A baromfitartás technológiai fejlesztései a támogatások felhasználásával

Az indok minden esetben a mûszaki és technológiai több évtizedes lemaradás és a kiélezett piaci verseny. Mindezek elmondhatók az ország állattartó telepeinek döntõ mértékére s ezen belül a baromfitartó gazdaságokra is.



Az Európai Unió 2007–2013 közötti költségvetésében az EMVA támogatások (Európai Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatások) között szerepel egyebek mellett a mezõgazdasági üzemek korszerûsítése, a technológiai fejlõdést szolgáló beruházások támogatása. Az errõl szóló tanácsi rendelet hazai alkalmazásakor, a támogatások kidolgozásánál prioritást élvez a trágyakezelés, trágyatárolás technológiáinak megoldása, a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok, és az azokban foglalt határidõk miatt. Ugyancsak kiemelt figyelmet kap az állattartás korszerûsítése is egyebek mellett a növénytermesztés-állattartás felborult egyensúlya következményeként. Bízva abban, hogy elegendõ támogatási forrás áll majd rendelkezésre az állattartó telepeink modernizálására, technikai megújítására, a következõkben a baromfitartás fõbb technológiai elemeit tekintjük át mind brojler-mind tojótyúktartás vonatkozásában.

A termeléshez legyen szó akár keltetésrõl, akár tyúktartásról, szükség van megfelelõ épületre. Keltetéshez használt épületnek – az alkalmazott keltetési technológia, berendezés függvényében – zártnak, jó hõszigetelõ képességûnek és a higiéniai követelmények kielégítése miatt jól tisztíthatónak kell lennie. Figyelemmel kell lenni a tojások és a csibék mozgatására, a szállítókocsik útvonalára (akadálymentes, kellõen széles stb.), a különbözõ tároló és kezelõtermek méretére továbbá a csibe- és tojásszállító jármûvek fogadóhelyére. Lényeges szempont a mozgáshoz, szállításhoz kapcsolódó nyílászárók helyének és méreteinek megfelelõ kiválasztása, és kisebb jelentõségû az ablakok szerepe (melyek technológiai értelemben nem is szükségesek). Mind a padozatra mind a falakra a könnyû tisztíthatóság, fertõtleníthetõség követelménye áll fenn, ezért a mosható belsõ burkolás – legalább 2 méter magasságban – szükséges.

A termelés, ill. az állatok tartásának meghatározó helye döntõen az istálló, amellyel szemben – baromfitartás esetében – elsõsorban a szellõztetés kapcsán kell odafigyelnünk. Különösen brojlertartás esetében, amennyiben az állat számára optimális klímaparamétereket biztosítani tudjuk, az épület szerkezete, kialakítása, anyagának megválasztása csupán más szempontok (pl. tisztíthatóság, fertõtleníthetõség, trágyamozgatás stb.) tekintetében lényeges. Tojótyúktartó épületeknél a bekerülõ ketreces technológiai berendezések méretei, a sorok egymás közötti távolsága határozza meg az épület alapméretét (tartási tér + kiszolgáló tér), míg brojler esetében az egységnyi területre elhelyezett állatok száma.

A keltetésre szánt tojások a szülõpár istállókból, illetve telepekrõl származnak, ahol a szigorú állategészségügyi és tartástechnológiai elõírások betartása szükséges. Szülõpár tartáshoz, tojástermeléshez az automata tojófészkeknek, a korszerû etetõ- és itatóberendezéseknek a nagyfokú tisztaságot és tisztíthatóságot kell biztosítaniuk amellett, hogy közben funkcióikat (etetés, itatás stb.) is megfelelõen és üzembiztosan ellátják. A keltetés többségében keltetõ üzemekben történik, s ahol a keltetõgépeknek igen sokféle kialakítása és mérete terjedt el. A keltetõgépekre (berendezésekre) a higiéniailag megfelelõ kialakítás és a biztonságtechnikai megfelelõség mellett más elõírás nem vonatkozik. Fontos azonban, hogy funkcióit jól ellássa, azaz – a mérettõl függetlenül – a keléshez szükséges optimális körülményeket biztosítania kell, nagyfokú üzembiztonság mellett. A keltetõüzemekbõl szállítással jut el az állomány a különbözõ telepek nevelõ-, hizlaló- vagy termelõistállóiba. Nagyon fontos a fogadóistálló alapos elõkészítése, amely magába foglalja a teljes körû takarítást és fertõtlenítést. Ehhez a trágyaeltávolítást követõen nagynyomású mosóberendezést célszerû alkalmazni, mellyel kevés víz felhasználásával alapos tisztítás végezhetõ. Elõsegíti a tisztítást a mosást megelõzõen alkalmazott áztatás, melynek során a felület nedvesítésével fellazítjuk a szennyezõdéseket. Az állatok betelepítése elõtti végsõ fertõtlenítés gázosítással, ill. fertõtlenítõszer kipermetezéssel történhet, melyhez aerosol generátorok alkalmazhatók. Brojlercsirke nevelésre, hízlalásra a zárt és almozott, istállóbeli tartás a jellemzõ. Az alkalmazott alomanyag többségében faforgács, de szecskázott növényi szármaradványok (pl. szalma) is használtak. Az alom szétterítéséhez ma már beszerezhetõk a különféle kialakítású alomterítõ berendezések. Az etetéshez alkalmazott berendezéseknél a takarmány szállítására elterjedt spirálos takarmányszállítók használata helyezhetõ elõtérbe. Ez a megoldás a fejlesztések révén (új anyagok alkalmazása, hajlékonyság biztosítása, csendesebb üzem) nagyobb üzembiztonságot, könnyû kezelhetõséget, szerelhetõséget nyújt. A korszerû etetõtányérok kialakítása ma már olyan, hogy biztosítható a könnyen, nagynyomású vízzel történõ mosásuk, egyszerû rögzítésük de az állatok fejlõdésébõl adódó technológiai követelmények is kielégíthetõk velük. A takarmány szintje a tányéralj és a felsõ adagolórész közötti rés nagyságával állítható be. Erre különbözõ technikai megoldások születtek, pl. csavarorsós állítás stb. Újdonságnak számít a tányér elhelyezkedésétõl függõ takarmányszint mely esetben az etetõ, a csibéknek és a vágósúly közelében lévõ madaraknak egyaránt biztosítja a megfelelõ takarmányszintet. Mûködésének lényege, hogy az állatok növekedésének megfelelõen emelkedõ etetõsorokkal egy idõben az adagolószerkezet automatikusan záródik, ahogy a tányér felemelkedik az alomról, kisebb takarmányvastagságot biztosítva ezzel az állatoknak. (Így csökkentve a kiszóródási, kikaparási veszteségeket.)

A tányérok anyaga kivétel nélkül mûanyag és biztosítják:

• a takarmány megóvását kiszóródás ellen (befelé ívelõ peremmel),

• a mellsérülések elkerülését (lekerekített peremmel),

• a könnyebb tisztíthatóságot (lepattintható tányéraljjal),

• a takarmány kikaparás elleni védelmét (peremmel, rácsokkal és szárnyakkal).



Ezek alapján az ún. intenzív brojlertartással foglalkozóknak a beruházásaik során korszerû – nyugaton is elterjedt – mûszaki-technológiai megoldásokat célszerû követniük hasonló teljesítmények eléréséhez.

A tojótyúktartásnál a nevelést ma már kizárólag ketreces jércenevelõ berendezésekben célszerû végezni, melyhez a szükséges korszerû berendezések beszerezhetõek. A tojó (termelõ) állomány tartása az állatvédelmi jogszabályváltozás, ill. életbelépése miatt változott. A szükséges növelt férõhelyigényt (a korábbi 550 cm2 /tojó 750 cm2/tojó) valamint egyéb:

• min. 2000 cm2 össz. ketrec alapterület,

• ülõrúd a rekeszben,

• kapirgálható alom,

• tojófészek,

• legalább 12 cm/tojó hosszirányú etetõvályú,

• és tojónként legalább két szelepes vagy csészés itató elérhetõsége

követelményeket csak az úgynevezett feljavított ketreces berendezésekkel lehet kielégíteni. Az újonnan (2003. január 1. után) már csak ilyen típusú ketreces berendezések helyezhetõk üzembe. Ezen új típusú ketreces rendszerek megõrzik az intenzív tartás számos elõnyét, ugyanakkor közelítenek a természetszerû tartásmód felé. Szerencsére több ilyen típusú ketreccel történt beruházás hazánkban az elmúlt évben. Az elsõ szemmel látható eredmény az volt, hogy megnõtt a tojófészeknél kigurult tojások száma, azaz a korábbi ketrecekkel összehasonlítva az állatok értékelték a zárt, félhomályos fészket. Lehetõség továbbá, az úgynevezett alternatív rendszerû tojótyúktartó berendezések alkalmazása is, melynek szabályai az elõzõekben említettekkel együtt megtalálhatók a többször módosított 32/1999.(III.31.) FVM rendelet 3. számú mellékletében.

Mint korábban említettem, baromfitartás esetében különös hangsúlyt kap a termelõ istálló légcseréje, szellõztetése, mivel mindkét esetben nagy állománysûrûséggel termelünk. Egy esetleges szellõzési probléma, légcsere kimaradás esetén – különösen a nyári nagy kánikulákban – óriási veszteség érheti a termelõt nagyszámú állat elpusztulásakor. (Az állatok szenvedéstõl való megóvása érdekében a riasztórendszerek – és közvetetten tartalék áramforrás meglétét – az állatvédelmi jogszabályok elõírják.) Az állat tartózkodási terében található gázok koncentrációjára, hõmérséklet és páratartalom értékekre nincs elõírás ezért itt a tudományosan elfogadott és a gyakorlatban már hosszú évek során bizonyított tervezési értékek alapján történik a technológiakialakítás és üzemeltetés.

A szellõztetés alapelvei, a ventilálással történõ (túlnyomásos vagy elszívásos) légmozgatás továbbra is jellemzõek a baromfitartásra. A jól bevált kereszt- és alagútszellõztetés kombinált változatának alkalmazása figyelhetõ meg, mely az üzembiztosság, a korszerûbb ventilátorok, légbeejtõk meglétével továbbra is alkalmazható megoldás. A természetszerû tartás, valamint az energiatakarékos üzemmódra törekvõ tartási technológiák esetén egyre többször találkozhatunk a nyitható oldalfalú istállókkal elsõsorban sertésnél és tejelõ szarvasmarhánál. Itt a természetes szellõztetés elvei, a gravitációs és a szélhatás érvényesülnek, de a modern technika nyújtotta lehetõségeket is felhasználják a légbeeresztõ nyílások méretének automatikus szabályzására. E megoldás a már említett nagy légcsereszám és üzembiztonság (komoly feladatot jelent a befúvással, vagy elszívással cserélt friss levegõ térfogatáramának szabályozása) miatt nem, vagy csak speciális esetekben alkalmazható a baromfitartásban.

A mûszaki fejlõdés iránya a mûködtetett rendszerek automatizálásának és elektromos szabályzásának tökéletesítésére, a hatékonyság növelésére és a biztonsági funkciók, például a riasztás kialakítására irányul. A zárt épületek gépi szellõztetésénél a klímakomputerekkel történõ szellõztetésszabályozás terjedt el. Egyre gyakoribb a hõérzékelés mellett az istálló légterének gázkoncentrációját is érzékelõ és figyelembe vevõ szabályzás. Hazánk kontinentális éghajlati viszonyai, valamint a globális klímaváltozás okozta hõmérséklet emelkedés miatt adódó nyári hõségnapok okozta problémák kiküszöbölése érdekében, be kell kapcsolni a szellõzés folyamatába a belépõ friss levegõ hûtését. A szellõztetési rendszernek ezért a korábban ismert légcsere funkciók ellátása mellett ma már összetettebb feladatot kell ellátnia. Egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra baromfiistállók hûtésére a különbözõ vízpárologtatásos rendszerû levegõhûtési megoldások. Nyári hõségnapokon a légtérbe permetezett vízcseppek párolgáshõje hûtõ hatást fejt ki a teremben. A víz párolgáshõjét kihasználó hûtõpaneles megoldás is alkalmazható, amelynél a beszívott friss levegõt a vízzel átitatott, papírfilces hûtõpanelen keresztül áramoltatják. Mivel hõségnapokon a friss levegõ relatív páratartalma rendszerint alacsony, a megemelkedõ páratartalom mértéke nem éri el a kedvezõtlenül magas értéket. Ezek a megoldások igen jól alkalmazhatóak a légállapot jellemzõk kedvezõ termelési zónához való közelítésére, és javasoltak baromfiistállók korszerûsítéséhez.

A tartástechnológia során azonban szükség van a levegõ fûtésére, pontosabban az állatot körülvevõ környezeti hõmérséklet emelésére is. Ez különösen a csibék telepítésekor fontos, a nagyobb életkorban, a nagy telepítési sûrûség miatt az állatok által termelt hõ jelentõsen hozzájárul, – sõt túl is fûti – az igényelt teremhõmérsékletet. Lokális, ideiglenes fûtésre már régóta alkalmazott megoldás az alom felett elhelyezett hõsugárzós mûanya, melyek a csibék fogadásakor és az azt követõ idõszakban biztosítják a kellõ hõmérsékletet. Ezek csak az alattuk meghúzódó csibéket és a padozat besugárzott részét melegítik fel a szükséges 30–32 °C-ra

és nem emelik jelentõsen a belsõ hõmérsékletet. Jelenleg a legelterjedtebb, leggazdaságosabb fûtési megoldás mely továbbra is alkalmazható, de már a legkorszerûbb sugárzókkal. Az elsõ 9–10 napig a csibegyûrû (csibekerítés) használata biztosítja azt, hogy az állatok a mûanya által biztosított, megfelelõ hõmérsékletû térben tartózkodjanak. Az istálló légterének belsõ hõmérsékletét – szintén gázüzemû – hõlégfúvókkal célszerû beállítani, mert ez a megoldás könnyen és jól adaptálható.

A keletkezett trágya kiszállítása brojlertartás esetén rakodógépekkel történhet, melyek fordulékonyak és méreteik lehetõvé teszik az istállóban történõ manõverezést. A kihordott trágya pótkocsival szállítható a tárolás helyére. A tároló az almos trágya tárolásra vonatkozó szabályok szerinti kivitelben kell, hogy elkészüljön. (Szivárgásmentes padozat és oldalfalak, a rakodógépek tömegét is elbíró tárolófenék.)

A tojók ketreces tartásánál a trágyaeltávolítás és -mozgatás a trágyaszalagos rendszerrel jól megoldott, problémát a késõbbi trágyaelhelyezés okozhat. Nagy mennyiségû trágya esetén szükségessé válik valamiféle kezelés, vagy szárítással történõ nedvességelvonás (kisebb mennyiség, könnyebb tárolás), vagy valamilyen biológiai feldolgozás (komposztálás, fermentálás stb.). Tojótyúkok trágyáját célszerû fedett trágyatárolóban elhelyezni, hiszen eredendõen nagy a víztartalma, illetve különösen akkor, ha a ketrecen belüli trágyaszárítást alkalmazva elõzõleg már elvontuk a víz jelentõs részét. Ez idõszerû, lényegi kérdés, mert a telep mûködése kerül veszélybe környezetvédelmi hatósági engedély hiányában.

A megtermelt, jó minõségû tojást el is kell tudni adni, ezt a célt segítik elõ a korszerû tojásosztályozó és -csomagológépek. A tojás jelölését jogszabály rögzíti, de a termelõnek is érdeke, hogy a vásárlók visszatérve továbbra is az õ terméküket keressék. A gépek elõször a megfelelõ méretosztályokba sorolják a tojásokat: S=48–53 [g]; M=53–63 [g]; L=63–73 [g]; XL=73– [g]. Az osztályozógépeken egyes méretosztályok határai az üzemeltetõ igényeinek megfelelõen változtathatóak. Következõ lépésként a géphez tartozó vagy csatlakoztatható csomagoló és jelölõ berendezés a kívánt tojástálcákba rakja a tojásokat. Az osztályozó- és csomagológépek teljesítménye a pár ezer db/órától a 20–30 ezer db/óráig változnak.

A jövõben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdálkodóknak a gazdálkodással összefüggõ információk pontosságára és összegyûjtésükre is. A mindenkoron felhasznált takarmány mennyisége, a termelt tojás darabszáma vagy a húscsirke élõtömeg, de ugyanakkor a termelõdött trágya mennyisége is rendkívül fontos – akár naprakészen is – mind a stratégiai, mind a napi üzemeltetéssel kapcsolatos döntésekhez. Erre a feladatra komplex telepirányítási informatikai rendszerek (a takarmánymérleggel, állatmérleggel, tojásszámlálóval stb.) szerepelnek a gépforgalmazók kínálatában, ára miatt jelenleg elsõsorban a nagyobb telepeken kifizetõdõ.