MENÜ

Növényvédelmi helyzetkép és elõrejelzés a nyár végén

Oldalszám: 21
Tóth Miklós 2014.04.17.

Szélsõségesen száraz és forró nyarat hozott a 2007. Július közepén nap, mint nap hõmérsékleti rekordok dõltek meg.

Ez is sokat elárul az idõjárás rendkívüli alakulásáról, de a mezõgazdaság szempontjából talán fontosabb az extrém forró idõszak hosszúsága. Július gyakorlatilag végig meleg, száraz volt, s benne a hónap közepén 10–12 napig 40°C körüli hõmérséklet tette próbára tûrõképességünket, károsította a növényeket.



Ebben az idõszakban a relatív páratartalom éjjel 50% körül alakult, nappal viszont 20%-ig csökkent. Ettõl éreztük perzselõnek a meleget, s ettõl sültek ki növényeink. Jellemzõ még, hogy az éjszakai hõmérséklet sem csökkent sokkal 25°C alá. A talajhõmérséklet pedig kiegyenlítetten 30°C közeli értéket ért el a felsõ 10 cm-es rétegben. Július 24–25-én egy hidegfront viharos széllel kisöpörte a meleget, de sajnos csapadékot nem hozott, legfeljebb helyi kisebb esõket. Ezt követõen visszaállt a hõmérséklet, s augusztus elejéig ismét kánikula ígérkezik. Sajnos meg kell állapítani, hogy az idõjárás lett a legfõbb „károsító”. A kukoricatáblák legnagyobb részén felsült a növényállomány, a szárazság miatt lerövidült a virágzás. Hasonlóan rövid virágzás és az alsó levelek elszáradása jellemzõ a napraforgóra is. A cukorrépa levelei hervadtak, a répatest csapadék hiányában nem gyarapodik. A cukortermeléshez is hiányzik a nedvesség, nemcsak a répánál, hanem a gyümölcsöknél és a szõlõnél is. A forróság hatására a gombabetegségek fertõzõ alakjai károsodtak (UV sugárzás, kiszáradás), a betegségek terjedése leállt. Ez történt a megelõzõ idõszakban még járványosan terjedõ almatermésûek tûzelhalás betegségével is. Legjobban és legtovább a lisztharmat bírta a környezeti tényezõk ilyen alakulását. Okozott is némi gondot (néhol súlyosabbat is) az almafákon, szõlõfürtökön, õszibarackon, zöldségféléken. Ebben az idõszakban ez a betegség is leállt, de arra számítani kell, hogy a kevésbé meleg, kicsit párásabb körülmények között ismételten támadni fog. Egyelõre úgy tûnik, hogy az idén a kártevõk okoznak nagyobb gondot. Közöttük vannak olyan csoportok, amelyek jól tûrik az aszályos, forró nyarat. Ilyenek az atkák, amelyek már július elején tömegesen jelentek meg. Hasonlóan jól tûrik a meleget a tripszek, amelyek a zöldségfélék mellett megtámadják a virágokat is, s szabadföldön károsít az üvegházi molytetû (liszteske), de meg kell említeni a molyok nagyobb kártételét is. A polifág kártevõk közül figyelemre méltó az amerikai medvelepke felszaporodása. A szokásos – útmenti fák, belterületi parkfák, szórványok – veszélyeztetése mellett megjelent ültetvényekben is, s a második nemzedék hernyói, amelyek várhatóan augusztus elsõ dekádjában kelnek ki, nagyobb kárral fenyegetnek. A gyapottok bagolylepke felszaporodása lassan indult meg, de a júliusi meleg és az afrikai eredetû légtömegek „meghozták” ezt a kártevõt is. Miután a honos populáció és a migráns tömeg keveredik, elég nehéz a fejlõdésüket követni. Mindenesetre július közepétõl már a lárvakártétel fokozódását figyeltük meg, s ez elõrevetíti az augusztusi több tápnövényre (kukorica, napraforgó, zöldségfélék) kiterjedõ, súlyosabb kár lehetõségét. A belátható távon belül az idõjárás csak erõsíti ennek az esélyét. A kalászosok aratása után a tarlóhántás és a folyamatos tarlóápolás a feladat. Felmérések szerint az otthagyott tarlók adják a parlagfûbõl a legnagyobb tömeget, ezért rendkívül fontos az elõbbi munka elvégzése. Sajnos a tavaszi gyomirtások nem igazán sikerültek, ezért a felsülõ napraforgó táblák egyre inkább gyomosodnak, elsõsorban parlagfûvel. Ezen már csak a defoliálás és a betakarítás segít. A kukoricatáblákon az amerikai kukoricabogár imágói károsítanak, az elõzõ éveknél nagyobb tömegben. Sok helyen a bibeszálak teljes elfogyasztásával tetemes kárt okoztak, de ez még folytatódik a csõ buroklevelei alatt, a szemek rágásával. Emelkedik a kukoricamoly népessége is, július végén a területek 15%-án mutatkozott lárvakártétel. A cukorrépa lombozatát betegség nem támadja, a levéltetvek – a védekezéseknek köszönhetõen – szintén kisebb népességgel károsítanak. Megkezdõdött a bagolylepke lárvák kártétele, több helyen védekezés szükséges ellenük. A napraforgó állományokat betegség nem fertõzi, a kártevõk közül a poloska átlag alatti népességgel jelent meg, kártétele nem emelkedik. A levéltetvek károsítása a védekezések, illetve a körülmények változása miatt csökken. A burgonyatáblákon korábban megjelentek a fitoftóra tünetei, de a forróság megállította terjedését, a foltok beszáradtak. Továbbra is házikertekben szaporodik a burgonyabogár, védekezések hiányában erõs a lárvakártétel. A levéltetvek szívogatása nyomán megjelentek a vírusos tünetek is.

Az almaültetvényekben az almafa-varasodás tünetei általában megtalálhatók mind levélen, mind gyümölcsön, de a betegség nem okoz súlyos gondot, nem terjed. Az almafa-lisztharmat számára a tenyészidõszak elsõ felében kedvezõen alakultak a körülmények, míg a júliusi forróság már erre a kórokozóra is fékezõleg hatott. Az aknázómolyok rajzása folyamatos. Az almamoly folyamatosan rajzik, a nemzedékek összemosódnak, a tünetek már megjelentek a gyümölcsökön. A közönséges kagylós pajzstetû és a kaliforniai pajzstetû fertõzése több körzetben jelentõs, indokolt a védekezés elvégzése. A piros gyümölcsfa-takácsatka és a közönséges takácsatka továbbra is súlyos gondot okoznak, de erõsödik az alma levélatka kártétele is. A körtéken a körte-levélbolhák szinte kezelhetetlen mennyiségben szaporodnak. A csonthéjasokban a molyok okoznak jelentõs kárt. A szilvamoly rajzása szinte folyamatosan erõs, sok a rágott, s emiatt lehulló gyümölcs. Az õszibarack ültetvényekben a védekezések ellenére is közepes a levéltetû fertõzés. A barackmoly rajzása gyenge, a keleti gyümölcsmoly második nemzedéke nagy népességgel rajzott, a lárvakártétel emelkedik. A lisztharmat tüneteit a fejlõdõ gyümölcsökön is megtalálhatjuk, erõsebben fertõzöttek a nektarin fajták. A borszõlõk a zsendülés állapotában vannak, a korai csemegéket már szedik. A szõlõlisztharmat megtámadta a fürtöket, de a védekezésekkel sikerült megállítani a nagyobb kárt. A júliusi száraz meleg nem kedvezett terjedésének. A szõlõperonoszpóra eddig nem okozott gondot, az idõjárás alakulása és a szõlõ fejlõdési állapota egyre inkább csökkenti a betegség fellépésének esélyét. A tarka szõlõmoly II. nemzedéke befejezte rajzását, a hernyók már a fürtökben rágnak. Az atkák (gubacsatka, levélatka, szilva takácsatka) kártétele minden borvidéken emelkedik, augusztus elején megindul telelõre vonulásuk, ami a záró kezelésre ad alkalmat.