A kukoricatermesztés feltételei, termesztési technológiák és a fajták kölcsönhatása

A termesztéstechnológia elemeit ezért úgy igyekszünk összeválogatni, hogy csökkenthessük a kukorica növekedését és fejlõdését kedvezõtlenül befolyásoló környezeti hatásokat. A kukoricahibridek genetikai változatossága, a külsõ feltételekhez való eltérõ alkalmazkodásuk lehetõséget nyújt arra, hogy a termõhely adottságaihoz a legmegfelelõbb hibridet válasszuk. A technológia meghatározása és a megfelelõ hibrid kiválasztása ismereteinkre épül, nem igényel külön befektetést.

 

Kukorica élettani igénye: talaj, fény, hõmérséklet, víz

A kukorica a talaj minõségével szemben igényes, mégis nagyon eltérõ típusú talajokon termeszthetjük. A termés eredményét a talaj kultúrállapota, tápanyag-ellátottsága, tápelem-összetétele, víz- és hõellátottsága jelentõs mértékben meghatározza. A kukorica kiemelkedõ terméseredményt ad a jó vízgazdálkodású, levegõs, mély termõrétegû talajokon. Szikes talajokon nem célszerû kukoricát termeszteni, mert a növény szenved, fejlõdésében elmarad, sokszor még csõ sem képzõdik. A homoktalajokon a termésünk elsõsorban a vízellátottságtól függ. A laza futóhomok alkalmatlan a kukoricatermesztésre. A talaj pH értéke a kukorica szempontjából akkor optimális, ha az 6,6–7,5 között van, de jó termést takaríthatunk be még az 5,5–8,0 pH kémhatású talajokon is.

Kukoricatermesztés szempontjából a talaj tömörödöttsége nagyon káros. A kemény, tömörödött talajokon a növények alacsonyak, rosszul fejlettek, meddõk lesznek vagy apró, fejletlen csöveket teremnek. Ezt az állapotot jól szemléltetik a kukoricatáblák forgói. Kerülnünk kell tehát minden olyan mûvelést, ami fokozza a talajok tömörödését, a mûvelõ talpak kialakulását.

A kukorica eredendõen rövidnappalos növény volt, a trópusokon ma is ezt a változatot hasznosítják. A mérsékelt égövi termesztéshez a hosszúnappalos változat alakult ki. Ha a mérsékelt égövi kukoricát a trópuson akarjuk termeszteni, akkor azok alacsonyra nõnek, tenyészidejük lerövidül, és minimális termést adnak. A mérsékelt égövön pedig a trópusi kukorica igen magasra nõ, nagyon késõn virágzik, a szántóföldön szinte be sem érik.

A kukorica fényigényes. Ha a növényállományban tartósan csökken a fény intenzitása, a kukorica hosszabb tenyészidejû lesz. A fényhez hasonlóan hat a hõmérséklet csökkenése is. Hûvös tavaszi napokon nagyon lassan fejlõdik a kukorica, sárgul, szinte semmire sem megy. A kukorica 1 g szárazanyag elõállításhoz lényegesen kevesebb vizet használ fel, mint más növények. Ennek ellenére a termés nagyságát a tenyészidõ alatti vízellátottság határozza meg. A kukorica a fejlõdéséhez a legtöbb vizet a címerhányás és a szemkitelítõdés idején igényli, ezért okoz olyan súlyos termésveszteséget a június végi, júliusi aszály.

Magyarországon jellemzõen úgy termelünk kukoricát, hogy egyik vagy másik termesztési tényezõ rendszeresen limitáló lehet. Az utóbbi évtizedek szeszélyes idõjárása sokszor egymással gyökeresen ellentétes hatásokat idézett elõ. A limitáló tényezõ miatt a növény stresszhelyzetbe kerül. A termés mennyiségét a stressz nagysága és tartóssága határozza meg. Ezért érdemes tanulmányoznunk azokat a kölcsönhatásokat, amelyek az idõjárás, a mûvelési eljárások és a hibridek között figyelhetõk meg.



Talajmûvelés–kártevõk–hibridek–vetésváltás

„A jó minõségû talajmûvelés érdekében alapvetõen fontos, hogy milyen eszközt választunk és hogy milyen mûveleteket, mûvelési módot és talajmûvelési rendszert alkalmazunk, ami számos körülménytõl függ (talajtípus, talajállapot, éghajlati-idõjárási körülmények, a termesztett növény sajátos igénye, a terület gyomfertõzöttsége, a vetésváltás). A hazánk földrajzi elhelyezkedésébõl adódó szemi-arid viszonyok között a talajmûvelési rendszer tervezésénél fontos a nedvességtakarékos talajmûvelési eljárások elsõdlegessége.” (Nagy J., 2007)

A talajmûvelés tudományával foglalkozó kutatások alapján kijelenthetjük, hogy Magyarországon a kukorica fejlõdéséhez a kedvezõbb feltételeket az õszi mélyszántás és a lehetõleg minél kevesebb számú tavaszi talajmunka teremti meg. Az Egyesült Államok kukorica övezetében (Corn Belt) általános a csökkentett és a no-till mûvelési rendszer alkalmazása. A csökkentett talajmûvelési eljárás alkalmazásának kidolgozását nem a takarékosság, hanem a talajerózió megfékezése indokolta. A talajfelszínen hagyott növényi maradvány megfékezi a talajeróziót, ugyanakkor kiváló életfeltételeket biztosít a kártevõknek. Ha nem szántjuk be a szármaradványt, a következõ évben komoly kukoricamoly kártétellel kell számolnunk, mint ahogy az a csökkentett talajmûvelés esetében elõ is fordul. A klasszikus kukoricanemesítés nem tudott molyrezisztens hibrideket elõállítani, ezért a mélyszántás nélküli területeken a mollyal szembeni védekezés reménytelennek tûnik. A kukoricamoly nemcsak szártörést okoz, hanem a csövön táplálkozó lárva rágása kaput nyit a fuzáriumos megbetegedésnek. A kukoricamoly rezisztencia kérdését a géntranszformáció oldotta meg. Ott, ahol a molylárva rágása és a másodlagos fuzáriumfertõzés olyan mértékû, hogy a kukorica termése részben vagy egészében fogyaszthatatlan, egyértelmûen megváltásnak tekintik a genetikai transzformációval elõállított rezisztens hibrideket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenütt molyrezisztens GM növényeket kell termeszteni. Nem kell génmódosított növényeket bevetni ott, ahol a kártevõk ellen megfelelõ agrotechnikával védekezni tudunk. Ugyanez vonatkozik a rettegett kukoricabogárra is. Szerbiából indult a kukoricabogár európai hódító útra. Ma már nem gond a kukoricabogár jelenléte sem Szerbiában, sem Magyarországon, mert a vetésváltással kártétele megakadályozható.



Vetésidõ–hidegtûrés–tenyészidõ

A kukorica optimális vetésideje április harmadik dekádja. Sokszor fordul elõ, hogy valamilyen ok miatt ettõl az idõponttól eltérünk. A több ezer hektáron kukoricát termesztõ gazdaságban a gépek kihasználása indokolja, hogy már április elején, közepén megkezdjék a vetést. A korai vetés csak kiváló minõségû, hidegben jól csírázó vetõmaggal lehetséges. A korai vetéssel elvileg a tenyészidõt hosszabbítjuk meg, de ez csak akkor vezet sikerre, ha vetés után meleg az idõ, különben vagy lassan és egyenetlenül kel ki a kukorica, vagy ha ki is kelt, nem halad semmire. Sokszor az egy héttel késõbb vetett táblán szebben díszlik és gyorsabban fejlõdik a kukorica, mint a korán vetett táblán, ahol megfázott az állomány. A korai vetéshez a nemesítõk olyan új hibrideket javasolnak, amelyek csírázása már 6°C-nál megindul. Ebben az esetben a hibridek korai vetését kockázatmentesen tehetnénk meg. Ez ma még többnyire csak ajánlat, a széles körû gyakorlati tapasztalatok még hiányoznak.

Az optimális idõnél késõbb kényszerülünk elvetni a kukoricát a belvizes területeken. Ma újra igényként fogalmazódik meg a másodvetés, az árpa után is vethetõ kukorica.

A májusi vagy annál késõbbi vetésekhez gyors kezdeti fejlõdésû, gyors szemkitelítõdésû igen korai hibrideket kell vetnünk. A vetés és természetesen a kelés idejétõl függõen – van-e a csírázáshoz elegendõ nedvesség a talajban –, ez a kukorica nagyobb szemnedvességgel szemesként vagy silókukoricaként, esetleg csalamádéként hasznosítható.

Lehet-e a repce elõveteménye kukorica? Igen, ha a repce vetése elõtt betakarítjuk a kukoricát. Ehhez valójában a legkorábbi hibridek jöhetnek szóba, amelyek természetesen kisebb termõképességûek lesznek. E hibridek termesztése akkor lehet gazdaságos, ha nem egy év, hanem több év termesztési eredményét vetjük össze.



Termõképesség–állománysûrûség–szárazságtûrés

Az egy hektárról betakarítható termés nagyságát a növények egyedi termõképessége és a hektáronként vetett növényszám határozza meg. Azt, hogy milyen sûrûre vethetjük a kukoricát, a talaj víz- és tápanyag-ellátottsága határozza meg. A hetvenes és nyolcvanas években Magyarországon sikeresen alkalmazhattuk a termés növelésében az állománysûrítést, mert bõséges volt a tápanyag visszapótlása, volt elegendõ csapadék és rendelkezésre álltak a kiváló szárú, jól sûríthetõ hibridek. A rendszerváltás és az idõjárás változása véget vetett ennek a technológiának, mert elmaradt a tápanyag-visszapótlás és aszályos évek köszöntöttek ránk.

A sûrûbb állomány az egyes kukoricanövényeknek nagyobb konkurenciát jelent, ami végsõ soron a csõképzõdés, a szemtermés kialakulásának a kárára megy.

Azokban az európai országokban, ahol a feltételek adottak, még ma is 100 ezer tõ/ha körüli növényszámmal termesztenek kukoricát. Magyarországon a hibridek sûríthetõsége ma már messze nem olyan szigorú követelmény, mint jó egy évtizeddel ezelõtt volt. Az utóbbi években általában 50–75 ezres tõszámmal termesztünk kukoricát, a kedvezõbb termõhelyeken sûrûbb, a gyengébb termõhelyeken ritkább állománnyal. A termesztéshez továbbra is a széles tõszám-intervallumú hibrideket ajánljuk (a nemesítõk is az ilyen típusú hibridek nemesítését részesítik elõnyben), mert ezeknek nagyobb a termésbiztonságuk.

Aszályos években sok tapasztalatot gyûjthetünk a talajmûveléssel és a hibridválasztással kapcsolatban. Az aszálykár sokkal kisebb a tápanyaggal jól ellátott és a víztakarékos szemlélettel mûvelt talajokon. A hibridek kiválasztásánál pedig arra kell gondolnunk, hogy azok jól szerepeljenek mind a száraz, mind a csapadékos évben, hisz elõre senki nem tudja megmondani, hogy csapadékos vagy aszályos év köszönt ránk. Az pedig önbecsapás, ha aszályos év után csak szárazságtûrõ hibridet akarunk vetni, vagy több év csapadékosabb idõjárása után még nem foglalkozunk a szárazságtûréssel. Az, hogy milyen termést takarítunk be aszály idején, nagyon sok, egymással összefüggõ tényezõtõl függ. Például száraz idõszakban a szerencsés idõpontban lehulló néhány milliméternyi helyi zápor jótékony hatása a termésben tonnákat jelenthet.

A hibridek szárazságtûrését nem lehet laboratóriumban megállapítani. Az aszályos években jól termõ hibridek kiválasztása is szántóföldi kísérletek alapján történik.

Nem véletlen, hogy a nemesítõ cégek mindenütt a világon minél több kísérlet beállítására törekszenek, hisz ez az adatbázis adja meg a hibridek szakszerû jellemzéséhez az információt, többek között, hogy melyik hibrid termése csökken a legkevésbé a talaj vízkészletének csökkenése esetén.

Bölcs gondolkodásnak véljük azt, ha a termelõk a saját termõhelyük termésszintjének megfelelõen választják ki azokat a hibrideket, amelyek maximális termést adnak kedvezõ körülmények között, és száraz években mérsékelt a terméscsökkenésük. A nemesítõ cégek egyre tudatosabban törekednek saját hibridjeik ilyen szellemben történõ bemutatására. A szegedi nemesítésû hibridek között a Szegedi TC 367-re a 8–10 tonna körüli termõhelyeken immár évek óta biztonsággal lehet számítani csapadékos és aszályos években egyaránt. Az intenzív feltételek között kimagasló termésre képes új hibridek is szárazságtûrõk (Sarolta, SZE 269, Szegedi 343, Kenéz).

A természetes csapadékhiányt öntözéssel pótolhatjuk. Az öntözés az árukukorica-termesztésben költséges mûvelet, és sok helyen az öntözés feltételei sem adottak. Különös módon, olyan országokban, ahol eddig általános volt az öntözéses termesztés (pl. Franciaországban), korlátozzák az öntözést a vízfogyasztás visszafogása végett. A kukoricatermesztésben tehát a tudásunkat és az eszközeinket elsõsorban a szárazmûvelésre kell összpontosítani.



A kukorica hasznosítása – az egyes hibridek alkalmassága

A 60–70 évek gyakori polémiája volt, hogy szükséges-e a silókukorica termesztésre külön hibridajánlat. Sokan úgy vélték, hogy a legjobb szemes kukorica egyben a legjobb silókukorica is. A minõségi szilázs iránti igény fokozódása, és a szemeskukorica-termesztésben az alacsony szemnedvességgel történõ betakarítás követelménye döntötte el ezt a kérdést.

Silótermesztésre nagy szárazanyag-termésû, jó csõarányú és jól emészthetõ hibrideket ajánlunk. Ezek a hibridek jellemzõen hosszú tenyészidejûek, és az optimális betakarítási idõ meghosszabbítása végett jó, ha vízleadásuk lassú. Szemes kukoricaként pedig a korai, szárszilárd, gyors vízleadó hibrideket részesítjük elõnyben.

A kukorica mind szerteágazóbb hasznosítási lehetõsége (élelmiszeripari feldolgozás, bioetanol, biogáz-gyártás) egyre több tulajdonság vizsgálatát igényli.

2006 õszén az EU rendeletben határozta meg, hogy milyen minõségû kukoricát lehet intervenciós raktárra értékesíteni. A hektolitertömeg bevezetése nem kis riadalmat keltett. Tulajdonképpen Magyarországon a hektolitertömeggel korábban senki sem foglalkozott, ezért az ismeretanyagunk is szegényes volt. Az elsõ megközelítés szerint az hangzott el, hogy a Magyarországon termesztett hibridek alkalmatlanok lesznek, mert nem a hektolitertömegük alapján lettek kiválasztva. A hektolitertömeg mérése után kiderült, hogy nem lesz a hibridekkel baj, mert a termesztésben szereplõ hibridek zöme genetikailag megfelel az elvárásoknak. Arra viszont fel kell hívni a figyelmet, hogy sokat ronthatunk a hektolitertömegen, ha betakarításkor és szárításkor nem ügyelünk arra, hogy minél kevesebb legyen a tört és hõsérült szemek aránya.

A kukoricagríz az élelmiszeripar egyik jelentõs nyersanyaga. A hibridek között a grízhozamban jelentõs különbségek vannak. A kukoricaszem endospermiumában a szarus rész a gríz alapja. Legjobb grízkihozatalúak a simaszemû kukoricák, azonban alacsony termõképességük és lassú vízleadásuk miatt nincsenek termesztésben. Hasonló okok miatt hiányoznak a termesztésbõl a féllófogú hibridek is. A megoldást a jó grízkihozatalú lófogú hibridek kiválasztása jelentheti. A jó grízkihozatalt az úszási számmal jellemezhetjük. A grízkihozatalt a termesztési feltételek jelentõs mértékben befolyásolják. A csapadékos évek a keményítõképzõdésnek, a szárazabb évek pedig a szarus réteg kialakulásának kedveznek.

A bioetanol- és a biogáz-gyártás újabb lehetõség a kukorica hasznosítására. A bioetanol-gyártás alapja a kukoricakeményítõ. A hibridek között a keményítõtartalomban nem túl nagy a különbség, ezért minden lófogú, lisztes endospermiumú kukorica etanolgyártásra is alkalmas.

Ha eddig bármikor a szokvány takarmánykukoricától eltérõ minõség elõállításáról esett szó, az volt a legfontosabb kérdés, megfizetik-e az eltérõ minõségû tételek külön kezelését, fizetnek-e magasabb árat a kedvezõbb minõségért, mivel az rendszeresen kisebb termõképességgel párosul. A nemesítõk következetes munkájának és a piaci tényezõk orientáló szerepének köszönhetõen, a sárga lófogú kukoricát a piacon az egyes hasznosítási irányoknak legjobban megfelelõ kukorica válthatja fel.



Felhasznált irodalom:

Nagy János: Kukoricatermesztés. Élelmiszer-bioenergia-takarmány.

Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007, p. 393