Az anyanyulak kondíciója

Az intenzív árutermelõ nyúltelepeken elvárják, hogy az anyanyulak minél gyakrabban fialjanak, nagy almokat hozzanak világra és neveljenek fel, emellett jó legyen a tejtermelésük. A genetikai képességen kívül a megfelelõ táplálóanyag-ellátottság alapvetõ fontosságú a hosszú ideig tartó magas szintû termeléshez. Ha úgy gondoljuk mindent megtettünk, akkor is elõfordul a vártnál gyengébb termelés. Ennek elsõdleges oka a nem megfelelõ kondíció. Az elmúlt években egyre többen vizsgálják az anyanyulak kondícióját, annak változását, a termelésre gyakorolt hatását, javításának lehetõségét.

Már az anyanyulak felnevelésére is érdemes odafigyelni. Vizsgálataink szerint elõnyös, ha a leendõ anyanyulak tejellátottsága jó, de az elválasztást követõen a tenyésztésbevétel elõtti hétig érdemes a fejadagjukat 10–15%-kal csökkenteni. A jó tejellátottság legegyszerûbben úgy érhetõ el, ha a jól szaporodó anyától származó tíz csecsbimbós nõivarú nyulakat 5–6-os almokban neveljük fel. A takarmányfelvételt napi fejadag kimérésével vagy a napi evési idõ korlátozásával lehet csökkenteni. Ebben az esetben a tenyésznövendék nyulak még akkor sem híznak el, ha néhány héttel késõbb (biológiailag érettebben) vesszük õket tenyésztésbe. Ha az elsõ inszeminálás elõtt egy héttel áttérünk az ad libitum takarmányozásra, ez flushingként hat, jobb lesz az ivarzás és a vemhesülés. Ahogy a fogyókúrát abbahagyó ember hamar visszaszedi, sõt túlhaladja korábbi testsúlyát, a korlátozás utáni ad libitum takarmányozáskor is étkesebbek az anyanyulak és a felvett takarmányt jobban hasznosítják. Mindezek eredményeként a nyulak hosszú távon is jobb kondícióba kerülnek, több lesz a zsírtartalékuk. A vehem kihordásához és a szopósnyulak felneveléséhez ugyanis kellõ zsírtartalékra van szükség.

Az 1. ábra mutatja, hogy az anyanyulak életteljesítménye (élete során elért fialások száma) alapján egyértelmûen kedvezõ, ha szopóskorban jobb volt a tejellátottságuk. Kisebb elõny tapasztalható abban az esetben is, ha elválasztás és tenyésztésbevétel között korlátoztuk a fogyasztást.

Az elõször fialó anyanyulak általában sokat vesztenek kondíciójukból, ugyanis nem képesek a takarmánnyal annyi energiát felvenni, mint amennyi a szükségletük. Az életfenntartás a vehemnevelés és a tejtermelés mellett az elfogyasztott takarmányt még súlynövekedésre is fordítják. Az anyanyulakat a kifejlett kori testsúly 75–80%-ának elérésekor már tenyésztésbe lehet venni, ami azt jelenti, hogy a kifejlettkori testsúly eléréséhez még közel 1 kg-ot kell gyarapodniuk. A fiatal anyanyulak takarmányfelvevõ képessége nem éri el az idõsebbekét. Mindezt tetõzi, hogy – az anyanyúl életkorától függetlenül – a vemhesség utolsó, a magzatok intenzívebb növekedésének idõszakában, részben a hasüregben egyre nagyobb helyet elfoglaló, a gyomrot is kissé összenyomó magzatok miatt csökken a fogyasztás. A tejtermelés csúcsa közelében is olyan nagy az anyanyulak táplálóanyag-szükséglete, amennyit nem tudunk elfogyasztani.

A 2. ábrán CT felvételek alapján készített 3 dimenziós képen látható, hogy a vemhesség alatt a három zsírdepó mennyisége mennyire csökkent. Hasonló kép készíthetõ a laktáció alatti változásról. Az egyes anatómiai pontokon (zsírdepónál) a mélyedés nagysága mutatja a termelés érdekében mobilizált zsír mennyiségét.

Idõsebb korban az anyanyulak takarmányfelvevõ képessége nõ, ezért ebben az idõszakban rövidebb ideig tart és kevésbé jelentõs az energiahiány és gyorsan tudják kompenzálni az ebbõl fakadó kondícióromlást.

Mit tehetünk a fenti, általában a második termékenyítés gyengébb eredményében megnyilvánuló probléma megoldása érdekében?

Az elsõ a korábban már említett felnevelés. Nagyon fontos, hogy tenyésztésbevételkor ne csak az életkort, hanem a testsúlyt, a kondíciót is figyeljük.

A kondíció szempontjából meghatározó, hogy a fialás utáni 11. napi inszemináláskor a szoptatás és a következõ vehem nevelése részben egybeesik. Ami az anyanyúlnak külön-külön is teher, együttesen a hatás még jelentõsebb.

Felvetõdhet, hogy a fialás után késõbb termékenyítsünk. Ezzel a módszerrel valóban észrevehetõen javul a kondíció és hosszabb ideig maradnak termelésben a nyulak, de az egy évre vetített fialások, megszületett vagy felnevelt nyulak száma annyival csökkenhet, ami egyértelmûen rontja a jövedelmezõséget. Az elsõ fialás utáni késõbbi inszemináláson érdemes elgondolkodni. Sajnos nem található ezzel kapcsolatban elegendõ kísérleti adat, ezért nehéz az elõnyeit és a hátrányait objektíven megítélni.

Több kísérletet végeztek a korai választással kapcsolatban. Ebben az esetben lerövidül a laktáció, rövidebb az az idõszak, amikor az elõrehaladottan vemhes anyanyúl szoptat is. Mivel ennek következtében számottevõen kisebb az energiadeficit, csekélyebb a kondicióromlás, kifejezetten hasznos és a gyakorlatban könnyen kivitelezhetõ módszer. Már akkor is korábbi választásról beszélhetünk, ha nem öt, hanem négy hetes korban vesszük el az anyától az ivadékait. Még néhány nappal korábban is le lehetne választani a nyulakat, de ebben az esetben a kisnyulak takarmányozására jobban oda kell figyelni.

Az anyanyulak testének zsír- és energiatartalmának változását mutatja az 1. táblázat attól függõen, hogy a szopósnyulakat hány napos korban választották el. Az energiaegyensúly annál kedvezõbb, minél fiatalabb korban történt az elválasztás.

Legegyszerûbb megoldásnak az tûnhet, ha a takarmány energiaszintjét emeljük meg.

A vemhes anyanyulaknál több esetben negatív hatást figyeltek meg: csökkent a fogyasztásuk, nõtt az embrionális és a fialás utáni elhullás, csökkent az alomlétszám. Mindezek miatt kellõ óvatossággal kell vele foglalkozni.

 

A szoptató anyanyulaknál kedvezõbb a helyzet. Az energiában gazdagabb tápot fogyasztó csoportban nõtt a tejtermelés és kedvezõen változott a tej összetétele is. Amennyiben zsírral egészítették ki a takarmányt, akkor ez elsõsorban a tejtermelésre és az összetételre hatott. Ha keményítõ (gabonamagvak) volt az energiaforrás, akkor ez az energiaegyensúlyra hatott kedvezõen, vagyis javult az anyanyulak kondíciója. Növényi olaj-kiegészítéssel a fenti kettõ közötti hatást érték el. Mivel az elõször fialt anyanyulaknál elsõsorban fizikai akadálya van a takarmányfelvételnek, ezért esetükben a laktáció alatt inkább pozitív hatás (termelés- és/vagy kondíciójavulás) várható. Ugyanakkor a többször fialt anyanyulaknál a kedvezõ hatás nem olyan egyértelmû.

Az összefoglalt eredmények mutatják, hogy a kutatók egyre intenzívebben foglalkoznak az anyanyulak kondíciójával és azt befolyásoló tényezõkkel. Egyértelmû, hogy a jó kondíciónak nem csak rövid távú hatása van, hanem az élettartamot, az életteljesítményt is meghatározhatja. Állatjóléti és gazdaságossági szerepe is van az anyakiesés (pótlás) csökkentésének.

Dr. Szendrõ Zsolt