MENÜ

Mezõgazdasági eredetû alternatív üzemanyagok alkalmazásának ökonómiai szempontjai

Oldalszám: 47
2014.04.14.

Az utóbbi évtizedekben az energiaválság ismétlõdõ hullámai rázták meg a világ gazdaságát.

Az egyik legfontosabb energiaforrás, a kõolaj különösen a figyelem középpontjába került, az egyre növekvõ felhasználási igények és csökkenõ készletek miatt. Mindezt fokozza, hogy a kõolajkészletek kétharmada a világ egyik legforróbb válságövezetében található. A háborúk és válságok sorozatos olajár robbanást okoztak, amelyek következtében megnõtt az igény az alternatív energiaforrások iránt. A repcébõl, napraforgóból nyerhetõ biodízel, valamint a cukorcirok, burgonya, csicsóka, õszi búza, kukoricacukorból nyerhetõ alkohol versenyképessé tételével új gazdasági szereplõk jelenhetnek meg ezen a szûk kör által uralt piacon.

Az új energiaforrások alapvetõ versenyelõnye környezetkímélõ jellegükbõl fakadhat. Azon túl, hogy az ezzel az üzemanyaggal hajtott jármûvek károsanyag-kibocsátása kisebb a benzinüzemûeknél, a lényegi különbséget az adja, hogy használatukkal csak olyan CO2-t bocsátunk a levegõbe, amelyet a növény a fotoszintézis során, éppen onnan kötött meg. Tehát nem növeljük a légkör jelenleg már a 380 ppm-et elérõ üvegházhatást fokozó és klímaváltozást elõidézõ CO2-tartalmát. Ez az energiaforrás rendszeresen megújítható, tehát a rendszer fenntartható.

A környezetkímélõ tulajdonságon felül azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a versenyképesség alappillérét, az alternatív üzemanyagok lehetséges fogyasztói árát. Bár a korábbi évek tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy az üzemanyag-kereslet rugalmatlanul reagál a benzinár változásra, azaz az olajár-ingadozások nem változtatták meg jelentõsen a fogyasztás volumenét, az alternatív üzemanyagok versenyképességét jelenleg nem lehet csak a környezetkímélõ jellegükre alapozni. Egyrészt ahhoz, hogy a jelenlegi gépkocsiparkot alternatív üzemanyaggal lehessen mûködtetni, az autók bizonyos mértékû átalakítására van szükség (ami bár kis költséggel jár, az autótulajdonosok mégis csak nagyon kis hányada mutat hajlandóságot ennek megvalósítására), másrészt – és ez a hangsúlyosabb – még nem alakult ki a társadalomban az a környezettudatosság, ami lehetõvé tenné az alternatív üzemanyagok benzinnél magasabb áron történõ forgalmazását.

Jelen dolgozat célkitûzéseiként fogalmazhatjuk meg:

• a magyar piacra koncentrálva az alapvetõ ökonómiai szempontok áttekintését,

• a benzin és gázolaj alternatíváinak költséghatékonyságának elemzését,

• valamint a mikro-, makrogazdasági kihatások vizsgálatát.



Elemzési alapelvek, módszerek – az alternatív üzemanyagok vizsgálata

Az itt ismertetett értékelés során négy közgazdasági elemzési módszert alkalmaztunk: az üzemanyagpiac általános vizsgálatakor Porter (1980) 5 tényezõs iparágelemzõ módszerét, a jelenlegi és potenciális termékek értékelésekor a portfolióelméletek egy viszonylag egyszerû, a Boston Consulting Group által kialakított BCG-mátrix kategóriáit, a mikrogazdasági hatások elemzésekor a Porter (1985) értéklánc szemléletén alapuló ellátási lánc elemeit vizsgáljuk meg, a makrogazdasági hatások közül pedig az elmaradt hasznot (opportunity cost) számszerûsítjük.

Porter módszerének célja a piacon tapasztalható versenyhelyzet szélesebb körû vizsgálata. Porter szerint nem elég az aktuális versenytársakra koncentrálni, hanem figyelmet kell fordítani a beszállítói és vevõi ügyfélkör piaci erejére, a termékhelyettesítés valamint a potenciális új belépõk lehetõségeire, és az öt tényezõt együttesen vizsgálva kell az adott termék vagy szolgáltatás piaci lehetõségeit meghatározni. A BCG-mátrix kategóriái az egyes versenytársak piaci részesedését és növekedési potenciálját értékelik.

A dolgozatban bemutatásra kerülõ alternatív üzemanyagok (repce és napraforgó valamint kukorica alapú bioüzemanyagok) költséghatékonyságának vizsgálatához a KSH adatbázisából, valamint a felsorolt és hivatkozott forrásanyagokból származó alapadatok kerülnek felhasználásra.

A mikro- és makrogazdasági kimenetek vizsgálatánál a magyar piacra koncentrálunk. Egyrészt értékeljük az ellátási lánc valamennyi résztvevõjére gyakorolt hatást, továbbá megvizsgáljuk az állam helyzetét, a rá vonatkozó pozitív és negatív hatásokat. Az állam szempontjából az elmaradt bevételi forrás költségként (opportunity cost) történõ figyelembevétele döntõ lehet az alternatív üzemanyagok megítélésében.

A lehetséges pozitív és negatív hatásokat összevetve a tanulmány ökonómiai értékelési támpontot kíván nyújtani.



Az üzemanyagpiac áttekintése

Porter módszerének kiindulópontjául szolgáló aktuális piaci helyzet „kvázi-monopólium”-nak tekinthetõ. Az üzemanyagpiac kínálatát jelenleg a benzin és gázolaj uralja, az alternatívák (bioetanol, biodízel, hidrogén, gáz) globális szinten jelenleg kis részarányt képviselnek. Ebbõl adódóan a piacon lévõ helyettesítõk és potenciális új belépõk, mint porteri tényezõk gyengének bizonyulnak. Az egyre bõvülõ fogyasztói kör élénkíti a keresletet, amely a korábbi évek tapasztalatai alapján rugalmatlanul reagál az árváltozásokra. A benzin, gázolaj beszállítóinak érdekérvényesítõ lobbija viszont rendkívül erõs, és szerepüket tovább erõsíti az, hogy a gépjármûvek jelentõs része benzinnel ill. gázolajjal hajtott, és az egyes alternatívákra való áttéréshez – eltérõ mértékû – átalakítások szükségesek. Emellett a benzin és gázolaj jövedéki adóval és áfával terhelt fogyasztói ára is egyelõre kedvezõbb az alternatívákhoz képest, melyeknek a versenyképesség eléréséhez támogatásra és/vagy adókedvezményre lenne szükségük.

A BCG mátrix (1. ábra) két szempont szerint értékeli a piaci szereplõket: az aktuális piaci részesedése és a növekedési lehetõségei alapján. A benzin és a gázolaj jelenleg a „sztár” kategóriába sorolható, azonban a jövõben a környezettudatosság szerepének növekedésével és a nyersanyagforrások apadásával a piaci potenciál csökkenése várható. A „kérdõjelek” kategóriába sorolható jelenleg valamennyi üzemanyag alternatíva. Alacsony piaci részesedésükbõl és magas növekedési potenciáljukból adódóan két irányban mozdulhatnak a mátrixban: sikeres piaci szereplés esetén növekedhet a részesedés, sikertelenség esetén a növekedési lehetõségek visszaesnek, és lényegében kikerülnek a piacról.

 

 


 

 



Gazdaságossági kérdések

1. Gázolaj kontra biodízel

Elsõként a gázolajat és az alternatívájaként bevezetett biodízelt hasonlítjuk össze. Biodízel növényi olajokból, elsõsorban repcébõl és napraforgóból állítható elõ (a dolgozatban a Magyarországon termelhetõ növényekre koncentrálunk). A napraforgóból elõállított biodízel jobb minõségû (a napraforgó magasabb olajtartalma miatt: 45–55%), viszont a magasabb felvásárlási ár miatt az önköltsége is magasabb. A 2. ábra 2003 januártól mutatja a havi napraforgó átlagárakat, ill. az ezek alakulására illeszkedõ trendet.

A repce elõnye, hogy csak elvétve használjuk élelmezési célokra. Nem meríti ki a talajt, viszonylag igénytelen és szívós. Ugyanakkor hozama nem túl nagy, olajtartalma is alacsonyabb (42–48%), és csak négyévente, vetésforgóban lehet vetni, különben elszaporodnak a növényt tizedelõ gyomok és kártevõk (Szanyi 2007).

A repce esetében is a felvásárlási árszínvonal jelentõs emelkedését tapasztalhattuk, a repce ára elszakadt a napraforgóétól, és lineárisan emelkedni kezdett. 2005-ben a repce ára rövidebb szállítási határidõre (július, augusztus) 43 000 Ft/t, novemberre 46 000 Ft/t körül alakult. (Marton 2005) 2006 május közepén már 54–56 000 Ft/t volt az átlagos felvásárlási ár.

A költséghatékonyságot tekintve fontos kérdés továbbá, hogy mennyi energiát kell befektetni a bioüzemanyag elõállításába, és hogy milyen arányban térül meg a felhasznált energia. Repce esetében az egységnyi energia négyszer annyit hoz, de még ez a jó arány sem teszi olcsóbbá a benzinnél. Míg 64 dolláros hordónkénti olajár esetén literenként 55 centre (2007 szeptemberi árfolyamon 101 forintra) jön ki a finomított benzin elõállítási ára, addig a biodízel literje nagyjából 220 forintot kóstál (Szanyi 2007).

A versenyképesség döntõ kritériuma azonban a fogyasztói ár alakulása. Jelenleg Magyarországon a biodízel még nem kapható. Németországban 2007 júniusi adatok szerint 1 liter dízelolaj ára 1,62 USD, míg a biodízelé 1,79 USD. Az elõállítási költségekbõl adódóan tehát a biodízel még drága, azonban fontos eredmény, hogy a biodízellel hajtott autók által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége 68%-kal kevesebb a dízelolajénál (Bourne 2007).

Magyarországon a gázolaj fogyasztói árát a 3. ábra mutatja. A versenyképes ár elérése a magas önköltség miatt feltehetõleg hazánkban is nehézséget jelent.

 

 


 





2. Benzin kontra bioetanol

Bioetanol számos növénybõl elõállítható. A bevezetésben felsorolt növények (cukorcirok, burgonya, csicsóka, õszi búza, kukorica) közül a búza és a kukorica azzal az elõnnyel jár, hogy hosszú idõn át tárolhatók, így a feldolgozás egész éven át, folyamatosan biztosított. A kukorica nagyobb termõképességével és energiasûrûségével a búzánál is jobban használható. A kukorica nagy, 65% körüli keményítõtartalma kiválóan alkalmas bioetanol elõállításra. Emelett nemesítéssel a közelmúltban sikerült tovább növelni egyes fajták keményítõtartalmát (Jolánkai et al. 2007).

A 4. ábra mutatja a kukorica havi átlagárát 2003-tól kezdõdõen. A 2007-es gyenge termésnek köszönhetõen az utóbbi hónapokban jelentõs áremelkedés tapasztalható.

A bioetanol gyártás szempontjából fontos tehát, hogy meghatározható legyen a különbözõ agrotechnikai tényezõktõl függõ hozamstabilitás (5. ábra mutatja a magyarországi kukoricatermés alakulását), illetve hogy feltárjuk és kvantifikáljuk a tényezõk közötti kölcsönhatások következményeit. A SZIE Növénytermesztési Intézetében 2006-ban indult, 3 éves kísérlet célja a szemeskukoricából nyerhetõ bioetanol elõállítás agronómiai feltételeinek vizsgálata, az eltérõ genetikai alapú hibridek, a tápanyagellátás, valamint a termõhely hatásának értékelése.

 

 

 


 


 



Az elsõ évi eredmények alapján megállapítható, hogy a nemesítés hozzájárulása az energianövény termesztéshez elsõdlegesen meghatározó. A vizsgált martonvásári nemesítésû kukoricahibridek átlagos keményítõtartalma 70,5–74,2%-os volt, amely 8,4–14,1%-kal nagyobb mint a hagyományos, köztermesztett genotípusoké. A vizsgált hibridek termõképességét nagymértékben meghatározta a tenyészidejük hossza. A korai hibridek szemtermése mintegy 40%-kal kisebb volt a késõiekhez képest. A nagyobb nitrogénadagok minden hibrid esetében nagyobb szemtermést eredményeztek, azonban a nitrogén mennyiségének növelése kismértékben ugyan, de csökkenést mutat a keményítõtartalom alakulásában. Jelentõs eredmény azonban, hogy a vizsgált kukoricahibridek mindegyike, különösen a nagyobb nitrogénkezelésekben 400 l/t-t meghaladó mértékû etanol kihozatalra volt képes (6. ábra) (Jolánkai et al. 2007).

A kukoricából történõ bioetanol adómentes önköltsége jelenleg 0,65 és 1 USD közé tehetõ (Jolánkai 2007).

A bioetanol benzinnel való versenyeztetése esetén nagyon fontos az energiasûrûségek pontos összehasonlítása. Térfogat alapján összehasonlítva 1liter etanol = 0,65 liter benzin. Ez azt jelenti, hogy 1 liter benzin 1,538 liter etanollal helyettesíthetõ. Azonos energiamennyiség 53,8%-os többlettérfogatot igényel az üzemanyagtank esetén.

A 7. ábra mutatja a benzin fogyasztói árának alakulását. Bioetanolt jelenleg Magyarországon 4 helyen lehet kapni (az elsõ E85 kút 2007. július 12-én nyílt meg Bábolnán). Bár a literenkénti fogyasztói ára kedvezõ a benzinéhez képest (átlagosan 215 Ft/liter), a bioetanolos jármûvek 30–40%-kal többet fogyasztanak, így valójában a fogyasztók drágábban jutnak a benzinnel azonos energiaértékû bioetanolhoz.

A fogyasztói árat ezen felül befolyásolja a jövedéki adó alakulása. 2007. július 1-tõl kétféle adószint terheli a motorbenzint: a maximum 10 ppm kéntartalmú és legalább 4,4 százalékban biokomponenst tartalmazó benzint alacsonyabb (103,5 Ft/l), a 10 ppm-nél magasabb kéntartalmú és/vagy 4,4 százaléknál kevesebb biokomponenst tartalmazó benzint magasabb adóval (111,8 Ft/l) sújtja. Ezt az adódifferenciálást (mely az adóvisszatérítéses konstrukciót váltja fel) tervek szerint 2008-tól a dízel üzemanyagokra is kiterjesztik (Szanyi 2007).

A bioetanol használatánál érdemes a benzinnel való keverhetõséget is megvizsgálni. Az irodalmi források szerint 8–20% etanolarányig a motor átalakítása nélkül használható. Magasabb etalonarány, illetve tiszta etanol használata esetén a motorok átalakítása elkerülhetetlen. Az E85 – mely 15% benzint és 85% bioetanolt tartalmaz – állami támogatás formájában mentesült a jövedéki adó alól, ezzel segítve az üzemanyag versenyképességét.



Alternatív üzemanyagok gyártásának és forgalmazásának mikro-, makrogazdasági kimenete

A mikrogazdasági hatásokat tekintve meg kell vizsgálni, hogy az ellátási lánc egyes szereplõire (mezõgazdasági termelõk, feldolgozóipar résztvevõi és a hozzá kapcsolódó forgalmazók, beruházók, finanszírozók, és végül a fogyasztók) milyen hatással van az alternatív üzemanyagok forgalomba hozatala. A mezõgazdasági termelõk a keresleti piacnak köszönhetõen biztosabb értékesítési lehetõségekkel és elméletileg magasabb terményárakkal, a hazai (esetleg helyi) felhasználás miatt pedig kisebb tranzakciós (raktározási, szállítási) költségekkel számolhatnak. A terményárak emelkedése más növénytermesztési ágazatokra is áttevõdhet, a többi növény vetésterületének esetleges csökkenése miatt (Bai 2007, Popp-Potori 2006).

Az alapanyag feldolgozására hazánkban elsõsorban a már mûködõ szeszgyárak szabad kapacitásai vehetõk figyelembe. Számukra a bioetanol alapanyagok feldolgozása az állandó költségek mintegy 30%-nak megtakarítását tenné lehetõvé többletberuházás nélkül. Ennél a kapacitásnál azonban a benzinhez keverés, ill. az országos értékesítõi hálózat mûködése több feldolgozó üzemet igényel (Bai 2007). A beruházási kedv lanyhulásának hátterében a gabonafélék árának emelkedése, a gabona iránti kereslet növekedése, illetve a szárazság áll. Marginális az az uniós terület, ahol jelenleg bioetanol elõállítására termelnének gabonát, az áremelkedés mögött jóval inkább az áll, hogy megnõtt néhány ázsiai ország – Kína, India – gabonaigénye. A jelenlegi etanolpiaci körülmények, illetve mezõgazdasági nyersanyagárak mellett lehetetlen a bankok és befektetõk számára a projektek finanszírozása. A tervezett 800 ezer tonnás bioetanol termelési kapacitás kiépítése megvalósíthatatlan a kormány, illetve az Európai Unió támogatása nélkül (Istvanko 2007).

A makrogazdaságra gyakorolt hatásokat tekintve jelenleg Magyarország, mint energiaimportõr, elsõsorban két területen szenved el veszteségeket az energiahordozók áremelkedése miatt. Egyrészt romlik a külkereskedelmi mérleg egyenlege, nõ a mérleg passzívuma, másrészt a magas olajárak begyûrûznek az inflációs rátába. Az üzemanyagok ára reagál legelõször a kõolaj árának emelkedésére, a forint gyengülése tovább emelheti az árat.

Az alternatív üzemanyagok forgalomba hozatalának elsõdleges pozitív hatása lenne az olajimport egy részének megtakarítása, ezzel összefüggésben a külkereskedelmi mérleg egyenlegének javítása. Az etanol keresletbõvítõ hatásának köszönhetõen bizonyos mértékû GDP növekedés várható el. A bioetanol termelése együtt munkahelyet teremt, növelve a mezõgazdaság eltartóképességét. A gazdák és az állam számára is elõnyt jelent a termékfeleslegek levezetése, hiszen mentesül az állam az intervenciós és közraktározási támogatások folyósításától, a felvásárolt termékek értékesítésétõl, valamint az exporttámogatások kifizetésétõl. Mindezeken túlmenõen a bioetanol alkalmas az élelmiszer-, ill. takarmányozási célra fel nem használható (pl. fuzáriummal fertõzött) gabonafélék feldolgozására is (Bai 2007).

Ugyanakkor egy eredményes hazai bioetanol program megvalósulását több tényezõ veszélyezteti. Ezek közül a legfontosabb, hogy a jelenlegi olajárak megduplázódásáig, tehát várhatóan hosszú távon a bioetanol termékalapú támogatás nélkül nem lesz hazánkban versenyképes. Emellett a másik problémakört a beruházásigény jelenti (a beruházások nagysága és a megtérülés bizonytalansága). Az energianövények nagyarányú termesztése növelheti az egyéb élelmiszer-, ill. takarmánynövények felvásárlási árát (és ezen keresztül a fogyasztói árszínvonalat). Továbbá globális szinten felmerül a kérdés, hogy etikus-e a fejlett gazdaságú országokban energianövényeket termeszteni, míg a világ más részein éheznek?

A hazai összes folyékony motorüzemanyag bioüzemanyagra történõ teljes átállása az állam számára jelentõs bevételkiesést, kb. évi 2300 milliárd Ft-ot jelenthet (Jolánkai in Szanyi 2007). A jövedéki adó elmaradásából származó elmaradt haszon (opportunity cost) az egyik legkönnyebben számszerûsíthetõ és prognosztizálható makrogazdasági hatás, ezért döntõ lehet a program megítélésében.

 

 


 





Összegzés

Az EU által 2007. nyarán kiadott klímaváltozási adaptációval foglalkozó Green Book konkrétan megfogalmazza aggályait, miszerint; a biomassza alapú energiatermelés potenciális veszélyt hordoz a világ élelmezésére.

Az ellenzõk egyebek mellett azzal is érvelnek, hogy 100 liter bioetanolt nagyjából annyi kukoricából állítanak elõ, amennyibõl egy embert egész évben táplálni lehetne. Továbbá, minél több termelõ áll át a kukoricatermesztésre, annál kevesebben fognak búzát és rizst vetni, így ezek ára is drágulhat. Márpedig egyes számítások szerint az alapvetõ élelmezési cikkek árának 1 százalékos emelkedése 16 millióval növeli a földön az éhezõk számát (Izsák 2007).

Összefoglalva megállapítható, hogy az alternatív üzemanyagok termelése és használata a kifejezett környezetvédelmi és klímavédelmi elõnyök mellett számos technikai, gazdasági és etikai probléma forrása is. Nyilvánvaló, hogy a kérdéskör csak és kizárólag komplexen, minden összefüggésének egyidejû elemzése mellett tanulmányozható, értékelhetõ.



Farkas Ildikó–Gyuricza Csaba–Nyárai H. Ferenc

Szent István Egyetem Mezõgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllõ