A baromfiágazat 2008-ban várható kilátásai

Lehetne ezt stabilitásnak is gondolni, de ha folyamatában és rész-leteiben nézzük az ágazat alakulását, akkor inkább a stagnálás a helyes megítélés.

A baromfiágazat számára az EU csatlakozás inkább nehézségeket, semmint új távlatokat hozott. A kinyílt határokon beáramló gyenge minõségû, bár igen olcsó import tömegáru a diszkont szemléletû kereskedelmi láncokon keresztül egyre nagyobb hányadot vesz el a hazai elõállítású termékek által eddig uralt belföldi piacból.

A 2006-ban hazánkban is megjelent madárinfluenza fogyasztást csökkentõ hatását ugyan sikerült kemény és költséges marketing munkával kivédeni, a termelõi árak csökkenését azonban nem. Ezzel a teherrel indult neki a 2007. évnek a magyar baromfiágazat. 2007. elsõ félévében még kedvezõen alakult az ágazat, hiszen a madárinfluenza és annak elsõsorban az európai vásárló lelkére gyakorolt hatása miatt, még ha nem túl erõteljesen is, de mégis keresleti piac alakult ki. Az elsõ félév végére a felvásárlás 0,3%-kal volt kisebb az elõzõ évinél, a belföldi forgalom 6%-kal esett vissza, míg az export 2,4%-kal nõtt.

Az elsõ félévben nõttek a felvásárlási és a nagykereskedelmi árak minden baromfifélénél.

Az év elsõ felében a csekély mennyiségi visszaesés és némi belföldi piacvesztés ellenére az ágazat részben kompenzálni tudta a 2006. év súlyos veszteségeit.

Megjegyezzük azonban, hogy 2007. április 30-al megszûntek a nemzeti támogatások. Ez azt jelenti, hogy a vágóbaromfi-termelõk 11,5 Ft/kg-mal, a tojótyúk-tartók tyúkonként 75 Ft-tal jutottak kisebb bevételhez, de ezen felül a szalmonella mentesség támogatása is megszûnt a húscsirkénél és a tenyésztyúk állományoknál. A termelõk jelentõs része a tevékenysége eddigi jövedelmének elvesztésével kellett, hogy szembenézzen, mert azt gyakorlatilag a támogatás jelentette. A támogatás elmaradását még tetézte az, hogy a felvásárlási árakban sem pótolták ezt jó ideig, mivel igen komoly forrásból származó ígéretekkel egészen az év utolsó harmadáig hitegették a baromfi (és a sertés) termelõket, hogy év végéig meglesz a módja az egyébként „eltett (tehát rendelkezésre álló) támogatási összeg” kifizetésének.

2007. április 30. óta igazi „versenyágazattá” vált a baromfi (és a sertés)-termelés, bár ez ma dicsõségnek számít, senki nem örült ennek. A fõbb számok a 2007. évre a táblázatban láthatók. Az adatok nem véglegesek, de túl sokban nem fognak változni.

A 2007-ben felvásárolt vágóbaromfi mintegy 6 ezer tonnával (1,4%-kal) több, mint a megelõzõ év volt.

A belföldi forgalom várhatóan 8%-kal csökkent, míg az exportban 8%-os növekedés lehetséges.

A belföldi forgalom visszaesésének (mely már 2006-ban is látható volt) több oka is van:

• az EU csatlakozással megnövekedett import,

• a magyar fogyasztó vásárlóerejének csökkenése,

• ezzel összefüggésben az élelmiszerek áremelkedése,

• a feketegazdaság megléte, esetenként térnyerése,

• az irreálisan olcsó sertéshús.

Az export növekedése egyértelmûen a megelõzõ két év madárinfluenza megbetegedései okozta keltetõtojás és naposbaromfi hiány és a lecsökkent tenyészállat-kapacitás által létrejött keresleti piac következménye.

Az évértékelésnél feltétlenül szólni kell a takarmányhelyzetrõl. A 2007. év a takarmányoknál bekövetkezett árrobbanás miatt vált a baromfiágazat számára két egymástól lényegesen különbözõ idõszakra oszthatóvá.

Az elsõ félév kedvezõ tendenciáira már a kalászos gabonák aratása után árnyék vetõdött. A búza ára gyorsan 50 ezer forintra nõtt tonnánként, majd megkezdõdött a hazánkban tárolt intervenciós kukoricáért a harc. A szakmai szervezetek küzdöttek, követelték a készletek megtartását a hazai felhasználók számára. A minisztérium ismét ígért, sõt próbálkozott állami cégen keresztül a készlet egy részének megmentésére – sikertelenül. A vásárlásra meghirdetett tételeknél az állami felajánlásra néhány eurócenttel mindig felüllicitált valaki.

A takarmány árának emelkedése – hiába vált egyetlen nagy piaccá a világ – tulajdonképpen politikai döntés következménye. Elõször az USA, majd az EU döntött úgy, hogy a kukoricából (az USA-ban szójából is) üzemanyagot kell gyártani. Ehhez járult még a felmelegedés és aszály miatti terméscsökkenés, a fejlõdõ Ázsia megnövekedett igénye és a genetikailag módosított kukorica megítélése körüli bizonytalanság.

Mindez az élelmiszerek általános drágulásához vezetett. A baromfi keveréktakarmányok ára átlagosan 40%-kal emelkedett, ahogyan ilyenkor lenni szokott, meglódultak felfelé az egyéb költségek is, így a baromfitermékek önköltsége legalább 30%-kal nõtt. Az erõfölényben lévõ kereskedelem, valamint a fogyasztók egyre laposabb pénztárcája lehetetlenné tette a termelõk számára, hogy érvényesítsék áraikban a költségek növekedését.

A baromfihús fogyasztói ára így 19%-kal, a tojásé 23%-kal nõtt a KSH szerint, ugyanakkor a termelõi árak ennél még szerényebb mértékben, 10–15%-kal emelkedtek csupán.

A baromfi összetett ágazat lévén itt és most csak röviden tekintsük át az egyes baromfifélék helyzetét. 2007-ben a várható felvásárlás 210 ezer tonna, 2008-ban jó esetben tartani lehet ezt a mennyiséget. Aggodalomra ad okot az eddig letelepített szülõpárállományok létszáma (október 30-ig az elõzõ évi létszám 72%-a).

A pulykaágazat 2007-ben 125–128 ezer tonna élõsúlyú vágópulykát termelt. 2008-ban az ágazat szereplõi csak 120 ezer tonnára számítanak.

A víziszárnyas ágazat, mely a madárinfluenza miatt a legmegrendítõbb ütést kapta, nem hagyta kiszámoltatni magát. A lúdágazat 28 ezer tonnás termelése biztosan több lesz 2008-ban, legalább 10–15%-kal. A kacsa 53 ezer tonnás termelését 2008-ban is el fogja érni.

A szabadtartásos baromfi 2500 tonnáról 3000 ezer tonnára nõhet az új évben.

Az étkezésitojás-termelésben mintegy félmillióval több jércét telepítettek le, mint 2006-ban. Ez némi növekedést jelent a 2008. évi tojástermelésben, várhatóan 12%-kal. Hozzá kell tenni azonban, hogy a ház körüli állomány és annak termelése a drága és kevés takarmány miatt jelentõsen csökkenni fog. A kérdés az, hogy mennyi és milyen tojást hoznak be importból.

Az ágazat jövõjérõl elmondhatjuk, hogy 2008-ban sem éri el a meghirdetett kormányzati politika a célját, az állattenyésztés-növénytermesztés arányának megváltoztatását. Gazdasági elemzõk szerint a baromfiágazat termelõinek jelentõs részét a beruházásokból, felújításokból adódó termelési kötelezettség és kényszer tartja a pályán, de jelentõs számú üzem csõdbejutására számítanak.

2008-ra ugyan már konkrétabb segítség körvonalazódik nemzeti támogatás formájában, de ezek egy részét csak 2009-ben lehet megkapni, más részét pedig rendkívül bonyolult és idõigényes rendszerben támogatott szolgáltatásként kapják a termelõk. Ráadásul az ágazat termék-elõállításának igen jelentõs részét képviselik a „nagyvállalat”-nak számító üzemek, melyeket ezekbõl a rendszerekbõl kizártak.

Az ágazatot az EU szabályai – például a szalmonella elleni programok – akár ki is végezhetik 2008-ban.

A költségek továbbra is magas szinten maradnak, a fogyasztói kereslet a belföldön tovább csökkenhet.

Javasolta az ágazat az élelmiszerek áfájának csökkentését, erre áfaemelésrõl olvasunk, hallunk egyre többet.

Reményre már csak nagy írónk, Mikszáth Kálmán török-labanc-kuruc világról írt mondása ad okot:

„Magyarországot minden évben kifosztják, de nem bírnak vele, mert minden évben újra kezdõdik a gazdagsága.”

Földi Péter