A Zn-UAN levélkezelések hatása az õszi búza hozamára és értékmérõ tulajdonságaira

Az õszi búza értékének megõrzése céljából mind nagyobb gondot jelent a minõség romlása, amely nemcsak az idõjárási körülményeknek, hanem a hiányos tápanyagellátásnak is következménye. Csak a búza minõségét meghatározó tényezõk (fajta, ökológiai-klimatikus adottságok, talajmûvelés, tápanyaggazdálkodás stb.) kapcsolatainak feltárásával, pontosításával állítható helyre az elmúlt években megbomlott fajta-termesztéstechnológiai egyensúly.

A három legfontosabb makro tápanyag N, P, K mellett mind nagyobb figyelmet kell fordítanunk termesztett növényeink mikroelem ellátottságára is annak a figyelembe vételével, hogy az egyes búzafajták tápanyagigényét, trágyareakcióját az agroökológiai feltételek, valamint az agrotechnikai tényezõk is alapvetõen befolyásolják.

A szántóföldi növények közül a cink hiányára a kalászosok (búza, árpa, zab) meglehetõsen erõsen reagálnak. A biokémiai folyamatokban betöltött fontos szerepe folytán cinkhiány esetén a növények gátolt fejlõdésével, csökkenõ terméshozammal, minõségromlással, valamint gyengébb betegség ellenálló képességgel számolhatunk.

A cink hiánya gátolja a N-felvételt, a kijuttatott N mennyiségének nagymértékû növelése viszont környezetszennyezõ. Az ebbõl adódó problémák megoldását jelentheti a Zn, UAN oldattal történõ együttes adagolása. A lombtrágyázás során alkalmazott cink kedvezõ hatását így nem csak a jobb N-hasznosulás útján fejti ki, hanem felhasználásával biztosítható a növények egyenletesebb cinkfelvétele is.

Az ily módon megvalósított harmonikus növénytáplálás segíthet a környezeti tényezõk (csapadék, hõmérséklet, sugárzás) okozta stresszhelyzetek mérséklésében is melyek jelentõsen módosíthatják az õszi búza terméselemeit és közülük bármelyik döntõ hatást gyakorolhat a termés nagyságára és minõségére egyaránt.

A vázolt összefüggések tisztázására szántóföldi kisparcellás kísérleteket állítottunk be a cink-UAN oldat õszi búzában történõ hasznosulásának vizsgálatára. Az UAN oldathoz a Mosonmagyaróvári Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Kémia és Földmûveléstani Tanszéke által kifejlesztett cink-amin komplexet adagoltunk, majd ezen trágyaanyag hatását vizsgáltuk a hozam, valamint az õszi búza minõségi mutatóinak (nyersfehérje, nedvessikér, hl-tömeg, sütõipari értékszám) alakulására.

Szántóföldi kisparcellás kísérleteinket három éven keresztül (1999–2002) végeztük rézben és cinkben hiányos, meszes Duna öntéstalajon a SOLUM Rt. területén Komáromban.

A kísérleti terület talajvizsgálati eredményeit az 1. táblázat mutatja be.

A kísérletben alkalmazott cink-dózisok Ø (kontroll); 0,1; 0,3; 0,5; 1,5; valamint 2,0 kg/ha voltak. A véletlen blokk elrendezésû kísérletet 10 m2-es parcellákon állítottuk be négy ismétlésben. Az egyes kezeléseket a bokrosodás, illetve a virágzás fenológiai fázisában végeztük el. A kísérletben alkalmazott búzafajta a GK-Kincsõ volt.

A vizsgálati eredmények értékelése alapján megállapíthatjuk, hogy a bokrosodáskor, illetve a virágzáskor végzett lombkezelések az õszi búza valamennyi tulajdonságának alakulására kedvezõ hatással voltak.

Az elvégzett statisztikai vizsgálat megmutatta, hogy az õszi búza hozama a kezelések növekvõ adagjainak hatására statisztikailag igazolhatóan változott. Az eredmények alapján megállapítottuk, hogy a maximális hozam mindkét kezelési idõpont esetében a 0,3, illetve 0,5 kg/ha-os adag esetében adódott (1. ábra).

 Ennél nagyobb Zn-adagok hatására mindkét esetben a hozam értékeinek csökkenését figyeltük meg.

A virágzáskor végzett állománykezelés a 0,3–0,5 kg/ha dózistartományon belül hatásosabbnak bizonyult a bokrosodáskor kijuttatott Zn-kezeléseknél.

A nyersfehérje-tartalmak alakulását a 2. ábra mutatja be.

 Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgálatba vont õszi búza nyersfehérje-tartalma a különbözõ idõpontban elvégzett Zn-kezelések növekvõ adagjainak hatására eltérõen alakult. Míg a bokrosodáskor végzett állománykezelések növekvõ Zn-adagjainak hatására az õszi búza nyersfehérje-tartalma folyamatosan nõtt, addig a virágzáskor végzett lombtrágyázás a 0,3 kg/ha Zn-adagnál mért maximum elérése után a nyersfehérje-tartalom csökkenését eredményezte. Számítások alapján megállapítottuk, hogy a maximális nyersfehérje-tartalom a bokrosodáskor végzett Zn-UAN kezelések 1,6 kg/ha-os dózisánál adódott.

Az õszi búza nedvessikér-tartalma a nyersfehérje-tartalomhoz hasonlóan változott a kezelések hatására (3. ábra).

 A nedvessikér-tartalom mind a bokrosodáskor, mind a virágzáskor végzett kezeléseknél bizonyítható különbségeket mutatott. Az õszi búza nedvessikér-tartalma valamennyi kezelésnél szignifikánsan meghaladta a kezeletlen kontroll értékét. Az elemzések során kapott adatokra függvényt illesztve, azt kapjuk, hogy bokrosodáskor várhatóan az 1,5 kg/ha-os Zn-adag alkalmazása esetén kapjuk a legmagasabb nedvessikér-tartalmat.

A hektolitertömeg változását a 4. ábra mutatja be.

 

Az eredményekkel elvégzett statisztikai elemzés megmutatta, hogy a különbözõ adagú kezelések hatására kapott hektolitertömeg értékek szignifikáns különbségeket csupán a virágzáskor elvégzett kezeléseknél adtak. A statisztikailag nem igazolható összefüggések ellenére ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a bokrosodáskor végzett Zn-UAN oldatos kezelések között a legmagasabb hl-tömeg az 1,0 kg/ha-os dózisnál adódott. A virágzáskor kijuttatott növekvõ Zn-UAN adagok hatására az õszi búza hektolitertömege a 0,3 kg/ha-os dózisig nõtt. Az ennél nagyobb Zn-adagok minden esetben a hl-tömeg csökkenését eredményezték.

A sütõipari értékszám szintén igazolható különbségeket mutatott a különbözõ adagú Zn-kezelések hatására.

Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a bokrosodáskor elvégzett kezelések hatására az õszi búza sütõipari értékszáma statisztikailag igazolhatóan nõtt a kezelések növekvõ adagjainak hatására. A maximális sütõipari értékszám, azaz a legkedvezõbb sütõipari minõség az 1,4 kg/ha-os Zn-adagnál várható. A virágzáskor végzett Zn-UAN kezelések növekvõ adagjainak hatását vizsgálva az õszi búza sütõipari értékének alakulására ugyanakkor kimutattuk, hogy a legmagasabb sütõipari érték a 0,3–0,5 kg ha-1-os Zn-adagnál várható.

A két kezelési idõpont vonatkozó értékeit összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a 0,5 kg/ha-os adagig a virágzáskor végzett kezelések hatásosabbnak bizonyultak a bokrosodáskor kivitelezett levéltrágyázásnál.

Kísérleteink alapján megállapítható, hogy Zn-hiányos területeken hasznosnak bizonyult a tavaszi fejtrágyázás során az UAN-oldat Zn-komplex-szel történõ kiegészítése. Az alkalmazandó adagok függnek a célparamétertõl, a fenológiai fázistól és a környezeti tényezõktõl, összességében azonban megállapíthatjuk, hogy a vizsgált esetekben az optimális dózis 0,3–0,5 kg/ha-nak adódott virágzáskor és 1–1,5 kg/ha-nak bokrosodáskor.