A napraforgó vegyszeres gyomirtásának tendenciái a hatóanyag-visszavonások tükrében, különös tekintettel a parlagfû elleni hatékony védekezési lehetõségekre

Az idõk folyamán a gyomirtás eszközeinek és módszereinek hatékonysága növekedett, de a gyomnövények nagy alkalmazkodóképessége mindenkor lehetõvé tette fennmaradásukat, ezért a küzdelem a mai napig nem dõlt el, nyitott maradt. Napjainkban a parlagterületek növekedésével a parlagfû (Ambrosia elatior) elsõ számú közellenséggé nõtte ki magát. Sajnos a ruderális területeken túlmenõen, a szántóföldi növénytermesztésben is a magról kelõk közül ez a faj az egyik legtöbb problémát okozó gyomnövény, amely elsõsorban a kapás kultúrákat, ezen belül is a napraforgót veszélyezteti.

Mind a mai napig valós probléma, hogy sokan (természetesen nem szakemberek) parlagfûre gondolnak és vadkenderrõl beszélnek, vagy hogy a parlagfüvet gyakorta összetévesztik a fekete ürömmel, esetenként más hozzá nem is hasonlító gyomfajokkal.

A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó mezõgazdasági üzemek jelentõs részében a napraforgó meghatározó jövedelemtermelõ növény. A napraforgó termelés közvetlen költségeit vizsgálva megállapítható, hogy a növényvédelem és ezen belül a gyomirtás a legjelentõsebb tétel a költségek között, természetesen a kártevõk, és kórokozók elleni állománykezelések, valamint a vetõmagcsávázás is fontos lépései a napraforgó termesztés-technológiájának.

A napraforgótáblák gyomösszetétele sokban hasonlít a kukoricavetésekéhez, a lényeges különbség a két növény között, hogy a napraforgó gyomelnyomó képességben messze megelõzi a kukoricát. A 35–40 cm-es fejlettségû növény természetes gyomelnyomó képessége már olyan nagy, hogy ahol az árnyékolás teljes ott a gyomnövények nem képesek konkurálni a napraforgóval, és csenevészek maradnak. A jó minõségû, hatékony gyomirtás szempontjából a kultúrnövény kelésétõl számított 4–6 hét a kritikus idõszak, amíg a napraforgó nem éri el a 35–40 cm-es fenológiai stádiumot.

Mint minden más szántóföldi növénynek a napraforgó gyomirtása is a vetésforgó tervezésénél, a tábla megválasztásánál kezdõdik. A területek kiválasztásánál fokozottan ügyelni kell az esetleges gyomirtó szer maradványokra, ez különösen a kukorica-napraforgó növényváltás esetén áll fenn. Az atrazin maradvány különösen veszélyes lehet, mert a napraforgó károsodás nélkül csak 0,4 mg/kg talaj atrazint képes tolerálni. Ma már ez a probléma nem számottevõ, hiszen az atrazin hatóanyagú készítmények visszavonásra kerültek, felhasználásuk utolsó idõpontja 2007. június 30. volt. A hatóanyag csoportból megmaradt terbutilazinnál ez a probléma nem áll fenn.

A napraforgó egyik legjobb elõveteménye a kalászos gabonák, ezek után gyomirtó szer mentes marad a tábla, és a napraforgóban nem kívánatos évelõ kétszikû gyomfajoktól is könnyen mentesíthetõ a terület. Jó tudni viszont, hogy egyes szulfonilkarbamidokkal gyomirtott kalászos után vetett napraforgónál, esetenként a szermaradékból adódóan csírázási problémák léphetnek fel.

A napraforgó gyomirtását ma még elsõsorban alapkezeléssel oldják meg a termelõk, a posztemergens megoldások erõsen korlátozottak. Az alkalmazandó készítmények kiválasztásánál alapvetõ fontosságú a kezelendõ tábla gyomfaj összetételének ismerete. A napraforgóban elõforduló magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények közül a legtöbb gondot az alábbi gyomfajok okozzák. Kakaslábfû (Echinochloa crus galli), muhar fajok (Setaria spp.), köles fajok (Panicum spp.), disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libaparéj fajok (Chenopodium spp.), szerbtövis fajok (Xanthium spp.), csattanó maszlag (Datura stramonium), parlagfû (Ambrosia elatior), selyemmályva (Abutilon theophrasti), keserûfû fajok (Polygonum spp.). Az évelõ egyszikû gyomfajok közül leggyakrabban a fenyércirok (Sorghum halepense) fordul elõ a napraforgó vetésekben. Az évelõ kétszikûek, mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis) ellen praktikusan az elõveteményben kell védekeznünk, mert az itt elérhetõ hatékonyságot a napraforgóban már megközelíteni sem tudjuk.

A magról kelõ egyszikûek ellen hatékonyan alkalmazhatók ppi technológiával (a napraforgó vetése elõtt kijuttatva, és a kijuttatást követõen azonnal a talajba dolgozva 7–12 cm mélyen) a trifluralin hatóanyag csoportba tartozó Olitref 480 EC, Triflurex 48 EC, Treflan 48 EC, Ipifluor 48 EC készítmények. A trifluralin hatóanyag 2008 március 31-el visszavonásra kerül, felhasználásának utolsó idõpontja 2009 március 31. Vetés után, kelés elõtt preemergens technológiával kijuttatva a Dual Gold 960 EC (S-metolaklór), Proponit 720 EC, Proponit 840 EC (propizoklór), Frontier 900 EC (dimetenamid), Tiara 60 WG (flufenacet), Lasso, Lasso MT, Satoklór 480 EC (alaklór) Harness, Trophy, Guardian Max (acetoklór) készítmények közül választhatnak a termelõk. A dimetenamid hatóanyag 2008 április 30-al visszavonásra kerül, helyette a Spectrum (dimetenamid-p) áll a napraforgó termesztõk rendelkezésére. Az alaklór hatóanyag 2007 december 31-i hatállyal került visszavonásra, a flufenacet hatóanyag pedig visszavonását követõen 2008 október 31-ig lesz felhasználható.

A magról kelõ kétszikû gyomnövények ellen szintén több, preemergensen kijuttatható herbicid áll rendelkezésünkre mint a Goal 2 E, Goal 4 E, (új nevén Goal Duplo) Galigan 240 EC, (oxifluorfen), Racer (fluorkloridon), Merkazin, Gesagard, Gesagard 500 FW, Prometrex 50 WP, Prometrex 500 FW (prometrin), Afalon Dispersion, Linurex 50 WP (linuron). A prometrin hatóanyagú készítményeknek visszavonásukat követõen, utolsó felhasználási idõpontjuk 2007 június 30 volt.

Vannak több hatóanyagot tartalmazó gyári kombinációk, ilyen a Wing EC (pendimetalin+dimetenamid). A készítményt preemergensen kell kijuttatni, magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények ellen hatékony. A Proponit Terra 840 EC (propizoklór+butilat) kijuttatás után azonnal talajba kell dolgozni 4–6 cm mélyen. Magról kelõ egyszikû gyomnövények ellen hatékony. A dimetenamid visszavonását követõen a pendimetalin mellé kombinációs partnernek a dimetenamid-p kerül, a butilat hatóanyag visszavonásával a Proponit Terra 840 EC is visszavonásra került. A trifluralin, butilat hatóanyagok visszavonását követõen a magrók kelõ egyszikûek elleni bedolgozásos (ppi) technológia gyakorlatilag szerhiány következtében megszünt.

Vannak készítmények, amelyek preemergensen és a napraforgóban állományban is egyaránt kijuttathatók, mint a Pledge 50 WP (flumioxazin), Modown 4 F (bifenox). Mindkét gyomirtó szer a magról kelõ kétszikû gyomnövényeket irtja.

Magról kelõ és évelõ gyomnövények ellen a speciális egyszikû irtók közül bõséges a választék, az Agil 100 EC (propaquizafop), Focus Ultra (cikloxidim), Pantera 40 EC (quizalofop-P-tefuril), Targa Super, Leopard 5 EC (quizalofop-P-etil), Fusilade Forte (fluazifop-P-butil), Perenal (haloxifop-R-metilészter), Select Super, Select 240 EC (kletodim), egyaránt hatékonyan alkalmazhatók. Kijuttatásukról jó tudni, hogy évelõ egyszikûek esetében azok 10–30 cm-es fejlettségénél, magról kelõ egyszikûek esetében a gyökérváltást követõ állapotban van a kijuttatás optimális idõpontja. A haloxifop-R-metilészter hatóanyag (Perenal) az idei évben visszavonásra kerül, utolsó felhasználási idõpontja 2008 december 19.

A tavalyi évtõl a napraforgó termesztõk egy merõben új lehetõséggel is megismerkedhettek. A biotechnológiai nemesítési eljárások (in vitro szövetkultúra technika, rezisztens sejtvonalak kialakítása, visszakeresztezés elit szülõvonalakba) eredményeként létrehozott imidazolinon rezisztens (BASF), valamint tribenuron-metil rezisztens (DuPont) napraforgó hibridekkel.

Mindkét gyomirtási technológiában a herbicideket (Pulsar 40 SL, Express 50 SX) posztemergensen kell kijuttatni a megfelelõ imidazolinon, illetve tribenuron-metil rezisztens napraforgó hibridekben. A készítmények a kétszikû gyomnövények ellen hatékonyak, tartamhatással nem rendelkeznek. Mindezekbõl adódóan az egyszikû gyomnövények, valamint néhány nehezen irtható kétszikû gyomfaj (parlagfû, selyemmályva, kender, libatop fajok) ellen a gyomirtási spektrum szélesítése és a tartamhatás biztosításának céljából a preemergens alapkezelés feltétlenül indokolt.

A hagyományos napraforgó hibrideket mindkét készítmény teljesen elpusztítja, így alkalmazásukkor fokozott figyelmet kell szentelni a megfelelõ vetõmagra.

Egy adott napraforgótábla gyomirtási technológiájának tervezésénél természetesen nem lehet a táblában károsító többi gyomfaj közül a parlagfüvet kiemelni és önállóan kezelni, de lehet az ellene leghatékonyabb készítményekre alapozott technológiát kiválasztani. Áttekintve a szerválasztékot kijelenthetõ, hogy a preemergens (vetés után, kelés elõtt) technológiák közül erõs parlagfû fertõzés esetén a fluorkloridon hatóanyagú Racer 3,0 l/ha dózisa adja a legjobb eredményt a gyomnövény ellen. Természetesen teljes mentesség nem érhetõ el, hiszen esetenként négyzetméterenként több száz gyomnövény is csírázhat, kelhet ilyenkor egy 98–99%-os gyomirtó hatás mellett is 2–3 túlélõ egyed marad, ami egy 20–30 hektáros tábla estében már jelentõs egyedszámot jelent. A hagyományos napraforgó hibrideknél a posztemergens állományban alkalmazható lehetõségek közül a Pledge 50 WP

(flumioxazin) alkalmazása javasolható. A kijuttatást szigorúan a napraforgó 2–4 valódi leveles fenofázisában kell elvégezni, mert ekkor a legkisebb a fitotoxicitás kockázati tényezõje. Imidazolinon, valamint tribenuron-metil rezisztens hibridekben szintén van lehetõség a parlagfû ellen hatékonyan védekezni állományban Pulsar 40 SL, illetve Express 50 SX készítményekkel. 100%-os hatás a posztemergensen alkalmazható herbicidekkel sem érhetõ el, így túlélõ egyedekkel minden esetben számolni kell.

A napraforgó termesztés gyomirtási technológiájához tartozik az állományszárítás, amely bizonyos csapadékos évjáratokban elengedhetetlen technológiai elem, sok esetben ez párosul egy késõi parlagfû elleni védekezéssel is. A pollenallergia szempontjából ez már erõsen elkésett beavatkozás, mert a parlagfû fõvirágzása a napraforgó állományszárításának idõpontjára már elõrehaladott állapotban van. A hatóanyag-visszavonások a napraforgó deszikkálására engedélyezett készítmények körét is érintik. A dimetipin hatóanyag (Harvade 25 F) 2008-ban visszavonásra kerül, felhasználásának utolsó idõpontja a 2008 évi deszikkálási szezon.

Mivel ez a munka többnyire légi úton történik, fokozott figyelmet érdemel, végzésekor a légi növényvédelem szabályozására kiadott 44/2005. (V. 6.) FVM-GKM-KvVM együttes rendeletben elõírtakat maradéktalanul be kell tartani, az elsodródásból adódó káresetek megelõzésére.

Szentey László,

MGSZH Központ NTA-I