Szántóföldi permetezõgépek fogáscsatlakoztatása

A gépek keresztirányú szórásképének jellege megkívánja a menetek pontos csatlakoztatását. A csatlakoztatás elvárt minimális pontossága ± 20–25 cm. Ez a pontosság csak megfelelõ fogáscsatlakoztatási módszerrel biztosítható. Jelenleg a mûvelõnyomos termesztési mód, a párhuzamosan vezetõ rendszer, és az automata kormányzás kínál hasonló pontosságú, de eltérõ költségigényû megoldást.



A szántóföldi permetezõgépek keresztirányú szórásképe trapéz alakú, kétoldalt csökkenõ értékkel (nulláig), ami azt jelenti, hogy az egyenletes fedettség érdekében a gépet átfedéssel kell üzemeltetni. Optimális átfedésnél a csatlakozó menetekben a két szélsõ szórófej között 50 cm (egy szórófej osztás) a távolság. Ettõl való bármilyen irányú eltérés hibát okoz. Az elvártnál kisebb munkaszélességnél, a növényzetre nem kívánt mennyiségû permetlé jut, amely perzseléshez vezethet, az elvártnál nagyobb munkaszélességnél, kezeletlen sáv keletkezhet, ami a kezelés eredményességét kérdõjelezi meg. 50 cm-el csökkenõ munkaszélesség megduplázza a kijuttatott szer mennyiségét, 90 cm-es, vagy ezt meghaladó munkaszélesség-növelés, pedig kezeletlen sávot eredményez. Keretlengés a hibát mindkét esetben fokozza. A kritikus csatlakoztatási távolság a munkaszélesség-csökkenésnél már 50 cm-nél jelentkezik, de a keretlengést figyelembe véve még ennél kisebb hibánál is. ± 20–25 cm csatlakoztatási hiba mérsékeltnek tekinthetõ. Kedvezõbb lenne a hibát ±10–15 cm alá csökkenteni. Ilyen pontos csatlakoztatást azonban csak megfelelõ segédeszközök alkalmazásával érhetünk el. Nem véletlen, hogy a fogáscsatlakoztatási módszereket éppen a permetezõgépek szakszerû üzemeltetésének igénye hozta létre.

Az elsõ komolyabb lépés a 70-es években következett be, amikor Magyarországon is alkalmazni kezdték a habjelzõ berendezést. Széles körû elterjedését gátolta, hogy hazánkban szinte kivétel nélkül vontatott permetezõgépeket alkalmaztak, ahol a keret távol esett a traktoros látómezejétõl. A traktoros így a keret végén kijuttatott habpamacsokon a következõ menetben a keret végét csak nagy hibával tudta követni és a munkaszélességet tartani. Nyugat-Európában, ahol a kisebb táblaméretekhez jobban illeszkedõ függesztett gépeket használták, a habjelzõ berendezések alkalmazása általánosabb volt. Itt ugyanis a permetezõ keret a traktorfülkéhez közel helyezkedik el és a traktorosnak a habsoron vezetéshez „csak” oldalra kell figyelni, ami pontosabb csatlakoztatást tesz lehetõvé. Meg kell azonban jegyezni, hogy a minimálisan elvárt ± 20–25 cm csatlakoztatási pontosságot ezzel a módszerrel nem lehet biztosítani.

Jó megoldást jelentett a 80-as években, hazánkban is bevezetett mûvelõnyomos termesztési mód (1. ábra). A mûvelõnyom a vetéssel egy menetben a vetõgép csoroszlyáinak célszerû elzárásával hozható létre. Fontos, hogy három gép, a vetõgép, permetezõgép és a mûtrágyaszóró gép munkaszélességét összhangba hozzuk. Szerencsés, ha a permetezõgép és a mûtrágyaszóró gép azonos munkaszélességgel üzemeltethetõ és ez egészszámú többszöröse a vetõgép munkaszélességének. Ebben az esetben a vetõgép megfelelõ csoroszlyáinak elzárása meghatározott számú fordulás után történik például a nyomjelzõvel együtt mûködtetve. A fordulók számához illeszkedõ menesztõ tárcsával a mûvelet automatizálható és a hiba kizárható. Amennyiben a mûvelõnyom kialakítását végzõ vetõgép munkaszélessége nem teszi lehetõvé a permetezõgép munkaszélességéhez illeszkedõ mûvelõnyom pár távolság biztosítását, úgy a pontos illeszkedést szórófejek célszerû elzárásával is érdemes megvalósítani. Az így nyerhetõ pontos fogáscsatlakoztatás csökkenti a vegyszerfelhasználást, növeli a terméshozamot, javítja a termény minõségét és csökkenti a környezeti terhelést, amely bõven kárpótolja a szórófejek lezárása következtében elõálló munkaszélesség és az ezzel együtt járó területteljesítmény-csökkenést. A mûvelõnyom pár már a kelés elõtt is használható, ha az elzárt csoroszlyák nyomában nyomjelzõ tárcsapárt járatunk. Amennyiben lehetõség van mûvelõnyomos termesztési mód alkalmazására, úgy ma ez tekinthetõ a legolcsóbb megfelelõ módszernek.

A fogáscsatlakoztatás további lehetõsége a GPS-re (Global Positioning System: Általános Helymeghatározó Rendszer) alapozott párhuzamosan vezetõ, amelyet a 90-es évek második felére fejlesztettek a mezõgazdaság számára használhatóvá. A GPS támogatta módszerrel megfelelõ körülmények között elérhetõ a korábban igényként megfogalmazott 10–15 cm-es csatlakoztatási pontosság is. A módszer lehetõvé teszi, hogy a táblán felvett 2 bázispont alapján, a beállított munkaszélességnek megfelelõen a gépcsoport a felvett pontok által meghatározott iránnyal párhuzamosan haladjon. A jelenleg alkalmazott párhuzamosan vezetõ az optimális iránytól való eltérést fénysávval (ledsor) jelzi (2. ábra).








 Az optimális irányt jelzõ középsõ fény, és az eltérést jelzõ jobb-bal fénysáv alapján az erõgép vezetõje korrigálni tudja az eltérést. A kezelés közbeni hibát befolyásolja az erõgép vezetõjének reakcióideje, koncentráció képessége, fizikai állapota, a terepviszonyok stb. A hiba a sebesség növekedésével nõ. A párhuzamosan vezetõ alkalmazásakor a pontosság korlátozó tényezõje az ember és nem a technika. Ez egyben azt is jelenti, hogy a párhuzamosan vezetõ esetén a technika oldaláról csak olyan pontosságra célszerû törekedni, amelyet a vezetõ nem korlátoz. Egy vizsgálat során összehasonlították a habjelzés, az 1 m-nél kisebb pontosságú és a centiméter pontosságú párhuzamosan vezetõ alkalmazásával adódó csatlakoztatási hibát 10–14 km/h sebesség esetén. Habjelzõvel átlagosan 1,61 m, egy méter alatti pontosságú párhuzamosan vezetõvel 0,57 cm, míg centiméter pontosságra beállított párhuzamosan vezetõvel 0,23 cm átlagos csatlakoztatási hibát kaptak. A vizsgálatok szerint elsõsorban a túlfedés volt a jellemzõ, ami többlet-vegyszerfelhasználást jelentett. A párhuzamosan vezetõvel elérhetõ vezetési pontosság és ezzel a felesleges átfedések okozta többlet vegyszerfelhasználás elmaradása következtében, a módszer bevezetésének költsége megtérül. Nem beszélve arról, hogy gyakorlásával a pontosság javítható. A párhuzamosan vezetõ mûködése látási viszonyoktól független, sötétben épp úgy biztonságos irányítást tesz lehetõvé, mint ködben, illetve különbözõ domborzati viszonyok mellett. Alkalmazásával kiterjeszthetõ tehát a kezelés ideje.

Ma a legpontosabb fogáscsatlakoztatás az automata kormányzással valósítható meg. Az automata kormányzáshoz a jelet a párhuzamosan vezetõhöz hasonló rendszer biztosítja, a jel alapján azonban elektromos, hidraulikus vagy elektrohidraulikus egység közvetlenül a kormánymûre hat, így az embert, mint pontosság-korlátozó tényezõt kikapcsolja. Ennek megfelelõen a ± 2–5 cm pontosság is megvalósítható. További elõny, hogy a sebesség a hiba jelentõsebb növekedése nélkül fokozható, így a gépek teljesítménye, a kezelés idejének csökkentése teljesen új dimenziókat teremt. Az automata kormányzás hazánkban, 2005-ben önjáró permetezõgépeken jelent meg elõször (3. ábra), mára azonban már egy sor traktoron és önjáró betakarító gépen megtalálható.






 

Megállapítható tehát, hogy a növényvédelemben megkívánt csatlakoztatási pontosságnak a mûvelõutas termesztési mód, a párhuzamosan vezetõ és az automata kormányzás felel meg, hiszen e három rendszer képes a beállított munkaszélességet és ezzel a keresztirányú szórásegyenlõtlenséget a megengedhetõ eltérésen belül tartani. A párhuzamosan vezetõ és az automata kormányzás megvalósításának, csatlakoztatási pontossága növelésének azonban jelentõs anyagi vonzata van, ezért ma még a mûvelõ- utas termesztési mód jelentõségét hangsúlyozni szükséges.