Az aszály növényvédelmi hatásai

A 2007-es év is példa erre. A növényvédelem sikerét nagymértékben befolyásolta a tavalyi év aszályos idõjárása. Számos példa mutatja, hogy sok termelõ az általa alkalmazott növényvédelmi technológia sikerét vagy kudarcát a technológia színvonalával hozta összefüggésbe. A kártevõk, az aszályos idõjárás hatására, a megszokottól eltérõ ritmusban fejlõdtek, így sokan rossz következtetést vontak le az általuk alkalmazott növényvédelmi technológiák kártevõkre kifejtett hatásáról, ami a jövõre nézve veszélyes.

A 2007-es évben az évi csapadékmennyiség a sokévi áltaghoz közeli mennyiségben hullott (grafikon). Az utóbbi 8 évben 2 alkalommal a 2007-es évnél szárazabb év is elõfordult. A tavalyi évben a csapadék éves eloszlása volt kedvezõtlen. Áprilisban egyáltalán nem esett esõ, júliusban pedig három hétig nem volt csapadék. Mindkét idõszak fontos növényfejlõdési szakaszra esett, gondoljunk csak az áprilisi napraforgó- és kukoricavetésre, búza szárbaindulásra vagy a júliusi kukoricavirágzásra. Az átlaghõmérséklet az utóbbi 10 évben jelentõsen meghaladta a 20 éves átlagot (grafikon). 2007-ben az utóbbi 10 év legmagasabb évi átlaghõmérsékletét mértük. Az áprilisban és júliusban tapasztalt csapadékhiány mindkét hónapban magas hõmérsékletekkel párosult. Áprilisban 10 alkalommal fordult elõ, hogy a hõmérséklet napi maximuma meghaladta a 25°C-ot. Júliusban 21 alkalommal 30°C-ot meghaladó napi maximum hõmérsékletet mértünk, ebbõl 5 napon keresztül 41°C-ot meghaladó hõmérséklet volt.

Ez az idõjárás általában nem kedvezett a gomba és baktériumos betegségek megjelenésének, felszaporodásának. Kimondottan megakadályozta a nedvességigényes kórokozók kártételét, pl. peronoszpóra, fitoftóra. Kedvezett viszont az állati kártevõk felszaporodásának, ezek közül is elsõsorban a melegkedvelõ fajok károsítása vált jellemzõvé, pl. atkák, molyok, levéltetvek, mezei pocok. Terjedelmi okokból most csak néhány konkrét témát kiemelve és elemezve utalok az aszály következményeire.



A kukorica nehéz éve

A 2007-es aszályos idõjárás növényvédelmi hatásainak egyik leginkább említésre méltó példája a kukoricabogár esete. Több termelõ az elmúlt évben csak vetõmagcsávázással védekezett a kukoricabogár ellen, talajfertõtlenítést nem alkalmazott a lárvakártétel megelõzésére. Ennek ellenére a tavalyi évben sikeresnek bizonyultak a kizárólag vetõmagcsávázáson alapuló technológiák. Ennek oka szinte bizonyosan az volt, hogy áprilisban nem esett esõ és az átlaghõmérséklet emellett magas (15,3°C) volt. A kukoricabogár által a talajba lerakott tojások a megszokottnál sokkal elõbb keltek ki. A kikelésükhöz szükséges hõösszeg az átlagoshoz képest jelentõsen elõbb „összerakódott”. Tolna megyében a május 15-én ásott növény- és talajmintákból kimutattuk az elsõ lárvákat. A kukorica ebben az idõpontban csak 6 leveles fejlettségû volt. A kukorica korai fejlõdési állapotában megjelenõ lárvák fokozott veszélyt jelentettek a növényekre. Ebben a helyzetben, a csak vetõmagcsávázással védekezõ termelõk, a veszélyes helyzet ellenére azt tapasztalták, hogy a növények nem károsodtak. Ebbõl azt a következtetést vonták le, hogy az általuk alkalmazott technológia eredményes volt, ami önmagában helyes. A technológia eredményessége azonban nem annak magas színvonalában rejlett, hanem abban, hogy a vetés és a kukoricabogár lárvák kelésének idõpontja az idõjárási viszonyok miatt „közel került” egymáshoz. Ez az összefüggés egy átlagos évben nem így alakul: az április közepén megtörtént vetést követõen május végén kelnek a kukoricabogár lárvái. A két idõpont között általában 6 hét szokott eltelni. A tavalyi évben tehát a kukorica vetésideje és a kukoricabogár lárvák kelési ideje olyan szokatlanul közel került egymáshoz, hogy a csak vetõmagcsávázással védett állományokban is eredményes volt a kukoricabogár lárvák elleni védelem. A jövõre nézve azonban hibás ebbõl levonni azt a következtetést, hogy az idei évben is csak vetõmagcsávázásra alapozzák a termelõk a védekezést, mert ha átlagos idõjárási körülmények lesznek az idei tavaszon, akkor a csak vetõmagcsávázással kezelt állományokban jelentõs kártételek fognak elõfordulni. Figyelmeztetõ jel még, hogy az amerikai-kukoricabogár lárvái 2007-ben, a Tolna megyében lévõ 100 000 ha kukoricaterületbõl 15 000 ha-on okoztak (2003-ban 30 000 ha, 2004-ben 1500 ha, 2005-ben 300 ha, 2006-ban 250 ha) különbözõ fokozatú növénydõléses tüneteket. A kártevõ 2007. évi közepes – de a 2006. évinél jóval erõsebb – fellépése az aszálynak volt köszönhetõ. Ha ismét száraz év lesz, a lárvakártételek gyakorisága várhatóan erõsödni fog.

A mezei pocok állománya jelentõs

A 2007-es tél szokatlanul enyhe volt. Tolna megyében az egész tél során január 27-én mértük a leghidegebbet, –6,5°C-ot. Télen kevés csapadék esett. A 2007-es szokatlanul enyhe tél nem kedvezett különösebben az áttelelõ populációnak. Az aszályos áprilisban lassan emelkedésnek indult a kártevõ egyedszáma. A május és június csapadékosabb idõjárása nem kedvezett a mezei pocok szaporodásának. Júliusban azonban egy 3 hetes száraz és nagyon meleg periódus következett, amelynek hatására, az idõszak végére jelentõsebb létszámemelkedés történt. Augusztusban a hónap során lehullott átlagos csapadék és a mellé párosuló meleg idõjárás hatására a kártevõnek tovább növekedett a népessége. Szeptember végére a pillangósokban és a ruderáliákon kritikussá vált a helyzet. Az október és november csapadékos idõjárása azonban nem kedvezett a kártevõ további szaporodásának. A tél beállta elõtt közepes kártevõnépesség alakult ki, de tudjuk, hogy az Alföld középsõ részén igen súlyos fertõzést lehetett észlelni. Az idei felmérések szerint Tolna megyében a ruderáliák sok helyen erõsen fertõzöttek, ennek ellenére az õszi búza- és a repceállományokba nem húzódott át a kártevõ (kép). Sajnos az Alföldön az õszi vetésekbe is betelepedett a kártevõ, s kártétele fokozódik. A betaposott járatokat 80%-ban kibontja a mezei pocok, és e mellett új járatok is megjelennek. Ez arra enged következtetni, hogy a jelenleg telelõ közepes – magas létszámú állomány egyedeinek igen jó a kondíciója. A mezei pocok számára kedvezõ tavaszi idõjárás esetén a telelõ állomány tavasszal komoly veszélyt jelenthet a pillangósokra és a ruderáliákkal határos õszi búza- és repcevetésekre.



Kedvezõ hatások az aszályos idõjárásban

Az aszálynak voltak kedvezõ növényvédelmi hatásai is a 2007-es évben. Szõlõben a gombabetegségek elõrejelzésének segítségével a védekezések csak a fertõzés lehetséges idõszakaira korlátozódtak. Ennek megfelelõen, a növényvédelmi technológia végrehajtása során a védekezések között eltelt napok száma 14 és 21 nap között alakult. 2007-ben összesen hat alkalommal, átlagosan 18 naponta kellett csak védekezni Tolna megyében. Figyelemre méltó tény, hogy az elõrejelzésre alapozott védekezési menetrend keretében csak kontakt készítmények használatával is eredményesen lehetett megvédeni a szõlõt a 2007-es évben a gombabetegségek ellen. Az aszály, a kontakt készítmények használata és a csökkent számú védekezések eredményeképp kialakult alacsony hektárköltségek révén, kedvezõen befolyásolta a szõlõtermesztés jövedelmezõségét 2007-ben Tolna megyében. A termésmennyiséget nem befolyásolta az aszály, és a minõség is jól alakult. A szõlõtõkék azonban megsínylették az aszályt, a fás részekben felhalmozott tartalékaik sok esetben jelentõsen kimerültek, ennek árát az elkövetkezendõ években kell megfizetni.

Dr. Gabi Géza

Igazgatóhelyettes, Tolna megyei MgSzH NTI