Korszerû etetéstechnika mûszaki háttere a szarvasmarhák takarmányozásában

A komplett takarmánykeverék a szarvasmarhák takarmányozásában olyan tömeg- és szálastakarmányokból, abrakféleségekbõl és kiegészítõkbõl álló keveréket jelent, amelyet úgy állítunk össze, hogy minden vonatkozásában megfeleljen az egyed (csoport) igényeinek. A komplett takarmánykeverék készítésekor a csoportnak járó valamennyi takarmánykomponenset a tömegtakarmánytól a takarmány kiegészítõkig (vagyis a takarmányozási piramis valamennyi összetevõjét) a keverõ-kiosztó kocsiba töltjük. A kocsival homogén keveréket készítünk és a tehéncsoport részére egyenletesen kiosztjuk. A monodiétás, illetve a TMR etetési technológia azonban csak megfelelõ mûszaki hátérrel lehetséges. A takarmánykiosztás gépesítésében ez azt jelenti, hogy a gépekkel szemben támasztott követelmények is sokkal szélesebb sávban mozognak mint korábban.

 

A takarmánykiosztók olyan speciális jármûvek, amelyek legismertebb változatai az önürítõs keverõ-kiosztó kocsik. Ezeket a gépeket a szarvasmarha és a juhtartásban alkalmazzák. A takarmány keverõ-kiosztó kocsik munkájuk volumene állandónak tekinthetõ egész évben, ha állandó állatlétszámot feltételezünk. A kocsik napi munkáját alapvetõen az etetések száma és a különbözõ receptek szerint etetett csoportok száma határozza meg. Amennyiben nagy a receptek száma, úgy többször kell az etetési folyamatot megismételni. Sokszor az egyes csoportok létszáma alacsony ezért harmad vagy fél kocsival kell üzemelni, elkeverni és kiosztani a takarmányt. Nagyobb állat létszámú telepeken a gépek átlagosan 12–15 üzemórát dolgoznak, még a kisebb telepeken 6–8 órát dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos takarmány keverõ-kiosztó kocsi és az üzemeltetõ traktor egy évben átlagosan 1800–2000 üzemórát dolgozik egy évben. Ahhoz, hogy a takarmánykiosztási feladatot az állattartó telepeken optimalizálni lehessen, célszerû a takarmánykiosztási körfolyamatot elemezni.

A takarmánykiosztási körfolyamat teljesítményét erõsen befolyásolja a receptekhez tartozó takarmány komponensek berakásának idõigénye. A körfolyamat többi része már nem gyorsítható nagyobb mértékben, mivel a takarmány istállókhoz történõ szállításához, kiosztásához és az üresmenethez szükséges út hossza adott, a haladási sebesség pedig a kiosztás alatt meghatározott a kiadagolt mennyiségtõl függõen. Az üresmenet és a takarmány istállókhoz szállításának sebessége pedig legnagyobb mértékben az útburkolat minõségétõl függ, mivel ezek a gépek rugózatlan kialakításúak.

Ebbõl adódóan a takarmány komponensek betöltési idejének csökkentésével növelhetõ a legnagyobb mértékben a kiosztási körfolyamat teljesítménye. Ezen kiosztási teljesítmények átlagértéke 50-60t/h, azonban telepenként jelentõsen eltérhet ez az érték.

A takarmány keverõ-kiosztó kocsik ismertetése

A takarmány keverõ-kiosztó kocsik konstrukciójának meg kell felelniük annak a célnak, hogy az állatok elé megfelelõ minõségben elkevert és egyenletesen kiosztott takarmány kerüljön. Ez azt jelenti, hogy a különbözõ takarmány komponensû receptek alapján történõ etetés alatt a kocsi minden esetben közel homogén állapotú keverést valósítson meg esetleges utóaprítás igényével együtt, továbbá egyenletes takarmány folyómétertömeggel történjen a kiosztás a beállított elméleti értékeknek megfelelõen. Kialakításukat tekintve különbséget teszünk vontatott és magajáró típusok között. A nagy állatlétszámmal rendelkezõ jól gépesített telepek használnak magajáró, silómaróval szerelt takarmány keverõ-kiosztókat (1. ábra). Ezek a nagy térfogatú magajáró keverõ-kiosztók napi 16–20 üzemórát dolgoznak és olyan etetési technológia részei, ahol nincs szükség vontató traktorra, különálló silómaróra. A gyakorlatban a receptek is különbözõek, ebbõl adódóan olyan helyeken, ahol a szénát nem külön menetben etetik elõszeretettel alkalmaznak vertikális keverõszerkezetû gépeket, ahol a csigaleveleken elhelyezett aprítókések megfelelõen aprítják a szálas anyagokat.

A takarmány keverõ-kiosztó kocsik többféle konstrukciója azért alakulhatott ki, mert a kialakításuknak alkalmazkodniuk kell a takarmányozási technológiák széles skálájához. Az eltérõ kialakítás fõleg a keverõszerkezetre, az adagolószerkezetre és ezen szerkezetek meghajtására vonatkoznak. Azonban az alváz, a futómû, a felépítmény, a hidraulikus egységek, a mérõrendszer tekintetében hasonlóak és hasonló fõdarabokból épülnek fel.

Az alvázszerkezet és a vonórúd rendszerint hidegen hajlított „U” vagy „C” profilú acél hossz- és kereszttartókból áll. Az alváz mellsõ részéhez csatlakozó vonórúdhoz mereven kapcsolódik a torroid kialakítású vonószem. A legegyszerûbb futómû egytengelyes szerkezeti kialakítású. Ez azt jelenti, hogy a járókerekek tengelycsonkjai négyszög-, vagy csõkeresztmetszetû csõtengelyre vannak hegesztve, a csõtengely pedig csavarkötésekkel kapcsolódik az alváz bakjaihoz. A nagy térfogatú kocsik esetében tandem futómûveket alkalmaznak. A tandem futómûvek esetében a tengelycsonkok egy, rendszerint négyszög-keresztmetszetû himbakarba vannak hegesztve. A himbakarok pedig aszimmetrikusan elhelyezett, nagy átmérõjû csapokkal csatlakoznak az alvázkerethez csavarkötéssel rögzített bakokhoz, melynek furataiban bronz sikló csapágyak találhatók. A himbakarokon helyezkednek el a kerékfék mechanizmust mûködtetõ fékhengerek.

Az adagoló zsalu lekerekített a tökéletes zárás miatt és a szóródási veszteségek csökkentése céljából. A mai modern kocsikon hidraulikus munkahengerrel mûködtethetjük és állíthatjuk be a kiadagoló nyílás keresztmetszetét. A kiadagoló nyíláshoz többféle kialakítású kihordó szerkezet kapcsolható, melyek feladata, hogy a takarmánykeverék a jászolba vagy az etetõútra kerüljön. A legtöbb gép esetében a kihordószerkezet magassága, távolsága állítható, azonban a gyártók igyekeznek eleget tenni olyan kéréseknek is ahol a jászlak méretei más konstrukciót igényelnek. Lehetõség van a kocsikat kétoldali kihordószerkezettel ellátni, ha az etetõút szélessége és a kocsi méretei lehetõvé teszik az egymenetben történõ kétoldali kiosztást. A mai kocsikat háromféle kihordószerkezettel szerelik: csigás, szalagos és rudas-láncos.

A takarmány keverõ-kiosztó kocsik egyik legfontosabb eleme a keverõszerkezet. A kérõdzõk takarmánya általában több komponensbõl áll, amelyeket aprított állapotban, elkeverve, azonos összetételben kell kiosztani.

A kocsikat két csoportba sorolhatjuk keverõszerkezetük alapján, az egyikbe a horizontális, a másikba a vertikális keverõszerkezetû (2. ábra) gépek tartoznak. A kocsikban a keverõelemek a legtöbb esetben csigák, amelyek egymással ellentétesen forognak, a kocsiszekrényben pedig egy folyamatos anyagáram cirkulációt valósítanak meg, melynek hatására keveredik a takarmány. A horizontális keverõszerkezetûek készülhetnek 2-,3-,4 csigás kivitelben, azonban a leggyakoribbak a 2 és 3 csigás kivitelek. A háromcsigás gépek felépítését tekintve a legtöbb esetben a kocsiszekrény aljában található csiga csigalevelein aprítókések kerültek felszerelésre, még a kocsiszekrény falán találhatóak a fixen rögzített ellenkések, abból a célból, hogy a kocsi alkalmas legyen szálas anyagok utóaprítására a jobb elkeverhetõség érdekében. A fenti két csiga pedig ellentétes irányba szállítja az anyagot, így megvalósul a takarmány cirkulációja. A 3. ábra szemlélteti a csigaleveleken elhelyezett késeket. A horizontális gépek csoportjában megjelentek a motollás keverõvel rendelkezõ gépek, amelyek még nem terjedtek el széles körben. A vertikális keverõszerkezetû gépek esetében a csiga merõleges a kocsiszekrény aljára. Nagy átmérõjû csigákat építenek be, a csigalevelekre pedig késeket szerelnek. Ezek a gépek alkalmasak a bálák aprítására és a többi takarmánykomponens közé keverésére. 20 m3-es térfogat fölötti kocsik esetében két függõlegesen elhelyezett csigát találunk, amelyek végzik az aprítást és a keverést. A legnagyobb kocsitérfogat elérheti a 30 m3-t. A takarmány keverõk-kiosztók készülhetnek magajáró kivitelben is. Az ilyen gépek a nagy méretû, nagy állatlétszámmal rendelkezõ és jól gépesített állattelepek gépei. A magajáró kiosztók saját motorral, járószerkezettel, hajtásátvitellel, kormányzással stb. rendelkeznek, így nem igényelnek külön vontatót. Ezek a gépek ergonómiailag megfelelõ fülkével, nagy kocsiszekrénnyel modern vezérlõrendszerrel és saját silómaróval vagy egyéb önrakodó egységgel rendelkeznek. A kevesebb állatlétszámú telepeknél alapgépek lettek azok a vontatott kocsik, amelyek saját rakodóval rendelkeznek. A legtöbb esetben ez a rakodó egy silómaró, de lehet blokkvágó is. A gépekhez hidraulikus munkahengerekkel mûködtetett gémszerkezet csatlakozik, amelynek végén egy hidromotorral mûködtetett maródob található. A maródobon kések kerültek felszerelésre, amelyek marják a silófalat. Ezen dobok forgásiránya változtatható abból a célból, hogy milyen magasságban mûködnek és ezáltal hogyan továbbítsák az anyagot a kocsiszekrénybe. Az ilyen kialakítású kocsik hátulja nyitott és a maródob helyzetétõl függõen a kocsiszekrénybe marja az anyagot. A silófal alján a dob hátrafelé forog és felfelé dobja a takarmányt, még a magasan dolgozó maródob elõre forog és alúlról továbbítja a silót. A blokkvágóval szerelt kocsik szintén önrakodósak csak az alternáló késszerekezetû adapter kivág a silófalból egy szeletet és a kocsiszekrénybe továbbítja. Vannak olyan kocsik is, amelyek ráépített forgó-rakodó géppel rendelkeznek, melyek szálas anyagok, bálák rakodására használhatóak. A takarmány keverõ-kiosztó kocsik rendelkeznek mérlegelõ berendezéssel, amellyel már a rakodás idején pontosan az elõírt arányban állítható össze a kívánt keverék. Ez egy elektrotenzometrikus mérlegrendszer. Mûködési elve az, hogy három vagy négy ponton elektrotenzometrikus cellákon nyukszik a felépítmény. A mérõcellákhoz kapcsolódó jelfeldolgozó mérõberendezés jelzi a rakomány mindenkori tömegét. A recept szerinti takarmány komponensek mennyiségét be lehet programozni és az egyes komponensek töltésekor a kívánt mennyiség elérésekor fény és hangjelzéssel figyelmezteti a gépkezelõt. A gépkezelõ monitoron keresztül ellenõrizheti a betöltött komponensek tömegét. A mai modern mérõrendszerek 1kg-os pontosságon belül képesek mérlegelni a takarmánykomponensek tömegét. Azonban a takarmányozási technológiák követelményeinek megfelel a 2–5%-os mérési hiba. A kitárolás mennyisége ugyancsak elõre beállítható. A jelzõ rendszer ebben az esetben is mûködik.

A kiosztó kocsikon egyre több hidraulikus hajtás található. Hajtásukat a vontató traktor TLT-csonkjáról kapják 540 min-1-es fordulatszámon. A hidraulikus kör elsõ eleme a szivattyú, mely elõállítja a megfelelõ nyomást a rendszer üzemeltetéséhez. A silómaró vázkeretét és az adagoló nyílás zsalus ajtaját hidraulikus munkahengerek segítségével mûködtethetjük, míg a keverõegységek és a maródob hajtását hidromotorokkal oldják meg.

Beállítások, üzemi használat

Takarmány keverõ-kiosztó kocsik esetében számos beállítási lehetõségrõl beszélhetünk. Az egyik legfontosabb feladat a receptek beprogramozása, amelyek alapján töltjük be a takarmánykomponenseket. Fontos, hogy az elõzõ etetésbõl származó maradékot ki kell takarítani mielõtt elkezdjük keverni az újabb receptet. A komponensek betöltése alatt a gépnek folyamatosan kell kevernie, hogy megkönnyítsük a keverést, továbbá a töltött kocsi keverõszerkezetének indítása problémát okozhat a hajtásátvitelben. Mindig a legnagyobb tömegû komponenssel kell kezdeni a betöltést. A kiosztáshoz fontos meghatározni az egy folyóméterre jutó takarmánytömeget. Ebbõl adódóan meg kell határozni, hogy mekkora kiadagoló rés álláshoz milyen munkasebességet válasszunk. Attól függõen, hogy a takarmány keveréket jászolba vagy etetõútra kell kiadagolni, be kell állítani a kiadagoló szerkezet helyzetét. Géptípustól függõen állítható az adagolószerkezet magassága, kocsiszekrény falához képest a döntési szöge és az oldalra kinyúlás mértéke. A legtöbb géptípus rendelhetõ a telep számára legmegfelelõbb geometriai méretû és konstrukciójú adagolószerkezettel.

Minden mûszak megkezdése elõtt el kell végezni a karbantartási feladatokat, továbbá ellenõrizni kell a gumiabroncsok légnyomását, a vonószerkezetet, fékszerkezetet és a hidraulikus gyorscsatlakozók csatlakozását. Ha a gépünk silómaróval van felszerelve fontos, hogy a silófaltól megfelelõ távolságra álljunk meg a kocsival, továbbá a maródob marási mélységét és az elõtolás nagyságát megfelelõen állítsuk be.

A gép üzembe helyezése elõtt ki kell választani a megfelelõ erõgépet, amely a takarmány keverõ-kiosztó kocsi hajtási teljesítmény igényének megfelelõ (4. ábra). Az erõgépet úgy kell kiválasztani, hogy kb. 10–15%-os teljesítménytöbblettel rendelkezzen a gép üzemeltetése során. Fontos szempont, hogy a traktor rendelkezzen megfelelõ hidraulikus csatlakozási pontokkal, légfék csatlakozóval, elektromos csatlakozási lehetõséggel. A traktoron beállítható legyen a kocsi igényének megfelelõ TLT fordulat. A magajáró takarmány keverõ-kiosztókra is érvényesek a fentebb ismertetett beállítási feladatok, azonban ki kell egészíteni az önjáró gépekre vonatkozókkal.