A mûvelettakarékos talajmûvelési rendszerek karcagi adaptációs kísérleteinek eredményei

A talajhasználat során a legradikálisabb és legköltségesebb beavatkozás a talajmûvelés. A fölösleges vagy rossz idõpontban végzett talajmunka rendkívül drága, és szerkezetromboló, terméscsökkentõ hatása hosszú idõn keresztül érvényesül.

A Nagykunságban rendkívül sok úgynevezett „perc talaj” található, amelyeknél a talajmûvelésre optimálisan alkalmas idõtartam a talaj nagy agyagtartalma és ezzel összefüggésben kedvezõtlen vízháztartása miatt rövid. Az ezen idõszakot megelõzõen, illetve azt követõen végzett talajmûvelési beavatkozás már talajszerkezet-romboló hatáselemeket is tartalmaz.

A talajmunkáknál alkalmazott erõgépek nagy önsúlyához (9–12 tonna) társulva a sokszor nem okszerûen megválasztott munkagép alkalmazása a gépkapcsolat talajra gyakorolt nyomását megnöveli, így tovább szûkül az optimális beavatkozási idõtartam.

A gyakorlatban elterjedt helytelen eljárás szerint a kedvezõtõl eltérõ nedvességtartalomnál már elkezdik a talajmûvelést és az ennek eredményeként létrejött kedvezõtlen talajállapotot több sorral végzett mûveléssel igyekeznek helyrehozni, amely költségnövelõ és talajromboló hatású, és nem biológiailag nem beéredett magágyat eredményez, hanem gyakorlatilag talajélet nélküli fizikai magágy alakul ki. A talajmûvelési problémáknak ez a halmozott, egymás hatását erõsítõ jelenléte azt eredményezi, hogy mûvelt talajaink szerkezete a mûvelés mélységében leromlik, tömörödése, fizikai degradációja fokozódik.



Negatív változások a talaj szerkezetében

• mûvelt réteg vastagságának csökkenése,

• a termõréteg elvékonyodása,

• a talajtömõdöttség fokozódása,

• a pórustérfogat kedvezõtlen irányú változása,

• a tárcsatalp és eketalpréteg megjelenése.



Következmény

• a talaj vízgazdálkodása leromlott,

• a tápanyagszolgáltató képesség csökkent,

• a mikrobiológiai aktivitás csökken



Ezen hibák megszüntetésére egy új talajhasználati eljárást dolgoztak ki az 1970-es évektõl az USA-ban. A módszer lényege, hogy minél kevesebb menetben, de jó minõségben végezzük el a vetõmag talajba juttatását úgy, hogy közben biztosítsuk a megfelelõ feltételeket a keléshez és a növény fejlõdéséhez. Ennél az eljárásnál nem mûveljük az egész területet (ami 1 ha talaj 25 cm mély szántásánál 2500 m3/ha talaj megmozgatását jelenti), hanem csak a vetõmag közvetlen környezetét, az úgynevezett magcsatornát mûveljük.

Szabadföldi kísérletein, illetve az intézetünkben rendelkezésre álló nagy térfogatú súlyliziméteres mérõrendszer lehetõvé teszik a hagyományos talajmûvelési eljárásokat perspektivikusan felváltó, csökkentett menetszámú, energiatakarékos mûvelés alkalmazásának tudományos megalapozását, azoknak a talaj víz- és hõforgalmi tulajdonságaira gyakorolt hatásainak számszerûsítését.

A redukált talajmûvelésre alapozott mûvelet-, energia- és költségtakarékos termesztéstechnológia kialakítása, fejlesztése érdekében nagyüzemi körülmények között vizsgáljuk a lazításra alapozott, forgatás nélküli talajmûvelést és annak üzemi kihatásait. Ez az eljárás speciális talajmûvelõ eszközöket igényel, amivel a talajtaposás során fellépõ tömõdöttséget megszüntetjük (pl. JD-510 Disk Ripper tárcsás középmélylazító) és a speciális direktvetõgépek (pl. JD-750A gabonavetõgép, JD.1750 vagy 1760 szemenkénti direktvetõgép), amelyek szerkezeti megoldásuknál fogva mûveletlen talajon is képesek a megfelelõ magcsatorna kialakítására.



A kisújszállási területünkön a K8 táblában 24 ha-on három, egyenként 8 ha nagyságú területet alakítottunk ki, amelyek az alapvetõ talajmûvelési beavatkozások tekintetében teljesen eltérnek egymástól az alábbiak szerint:

• 2–3 évenkénti lazításra alapozott, direktvetéssel a talajvédõ mûvelt réteg kialakítását célzó mûvelési eljárás,

• 2–3 évenkénti lazításra alapozott, tárcsával történõ alapmûvelést követõ hagyományos magágykészítési és vetési módszer használata,

• hagyományos, forgatásra alapozott talajmûvelés és talajhasználat.



A redukált talajmûvelési eljárás hatása a talaj tömõdöttségére és nedvességtartalmának alakulására a tenyészidõszakban

Összehasonlítva a JD-510 tárcsás középmélylazítóval és IH 7,2 tárcsával végzett õszi talajelõkészítést, látható az új eljárás kedvezõbb lazító és nedvességmegtartó hatása a tenyészidõszak végén, ami jó esélyt biztosít az új eljárással elõkészített talajon termesztett õszi búzának a tájkörzetünkre jellemzõ, az érést megelõzõ aszályos idõszak terméscsökkenés nélküli elviselésére (1. és 2. ábra).

Megfigyelhetõ, hogy a talajnedvesség görbéje vetés után szorosan egymás mellett fut, míg a penetrációs ellenállás görbéi a Disk Ripperrel történt talajelõkészítés esetében a 28–30 cm mélységig lényegesen lazultabb talajra utalnak, mint a tárcsás elõkészítés esetében. A feltûnõ különbség a 2. ábrán figyelhetõ meg, ahol a Disk Ripperrel mûvelt talaj nedvességtartalma sokkal kedvezõbb, így a búza érésének végsõ fázisában is megfelelõ a talaj vízszolgáltató képessége, ezzel a növény jobban át tudja vészelni az ebben az idõszakban gyakran fellépõ légköri aszályt.

Terméseredményre gyakorolt hatás

A talajmûvelési kísérlet elmúlt nyolc évének terméseredményeit a táblázat tartalmazza.

Megállapítható, hogy a vizsgált idõszakban a redukált talajmûvelési eljárás alkalmazása a vizsgált növényeknél biztosította a gazdaságos termesztés agrotechnikai feltételeit és nem eredményezett számottevõ termésdepressziót. A redukált mûveléssel elért költségmegtakarítások fedezték a terméskiesésbõl adódó árbevételkiesést és csökkentették a mûvelés során fellépõ talajterhelést.



Költségmegtakarítás

Hagyományos vetõágykészítés gépimunka-többletköltsége kalászos kulturánál kapás elõvetemény után az alábbiak szerint alakult:

• Két sor tárcsa: 10 652 Ft/ha

• Gyûrûshenger: 3 817 Ft/ha

• Kombinátor: 5 647 Ft/ha

Összesen: 20 116 Ft/ha



Hagyományos vetõágykészítés teljes üzemeltetési többletmunka-költsége kapás kultúránál, kalászos elõvetemény után pedig az alábbi összetevõket tartalmazza:

• Tarlóhántás: 3995 Ft/ha,

• Lezárás: 3888 Ft/ha,

• Õszi szántás 22–25 cm: 17 000 Ft/ha,

• Szántáselmunkálás: 5426 Ft/ha,

• Fogasolás: 4697 Ft/ha,

• Vetõágykészítés kombinátorral: 5658 Ft/ha

Összesen: 40 664 Ft/ha



A költségmegtakarítás számításnál a térségben elfogadott bérmunkatarifákat vettük alapul.

A költségmegtakarításon kívül a redukált talajmûvelési rendszerek további elõnye, hogy a felsorolt munkamûveletek talajszerkezet-romboló hatása is elmarad, illetve a talajmûvelési beavatkozások ezen a mûvelésre érzékeny talajokon is megfelelõ idõpontban elvégezhetõek.

Folyékony tüzelõanyag megtakarítás

A talajmûvelési beavatkozások számának csökkenésével arányosan jelentkezik a megtakarítás a folyékony tüzelõanyag-

felhasználás területén is. Tapasztalataink szerint a jelzett munkamûveletek során a kísérleti területen kapás kultúrában a

3. ábrában foglaltak szerint alakult a hektáronkénti üzemanyag- fogyasztás.

A redukált talajmûvelés alkalmazásával csökken az üzemanyag-

fogyasztás (40–50 l/ha), csökken a költség és ezzel együtt a környezeti terhelés is.

Az új szemléletû talajhasználati rendszer technikai eszközeinek alkalmazásának tapasztalatait az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• A JD-510 Disk Ripper tárcsás lazítóval még szélsõséges vízellátottsági körülmények között is megszüntethetõ a káros talajtömõdöttség.

• A JD 750A gabona, JD 1760 és JD 1750 direktvetõ gépek kötött és víznyomásos talajokon is eredményesen alkalmazhatóak.

• A betakarítás során ügyelni kell arra, hogy a mellékterméket lehetõleg leszecskázva vagy szárzúzva egyenletesen terítsük el a talaj felszínén, ezzel biztosítva az egyenletes vastagságú talajtakaró réteg kialakulását, hogy annak hatása egyenletesen érvényesülhessen a teljes területen

• Az optimálisnál nedvesebb talajon végzett direktvetés – a magcsatorna szélének elkenõdésével és az ennek következtében tökéletlen magtakarási mûvelettel, valamint a mag alatt káros eketalp réteghez hasonló kéregsáv kialakulásával – kedvezõtlen körülményeket teremt a mag takarásához, valamint a csírázáshoz.

• Csökken a talaj taposása, ezzel mérséklõdik a talajszerkezet romlása, fizikai degradációja.

• Optimális idõben tudunk mûvelni a kevesebb menetszám miatt.

• A káros eke és tárcsatalp megszüntetésével javul a talaj vízháztartása, csökken a belvízveszély és nõ a mikrobiológiai aktivitás.

• Az új talajmûvelési eljárás bevezetése során a legtöbb problémát a növényvédelem során jelentkezõ új kihívások megoldása jelenti. Mivel ennél a mûvelési módnál a talajmûvelés gyomirtó hatása jelentõsen mérséklõdik, egyes esetekben elmarad, ezért új védekezési eljárásokat kell kidolgozni és bevezetni.

• Új és ígéretes megoldásnak tûnik az úgynevezett „zöld híd megszakításos módszer”, melyet a Magyarországon is jelenlévõ egyik növényvédõ szer gyártó és forgalmazó cég dolgozott ki. E módszer alkalmazásával a gyomnövények fejlõdésének korai stádiumában elvégzett beavatkozással jó eredmény érhetõ el a gyomirtás területén.

Dr. Forgács Lajos

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum

Karcagi Kutatóintézet