MENÜ

Gabonaszárítás 2007 avagy a csodákra még várni kell

Oldalszám: 34
Tóth Attila 2014.04.18.

Számtalan írás jelent meg a szárításról, az alábbiakban szeretném a saját tapasztalataimat is megosztani a jelenlegi és jövõbeli tulajdonosokkal.

 

 

Elõzmények

Az 1960-as években bevezetett CPS program keretein belül került Bábolnára az 1950-es évek óta gyártott amerikai Campbel szárító egyik típusa, amelybõl alakult ki a késõbbiekben a B1-15 típusú nagy teljesítményû szárítóberendezés. Nem volt egyszerû feladat a gyártás beindítása és megszervezése, de nem utolsósorban a konstrukció kialakítása.

Campbel már abban az idõben is több típust gyártott, létezett axiál és radiál ventilátoros, egy és két égõfejes változat, sõt már az úgynevezett léhaleválasztós modell is. Magyarországon abban az idõben létezett a KGST keretein belül vagy Magyarországon gyártott horganyzott lemez, két magyar cég gyártott a szárítóhoz alkalmas égõket, ugyancsak két ventilátor gyártó cég létezett, és hazai vagy szintén KGST gyártású automatika egységek álltak rendelkezésre. Ebbõl kellett gazdálkodni, mert a lehetõségeket behatárolta a COCOM lista.

A B1-15 szárítót elsõdlegesen kukorica szárítására szánták, 30%-ról 15% nedvességtartományra méretezték 15 t/h nedves anyag teljesítmény mellett. A nyomott rendszerû, 5 szekció melegzóna és két szekció hidegzóna kialakítású, 60 tonna befogadó képességû berendezés 130 000 m3/h teljesítményû meleg levegõt szállító centrifugál ventilátorral és 2 db 30–30 000 m3/h teljesítményû hûtõ centrifugál ventilátorral volt felszerelve és 2 db egyenként 2400 kW teljesítményû olaj- vagy gázégõ tartozott a szárítóhoz. A B1-15 szárító beépített villamos teljesítménye 80 kW. Többszörös mérés és változtatás után 360 kg/h tüzelõolaj fogyasztás és 1200 kcal/kg víz fajlagos energiafelhasználás jellemezte a gépet.

A berendezést a nagy légsebesség (7 m/s), magas léhakibocsátás (max. 67 gr), és nem utolsó sorban magas szárítási veszteség jellemezte. A hûtõzónából eltávozó levegõ nem került újrahasznosításra. Abban az idõben a 3 Ft-os gázolaj ár mellett nem volt kényszer a megtakarítás vagy a kedvezõbb energiafelhasználás.

Feltétlenül meg kell említeni azt a nem elhanyagolható tényt, hogy ennek a berendezésnek minden termény szárítására alkalmasnak kellett lennie és már abban az idõben kialakult a ma is jellemzõ kukorica alászárítási hagyomány, amely a mai napig is a tárolás hiányosságaival magyarázható.

A B1-15 típusból több, mint 1000 db készült, amelyekbõl kb. 100 db-ot a szomszédos KGST országokban állítottak fel. A kapcsolódó technológiát úgynevezett Agrober típustervek alapján alakították ki az akkori idõben beszerezhetõ felvonók, tisztítók és egyéb kiegészítõk beépítésével.

A fordulat

A változás kényszerét lényegében az olajárrobbanás, az energiaárak drasztikus emelkedése eredményezte.

A 80-as évek elején különféle nyugati kiállításokon a nyugati gyártók egymás után mutatták be a szívott rendszerû, hûtõlevegõ visszavezetésû vagy hõvisszanyerõ berendezéseiket, és jellemzõ volt az axiál ventilátoros kivitel.

Ezek hatására nem kevés munka és izzadság árán született meg a B2-15 típus, amely már lényegében egy részben szívott rendszerû hõvisszanyeréses szárító volt. Ebbõl a típusból közel 70 db-ot telepítettek Magyarországon, majd megszûnt a bábolnai gyártás.

A hõvisszanyerés

A hõvisszanyerés sem annyira egyszerû feladat, mint ahogy az az elsõ megközelítésre látszik. A lényege nem más mint az, hogy a hûtõlevegõt mint elõmelegített levegõt visszavezetjük az égõ fölé vagy a felmelegítésre szánt levegõáramba, ami által energiát takarítunk meg: azaz kevesebb gázzal minél nagyobb mennyiségû terményt próbálunk megszárítani.

A hõvisszanyerésnek csak a kukorica szárításánál van jelentõsége. A szárítási mutatókra gyakorolt hatása a szárítandó terménynek vízleadási képességével, nedvességtartalmával és a külsõ körülményekkel (külsõ hõmérséklet, páratartalom) függ össze. Abban az esetben, ha legalább 50°C körüli vagy ennél melegebb levegõ kerül visszavezetésre, a jellemzõ visszanedvesítés mellett elérhetõ a kedvezõbb fajlagos energiafelhasználás, ami nagyon ritka esetben és nagyon optimális körülmények között elérheti a 20%-ot, de jellemzõen 10–15% a reális mérték. Mérések bizonyítják, hogy ezek a számok akkor valósak, ha 20% nedvességtartalom feletti kukoricát szárítunk, 10°C körüli külsõ hõmérséklet és 70% körüli relatív páratartalom mellett. De a fajlagos energetikai mutatókat a 13%-os nedvességtartalomra, vagy az alá történõ szárítás erõsen rontja. 20% bemeneti nedvességtartalom alatt kukorica szárítása esetén a fajlagos energetikai mutatók bizony már nem annyira ideálisak, mint azt várnánk.

Szárítás napjainkban

Ebben a mûfajban a realitások talaján kell maradni, mert a szárítás körülményei folyamatosan változnak és azokat követni nem egyszerû feladat. A szárítás mai igényeit azok a gépek elégítik ki, amelyek minden termény szárítására rendelkeznek gyártói referenciával, kíméletes szárításra alkalmasak, korszerû vezérléssel és valós nedvességszabályozóval vannak felszerelve, könnyen és egyszerûen kezelhetõk és a környezetvédelmi elõírásokat teljesítik.

Nagyon fontos követelmény az, hogy alacsony hõmérsékletû (40°C ) szárításra is alkalmasak legyenek és nagyon szélsõséges idõjárási viszonyok között is teljesítsék a 90–120°C szárítási hõmérsékletet.

Ezeket az igényeket társaságunk STELA típusú szárítótelepek létesítésével elégíti ki, amelybõl az elmúlt 13 év alatt több, mint 100 darabot építettünk fel és üzemeltünk be. Folyamatosan közösen fejlesztünk, felhasználva a Bábolna szárítók gyártása és fejlesztése során szerzett értékes ismereteket, valamint STELA szárítók magyarországi üzemeltetési tapasztalatait.

A STELA szárítók nem csodagépek, hanem megbízható, a körülményekhez és igényekhez igazodó berendezések, amelyek egyben valóságos és reális eredményeket produkálnak.

A szárítás további fejlõdését és az energiamutatók kedvezõbbé tételét manapság véleményünk szerint a tárolási technológiák fejlesztésében (hûtve tárolás, szellõztetés stb.), fajták helyes megválasztásában és az ésszerû gazdálkodásban lehetne megtalálni és nem utolsó sorban éppen ideje lenne a tradicionális 13%-os nedvességtartalom alá szárítási felfogáson változtatni. A józan paraszti ész mindig kéznél van, a csodákra még várni kell!