Az árukukorica elõállítás 2007-es tavaszi tapasztalatai Somogyban

Fontossága sokrétûségébõl adódik, mivel hasznosíthatósága az állatok takarmányozásától egészen a bioetanol elõállításáig kiterjed. Jelentõségét jól jelzi országos vetésterületének mérete. Termesztése a megyében közel 110000 hektáron, míg országosan több, mint 1 millió hektáron folyik. Ehhez hozzájárul a megfelelõ termésmennyiség és piaci ár mellett tapasztalható jövedelmezõsége. A termelés nehézségei az elmúlt években viszont, többek között az idõjárási szélsõségek gyakoribb megjelenése, az amerikai kukoricabogár fellépése következtében megemelkedtek.



Az aktualitást szem elõtt tartva az õszi vetésû gabonák tavaszi állomány-kezelései, illetve a kapásnövények vetési, gyomirtási munkálatai foglalkoztatták, illetve foglalkoztatják leginkább a gazdákat napjainkban. Ez utóbbiak a kukorica esetében a következõk: talaj-elõkészítés, mûtrágyázás, vetés, pre- és posztemergens gyomirtás. Az enyhe tél, száraz, csapadékmentes és meleg tavasz egyaránt éreztette hatását és negatívan befolyásolta a talaj-elõkészítést, a növények fiatalkori fejlõdését, valamint a gyomirtás sikerességét is.

A száraz télbõl adódóan tavasszal a szántásokat hamar le kellett zárni, hogy elkerüljük a talaj felsõ termõrétegének idõ elõtti kiszáradását. A szántások elmunkálását követõen a szilárd, vagy folyékony halmazállapotú mûtrágyák kijuttatása (1. ábra), s talajba dolgozása következett.


 



Sajnos, azonban az aszályos klímából adódóan a kijuttatott hatóanyagok hasznosulása nem volt megfelelõ, amelyet a kelõ állományok fejlõdése késõbb jól tükrözött. A kukorica vetéséhez szükséges optimális 10–12°C talajhõmérséklet már április elején adott volt. Így a korábbi 2005, 2006-os, humid évekkel szemben közel 15–20 nappal korábban megkezdõdhetett a vetés. A kukorica mono-, vagy bikultúrában történõ termesztése esetén, vetéssel egy menetben a talajfertõtlenítõk kijuttatása szinte kötelezõ technológiai elem, hiszen az amerikai kukoricabogár átteleléséhez, idei nagyfokú lárvakártételéhez optimálisak voltak a klimatikus feltételek.

A kukorica vetése optimális körülmények között zajlott, s szinte a megyében mindenhol idõben a talajba került a vetõmag. A fiatal növények kelése, viszont a talaj alacsony nedvességtartalmából következõen vontatott volt. A két-három leveles kukorica egyenetlen fejlõdése, hiányos sorolása volt megfigyelhetõ a szántóföldön (2. ábra). A május eleji csapadék hatására a tõállomány, azonban a késõbbiekben kiegyenlítõdhet.






A növényvédelmi tevékenységek közül a talajfertõtlenítést követõen a preemergens gyomirtás következett. A vetést követõ, gyomirtó szer kijuttatás optimális idõben, és körülmények között zajlott le, amelytõl okkal várhattuk, hogy sikerrel szál szembe a kukoricatáblán magról kelõ egy- és kétszikû gyomokkal. Sajnos, azonban a preemergens kezelések esetében rendkívül fontos, a herbicideket a gyomok gyökérszférájába bemosó csapadék kissé megkésve érkezett. Csupán a kezeléseket követõ második hét végén hullott Somogyban heterogén eloszlású csapadékmennyiség (15 mm-tõl 50 mm-ig), amely elvileg a biológiai hatás kifejtését még elõsegítheti. Erre a jelenségre vezethetõ vissza a kukoricatáblákban május elején feltûnõ, egyéves (Th) gyomflóra, illetve napraforgó elõvetemény esetén megfigyelhetõ tetemes árvakelés. Ezzel kapcsolatban említendõ, hogy a kukorica preemergens gyomirtására rendelkezésre álló szerek skálája a 2007-es évet követõen szûkül. Az alapgyomirtásban fontos szerepet betöltõ triazinok az idei évben kivonásra kerülnek (2007. június 30-ig forgalmazhatók, illetve 2007 végéig felhasználhatók). Ezen olcsó és megbízható magról kelõ kétszikûeket irtó hatóanyag csoport kiesésével, illetve az említett klimatikus változásokból adódóan az utóbbi években egyre nagyobb teret hódító posztemergens gyomirtás még nagyobb jelentõséget kaphat.

Kukoricában az évelõ gyomok okozzák évrõl-évre a legnagyobb problémát. Felszaporodásuk, tömeges fellépésük monokultúrás termesztés esetén hatványozottabb. Kiemelkedõ fontossággal bírnak a kukoricatermesztõ területeken a tarackos, rizómás (G1-es) [fenyércirok (Sorghum halepense), mezei zsurló (Equisetum arvense), nád (Phragmites australis), tarack búza (Elymus repens)], és a szaporító gyökeres (G3-as) [selyemkóró (Asclepias syriaca), aprószulák (Convolvulus arvensis), mezei acat (Cirsium arvense), sövényszulák (Calystegia sepium)] fajok, amelyek mechanikai gyomirtása nem megvalósítható. A magról kelõ és évelõ kétszikûek (3. ábra) ellen hatásos, hormon rendszerre ható herbicidek széles skálája áll a gazdák rendelkezésére.
E készítményekkel kapcsolatban a megfelelõ idõben történõ, elsodródás mentes kijuttatást kell kiemelni. Kukoricában nehezebb és költségesebb irtásukból adódóan az évelõ egyszikûek (fenyércirok) okoznak nagyobb problémát. A fenyércirok 2007-ben különösen nagy felületen jelent meg (4. ábra). Az ellene történõ védekezés állománykezelés formájában történhet levélen keresztül felszívódó szerek alkalmazásával. A kezelés történhet egyszeri kijuttatással és osztott kezelés formájában is. Bár ez utóbbi esetben a segédüzemi költségek megduplázódnak, az egy hektárra kijuttatott hatóanyag mennyisége több és a szer hatékonysága is megfelelõbb. A kezelések idõzítése is rendkívül fontos feladat, hiszen az állományban történõ szulfonilurea hatóanyagú szerek maximum a kukorica 7–8 leveles állapotáig juttathatók ki, illetve a permetezések kivitelezése akkor optimális, ha a magról kelõ egyszikûek is megjelentek a táblán [köles-(Panicum spp.), muhar fajok (Setaria spp.), kakaslábfû Echinocloa crus-galli)].






Sajnos, azonban e gyomok kelése is a csapadékhiány miatt vontatottan történik. Az állománypermetezésre 2007-ben használható gyomirtó szerek listáját összefoglalva az 1. táblázat tartalmazza.




 



A rizomás, tarackos fajok esetében a legjobb megoldást a felszívódó totális gyomirtókkal (EPSP szintetáz gátló glifozát és glifozát-izopropilaminsó) végzett tarlókezelés jelenti, amelyre természetesen csupán a következõ évben betervezett kalászos gabonák nyári betakarítását követõen kerülhet csak sor.

Az enyhe télbõl adódóan a rovarok áttelelése nagyobb mértékû mortalitás nélkül sikerrel végbemehetett, amelynek következményei érzékenyen érinthetik a szántóföldi kultúrákat többek között a kukoricatermesztést is. A fiatalkori kártevõk közül a barkók [kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis), hegyesfaru barkó (Tanymecus palliatus), fekete barkó (Psallidium maxillosum), hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici)] kártételét kell megemlíteni, amelyek korai elõjövetelét a meleg csapadékmentes tavasz elõsegítette. Egyes mezõgazdasági területeken a fiatal, két-három leveles kukoricán (5. ábra) okozott kártétel állománypermetezések elvégzését tette indokolttá.

A tavaly megfigyelhetõ rajzás mértékébõl és a téli, tavaszi klimatikus viszonyokból adódóan az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) 2007. évi agresszív fellépése prognosztizálható. A meleg tavaszi napok elõsegítik a kártevõ korábbi fejlõdését, imágóinak korábbi elõjövetelét [április 1-je után elkezdve, ha fejlõdési küszöbérték, azaz a 12,7°C feletti értékekbõl számított hõmérséklet összeg eléri a 150–160°C-ot (irodalmi adatok 176,5°C-ot adnak meg), akkor számíthatunk a kelés – és egyben a gyökérkárosítás – megkezdõdésére]. A lárvák elleni inszekticides védekezések elhagyása a bi-, illetve monokultúrában termesztett kukoricában súlyos gyökérkárok megjelenését idézhetik elõ.

A gazdák elõtt álló növényvédelmi tevékenység az imágók elleni védekezés a kukorica virágzása idején. A rajzás ragacslapos, feromon-, illetve illatcsapdás megfigyelésével nyomon követhetõ a rovarnépesség egyedszám változása. Abban az esetben, ha a kukorica virágzása idején tömeges imágó jelenlétet és bibekárosítást tapasztalunk az állománypermetezés szükségszerû. Emellett a védekezést indokolhatja még, ha a nyár közepén, csúcsrajzásban a kifejlett egyedek (imágók) száma elérte az átlagosan növényenkénti 1 egyed értéket, vagy a kihelyezett sárgalap csapdák minimum egy héten keresztül napi 5, vagy ennél több imágót fognak (heti 30–40 imágó). Ez esetben az egyedszám elérte azt a mértéket, amely a következõ évre gazdasági szintû kárt jelezhet. Az inszekticidek kijuttatása hagyományos, légi úton és hidas traktor segítségével egyaránt megoldható. Az amerikai kukoricabogár ellen 2007-ben állománypermetezésre használható készítmények láthatók a 2. táblázatban.








A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) 2007. évi fellépésének és kártételének is kedveznek az idõjárási viszonyok. A 2006-os magyarországi gyapottok-bagolylepke populáció hiányából következõen a korai, nyár eleji rajzás nem várható. Viszont a 2007-es idõjárási trend folytatódásával a nyár második felében délrõl Magyarországra migráló egyedek megjelenésével és kártételével számolni kell. A kukoricamoly 2007-es fellépésével kapcsolatban elmondható, hogy a korábbi évek tapasztalatai szerint az idei évben is e rovar tömeges rajzása és kártétele prognosztizálható. Bár külön e lepkekártevõk ellen csupán csemegekukorica elõállításban védekeznek, (hiszen az árukukorica termesztés nem bírja el a plusz védekezések költségeit), egy esetleges amerikai kukoricabogárt célzó inszekticides kezelés e károsítók ellen is hatékony megoldást jelenthet.

Összességében a sikeres árukukorica termesztés érdekében szükséges döntéseket zömében már meghozták, a szükséges technológiai folyamatokat többnyire már elvégezték a gazdák. A rentábilis gazdálkodáshoz, azonban még a hatékony herbicides, az idõben elvégzett, inszekticides állománypermetezések, és – bár még korai beszélni róla – a betakarítás idején meghozott taktikai döntések is hozzátartoznak. E technológiai elemek sikerességét, hatékonyságát, így az ágazat jövedelmezõségét, viszont az idõjárási és piaci befolyásoló tényezõk még nagymértékben befolyásolhatják.