A hatékony növényvédelem permetezés-technikai feltételei a gyümölcstermesztésben

A növényi kártevõk és kórokozók kártételének megakadályozására képzett növényvédõ mérnökök is gyakran, szinte reflexszerûen, csak növényvédõ szeres kezelésben gondolkodnak. A termelõk jelentõs része a károsítók elleni védekezést, pusztán egy termesztés-technológiai problémának, nélkülözhetetlen külsõ beavatkozásnak tartja, s igyekszik túl lenni rajta. Vakon rábízzák magukat a növényvédõ szer hatására, anélkül, hogy a kijuttatás sajátos körülményeit figyelembe vennék.

A nem kellõ körültekintéssel végzett növényvédelmi beavatkozás – különösen permetezés – esetén a várt hatékonyság elmaradásával sokszor okoz csalódást a felhasználónak. Ilyen esetben azonnal a növényvédõ szerben keressük az eredménytelenség okát, úgy véljük nem teljesen igaz a csomagoláson található szakmai ajánlás, az elõírt dózis. A növényvédõ szer dózisemelést különösen a rovar- és gombaölõ szereknél esetenként a kereskedelem is sugallja. A dózisemelés egyes esetekben eredményes lehet, s ilyenkor könnyen azt gondolja a felhasználó, hogy rossz a termék minõsége, vagy eleve a gyártó kisebb dózist ajánl, hogy a konkurens termékkel szemben jobb pozícióba kerüljön stb., hosszan, lehetne sorolni az igazságot messze elkerülõ találgatásokat.

Minden felkészült növényvédõ mérnök és szaktanácsadó azt javasolja, hogy a permetezõgépeket évente legalább egyszer, de inkább kétszer az ültetvénynek megfelelõen ellenõrizni – elõször tavasszal induláskor, majd teljes kilombosodáskor – kell gyümölcsfajonként változóan, kb. június közepén-végén.

Természetesen a gépbeállítás nem a szórópisztolyos alkalmazásra vonatkozik, mert ebben az esetben a permetezõ ember gyakorlottságától függ a permetezés minõsége. Ez a módszer kis-termelõknél ma is jellemzõ.

Mit kell érteni a gépbemérésen, vagy gépbeállításon? A gépbeállítás nem más, mint az automata ventilátoros permetezõgép szórásteljesítményét a saját ültetvényünkhöz igazítani, oly módon, hogy az se több, se kevesebb permetlevet ne szórjon ki, mint ami a teljes fa-, illetve lombfelület tökéletes külsõ-belsõ fedését, bevonását biztosítja anélkül, hogy a leveleken megcsurogna, vagy nem elhanyagolható része a fa alá és a sorközbe a talajra kerülne. Ez természetesen az optimális kívánalom, de a felhasználónak erre kell törekedni, és a saját adottságainak megfelelõen betartani. Az egyenletes permetlé borítás elérésének sokszor a szeles idõjárás, az egyenetlen talajfelület a fõ akadályozója. A szél káros hatásának csökkentésére alkalmas a védõfasorok telepítése, a gyümölcs fasoroknak az uralkodó széliránnyal párhuzamos kialakítása. Technikai megoldásként évtizedek óta próbálkoznak az úgynevezett „alagút” permetezõgépekkel kiiktatni a szél káros hatását, de nem terjed kellõ mértékben, még a korszerû ültetvényekben sem. Leggyakoribb megoldás a szélcsendes éjszakai, illetve hajnali permetezés, amely természetesen más elõnyökkel is jár, ha csak a meleg, száraz nappalok elkerülésére is gondolunk.

A felsorolt természeti feltételek megteremtése, illetve ezek figyelembe vétele csak akkor éri el célját, ha a permetezõgép mûszaki állapota alkalmassá teszi az egyenletes szóráskép kialakítására. Alapvetõ feltétele a gépek beállításának a téli – illetve az elõzetes – karbantartás elvégzése, ami tulajdonképpen a csatlakozó elemek teljes szétszedését és javítását, szükség esetén cseréjét jelenti. Ezek például: szivattyúk, szûrõk, szórófejek és vezetékek, csatlakozások, erõátviteli szerkezetek, ventilátorok, futómûvek, stb. A téli nagy karbantartás jelentõségét azért kell hangsúlyozni, mert több 40–50 ha-os, vagy nagyobb gazdaságban is a „karbantartást, alkatrészcserét” az elsõ tavaszi permetezéskor pótolják, például: tömõdések, lerakódások, elavulások, zsír- és olajhiány a forgórészeknél, szórófej kopás stb. Így a beszerzést is figyelembe véve az elsõ permetezés az üzem terjedelmétõl, a gépek számától függõen, 1–2 nap helyett 8–10 napra is elhúzódhat.

Az eddigiek szerint a permetezés-technikai vizsgálat jelentõsége a növényvédõ szerek hatékonyabb felhasználásában, a kijuttatás költségeinek csökkentésében, a permetezõ ember és a gyümölcs- fogyasztó ember egészségének védelmében, a környezetterhelés csökkentésében jut kifejezésre.

A Növényvédõ Mérnöki Kamara kezdeményezésére a megyei növény- és talajvédelmi igazgatóság fejlesztõmérnökei jóvoltából – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is – évente több helyen, egy-egy termelõ ültetvényében kerül sor alkalmazástechnikai, gépbeállítási bemutatóra, a helyes növényvédõ szer kijuttatási módszerek elsajátítása, illetve széles körû alkalmazása érdekében. Ennek ellenére több üzemi ültetvényben tapasztalható, hogy új permetezõgépek zömmel formális üzembe helyezés után, éveken keresztül különbözõ korú és térállású ültetvényekben egy beállítással dolgoznak. Nem veszik figyelembe azt, hogy például 6 méter sortávolságú ültetvény után, egy 3,8 méter sortávolságú korszerû ültetvényben folytatva a permetezést, s nem változtat a haladási sebességen, és nyomáson, akkor a gyümölcsösben közel 60%-kal több permetlevet juttat ki hektáronként, mintha a beállítást elvégezte volna. Ez az összefüggés, konkrét adatok behelyettesítésével, az alábbi képlettel szemléletesen kifejezhetõ.

A képletbõl jól látható, hogy bárhely paraméter változtatásával változik a kijuttatott permetlé mennyisége is. A szállított lémennyiséget l/perc mértékegységben fejezzük ki, amely azt a mennyiséget mutatja, amely az aktív szórófejen keresztül, adott állandó nyomáson, 1 perc alatt eltávozik. Ez az érték függ a szórófejek számától, a furat átmérõjétõl és az üzemi nyomástól. A legtöbb termelõ csak az üzemi nyomást változtatja, pedig ezzel lehet a legkisebb mértékben befolyásolni a szállított lémennyiséget. Szakmailag semmi sem indokolja, hogy 20 bar fölött legyen az üzemi nyomás, mert ezzel nem javul a permetezés minõsége, esetleg a szivattyú megy hamarabb tönkre. Sokkal fontosabb beállítási lehetõség, hogy a szórófejek számát és annak furatátmérõjét helyesen válasszuk meg, majd 5 km/h sebességgel haladva a megcélzott hektáronkénti mennyiséget kijuttassuk. A termelõ számára a legfontosabb módszer, ha a szórófejre gumitömlõt helyezünk és megmérjük az egy perc alatt kijuttatott folyadékot, ezáltal a permetezõgép szállított lémennyisége (l/perc) megállapítható.

Az alkalmazás-technikai vizsgálatok másik sarkalatos pontja a haladási sebesség helyes megválasztása. Minõségi munkát csak a területi teljesítmény rovására lehet végezni, amely nem jelent problémát, ha egy permetezõgépnek csak 10–15 hektár gyümölcsöst kell permetezni. Ennél nagyobb terület esetén, ha a traktor 7–9 km/h sebességgel halad, az a minõségi munka rovására megy, fõleg a hagyományos korona formájú ültetvényekben. A haladási sebesség növelése csökkenti a permetlé penetrációját, hatótávolságát, így a védekezés hatékonyságát, ezért 5 km/h-nál nagyobb sebesség alkalmazása gyümölcsösökben nem célszerû. Az erõgép haladási sebessége könnyen megmérhetõ, ha kijelölünk egy 100 méteres szakaszt, és megmérjük az eltelt idõt másodpercben, amíg az erõgép és a permetezõgép ezt a távolságot megteszi.

A gyümölcsösben munkát végzõ permetezõgépeknél be kell állítani az axiálventilátor teljesítményét is, mely a következõ képlettel fejezhetõ ki:

A nevezõben lévõ érték ritkalombú, jól metszett fák esetén 3,0–3,5, míg zárt lombkoronájú fák esetén 2,5–3,0. A ventilátor által szállított levegõ mennyisége a lapátszög módosításával és a fordulatszám szabályozásával állítható a kívánt számított értékre.

Amennyiben elvégeztük a permetezõgép ültetvényre szabott beállítását, annak helyességét célszerû a permetezési szezon alatt többször is ellenõrizni, amely láthatóvá teszi az alkalmazás-technikai hiányosságokat. Erre a célra legalkalmasabbak a vízérzékeny lapok, melyeket a fa különbözõ zónáiba helyezünk ki. A permetezés után azonnal láthatóvá válik a kijuttatás minõsége, mert a sárga színû lapok nedvességgel érintkezve lila színûre változnak. Ezek a lapok nagyobb mezõgazdasági gépforgalmazóknál beszerezhetõk.

A permetezés szórásegyenletességét ellenõrizhetjük még a permetlébe kevert fluorescens anyaggal (Tinopal), majd száradás után UV lámpával sötétben megvilágítjuk, így a permetlécseppek láthatóvá válnak.

Felületi feszültség csökkentõ adalékanyagokkal javítható a permetcseppek szétterülése és ez által a permetcseppek filmszerû bevonatot képeznek a növény felületén, ezzel javítva a hatékonyságot.A jelenleg használatos korszerû permetezõgépek sokkal több lehetõséget kínálnak a növényvédõ szerek potenciális hatékonyságát érvényre juttató növényvédelmi munkához, mint amennyit a termesztési gyakorlat kihasznál. Látva, és tapasztalva a jelenlegi növényvédõ szerek fejlesztési és felhasználási tendenciát, a növekvõ árakat, a szigorodó humán-egészségügyi és környezetvédelmi követelményeket nem lenne szabad továbbengedni a jelenlegi érdektelen termelõi magatartást a favédelmi permetezõgépek által nyújtott lehetõségek tökéletesebb kihasználásában.

 

Sallai Pál–Simon Zoltán