Növényvédelmi helyzetkép, elõrejelzés júniusra

Ennek hatására gyorsan csökkent a talajok vízkészlete. Ez folytatódott áprilisban is, egészen április 20-ig csapadék nem hullott, s az idõjárás elõrejelzés továbbra is száraz, az idõszakhoz képest meleg napokról szól. Április utolsó napjaira várható egy kicsit változékonyabb idõszak, de még ez sem jelent általános és bõséges csapadékot, pedig nagy szükség lenne rá. A kora tavaszi szárazság máris komoly gondot okoz a mezõgazdaságban, a talajok nehezen mûvelhetõk, az elvetett magvak csak lassan, hiányosan kelnek ki.



Az õszi vetések fejlõdése lelassult, az állományok nem elég erõsek, a növények a felvehetõ nedvesség csökkenésével párhuzamosan a száraz körülmények átvészelésére készülnek, s nem a bõséges termés kinevelésére. Erre mutat, hogy a repce virághozó szára kevés elágazást mutat, az õszi búza leveleinek a bõrszövete erõsödik. Ezt a folyamatot erõsíti több helyen a tápanyaghiány is. Szerencsére az ültetvényekre még nincs ilyen hatással a kialakult szárazság, a fák bõségesen hoztak virágot, a szõlõ erõteljesen fakadt.

A növényvédelem szempontjából még kedvezõnek is tekinthetjük ezt a helyzetet, legalábbis a gombabetegségek megjelenésére, felszaporodására fékezõleg hatott a környezeti körülmények ilyen alakulása.

Az õszi búza táblák kiegyenlítettek, bár néhány helyen a kelési egyenetlenség, illetve talajhibák, tápanyaghiány foltokat okoz. A növények általában az 1–3 nóduszos fejlettségi állapotot érték el. A levélbetegségeket általánosan megfigyelhetjük, de az utóbbi idõszakban a fertõzés terjedése lelassult. A lisztharmat az állományok 30–60%-át fertõzte meg, de az ország déli tájain lehet találni 80%-ban fertõzött táblát is. A tünetek egyelõre az alsó leveleken, illetve a szár alsó részén találhatóak. Az áprilisi meleg napokon annyira alacsony volt a levegõ páratartalma, hogy a reggeli órákban sem történt páralecsapódás, az állományokban nem alakul ki olyan mikroklíma, amely kedvezne a betegség terjedésének. A fertõzöttség mértéke egyelõre alacsony szinten maradt. Kevésbé általános a helmintospóriumos levélfoltosság, ennek is lassú a terjedése. A vörösrozsda tünetei szintén megtalálhatók, de általában az állományok 5%-át nem éri el a fertõzött terület aránya. Délen megjelent a sárgarozsda tünete is, a meleg idõvel remélhetõleg nem tud felszaporodni. A termelõk általában a gyomirtással egymenetben már megkezdték a betegségek elleni védekezéseket. Az õszi árpán szintén megtalálható a lisztharmat és a hálózatos levélfoltosság tünete. Az árpánál az utóbbi betegség a domináló, a fertõzöttség aránya meghaladja az 50%-ot, de a fertõzés erõssége alacsony szinten maradt. Amennyiben az idõjárás április vége–május elejéig jellemzõen száraz, felmelegedõ jellegû lesz, akkor ez a betegségek terjedését erõteljesen visszafogja, s ezzel párhuzamosan egy ellentétes hatású folyamat is érvényesül, a növények fogékonysága csökken. Csapadékos ciklus érkezésével viszont alapvetõen megváltozik a helyzet, a kórokozók gyors felszaporodását eredményezheti. Ezek után nagy kérdés, hogy mi várható a virágzás idõszakában, lesz-e fuzárium fertõzés. A cikk megírásakor lehetetlen megítélni az idõjárás akkori várható alakulását, s tudjuk, hogy a kalászhányás-virágzás idõszaka, az akkori idõjárás meghatározó a betegség fellépése szempontjából. Mindenesetre emlékezzünk az elmúlt két évre, 2005 és 2006-ban is a betakarított minták belsõ fuzáriumos fertõzöttsége országos átlagban 15%-ot mutatott, de ez az érték igazából igen nagy szórásból jött ki, találtunk 50–80%-os fertõzöttséget is. Az átlag is és a szélsõségek is igen súlyos gondra mutatnak rá, ezért érdemes rendszeres megfigyelés alapján jól idõzített védekezéssel megelõzni a betegség károsítását. Amennyiben a kalászhányástól a virágzás kezdetéig csapadékos napok jönnek, nedves körülmények alakulnak ki, ami általában kisebb lehûléssel párosul, akkor haladéktalanul el kell végezni a védekezést.

A vetésfehérítõ bogarak betelepedtek a táblákra, általában magas az egyedszám, a tojásrakás folyamatos, várhatóan április végén megjelennek a lárvák. A védekezéseket érdemes a kis lárvák ellen, a tömeges megjelenés idõszakára idõzíteni, ahol eredményes, ott szegélykezeléssel lehet általános kártételüket megelõzni. A gabona-levéltetû telepek megjelentek, egyelõre alacsony az egyedszám a kolónián belül, de növekvõ tendenciát mutat. A repce a szokottnál gyorsabban elvirágzik, a virágzáskori kép alapján nem számíthatunk rekordtermésre. A repce-szárormányos már kevésbé károsít, viszont megjelentek a becõ kártevõk. A repcebecõ ormányos egyre nagyobb tömegben jelenik meg a táblákon, a repcefénybogárral közösen az állományok 30–50%-án károsítanak. Megjelent a repcebecõ-gubacsszúnyog is, de a száraz idõjárás nem kedvez a felszaporodásának.

A kapásnövények vetése idõben megkezdõdött, sajnos a száraz talajban nehezen lehetett jó minõségû magágyat készíteni, a kelés elhúzódó. Több helyen a napraforgó vetését félbeszakították, mert a száraz talajon a preemergens készítmények nem hatnak. A cukorrépa kelése április közepén megkezdõdött, a kukorica április utolsó dekádjában dugta ki szögcsíráját a talajból. A barkók megkezdték ezek károsítását, a népesség növekszik a táblákon, várhatóan a kártételi küszöbértéket meghaladja, tehát védekezni kell. A cukorrépát a répabolha is károsítja. A kukoricabogár lárvája a talajok gyors felmelegedése miatt várhatóan a szokásostól korábban jelenik meg, délen már május közepén megjelenhetnek az elsõ példányok. A kártétel mértéke az elvégzett védekezésektõl és az idõjárás alakulásától függ.

Zavartalanul virágoztak a szilvafák, õszibarack, majd a cseresznye és meggy is. Április 20–25. között általában a csonthéjasok virágzása befejezõdött. A csonthéjasok moníliás hajtás és virágszáradás gombabetegségének nem kedvezett ez az idõjárás, így az áprilisban virágzó fák remélhetõleg nem fertõzõdtek meg. A kajszibarack korábban virágzott, sajnos akkor többször is kedvezõ körülmény alakult ki a kórokozó fertõzéséhez, így a nem védett területen megfertõzõdtek fáink. A tünetek a hónap közepén alakultak ki, délen az ültetvények is erõsen károsodtak, máshol inkább a házikerti fákra jellemzõ a betegség károsítása. A kajszifákat újabb betegség fenyegeti, megkezdõdött az apiognomóniás levélfoltosság aszkospóráinak szóródása. E kórokozó fertõzéséhez is szükséges a csapadék, tehát a védekezések idõzítésénél erre kell figyelemmel lenni. A fómás levélfoltosság szintén korán fenyegeti a kajszi-, esetleg cseresznye-, meggy-, szilvafákat, számára a csapadékos meleg idõjárás a kedvezõ. A tafrinás levélfodrosodás korán fertõzte meg õszibarack fáinkat, de a tünetek csak április elsõ dekádja után jelentek meg, húsos, vörösödõ levelek formájában. Az ültetvényekben gyenge-közepes fertõzés alakult ki, házikertekben sajnos általános és súlyos a kártétel. A levélfodrosodás kórokozója nem szereti az áprilisra végig jellemzõ száraz, meleg idõjárást, így a fertõzési folyamat leállt. Újabb fertõzési hullámot indíthat el csapadékos, hûvösebb idõjárás, a fertõzõ tömeg ott van a fákon. Az alma egyik legérzékenyebb fejlõdési állapota, a virágzás április elején kezdõdött, s várhatóan – tájegységtõl függõen – április végén befejezõdik. Ekkor fokozottan érzékeny a varasodás, illetve a tûzelhalás betegség támadására. Mindkét kórokozó fertõzéséhez csapadék, nedvesség szükséges a magas hõmérséklet mellett. Az aszkospóra szóródás a száraz idõjárás következtében áprilisban lelassult, de ez nem jelent végleges mentességet, legfeljebb a kezdeti fertõzések elmaradását. Várható viszont, hogy egy csapadékos nap után lökésszerûen szabadul ki a fertõzõ anyag, s rövid inkubációs idõvel bekövetkezik a fertõzés. Ez indokolja az idõjárási paraméterek folyamatos megfigyelését, s a kezelések idõzített elvégzését. Április hónapban a termelõk a kontakt készítményeket használták, ezzel némi megtakarítást értek el a növényvédelmi költségekben. Szerencsére csapadék hiányában Erwinia fertõzés sem történt, reméljük az almafák, és a körték is befejezik a virágzást a betegségek megjelenése nélkül. A körténél különösen, de almánál is elõfordul másodvirágzás, amikor kialakulhat kedvezõ körülmény a baktérium fertõzéséhez. Éppen ezért a fõvirágzást követõen erre is figyelni kell. Az alma vesszõvégein kialakult hajtások sok helyen mutatják a lisztharmat primér fertõzésének tüneteit. Ennek magyarázata egyrészt a kórokozó jó telelésében, másrészt a metszési hibákban is keresendõ. A fertõzöttség jelentõsebb mértékû, mint a korábbi években, Szabolcs megyében a gyümölcsösök 33%-át gyengén, 15%-át közepesen betegítette meg a kórokozó, az ültetvények 2%-án járványveszélyes helyzet alakult ki. Más termõtájon is hasonló a helyzet. Április közepétõl a relatív páratartalom rendkívül alacsony szinten maradt, (nappal 30% körül, éjszaka 50–60% között), ez még a lisztharmat fertõzéséhez is alacsony. A mikroklíma változásával – több csapadék, magasabb páratartalom – a betegség gyors terjedésére kell számítani. A kártevõket kevésbé zavarja a száraz idõjárás, újabb fajok jelennek meg, illetve a korábban elõjöttek tovább szaporodnak. A levéltetvek óriási tömegben lepik el a gyümölcsfákat. Gyakorlatilag minden fajon megjelentek, de a szilvát több helyen olyan mértékben támadták meg, hogy a fa kis hajtáskezdeményeit teljesen deformálták, a fa nem tud kihajtani. A piros gyümölcsfa takácsatkák tojásainak kelése április közepén megindult. Az almáskertek egynegyede gyengén, 10%-a közepesen fertõzött, de kisebb területen, Szabolcsban gradációs mértékû felszaporodás kezdõdött. Április közepén megjelent a keleti gyümölcsmoly, a barackmoly lárvája a hajtáscsúcsokat rágja, repül a szilvamoly és az almamoly is. Az aknázómolyok már április 10. után megjelentek, a tojásrakás és embrionális fejlõdés után már április utolsó dekádjában megjelennek a kis hernyók. A körtelevél bolhák tojásrakása április közepén folyamatos volt, közben megkezdõdött a lárvák kelése is. Április 20-ra a lárvák 1 és 2 stádiumot értek el. A kártevõ felszaporodása komoly kártétellel fenyeget.

A szõlõ fejlõdése gyorsan halad, a tõkék erõs hajtásokat hoznak. Betegség egyelõre nem károsítja a tõkéket, de a lisztharmat korai fellépését segíti az idõjárás alakulása. Elkezdõdött a tarka szõlõmoly rajzása, a repülés általános, Tokajhegyalja egyes térségeiben erõs, a tojásrakás folyamatos. A tömeges lárvakelés május elsõ dekádjának végére várható. Helyenként a szõlõlevélatka, szõlõ gubacsatka és szilvafa-takácsatka (Tokajhegyalja, Bükkalja) egyedszáma nagy, ezeken a helyeken a tünetek (rövid-szártagúság, levéldeformálódás, a levélfelszíni kitüremkedés) kialakulása, a kártevõ felszaporodása csak speciális atkaölõszerek felhasználásával elõzhetõ meg.

A gyapjaslepke lárvakelése április közepén megkezdõdött, de a kártevõ gradációja az elmúlt évben összeomlott, az idén már súlyos kártételére nem kell számítani. Ennek ellenére érdemes az ültetvényeket megfigyelni, helyenként nagyobb tömegben elõfordulhat, fõleg az Északi-középhegység erdõhöz közeli területein. Sokakat meglepett a májusi cserebogár korai repülése, a rajzás április 10. körül megkezdõdött, s egybeesett az áprilisi cserebogár korábban indult repülésével. Az imágók is okozhatnak kárt rágásukkal, de várhatóan a nagy egyedszámú populációt követõ nagyszámú lárva fejlõdése során okoz több gondot. A mezei pocok felszaporodása tart, a környezeti körülmények kedvezõek a kártevõnek, komoly kártétellel fenyeget.