A hibridválasztás szerepe a kukoricatermesztésben, a klimatikus tényezõk alakulása, a kukoricahibridek értékmérõ tulajdonságai

Majd rendkívül dinamikusan nõtt, és az 1980-as évtized elsõ felére elérte a 15 millió tonnát. Ezt követõen a klimatikus tényezõk kedvezõtlen alakulása és agrotechnikai hiányosságok miatt a termés jelentõsen csökkent és nagymértékben ingadozott. Majd 2004-ben a kedvezõ csapadékos évjárat következtében a gabonafélék termése 17 millió tonna volt.

A gabonaféléken belül az egyik legfontosabb növényünk a kukorica. Termése az 1960-as évek elsõ felében 3 millió tonna körül alakult. Az utóbbi 3 évben 8–9 millió tonna volt. A 2007. évi terméskilátások viszont rendkívül kedvezõtlenek.

A kukorica termésátlaga és termésbiztonsága az 1970–80-as évtizedekben kedvezõen alakult, a termésingadozás csak 10–20% volt (1. ábra). Az utóbbi másfél évtizedben viszont fõleg a globális felmelegedés és klímaváltozás következtében a termésingadozás elérte a 30–60%-ot, ami rendkívül kedvezõtlen.

 

Magyarországon az északi megyékben (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) a termésátlag viszonylag alacsony, és a legnagyobb a termésingadozás. Természetesen az is tény, hogy a kukorica hõösszeg igénye tenyészidõtõl függõen 1100–1400°C. Azonban ezekben a megyékben a hasznos hõösszeg a kukorica tenyészidejében csak 1000–1100°C ami azt jelenti, hogy itt csak igen korai és korai érésû hibrideket lehet termeszteni, melyeknek a potenciális termõképességük is kisebb a hosszabb tenyészidejû hibridekhez viszonyítva.

A globális felmelegedés következtében nõnek az idõjárási szélsõségek, nõ az aszályos évjáratok gyakorisága. Az utóbbi másfél évtizedben különösen aszályos volt 1992, 1993, 1994, 2000 és 2003 év. Volt amikor csak a sokévi csapadék átlag 20%-a hullott le a kukorica tenyészidejében (2–3. ábra).

Ettõl sokkal nagyobb probléma, hogy az utóbbi három évtizedben a csapadék 30 éves átlaga tovább csökken évente 1,5 mm-rel a kukorica tenyészidejében 0,6 mm-rel. A XXI. század a vízhiányról fog szólni.

Ugyanakkor 1993–2003 között a középhõmérséklet jelentõsen megemelkedett éves szinten, a kukorica tenyészidejében és a kukorica kritikus idõszakában is (4. ábra).

A globális felmelegedéssel függ össze, hogy az utóbbi években már április elsõ dekádjában a talajhõmérséklet elérte, ill. meghaladta a 10°C-ot. Ami azt jelenti, hogy újra kell gondolnunk az optimális vetésidõ fogalmát is.

2006-ban kedvezõtlen volt, hogy július hónap idõjárása szélsõséges volt. A sokévi átlag felét sem érte el a csapadékmennyiség, a havi középhõmérséklet viszont 2,9°C-kal haladta meg a 30 éves átlagot.

2007. év eddigi idõjárása tragikus volt a kukoricatermesztés szempontjából. A 2006. évi õsz száraz, nagyrészt csapadékmentes volt. 2007. január, március hónapban minimális csapadék hullott, áprilisban nem hullott csapadék (5. ábra). Július hónapban szintén kevés csapadék hullott és a havi középhõmérséklet 3°C-kal haladta meg a sokévi átlagot, de egész évben magasabb volt a havi középhõmérséklet 3–6°C-kal a 30 éves átlagnál. A hõségnapok száma csak július hónapban meghaladta a 25-öt, a kukorica hím-, nõvirágzás, megtermékenyülés, szemtelítõdés kezdeti idõszakban.

Mûtrágyázás nélkül az 1 mm csapadékra jutó termés csak 20–30 kg, míg optimális tápanyagellátás esetén az 1 mm csapadékra jutó termés 40–50 kg. A harmonikus tápanyagellátás növeli a kukorica vízhasznosító képességét. Száraz, aszályos évjáratban relatíve nõ a kukorica vízhasznosító képessége, míg kedvezõbb csapadékellátottságú évben pazarlóbban bánik a vízzel.

A kukorica vízigénye legnagyobb VII.21.–VIII.10 között amikor a dinamikai vízigénye 4–5, akár 5–6 mm-t is elérheti naponta. A vízigény több tényezõtõl függ, így pl. a tõszámtól is. A nagy állománysûrûségû kukorica vízigénye is nagyobb, amit különösen napjainkban a klímaváltozás miatt figyelembe kell venni.

A kukoricatermesztés eredményét az ökológiai és agrotechnikai tényezõk mellett a legnagyobb mértékben a biológiai alapok, a termesztett hibridek határozzák meg.

A tenyészidõ és a potenciális termõképesség között jelentõs összefüggés van.

Napjainkban a nemesítõknek sikerült a koraiság és a termõképesség közötti negatív összefüggést módosítani. Vannak hibridek a FAO 300 végén, amelyek termõképességben felveszik a versenyt a FAO 500-as hibridekkel.

Azonban fontos, hogy az ökológiai adottságoknak megfelelõ hibridet válasszunk. A hibridválasztás jelentõsen befolyásolja a termésbiztonság mellett a termesztés hatékonyságát is.

A 6. ábrán látható a szántóföldi növények fajtaellátottsága. Legkedvezõbb helyzetben a kukoricatermesztés van, 370 szemeshibrid van köztermesztésben. A hibridek 70%-a FAO 300–400-as és 80% SC kétvonalas hibrid (1–2. táblázat).

Az azonban már meglepõ, hogy a nagyszámú hibridek közül az alábbi 10 hibridet termesztjük a kukorica vetésterületének közel 50%-án. Ez esetleg azt is jelentheti, hogy nem mindig az ökológiai adottságoknak és a ráfordítás színvonalának megfelelõ hibridet választunk.

Magyarországon a legnagyobb területen termesztett hibridek, 2006. (Kleffmann-féle sorrend):

1. DK 440

2. DKC 3511

3. PR37D25

4. Danella

5. DK 391

6. Furio

7. DK 471

8. PR37M34

9. Reseda

1 0. DKC 5145

(8 db FAO 300-as és 2 db FAO 400-as hibrid)



A magyar piacon a hibridekbõl – vetõmagból túlkínálat van – kivéve egy-egy sztár hibridet még akkor is, ha az Európai Unió 2006-ban a vetõmagtermõ területet kb. 25%-kal csökkentette (6. ábra).

A kukoricahibridek értékmérõ tulajdonságai közül is a legfontosabbak:

­• a termõképesség, termésbiztonság,

­• a jó alkalmazkodóképesség,

­• szárszilárdság,

­• jó tõszám-sûríthetõség,

­• gyors vízleadó képesség az érés idõszakában,

­• a megfelelõ rezisztencia,

­• a felhasználási célnak megfelelõ, jó minõség,

­• újabban pedig a megfelelõ hektoliter-tömeg.



A hibrid megválasztásának üzemi szempontjai között természetesen legfontosabb a termesztés célja, az ökológiai adottság és a ráfordítás színvonala, intenzitása. A biológiai alapok jelentõségét – a genetikai haladás mértékét bizonyítja a 3. táblázat. A kukoricahibridek termõképessége kísérleti körülmények között négy évtized alatt két és félszeresére nõtt.

Az OMMI adatai alapján az újabb nemesítésû hibridek 1–1,5 tonnával nagyobb termés elérésére képesek a most köztermesztésben lévõ hibridekhez viszonyítva. A jó termõképesség mellett azonban fontos és lényeges dolog a betakarításkori szemnedvesség alakulása. Magyarországon a kukoricatermesztés költsége hektáronként 160–170 ezer forint, ennek 66–76%-a az anyagköltség és a segédüzemági költség. A segédüzemági költségnek 1/3-a szárítási költség.

A hibridek termõképessége és az évjárat hatása között rendkívül szoros az összefüggés. Ahogy nõttek az aszályos évjáratok úgy csökkent a hibrid termése (8. ábra). Sokszor emlegetjük 1995-öt amikor a megelõzõ három év rendkívüli aszályos volt és 1995-re a talajban már nem volt diszponibilis – felvehetõ – víztartalom, a holtvíztartalomig kiszáradt, és ekkor a mûtrágyázásnak egyáltalán nem volt termésnövelõ hatása.

Száraz, aszályos évjáratokban a korai érésû FAO 200-300-as hibridek termésingadozása kisebb – 2 t/ha – körüli még a hosszabb tenyészidejû hibrideknél a termésingadozás elérte a 3–4 t/ha-t.

A tõszám a termést nagymértékben meghatározó tényezõ. Különösen aszályos évjáratokban fontos a nem túlzott, optimális tõszám biztosítása. A hibridek tõszám sûríthetõsége között is nagy különbségek vannak, melyet a hibridspecifikus technológiáknál figyelembe kell venni (4. táblázat). Vannak jól sûríthetõ, széles tõszámoptimum intervallumú hibridek, ezek alkalmazkodóképessége is kiváló. Vannak nagy tõszámot nem igénylõ, de jó egyedi produkciójú – többcsövûségre hajlamos – hibridek, melyeknek a termésbiztonságuk kiemelkedõ, és vannak az állománysûrítésre – a tõszámsûrítésre – érzékeny szûk tõszámoptimum intervallumú hibridek. Ezeknél a hibrideknél még nagyobb gondot kell fordítani az optimális tõszám meghatározására. Nem elég csak az optimális tõszámot meghatározni, meg kell határozni a tõszámoptimum intervallumot, azt az intervallumot, amit a hibridek még terméscsökkenés nélkül elviselnek.

Globális felmelegedéssel, klímaváltozással is összefügg, hogy az optimális vetésidõ fogalmat újra kell gondolnunk. A vetésidõ és a betakarításkori szemnedvesség-tartalom között is szoros összefüggés van. Korábbi vetéssel elõbbre hozható a hím- és a nõ virágzás, a megtermékenyülés ideje, ellenkezõ esetben a virágzás, megtermékenyülés a legkedvezõtlenebb idõszakra: július közepére esik. A klímaváltozást legnagyobb mértékben július hónapban tapasztaljuk, kevés csapadék, a 30 éves átlagot 3°C-kal is meghaladó középhõmérséklet.

Korábbi vetésnél hamarabb következik be a fiziológiai érés, mely idõponttól tápanyag-beépülés már nincs, csak vízleadás, és kedvezõ vízleadási dinamika mellett 15–20% közötti szemnedvesség-tartalommal takarítható be a kukorica.

Az 1–2. táblázatban látható, hogy április 10-i vetésidõ esetén július 10-én a kukoricaállomány már a virágzási idõn túl a szemtelítõdés idõszakában van, míg a május 15-i vetésidõ esetén július 10-én még jóval a virágzás elõtti fenofáziban van.

Az optimális vetésidõ intervallumon belüli korábbi vetéssel akár 5–10%-kal is tudtuk a betakarításkori szemnedvesség tartalmat csökkenteni, aminek kiemelkedõ gazdasági jelentõsége van.

A hibridekkel szemben támasztott követelménynél fontos a betegségekkel szembeni rezisztencia. Különösen a fuzáriummal szemben. A hibridek között nagy különbség van a fuzárium fogékonyságban, de nagy különbség van a fuzáriumos fertõzöttség és a toxintermelés mértéke között is.

Vannak a betegségekkel szemben toleráns hibridek, melyet akár az agrár környezetgazdálkodási pályázatoknál is figyelembe lehet venni. Vannak jó gyökérregenerálódó képességû hibridek (5. táblázat), az amerikai kukoricabogár lárvájának kártétele szempontjából fontos tulajdonság. Vannak jó alkalmazkodó- képességû hibridek.

A kártevõkkel szembeni rezisztenciánál fõleg a kukoricamoly és az amerikai kukoricabogár és lárvájával szembeni rezisztencia lehet fontos. Az említett kártevõkkel szemben rezisztens hibrideknél megjelentek a GMO hibridek, pl. a Bt és a Mon 863-as hibridek.

Sokat változott a GMO-s növények kérdése, jelenleg a világon 100 millió ha-on termesztenek GMO-os növényeket. Kukoricát, szóját, repcét, gyapotot és rizst. Napjainkban a GMO-os növények 71%-a gyomirtó szerrel, 28%-a pedig rovarirtó szerrel szemben rezisztens. A GM növények kb. 80%-át állati takarmányként hasznosítják.

A kukoricahibridek fehérjetartalma 7–9%, az évtizedek során a termõképesség növelésével a fehérjetartalom csökkent. A keményítõtartalom 65% körüli, de a hibridek között a beltartalom vonatkozásában is nagy különbségek vannak.

Fontos a mennyiségi tulajdonságok közül a termõképesség, vízleadás vagy az agrotechnikai stabilitás (9. ábra), a minõségi követelmények viszont aszerint változnak, hogy mi a felhasználási cél, pl. abraktakarmány vagy bioetanol elõállítás. Azonban bármilyen legyen a felhasználás – takarmány vagy ipari felhasználás a rezisztencia – a betegség-ellenállóság fontos.

Az EU-n belül 2006 november 1-tõl bevezetett minõségi követelmény többek között a hektoliter tömeg, melynek legalább 73 kg-nak kell lenni. A 71 kg-os hektolitersúlyú kukoricát még átveszik, de akkor már az intervenciós árból 2 eurót levonnak.

A hektoliter tömeget befolyásolja az évjárat, a szem alakja, a lapos szemû hibridek hektolitersúlya kisebb mint a gömbölyû szemûeké. A hektoliter-tömeg függ a szemnedvesség tartalomtól, a szárítás módjától, de legnagyobb mértékben a hibridektõl. A hibridek közötti különbség általában szignifikáns.

A kukoricahibridek tápanyagigénye és tápanyaghasznosító képessége között jelentõs különbségek vannak. Legintenzívebb a kukorica tápanyagfelvétele 6–7 leveles állapotban és a szemtelítõdés idõszakában. A N-felvétel a fiziológiai érésig folyamatos, még a K-felvétel a címerhányás idejére be is fejezõdik.

A termés a különbözõ tenyészidejû hibrideknél az N120+PK kg/ha hatóanyagig megbízhatóan nõtt (10. ábra), de a hosszabb tenyészidejû hibridek tápanyagigénye nagyobb, mint az igen korai és korai érésûeké.

A hibridek agroökológiai mûtrágya optimuma függött az évjárattól is, de a hosszabb tenyészidejû hibridek agroökológiai mûtrágyaoptimuma 30–40 kg/ha N-el nagyobb volt. A hosszabb tenyészidejû hibridek terméstöbblete több és átlagában 1,4 t/ha volt.

Azonban fontos hogy az ökológiai adottságoknak, a termesztés céljának, és a ráfordítás színvonalának megfelelõ hibridet válasszunk.

Összefoglalva megállapítható, hogy:

az ökológiai adottságok és agrotechnikai tényezõk mellett kiemelkedõ szerepe van a biológiai alapoknak, a termesztett hibrideknek;

a klímaváltozás miatt a jövõben még jobban felértékelõdik a biológiai alapok szerepe;

­a termesztési céllal összefüggésben az adott ökológiai viszonyokhoz és a ráfordítás színvonalának megfelelõ hibridet kell választani;

­a hibridek agronómiai tulajdonságai nagymértékben eltérõek, a termesztés hatékonysága hibridspecifikus technológiák alkalmazásával növelhetõ.

Dr. Sárvári Mihály

El Hallof Nóra

Molnár Zsuzsa