A tömés-elõkészítés hatása a ludak májtermelõ képességére és májminõségére

 A 2007-ben megtermelt közel 2500 t hízott libamáj csaknem felét exportáltuk.

 

Az állatvédõ mozgalmak erõsödésének következtében a tömést az Európai Unió legtöbb tagállamában betiltották. Hazánkban a jelenleg hatályos, az 1998. évi XXVIII. az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló törvény 32/1999. (III. 31.) FVM rendelete szabályozza a hízott máj elõállítását. Az „állatkímélõ” májtermelés és a gazdaságosság összeegyeztethetõk, ha tudjuk, hogy a lúd szervezete hogyan reagál a különféle beavatkozásokra, technológiai változtatásokra. Ehhez meg kell ismernünk, hogy a lúd szervezetében milyen változások következnek be a tömés-elõkészítés, illetve a tömés hatására.

Anyag és módszer

A Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán lefolytatott kísérletünk során az intenzív, zárt körülmények között nevelt májhibrid ludakon vizsgáltuk a tömés-elõkészítés hatását:

• a napi átlagos takarmány-fogyasztásra;

• a tömés elõtti és alatti testtömeg-gyarapodásra;

• a nyelõcsõ méretére (hosszára és lumenére);

• a májtömegre és májminõségre.

A vizsgálatok elvégzéséhez 150 ANABEST G májhasznú gúnárt telepítettünk le zárt, fülkés rendszerû mélyalmos istállóban. Az állatok testtömegét hetente mértük. A nevelés 6 hetes korig egységes volt: 3 hetes korig tartott az elõnevelés, 3–6 hetes korig az utónevelés. Az elõnevelés alatt kereskedelmi forgalomban kapható lúd indító, az utónevelés alatt nevelõ tápot etettünk (ad libitum).

Az utónevelést követõen a ludakat véletlenszerûen 2 csoportra osztottuk: az egyik csoportnál speciális tömésre felkészítési technológiát alkalmaztunk, a másik csoport a kontrollt képezte.

Az elõkészítési program legfontosabb elemeként a takarmány-felvételt bizonyos idõintervallumra korlátoztuk: a kezdetben

2 × 2 órás takarmány-felvételi idõt három hét alatt fokozatosan kétszer félórára csökkentettük le. A kontroll csoportot ez idõ alatt korlátozás nélkül takarmányoztuk. Ebben az idõszakban mindkét csoport nevelõ és tömõtakarmány 50–50%-os keverékét kapta.

Az elõkészítés ideje alatt mértük mindkét csoport napi átlagos takarmányfogyasztását (bemért-visszamért takarmány/napi csoportlétszám) és nyomon követtük a ludak testtömeg-gyarapodását is. Az elõkészítés idõszaka után a ludakat egyedileg lemértük, majd csoportos tömõketrecekben (4 lúd/ketrec) helyeztük el õket úgy, hogy egy ketrecbe hasonló testtömeg-kategóriájú ludak kerültek. Tömésbe csak azok az állatok kerülhettek, amelyek testtömege elérte vagy meghaladta a 4,2 kg-ot és amelyek lábszerkezete egészséges volt. Ezen kritériumoknak csoportonként 40–40 lúd felelt meg. A tömés 14 napig, naponta kétszer (fõtömés + rátömés), hidraulikus tömõgéppel, kukorica, tömõtáp és víz keverékével történt.

Mintavételek

A kísérlet során a 6. és a 9. élethéten, valamint a tömést követõen csoportonként 5–5 lúd próbavágására került sor. A vágás elõtt lemértük az állatok tömegét, azt követõen kipreparáltuk a nyelõcsövet, megmértük teljes hosszát, felsõ és alsó szakaszának átmérõjét, kiszámítottuk a két utóbbi egymáshoz viszonyított arányát. A nyelõcsõ-mintavétellel egyidõben a májakból is mintát vettünk, a májak tömegét mértük, minõségét elbíráltuk. Az adatokból kiszámítottuk a májtömeg élõtömeghez viszonyított arányát. A hízott májak minõsítését a Magyar Élelmiszerkönyv II. kötetének elõírásai szerint végeztük. A májminták zsírsav-összetételének vizsgálatához a minták elõkészítését a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának Állati-termék Minõsítõ Laboratóriumában, a zsírsav-összetétel meghatározását a Herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben végeztettük el. Az adatok kiértékelését t-próbával és variancia-analízissel végeztük (P<0,05 hibaszint mellett).

Eredmények

A ludak 6 hetes kori átlagos induló testtömege 3600 ± 329 g volt. A 9 hetes kori átlagos élõtömeg és takarmányfelvétel összehasonlítását t-próbával végeztük, amely szignifikáns különbséget igazolt a csoportok között: a tömésre elõkészített állatok tömege 4567 ± 436,4 g (n=69), a kontroll egyedeké 4984 ± 444,5 g (n=67) volt. A takarmányfelvételben korlátozott csoport átlagosan 1 kg, míg a kontroll csoport ugyanezen idõszak alatt 1,2 kg tömeggyarapodást ért el. A csoportok napi átlagos takarmányfelvételét összehasonlítva szembetûnõ volt a különbség a kontroll ludak javára. A tömésre elõkészített csoport takarmányfelvétele a korlátozás idõszakában növekvõ tendenciát mutatott, a kezdeti 151 g-os napi takarmányfogyasztás 3 hét alatt megduplázódott, 310 g-ra nõtt (átlagosan 243 g volt a vizsgált idõszakban). A kontroll csoport átlagos takarmányfelvétele a három hét alatt alig változott, 326 g körül alakult. Ugyanakkor a tömésre elõkészített libák idõegységre (1 órára) vetített takarmányfogyasztása tízszerese volt a kontroll állatokénak.

A két csoport tömés végi élõtömegét, a tömés alatti testtömeg-gyarapodását, a májtömegét, illetve annak tömés végi élõtömeghez viszonyított arányát vizsgálva a statisztikai próba szignifikáns különbséget igazolt, a tömés alatti testtömeg-gyarapodás kivételével. Testtömeg vonatkozásában a kontroll csoport a tömés végéig megõrizte fölényét (6603 ± 464 g szemben 6184 ± 446 g-mal). A tömésre elõkészített ludak átlagos májtömege (624,6 g) jelentõsen felülmúlta a kontroll ludakét (518,7 g).

Az elõbbiekbõl következõen várható volt, hogy az elõkészített ludak májtömegének vágáskori élõtömeghez viszonyított aránya (%) meghaladja a nem elõkészített állatokét, amit a t-próba igazolt (10,18 szemben 7,89).

Nyelõcsõ

A 6. hetes korú ludaktól vett nyelõcsõ-minták esetében, sem annak teljes hosszában, sem a felsõ és alsó szakaszának átmérõjét tekintve, továbbá azok egymáshoz viszonyított arányában nem volt különbség a két csoport egyedei között.

9. hetes korban szignifikáns volt a két csoport nyelõcsövének teljes hossza és felsõ szakaszának átmérõje közötti különbség. A nyelõcsõ alsó szakaszának átmérõje az elõkészített csoport esetében meghaladta a kontrollét (64 ± 2,2 mm szemben 61,1 ± 3,5 mm), de a különbség nem volt szignifikáns.

A tömés végi állapotban markánsabb változást vártunk a két csoport nyelõcsõméreteit illetõen. A t-próba lefuttatását követõen a vizsgált paraméterek közül csak a teljes hossz különbözött.

A tömés folyamán a nyelõcsõ mért és számított paramétereinek csoportonkénti összevetését egytényezõs variancia-analízissel végeztük, melynek eredményeit a táblázat tartalmazza.

A tömésre elõ nem készített egyedek nyelõcsövében a tömést követõen esetenként elõfordult sérülés, bevérzés. Ugyanakkor az elõkészített ludak nyelõcsövében sem az elõkészítés, sem a tömés nem okozott szabad szemmel látható sérüléseket.

Májminõség

A hízott máj minõségét elsõsorban tömege, színe és zsírtartalma határozza meg. A máj színe összefüggésben van a zsírtartalommal. A májminõség elbírálása során a Magyar Élelmiszerkönyv, húskészítményekre (2–13 kötet) vonatkozó irányelveit alkalmaztuk. Az elsõ próbavágás során vett májminták zsírsavösszetételét vizsgálva megállapítható, hogy a máj legfontosabb zsírsav-komponenseinek (palmitin-, sztearin-, olaj-, linol- és arachidonsav) aránya viszonylag alacsony volt és nem különbözött a két csoport esetében. A második próbavágás alkalmával az elõkészített egyedek májában a sztearin-, a linol- és az arachidonsav, a kontroll egyedek esetében a sztearin- és az olajsav fordult elõ nagyobb részarányban.

A tömés végén vett minták esetében a linolsav kivételével valamennyi zsírsavféleség szintje megnõtt mindkét csoport májában, de a statisztikai próba nem igazolta a különbséget.

A telített zsírsavak közül a palmitinsav mennyisége folyamatosan emelkedett, a sztearinsav szintje csökkent. A telítetlen zsírsavak közül az olajsavtartalom csaknem megkétszerezõdött a tömés végére, míg a linol- és arachidonsav csökkenõ tendenciát mutatott.

A tömést követõ próbavágáskor (5–5 egyed) azt tapasztaltuk, hogy a kontroll csoport egyedeinek mája sem tömegében, sem minõségében nem érte el az elõkészített csoportét (kontroll: 413 g, elõkészített: 568,4 g) (1. kép).

Következtetések

A kapott eredmények alátámasztják a tömés elõtti elõkészítés jelentõségét és szükségességét. Az elõkészítés lehetõvé teszi, hogy a korábbi hagyományos, 18–21 napig tartó tömést 14 napra rövidítsük a máj tömegének számottevõ csökkenése és minõségének romlása nélkül. A korábbi technológiák szerint a ludak tömését 3-4 óránként végzik, ami az állatok és a tömést végzõ személy számára egyaránt megterhelõ. Eredményeink azt is igazolják, hogy a naponta kétszer végzett töméssel is lehetséges jó, az elõírásoknak megfelelõ minõségû májat elõállítani. A tömésre fel nem készített egyedek átlagos májtömege ugyan eléri az Élelmiszerkönyv által elõírt elsõ osztályú minõséget, alacsonyabb zsírtartalma miatti sötét színe alapján azonban legfeljebb harmadosztályba sorolható. Az elõkészítés során a máj zsírral való feltöltõdése elkezdõdik, megváltozik a máj zsírsavösszetétele is, az alapállapothoz viszonyítva a sztearin-, a linol- és arachidonsav aránya nõtt meg.

A tömés-elõkészítés nyelõcsõ-sérülést nem okozott, ugyanakkor a nyelõcsõ hosszméretére és felsõ szakaszának átmérõjére hatással volt. A csoportok közötti különbség a tömés végére már csak a hosszméretben maradt jelentõs.

Kísérletünk eredményei igazolják, hogy a tömés-elõkészítés nevelési technológiába illesztése kifejezetten elõnyös; alkalmazásával a tömés idõtartama jelentõsen lerövidíthetõ, a napi tömések száma csökkenthetõ és a takarmánykiosztás gépesítése esetén üzemi méretekben is egyszerûen megvalósítható.

A kísérlet az NKFP 4/024/04. sz. kutatási program finanszírozásával valósult meg.

Áprily Szilvia–Dr. Bogenfürst Ferenc

Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar