A biológiai alapok elemzésea szántóföldi növénytermesztésbenkülönös tekintettel az aszály kedvezõtlen hatásainak mérséklésére

A búza és a kukorica termésátlagát 1980-ra 2,5 szeresére növeltük. A termésnövekedést a korszerû biológiai alapoknak, az egyre kedvezõbb tulajdonságú fajtáknak, a kemikáliák növekvõ felhasználásának, a kedvezõ mûszaki, technikai háttérnek és a nagyobb szakértelemnek köszönhetjük.

A globális felmelegedés következtében az utóbbi 1,5 évtizedben nõtt a száraz, aszályos évjáratok gyakorisága, tehát még inkább felértékelõdött a fajták jelentõsége, alkalmazkodóképessége.

A termesztési tényezõk: az ökológiai (éghajlat és talaj), biológiai alapok (a termesztett növényfajon belül a fajtákból vagy hibridekbõl) és az agrotechnikai tényezõkbõl (vetésváltás, vetés, növényvédelem, betakarítás stb.) tevõdnek össze.

Az említett tényezõk rendkívül szoros összefüggésben vannak egymással, amelyek a technológiai változatot is befolyásolják a termesztés során.

A klímaváltozás miatt az idõjárásunk az utóbbi másfél évtizedben szélsõségessé vált. A sokévi átlagtól kevesebb csapadék hullott és az eloszlása sem kedvezõ.

Az aszály kedvezõtlen hatását mérsékelhetjük megfelelõ vetésváltással. A kukorica számára kedvezõ elõvetemények az õszi búza, õszi árpa, repce, burgonya stb. A nagy vízigényû növények (pl. cukorrépa, lucerna) és a monokultúrás termesztés kifejezetten kedvezõtlen több szempontból. A harmonikus N-P-K tápanyagellátás elõsegíti a termésnövelés mellett a kukorica vízhasznosítását is. A legfontosabb, hogy ismerjük a talaj AL-oldható, felvehetõ NPK tápanyagtartalmát és a tápanyag-visszapótlást ehhez kell igazítani, figyelembe véve, hogy a kukorica a N mellett a K-ellátásra a legigényesebb.

A kukorica mélymûvelést igényel, és jó minõségû magágyat. A kontinentális, szárazságra hajló éghajlatunk miatt fontos, hogy a talajmûvelés során minden mûveletet elmunkáljunk, és idõben lezárjunk, hogy még a talajharmatot is meg tudjuk õrizni, víztakarékos legyen a mûvelés (1. ábra).

Az ökológiai adottságnak megfelelõ, jó alkalmazkodóképességû hibridet kel választani (pl. PR37D25, PR37M81, DK 440, DK 391, Occitán, NK Thermo stb.).

A tõszám a termést nagymértékben meghatározó tényezõ. Az optimálisnál nagyobb tõszám növeli az aszályérzékenységet. Napjainkban a 65–75 ezer termõ tõszám a legbiztonságosabb. Az optimális tõszámot a víz- és tápanyagellátás nagymértékben befolyásolja.

A klímaváltozás, a korábbi kitavaszodás miatt korábban lehet vetni (IV. 05–25.), így egyrészt a virágzás, megtermékenyülés kedvezõbb idõszakra esik, másrészt csökkenthetõ a betakarításkori szemnedvesség tartalom is.

Kiemelkedõen fontos a hatékony növényvédelem, a kártevõk elleni védekezés és az eredményes mechanikai, valamint vegyszeres gyomirtás. Legbiztonságosabb a posztemergens gyomirtás megfelelõ gyomfejlettségnél, jó kombinációval (pl. Callisto 4SC, Atranex, Banvel 480S). A Banvel 480S elpusztít minden kikelt gyomot, a Callisto 4SC és az Atranex pedig megakadályozza a magról kelõ egy- és kétszikû gyomok kelését a tenyészidõ alatt.

Az aszályos évjáratok miatt fontos, hogy minden agrotechnikai mûveletet optimális idõben és jó minõségben végezzünk el (kép).

A ráfordítás színvonalától függõen a termesztéstechnológia lehet intenzív, átlagos, mérsékelt ráfordítású és extenzív. Azonban nagyon fontos, hogy az ökológiai adottságoknak és a ráfordítás színvonalának megfelelõ fajtát alkalmazzunk, mert ez a tény nagymértékben befolyásolja nemcsak a minõséget, hanem a termesztés hatékonyságát is. A termesztés lehet speciális célú, pl. a kukoricatermesztésben: étkezési kukorica elõállítás (csemege, kukoricadara, pattogatni való kukorica stb.), takarmányozási célú, ipari (pl. invertcukor, bioetanol stb.).

A fajtát vagy a hibridet ennek a célnak megfelelõen kell megválasztani. A legkorszerûbb termesztés a jövõben természetesen a mûholdas helymeghatározáson alapuló GPS precíziós termesztéstechnológia. Ebben az esetben elõre elkészül a terület mûholdas térképe, ahol a terület víz- és tápanyagellátottsága, a gyomosodás mértéke pontosan meghatározásra kerül. A termesztés során az agrotechnika pedig ehhez igazodik. A tápanyag kiszórása nem a táblára egységesen történik, hanem a táblán belül, ahol kevesebb a tápanyag oda többet, ahol több, oda kevesebbet juttatnak ki, Ugyanígy, ahol jobb a talaj vízellátottsága ott nagyobb csíraszámot (tõszámot) lehet alkalmazni, a növényvédelemnél is a gyomirtó szerek kijuttatása a gyomosodás mértékéhez igazodik, m2-ként változik. Ez a technológia a hatékonyság és a környezetvédelem alapvetõ pillére. Ezen túl a jövõben nagyon fontos, hogy a termesztés célján túl fajtaspecifikus technológiát alkalmazzunk, mert csak az összes tényezõ közötti pozitív interakció lehet alkalmas a hatékonyság növelésére.

A termesztés során nem lehet eltekinteni az adott termõhelyi adottságoktól és a klimatikus tényezõk alakulásától. Közismert, hogy a klíma jelentõsen változóban van. Többek között a fosszilis energiafelhasználás növekedése miatt nõ a légkör CO2 koncentrációja, aminek következtében felmelegedési periódus állapítható meg. Ez a tény növeli a evaporációt (a felületi párolgást), a talaj kiszáradása, az altalajvíz mélyebbre süllyed. Ezek együttesen pedig a talajok elsivatagosodásához vezethetnek. Az északi területek jégmezõinek nagymértékû olvadása elvezethetne a „Golf-áramlat” megszûnéséhez is, ami viszont jelentõs lehûlést eredményezne.

A biológiai alapok Magyarországon az 1960-as évekig viszonylag szerények voltak, fõleg ami a választékot illeti.

A termesztéstechnológia általában extenzív volt, az akkor termesztett fajták zöménél nem lehetett volna intenzív termesztést folytatni, hiszen pl. a rendkívül jó képességû Bánkúti 1201-es fajta magassága olyan volt, hogy intenzív termesztés esetén nõtt volna a megdõlés veszélye. A XX. század elõtti szabadelvirágzású kukoricafajták inkább az extenzív körülményekhez alkalmazkodtak jobban. Ugyanakkor napjainkban a nagyszámú hibridek között vannak eltérõ intenzitású, eltérõ alkalmazkodóképességû, különbözõ minõségû hibridek, amelyek lehetõvé teszik, hogy az ökológiai adottságoknak, a termesztés céljának és intenzitásának megfelelõ hibridet válasszunk.

Természetesen korábban igen nagy jelentõsége volt a tájfajtáknak, amelyeket adott ökológiai viszonyokra nemesítettek ki, vagy alakultak ki az évtizedek során, pl. a Szarvasi, Békésszentandrási lucernafajták, amelyek 10–12 évig sem ritkultak ki, vagy az 1950-es években köztermesztésbe került Kompolti és Mátraaljai baltacím fajták napjainkban is megtalálhatóak. Napjainkban adott szántóföldi növényfajon belül a fajták száma nagy (2. ábra).

Azonban a termesztett növények szerepe, a vetésszerkezet is folyamatosan változóban van. A jövõben még nagyobb szerepe lesz az olajnövények közül a napraforgó és repce termesztésének, a fehérjetakarmány növények közül a szójatermesztésnek, míg a gabonafélék közül a búza- és a kukorica-termesztésének,.

A 2. ábrán látható, hogy Magyarországon – a vetésszerkezetnek megfelelõen – a legjobb a fajtaellátottság az õszi búza, kukorica és napraforgó esetén.

A jövõben azonban tovább kell javítani a növényfajon belüli fajták/hibridek tulajdonságait (táblázat).

A korszaknak és a termesztési célnak megfelelõen nemcsak a fajtákkal szembeni követelmények változnak, hanem a fajták élettartama is, hiszen pl. a génerózió és a változó klimatikus tényezõk következtében gyorsan változik a fajták termõképessége és a betegségekkel szembeni ellenállósága is (pl. a búzatermesztésre jellemzõ, hogy míg korábban egy fajta 40 évig is köztermesztésben volt, napjainkban pedig ez az idõ 6–8 év.)

A búzafajták jellemzõi:

• a termelésfejlesztésben a fajta a legolcsóbb, a leggazdaságosabb és a leggyorsabban megtérülõ befektetés.

• Fajtával szembeni igényt módosítja:

• a korszerûbb termesztéstechnológia,

• a feldolgozóipar új igénye,

• a fogyasztói igény változása,

• az egyre jobb minõség iránti követelmény,

• a betegségekkel szembeni rezisztencia.

• A fajták élettartalma:

• Bánkúti 1201-es 40 év,

• 1960–70 körül 15–20 év,

• napjainkban 6–8 év.



A jövõben a fajtáknál a tenyészidõ nagymértékben változhatna, pl. hosszabb tenyészidejû fajták javára, amelyeknek a potenciális termõképessége is nagyobb. Azonban a globális felmelegedés következtében nõni fog a vízhiány, ami gátat szab a hosszabb tenyészidejû fajták/hibridek termesztésben való növelésének.

A kukoricatermesztésben jelenleg a különbözõ tenyészidejû hibrideknek 1100–1400°C a hasznos hõösszeg-igényük, 2031–2040-re ez elérheti az 1800–1900°C-os is, viszont a csapadék sokévi átlaga évente 1–1,5 mm-rel csökken, ami azt jelenti, hogy a XXI. század feltétlen a vízhiányról fog szólni.

A jövõben a fajtákkal szemben támasztott követelmények nagymértékben fognak változni a növényfajon belül, de általánosságban fel fog értékelõdni a fajták:

• termõképessége, termésbiztonsága,

• az alkalmazkodóképessége,

• a termesztési célnak megfelelõ minõség,

• a kórokozókkal, kártevõkkel szembeni rezisztencia,

• a piaci és az ipari igényeknek megfelelõ tulajdonságok.



A „Nemzeti fajtalistán” kívül a termesztõk rendelkezésére áll az EU fajtalista is. Tovább szélesedik a fajtaválasztás lehetõsége, ezzel együtt a fajtaválasztás jelentõsége is.

Az EU-n belül egy fajta 10 évig van köztermesztésben, ezt követõen a fajta gazdasági értékmérõ tulajdonságait, a rezisztencia tulajdonságait újra meg kell vizsgálni és ha még mindig jobb a standard fajtákétól tovább maradhat a köztermesztésben. Magyarországon a fajták visszavonásig maradhattak köztermesztésben (pl. jelenleg még vannak az 1950–1960–1970-es években elismert fajták is, pl. Mátra baltacím, a Havanna II.c. dohány, és a Jubilejnaja 50-es õszi búza fajták is).

Az elkövetkezendõ években Magyarországon egy fajta 15 évig lehet köztermesztésben, azt követõen újra meg kell vizsgálni az értékmérõ tulajdonságait. Még nagyobb szerepet fog kapni a „DUS” vizsgálat, ami a fajták megkülönböztethetõségét, az egyöntetûségét és az állandóságot jelenti.

A genetikailag módosított növényfajták (GMO) szerepe a jövõben tovább fog nõni, még akkor is, ha jelenleg a megítélése rendkívül eltérõ, a környezetre gyakorolt hatása miatt. Azonban a GMO fajtákkal részben jól megoldható egy-egy rezisztencia tulajdonság (pl. Bt kukorica a kukoricamollyal szemben, a MON 863-as kukorica az amerikai kukoricabogár lárvájával szembeni rezisztens változat, vagy a totális gyomirtó szerekkel szemben rezisztens változatok/fajták). Másrészt a GMO fajták elõállításához és forgalmazásához igen komoly gazdasági érdek fûzõdik.

Jelenleg a világon 100 millió hektáron termesztenek GM fajtákat, kukoricát, szóját, repcét, gyapotot, rizst.

Legnagyobb termelõk: USA, Kanada, Argentína, Kína, India, Dél-Afrikai Köztársaság, környezetünkben pedig: Románia, Ukrajna és Bulgária engedélyezte a GM fajták termesztését.

Napjainkban a GMO növények 71%-a gyomirtó szerrel, 28%-a pedig rovarirtó szerrel szemben rezisztens. A GM növények kb. 80%-át állati takarmányként hasznosítják.

Az Európai Unió 1998–2004 között nem engedélyezte a GM növények kereskedelmi forgalmazását és kísérleti termesztését, a GM alapú élelmiszerek bevitelét. A tiltást 2004 májusában feloldották. Engedélyezték a GM kukoricából készült konzerv és friss csemegekukorica bevitelét.

A GMO-k élelmiszer- és takarmánycélú engedélyezési folyamata:

• A kérelmezõ az engedélykérelmet az FVM illetékes fõosztályára nyújtja be. (Az engedélyt több bizottság véleményezi.)

• A GM vetõmagvakra is szigorú szabályozás van az EU-ban. Elõírások szabályozzák az elõállítást és forgalmazást.

• Az EU a Bt-11 csemegekukorica kereskedelmi forgalomba hozatalára engedélyt adott.

A Greenpeace ellenzi a GM organizmusok/szervezetek kibocsátását a környezetbe anélkül, hogy megvizsgálnák a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásait.

Ellenérvek:

• a gének elszabadulása visszafordíthatatlan változásokat okozhat a természetben,

• eddig még nem sikerült bizonyítani, hogy a GM növények biztonságosak lennének,

• a GM növények kiszoríthatják és kipusztulással fenyegetik a hagyományosan termesztett fajtákat.



Például a bejutott új gén kémiai folyamatokat zavarhat meg a sejtben, vagy más génekkel kölcsönhatásba lépve mérgezõ anyagokat, vagy allergiát okozó anyagokat termelhetnek.

Nem teljesen tisztázott az új génnek a DNS szerkezetére gyakorolt hatása. (DNS az összes genetikai információ hordozója.). A rovarirtó szerre ellenállóvá tett kukorica és gyapot BT-toxinja csak a rovarokat képes elpusztítani (nappali pávaszem).

A magyarországi nagy élelmiszergyártó cégek, követve a túlnyomó többségében GM mentes európai gyártó és forgalmazó cégek példáját, eddig nem használtak génmódosított növényekbõl származó alapanyagot. Ugyanakkor rengeteg olyan amerikai szója és kukorica alapú terméket importálunk, ami nagy valószínûséggel tartalmaz génmódosított összetevõt.

Míg Magyarországon kereskedelmi forgalomban viszonylag kevés genetikailag módosított élelmiszer van, addig az állatokat genetikailag módosított szójával és kukoricával etetik.

Az élelmiszergyártó és -forgalmazó cégek között vannak, amelyek garantálják GMO-mentes élelmiszer gyártását és forgalmazását és vannak cégek, melyek csak saját termékeikre garantálják a GMO mentességet, pl.: Tesco, Auchan.

2006-ban újabb genetikailag módosított termék, GMO kukorica importjára adott engedélyt az Európai Bizottság már ötödik alkalommal azóta, hogy 2005-ben feloldották az újabb engedélyek kiadására elrendelt tilalmat. A kukoricát takarmányként hasznosítják majd, az engedély 10 évre szól és minden (EU) tagországra vonatkozik.

Az 1507 (Pioneer-DuPont) és MON 863 GMO kukorica beviteli engedélyt kapott az EU-ba. A MON 863-s (USA) GMO kukoricát engedélyezték takarmányozási célra. A kukoricát az USA-ban is termesztik, amely ellenálló az amerikai kukoricabogár lárvájával szemben.

A jövõben a lehetõ legnagyobb mértékben veszik figyelembe a termelõk a fajtamegválasztásnál az ökológiai igényeket, a fajták alkalmazkodóképességét és a piac igényét, a termesztési célnak megfelelõ minõségi követelményeket.

A klímaváltozással és a piaci igények változásaival összefüggésben változhat a növénytermesztés szerkezete – a termesztett növényfajok összetétele – a növényfajokon belül pedig a fajták összetétele.

A felhasznált eredmények részben a GAK OMFB 00896/05. számú kutatási kísérletekbõl származnak.

Dr. Sárvári Mihály egyetemi docens

–Boros Beáta Ph.D. ösztöndíjas

DE AMTC MTK Növénytudományi Int.