Cseresznye - és meggyfák korai pusztulása

Egyes években váratlan rovar felszaporodás, gradáció okoz gondot. Ilyen esetekben általában õsszel derül ki, hogy milyen veszteséget jelentett egy elmulasztott védekezés, a helytelen növényvédelmi terv, vagy a permetezések teljes elhagyása. A legnagyobb kárt azonban a fák korai, hirtelen, „gutaütés-szerû” elhalása, a fák korai pusztulása okozza.

 

A fák vegetációs idõben történõ kipusztulásának az apoplexiának két formája van

Az egyik esetben, ha az alany is elpusztult, a talajszint alatt kell keresni a pusztulás okát. Egyszerûbb a károsító meghatározása, ha a fa kiásása után megtaláljuk a cserebogár pajorok rágásának a nyomát a gyökereken, vagy a kószapocok rágását a gyökérnyakon. Nehezebb a diagnózis, ha csak azt tapasztaljuk, hogy a vékony gyökerek deformálódtak, megvastagodások, gubacsok találhatók rajtuk, vagy a gyökereken nincs hajszálgyökér, vagyis hiányzik a felszívó öv. Ebben az esetben, talajban élõ fonálféreg károsításra, vagy a gyökérkéreg alatt élõ gyökérgombára gyanakodhatunk. A fonálféreg kimutatása vékony gyökereket is tartalmazó talajminta, a gyökérgombák kimutatása gyökérmintákból történik. Nagyon sok fonálféreg vírusterjesztõ, ezért a veszélye még nagyobb.

A másik esetben a kipusztult fa tõsarjból, gyökérsarjból kihajt, tehát az alany egészséges. Ebben az esetben a károsítót a föld fölött, a hajtásrendszeren kell keresni. A pusztulást okozhatta súlyos sérülés, baktériumos vagy mikrogombás fertõzés, de a metszés helyén, vagy roncsolt sebzésen megtelepedõ farontó taplógomba is. Ez a cikk a földfeletti hajtásrendszer, a törzs és vázágak fertõzõdésével és hirtelen pusztulásával foglalkozik.



Sebparazita xilofág taplók

A pusztuló fák vastagabb ágait vagy a törzset elfûrészelve megfigyelhetjük az álgeszt képzõdést és kezdeti revesedést. Ezt a szimptómát általában xilofág bazidiumos nagygombák, közismert nevükön a taplók okozzák. Nagyon fontos a pontos diagnózis, mert csak a kórokozó ismeretében lehet felmérni a betegség várható terjedését és a védekezés lehetõségeit. Mivel a gyümölcsfák oltása, szemzése „sebészeti beavatkozás” sebzést okoz, nagyon fontos a fertõzésmentes alany és nemes felhasználása, a higénikus faiskolai munka. Amennyiben nem ellenõrzött törzsültetvénybõl gyûjtik be a szemzõhajtásokat, vagy oltócsapokat a rügypikkelyek alatt vagy a rügyek felülete fertõzött lehet réteggombával. Eszközeinkkel, metszõollóval, szemzõ-, oltókéssel is fertõzhetjük a sebfelületeket. A fiatal cseresznye- és meggyfák pusztulási okait vizsgálva, az elmúlt 5 évben leggyakrabban a borostás réteggomba (Stereum hirsutum) és a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) indítja el. Ezek a taplógombák nagyon lassú fejlõdésûek, a szemzéshelyen megtapadva egy ideig nem akadályozzák a nemes szem forradását, és a kalluszosodást. Csak évek múlva erõsödik meg annyira, hogy a termelt mikotoxinja a fa fejlõdésének akadályozója, majd pusztítás okozója lesz. A Stereum hirsutum mikotoxinja, a sejtfalak feloldásával, intenzív mézgásodást, a Chondrostereum purpureum mikotoxinja a levelek ólomfényûségét okozza. A kórokozót azonban nem könnyû kimutatni, meghatározni, mert a bazidiumos gomba termõteste gyakran csak a már elpusztult faanyagon fejlõdik ki. Az elszáradt fákon nagyon gyakori és a nyesedéken is gyakran kifejlõdik a hasadtlemezû gomba (Schizophyllum commune). Ez a feltûnõ fehéres szürke termõtestek sokaságát kifejlesztõ tapló ugyan lehet parazita, de általában nem az elsõ a sorban. Mindig más gomba által már megtámadott, vagy éppen lemetszés miatt száradó, elszáradt ágakon kezdi meg a fehér revesítését.



Sebparazita mikrogombák

Csapadékos években tapasztalható, hogy korábban jó kondíciójú, elõzõ évben bõ termést adó fák ágai száradnak, a törzsek, vastagabb ágak kérge elszínezõdik, lehámlik, majd rákosodik. A részletes vizsgálat felderítheti, hogy a vékonyabb ágakon, de a törzs és vastagabb vázágak kérgén is található ágrákosodást, ágszáradást Nectria és Leucostoma fajok fertõzése okozta. Ezek a kéregrákosodást okozó mikrogombák sebparaziták, elsõsorban faiskolában, vagy telepítés után, a szemzéshelyen fertõzve, fiatal korban pusztítják el a gyümölcsfákat. Egyes, vékonyabb ágak elszáradását, az átoltás sikertelenségét ugyan okozhatják, de a vastag vázágakat, törzset csak más kedvezõtlen körülmények között, a fák gyengültségi állapotában képesek elpusztítani. Ilyen meglepetésszerû károsodást tapasztaltunk egy fiatal, 3 éve telepített meggyesben. A rovarkártevõk közül szinte minden vizsgált fán elõfordultak a szúbogarak okozta lyukak a törzseken. A szúbogarak a sínylõdõ fákat keresik fel, a fakadó rügyeket rágják, majd befúrnak vesszõkbe, ágakba, törzsbe és járataikba helyezik el tojásaikat. A tojásból kikelõ lábatlan lárvatípus, a kukac rágásával tovább károsítja a megtámadott fát. Cseresznye- és meggyfákon a nagy kéregszú (Scolytus mali), a kis kéregszú (Scolytus rugulosus) és a púpos szú (Xyleborus dispar) elõfordulása és károsítása a leggyakoribb. A Scolytus fajoknak évente két nemzedéke van, májusban-júniusban és július-augusztusban érdemes figyelni a rajzásukat. Az apró lyukakkal borított kérget levágva a kéreg és a fatest között találjuk meg a járatokat. A kis kéregszú járatai keresztezik egymást, a nagy kéregszú járatai egymástól mindig azonos távolságban vannak. A Xyleborus fajnak évente csak egy nemzedéke van. A megtermékenyített nõstény telel át, és májusban számíthatunk a rajzásra és tojásrakásra. A púposszú járatai a fatestben vannak. Az anyajárat egy évgyûrû ívét követi, ebbõl elágazó további járatok egymással és a faággal, vagy törzzsel is párhuzamosak. A lárvák a járatokban tenyészõ gombaszövedéket fogyasztják. Az ágat vagy törzset felvágva a Monilia candida gomba micéliumát találjuk a járatokban. A szúbogarak veszélye fokozódik, ha a közelben elhanyagolt idõs gyümölcsös, nyesedékhalom, vagy erdõ van. A vegyszeres védekezés akkor hatásos, ha figyelemmel kísérjük a lárvák fejlõdését és a bogarak rajzásakor rovarölõ készítménnyel permetezünk. A védekezésben nagyobb jelentõsége van a permetezés idõpontjának, mint a rovarölõ szer hatóanyagának. A fák felületén érési táplálkozást folytató bogarak ellen bármelyik, rágó kártevõk ellen javasolt készítmény hatásos, a már fatestben élõ lárvák és bábozódó bogarak ellen nincs eredményesen használható készítmény. A szúbogarak okozta sérüléseken sebparazita kórokozók támadtak. A helyszíni szemlén leggyakoribbnak a leukosztómás ágelhalást okozó Leucostoma cincta mikrogombát és a cseresznye-meggyen hazánkban ritkán elõforduló, a fás részek elhalását okozó Nectria cinnabarina narancssárga, korál színû szemölcsszerûen kiemelkedõ sztrómáit. Ez a kórokozó általában az alma és a körtefák, esetenként a kajszi ágelhalásának az okozója. Eddigi tapasztalataink szerint a gomba kórfolyamata olyan gyors, hogy a fertõzött ágak elhalnak, mielõtt rákosodás kialakult volna. Egy rokon gombafaj, a Nectria galligena ugyan okozhat hosszú lefolyású, krónikus ágrák betegséget, de ez a faj nem fertõzi csonthéjas gyümölcsfáinkat. Ezért volt számunkra szokatlan a kezdetben durván „piszkosnak” tûnõ, majd deformálódott héj, késõbb zárt, majd nyílt rák keletkezése. A laboratóriumban azonban minden ágdarabon, ami a fenti tünetet mutatta, kifejlõdött a határozáshoz szükséges sztroma.

Jogos a kérdés, hogyan vált ilyen gyakorivá ez a Prunus-fajokon ritka kórokozó a fiatal meggyültetvényben? A magyarázat feltehetõen gyengültséget okozó állapotban, körülményben keresendõ. A helyszín ismeretében lehet erre utólag következtetni. Lehet egy késõi telepítés, mélyültetés, száraz, aszályos vagy éppen egy hosszabb ideig tartó vízállásos idõszak, ami a fák fonnyadásához vezetett. Az ilyen körülmények okozta fonnyadás, még reverzibilis, ha öntözünk, vagy elvezetjük a pangó vizet, és permetezéssel védjük a fákat a gyengültségi parazitáktól. A vizsgált ültetvényben a fonnyadás hatására szúbogarak támadták meg a fákat, és érési táplálkozásuk, majd tojásrakásuk nyomán fertõzött a sebparazita, Nectria cinnabarina és Leucostoma cincta mikrogomba.

A pusztulás okának megállapítása még egyetlen fa esetében is fontos, mert csak a vizsgálat eredménye alapján lehet eldönteni, hogy pótolható-e a kipusztult fiatal oltvány vagy a már termõ gyümölcsfa. A gyümölcstermesztõnek fontos azt is tudni, hogy számíthat-e járvány kialakulására, vagy a beteg, elpusztult fát kivágva, eltávolítva megelõzhetõ a további fertõzõdés. A pusztulás okainak felderítése, a diagnózis felállítása után lehet csak védekezési javaslatot adni, „növényvédõ szer receptet felírni.”

Dr. Véghelyi Klára