hiányában még jelentõs kárt okozhatnak, ha ezt a védekezést elhagyjuk. Ráadásul, a szintén érzékeny károkat okozó repcebecõ-szúnyog rajzása virágzás végére tehetõ, így a védelem ellene, csak ebben az idõben végezhetõ eredményesen. A repcekártevõk elleni virágzáskori növényvédelem napközben csak méhekre nem veszélyes készítmény (Calypso 480 EC), vagy az alkonyati órákban, méhkímélõ technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes készítmények (pl. Alphaguard 100 EC, Chinmix 5 EC, Decis 2,5 EC, Fendona 10 EC, Fury 10 EC, Karate Zeon 5 CS, Lemagard 100 EC, Rapid 100 CS, Ripcord 20 EC, Splendour, Sumi-Alfa 5 EC, Zolone 350 EC, Thiodan 35 EC) felhasználásával lehetséges.

Annak megértéséhez, hogy miképpen okozhatnak kárt ezek az apró (2–3,5 mm-es) bogarak, ismernünk kell az életmódjukat, táplálkozás-, és szaporodásbiológiájukat.

A repceszár-ormányos életmódjáról már az elõzõekben szóltunk. A kárt a lárvák (kukacok) okozzák, mivel a repce szárában a szár belsejét, annak bélszöveteit károsítják. A nõstény-bogarak leggyakrabban a levélnyélbe petéznek. Azt megfúrják, majd a nyílásba több petét is elhelyeznek. Egy-egy növényben összességében több tucat lárva is fejlõdhet. A lárvák a levélnyélbõl a szárba rágják magukat, és a gyökér irányába haladnak. Rágásuk következtében a szár belseje szivacsos szerkezetû lesz, a járatokat barnás-fekete ürülék tölti ki. A lárvák kirágják magukat a szárból és a talajban bábozódnak. Szintén a szárban fejlõdik, de kevésbé gyakori, így kisebb jelentõségû a nagy repceormányos. A nagy repceormányos elágazó szárrészbe petézik. A kártétel következtében duzzanat keletkezik, és a szár felreped.

A repcefénybogár kártétele közismert, miszerint a tömegesen betelepülõ bogarak peterakás céljából kezdetben a bimbót oldalról fúrják meg, és berágják magukat a virágkezdeményekhez. A kártétel következtében a bimbó elszárad és lehull. Lárvái virágport fogyasztanak. A bimbót elhagyják és a talajban bábozódnak. Az új bogarak májusban jönnek elõ. A bogarak táplálkozása a kinyílt virágokon is folytatódik, de ez a kártétel már kevésbé jelentõs. A repcefénybogár imágói (számos rokonfajukkal együtt), a legkülönfélébb növények virágait is látogatják. A repcén okozott kártételük súlyosabb, ha bimbó állapotban a hõmérséklet napokra csökken, és a repce kivirágzása vontatottá válik.

A repcebecõ-ormányos, életmódjából adódóan fontos repce kártevõnek számít. Bár az imágók rágásukkal okozott kártétele sem lebecsülendõ, a lényegesebb kárt a lárvák okozzák. Ugyanis a nõstény becõormányosok petéiket a becõkbe rakják, lárváik a képzõdõ magokat élik fel. A fertõzött becõ, fejlõdésben visszamarad, és lehull. A kártételhez társul a repcebecõ-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) kártétele is. E kártevõ tojásrakása a repcebecõ-ormányos petézéséhez kötött. Ugyanis petéiket a becõormányos által készített nyíláson keresztül rakják a becõkbe. Együttes kártételük következtében 70–80%-os termésveszteség is lehetséges.

A káposzta levéltetû (Brevicoryne brassicae) a repcét is károsítja. Kártétele egyes években jelentõs lehet, ezért védekezést igényel. A tömeges felszaporodásuk kezdetén, leginkább a repcegubacs-szúnyoggal együttes védekezésre a Zolone 350 EC vagy az Unifosz 50 EC javasolható. A termés és virág kártevõ rovarfajokkal együttes védekezésre az elõzõekben felsorolt készítmények jöhetnek szóba.

Általában a repce tavaszi rovarkártevõi ellen három védekezésre van szükség. Kockázatos ugyan, de optimális esetben, kisebb „kártevõ nyomás” mellett, hosszabb hatástartamú készítmények (pl. Nurelle-D 50/500 EC) következetes használatakor a két kezelés is elég lehet.