A vöröshagyma tápanyagellátása

Csökkent a termõterület, és a külföldi vevõink sem tartanak már olyan mértékben igényt a hagymánkra, mint korábban. A terméseredmények elmaradtak a konkurens országokétól, aminek részben az öntözés hiánya, növényvédelmi gondok, de egyes termesztõ körzetekben a talajok gyenge tápanyag-ellátottsága is oka. Így relatíve drága lett a magyar hagyma, arról nem is beszélve, hogy a minõséggel is gondok vannak.

Az étkezési vöröshagyma nem tartozik a sok tápanyagot igénylõ zöldségcsoporthoz, de még azt sem mondhatjuk, hogy csak rendkívül jó talajszerkezeten termeszthetõ, mint például a paprika, noha a jobb talajszerkezetet – különösen öntözés hiánya esetén – meghálálja.

Két termesztési változata ismert: a magról és a dughagymáról történõ szaporítás, amit azért is kell hangsúlyozni, mert az egységnyi termés megneveléséhez szükséges tápanyagigényük, vagy ahogy azt mondani szoktuk, fajlagos tápanyagigényük kismértékben eltér:

A dughagymáról történõ szaporítás esetén a termés szárazanyag-tartalma lényegesen magasabb, ez jelentkezik a magasabb fajlagos tápanyagigényben is, amit a tápanyag-utánpótlás során messzemenõen szem elõtt kell tartani.

A nitrogén hiányát fõleg homok talajon lehet megfigyelni, az alsó, idõsebb levelek világosabbak, vékonyabbak, a növény merev tartású, fejlettsége gyengébb. Súlyos esetben a lombozat – ami a termesztési gyakorlatban ritkán fordul elõ – a levélcsúcstól kiindulva, a sárgulást követõen el is hal. A levelek tövén vöröses elszínezõdés is megfigyelhetõ.

A hagyma nem számít foszforigényes növénynek, hiányával nagyon ritkán lehet találkozni. Ilyenkor az idõsebb levelek fénytelenek, sötétzöld, vöröses zöld színûek. A hiány mértékének fokozódásával a levél hegye irányából sárgás barna nekrotikus foltok terjednek el, amelyek felülete fokozatosan növekszik, egy idõ után az egész levelet betakarja. Az idõsebb levelek fokozatosan elszáradnak és lehullnak. Az ilyen hagyma termése feltûnõen fejletlen, gyökérzete kicsi.

A káliumhiány csak szélsõséges esetben okoz terméscsökkenést, sokkal inkább a beltartalmi tulajdonságokra, a hagyma minõségére van hatással. A káliummal jól ellátott növény jobban bírja a szárazságot, ellenállóbb a betegségekkel szemben. Azáltal, hogy a kálium növeli a szárazanyag-tartalmat, a termés kisebb törõdéssel, sérüléssel szedhetõ, jobban szállítható, és kisebb veszteséggel tárolható. A káliummal jól ellátott hagyma buroklevele gyorsabban beszárad, vastagabb lesz, ami fokozott védelmet biztosít a termésnek. A hiánytünetek az alsó leveleken a levélhegy közelében mutatkoznak elõször hosszanti sárgás zöld, sárga csíkok formájában.

A kalciumhiány tünetei a termesztõk körében szinte ismeretlenek. Tenyészedényes kísérletekben sikerült kimutatni, a beteg növény levélzete világosabb, fakóbb, színtelenebb, a levélcsúcs összesodródik, majd idõvel megbarnul és megsárgul.

A magnéziumhiány a hagymán nagyon ritkán figyelhetõ meg. Az idõsebb leveleken a káliumhoz hasonló hosszanti csíkoltság alakul ki, amelynek a színárnyalata a káliuménál sötétebb, élénkebb. A tünetek elõször nem a levélzet hegyén, hanem a szár közelében alakulnak ki.

A hagymát termesztik öntéstalajon (Makó környéke) és erõsen homokos jellegû területen is (Jászság). Legjobban a középkötött, morzsalékos, jó levegõ és vízgazdálkodású, cserepesedésre nem hajlamos talajon érzi magát. A talajok kiválasztásánál a szerkezeti tulajdonságok mellett a növényvédelmi szempontok a döntõk, 4–5 évnél korábban a gombás betegségek miatt nem tanácsos ugyan arra a területre visszavinni. Nem tanácsos frissen trágyázott területre sem vetni, aminek a technikai nehézségek mellett az az élettani magyarázata, hogy az ilyen hagyma felfújódik, alacsony a szárazanyag-tartalma, és emiatt kevésbé jól tárolható, nagyobb a tárolási vesztesége.

A fajlagos igény alapján történõ számítás szerint egy nagyobb terméseredményhez dughagymás szaporítás esetén (30 t/ha), illetve helyrevetéses termesztésnél (50 t/ha), közepes tápanyag-ellátottságú talajon a következõ hatóanyag-mennyiséggel kell számolni:

A fenti adatok akkor lennének reálisak, ha nem lenne tápanyagveszteség (kimosódás, lekötõdés), de mivel 30–40% minden talajtípuson elõfordul, a számított értékeket legalább 30%-kal növelni kell. Helytelen technológiák esetén (pl. rossz öntözés, a fejtrágyázás rossz idõzítése stb.) ez a veszteség a nitrogénnél meghaladhatja az 50%-ot is.

A kijuttatandó tápanyagot, hogy jobb legyen az érvényesülése, kisebb legyen a veszteség és folyamatos legyen a hagyma tápanyagellátása, az alábbiak szerint meg kell osztani:

A hagyma érzékeny a talaj sótartalmára, szikesedésre hajlamos környezetben nehezebben csírázik, így a sok mûtrágya is ronthatja a csírázását, ami komoly gondot okozhat a gyomirtó szerek kijuttatásakor. Egyszerre 50 kg/ha nitrogénnél (N) ne adjunk többet sem fej-, sem indítótrágyának. Ha szükséges inkább ismételjük meg 10–14 nap után a mûtrágyázást, de az egyszerre kiszórt adagot 50 kg fölé ne növeljük.

A hagyma, más zöldségfajokhoz képest, jelentõs mennyiségû ként igényel, jellegzetes hatóanyagának az allilszulfidnek a mennyisége, amely az ízét is adja, összefüggésben van a szárazanyag-tartalommal és a kénellátással. Mivel a szárazanyag-tartalmat a káliumellátás, az allilszulfid mennyiségét a szárazanyag és a kén növeli, kézenfekvõ a kloridtartalmú kálitrágyák helyett a szulfátok (Kénsavas káli, Patentkáli) használata.

Morfológiai okok miatt a lombtrágyát rossz hatékonysággal értékesíti. (Vékony levelei, kis levélfelülete miatt nagy a veszteség.) Ennek ellenére a növényvédelmi permetezések alkalmával célszerû magnéziumot is keverni a permetléhez, a trágyázási kísérletek azt igazolták, hogy a magnéziumos lombtrágyázás – a talaj magnézium-ellátottságától függõen – akár 25%-os termésnövekedést is okozhat.

A hagymatermesztésünk korábbi nemzetközi híre megköveteli a technológiai fejlesztéseket, a bevált termesztési tapasztalatok következetes alkalmazását. Míg a Makó környéki gazdaságokban elsõsorban az öntözéssel és a szakszerûbb növényvédelemmel javíthatók a terméseredmények, addig az ország más területein a talajok tápanyag-ellátottságának növelésében, az okszerû tápanyag-gazdálkodásban is jelentõs tartalékok vannak.

Dr. Terbe István