A napraforgó régi-új betegségeirõl

Napraforgó termesztésnek a növényvédelmi technológia nélkülözhetetlen része. A védekezések során gyakran megfeledkezünk az agrotechnikai módszerek teljes körû alkalmazásáról. Leggyakoribb, hogy a vetésváltás a kívánatos 5–6 évrõl lecsökken 2–3 évre, a tarlómaradványok leszántása helyett a tárcsás elmunkálás az uralkodó stb. Idõjárásunk is változik, általános a felmelegedés, a csapadékos tavaszt száraz, forró nyár követi. Összességében e tényezõk elõidézhetik, hogy napraforgó területeinken újra feltûnnek, megjelennek, gazdasági kárt okozhatnak a régóta közismert betegségek is.

A cikkben taglalt két betegség kórokozójának az ökológiai igénye eltér egymástól. A peronoszpóra a csapadékos tavaszt, a makrofominás betegség a száraz meleg nyári idõjárást kedveli. Ami közös bennük, hogy mindkettõ a talajból (is) fertõz, a talajban évekig megõrzik élet- és fertõzõképességüket.

Plasmopara halstedii ellen rendelkezünk kiváló ellenálló hibridekkel, a vetõmagcsávázás is eredményesen mérsékli a fertõzést. A kórokozó mégis megtalálható szinte minden napraforgó termesztési körzetben (1. kép). Ennek egyik oka, hogy a Plasmopara halstedii számos rasszal rendelkezik. Ezek a rasszok eltérõen reagálnak a csávázószer hatóanyagára, velük szemben a hibridek ellenálló képessége is változó! A termelõnek továbbra is feladata maradt, hogy a tavaszi fertõzõdéseket területén mérsékelje. Ezt megtehetik agrotechnikai eljárással is, azaz a fertõzött növényi maradványok leszántásával, vetésváltás 5–6 éves periódusának megtartásával, a napraforgó árvakelések idõben való megsemmisítésével stb.

Macrophomina phaseolina mikroszkleróciumokkal telel át a fertõzött növényi maradványokon (2. kép).

Növényvédelmi szempontból rendkívül fontos lenne, ha a tarlómaradványok a szántást követõen a talajban megsemmisülnének. Nagyon sok termelõ (más szempontok alapján) a tárcsázást választja. A tárcsázott felületen a fertõzött növényi maradványok kevésbé semmisülnek meg. A fertõzött növényi maradványokkal terjedõ kórokozók ott maradnak (3. kép).

 Maga a fertõzési folyamat, a fertõzés kezdete, a fertõzést elõsegítõ tényezõk kevésbé ismertek.

A kórokozó egyértelmûen a napraforgószár felvágása után a bélszövetben szabad szemmel jól látható mikroszkleróciumok alapján diagnosztizálható (úgynevezett „mákos” bélszövet). Természetesen ekkor már fungicides védekezésrõl nem beszélhetünk. Nehezíti a kórokozó felismerését az is, hogy a napraforgó-

táblán belül a hervadásokat számos más fertõzõ és nem fertõzõ tényezõ is okozhatja. Leggyakoribb, ha a tábla talaja nem egyöntetû, a feltalaj vastagsága változó, úgynevezett homokpadok találhatók a felszín alatt. Ezeken a táblarészeken a napraforgó (és minden más ott termesztett növény is) nyáron kisül.

Ha a növénytermesztõ a betakarítást követõen megszemléli a napraforgószár-csonkokat, akkor szembesül azzal, hogy ezen terület mennyire volt fertõzõ és/vagy sem! A korai növényszáradást, a termésveszteséget fertõzõ eredetû és/vagy nem fertõzõ eredetû probléma idézte-e elõ? A tömeges száradás a virágzást követõen mutatkozik. A hervadási tüneteket a kórokozó toxinjai fokozzák! A növénynemesítés még nem rendelkezik ellenálló hibriddel ezen kórokozó ellen. A termelõ az agrotechnikai eljárásokon túlmenõen állománypermetezéssel is mérsékelheti az aszályos nyarak napraforgó termésveszteségeit.

Macrophomina phaseolina ellen célirányosan engedélyezett fungicid még nincs. A napraforgó növényvédelmi technológiájába engedélyezett gombaölõ szerek között viszont találhatók olyan széles hatásspektrummal rendelkezõ, felszívódó tulajdonságú készítmények melyekkel eredményesen mérsékelhetõk a fertõzések. Elsõsorban azon szerek jöhetnek számításba melyek a növényen belül mindkét irányba (gyökér és tenyészõcsúcs is) elmozdulnak.

Így pl.: Alert Solo önmagában és/vagy tankmixben a Tanos 50 DF–fel kombinálva stb.

Felmerül a kérdés, hogy mikor védekezzünk? Tapasztalataim szerint a napraforgó 6–8 pár lombleves állapotában elvégzett földi gépes (250–300 liter víz/ha felhasználásával) fungicides kezelés alapvetõen pozitívan befolyásolja a késõbbi fertõzöttségi viszonyokat. A napraforgó állományunk kevésbé lesz fertõzött, az állomány betakarítható marad.

Dr. Csete Sándor növényvédelmi szakmérnök