Kora tavaszi növényvédelmi helyzet és tennivalók a szántóföldön

A szeptemberi idõjárás kedvezett a talajmunkáknak és az elvetett magvak kelésének. Különösen a hónap elsõ felében hullott átlag feletti mennyiségben esõ. Október elsõ fele melegebb és csapadékban szegényebb napokat hozott. Szerencsére a hónap második felében, amikor már ismét aggódtunk a talajok kiszáradása miatt, megjött az újabb esõs hullám. Ismét átlag feletti mennyiségû csapadék hullott, s ez visszaállította a korábbi kedvezõ környezeti állapotot. A Mindenszentek idõszakában jellemzõ fagyok elmaradtak, s a november eleje kellemes õszi idõt hozott. A második dekádtól már jellemzõen fagyos éjszakák köszöntöttek be, a hónap utolsó napjaiban, az ország északi régiójában -10°C körüli hõmérsékletek is elõfordultak. Novemberben átlagosan 30–50 mm közötti csapadék hullott, idõben és térben egyenletes eloszlásban. A gyakori csapadék késleltette az õszi talajmunkákat, de kedvezett a korábban elvetett és kikelt növények fejlõdésének.

A kiegyenlített állományok gyorsan fejlõdtek, november végére általánosan elérték a teleléshez optimális állapotot. A nyugati határszélen, fõképpen Zala megyében augusztus végétõl szeptember közepéig gyakorlatilag folyamatosan esett az esõ, s ennek következtében sok helyen megcsúsztak a vetéssel. E területeken a növényállomány nem tudta utolérni a korábban vetett táblák fejlettségét, így a repce november végén 4–6 leveles állapotban indult a télnek. Az õszi búza esetében az optimális vetésidõ betartását nagyban befolyásolja az elõvetemény betakarítása. Ennek megfelelõen a területek többsége idõben és egyenletesen kikelt, homogén képet mutatott, de némely táblán, a kései vetés miatt éppen csak kikelt, kissé hiányos állomány várta a telet.

A december elsõ napjai õszies idõjárást mutattak. A tél december 14-tõl érkezett meg, hóeséssel és komolyabb fagyokkal. Karácsony tájékán újabb havazások tették fehérré a tájat, s ez a fagyokkal tartósnak bizonyult. A fordulat január 5-én kezdõdött, s a kezdeti változás elég ijesztõnek mutatkozott. 2–3 napig havas esõ, ónos esõ, jeges esõ hullott, miközben a hõmérõ -4–6°C-ot mutatott, tehát a csapadék azonnal mindenre odafagyott. A mezõgazdaságban ez azt jelentette, hogy vastag jég vonta be a fák és bokrok vesszõit, szerencsére gally- és ágtörésekrõl kevésbé lehetett hallani. A havas felületen megjelenõ jégkéreg sem jelentett kisebb veszélyt, hiszen tartósan zárt felület esetén a növények kipállása bekövetkezik. Szerencsére néhány nap elteltével jelentõs felmelegedés vette kezdetét, s ez a jegesedett kéreg fokozatosan elolvadt. Január közepére a hó nagy része eltûnt, a növények „szabadba” kerültek. Ezt követõen a január egyenletesen meleg idõszakot hozott, a havi átlaghõmérséklet a sokévesnél magasabb értéket mutatott. Ez az idõjárás folytatódott februárban is, napsütéses korai tavaszodás kezdõdött, amit csak átmenetileg zavart meg a 17–18-án tapasztalt erõs lehûlés (-10–17°C). A talajok vízkészlete január végén még kedvezõ mértéket mutatott, általában 60–80%-ig telítettek, de helyenként – fõleg a Dunántúlon – a 100%-ot is megközelítette a telítettség. Februárban viszont a tartósan átlag fölötti hõmérséklet a vízkészlet csökkenését indította el, a hónap végére a talajok felsõ néhány cm-es rétege kiszáradt, s ez aggodalomra ad okot.

Az elsõ szemlék azt mutatják, hogy a telelõ állomány nem károsodott. A növények zöldek, fagykár nem következett be, és károsító sem lépett fel. Viszonylag tartós volt a fagyos idõszak, de a hõmérséklet általában -6–10°C között mozgott, s ezt még az említett kevésbé fejlett növények is elviselték. Az ország nagy részén ebben segítséget nyújtott a hótakaró is.

Aki idõben elvégezte a talajmunkát, az biztosította a repce- magvak számára a megkívánt, ülepedett magágyat, s idõben tudta megkezdeni a vetést is. A növények gyorsan és egyenletesen kikeltek, s erõteljes fejlõdésnek indultak. Szerencsére a termelõk egyre általánosabban alkalmazták a vetõmagvak rovarölõ szeres csávázását, ami a korai kártevõk – elsõsorban a repcebolha – megjelenését és károsítását megakadályozta. 2007 nyarán, a hosszan tartó aszályban a kórokozók fertõzõ tömege is visszaesett, ezzel magyarázható, hogy a fómás levélfoltosság és szárrák valamint a repce peronoszpóra csak október második felében és novemberben jelentek meg, de csak az idõsebb leveleken alakult ki csekély mértékû károsítás. A triazol típusú fungicidek regulátor hatásának felismerése új célt adott a kezelésnek, s új technológiai elemmel bõvült a termesztés. A termelõk egyre inkább ismerik és alkalmazzák ezt az eljárást. Pontos felmérés nincs, de bizonyos visszajelzések alapján valószínûleg a termõterület 2/3 részén a termelõk elvégezték a kezelést. Természetesen a triazol származékok kórokozók elleni hatásukat is megõrizték, tehát növényvédelmileg is hatásos a kezelés. A tél végi szemlék azt mutatják, hogy az állományokban az idõsebb leveleken lehet találni a fómás levélfoltosság néhány foltját, de a szívlevelek egészségesek. Egyelõre nem látszik a gombabetegségek elleni védekezés szükségessége. 2007-ben rossz idõ járt a repcedarázs nyári elsõ és második nemzedékére. Ennek következtében a kártevõ álhernyói késõn, és alacsony számban jelentek meg az õszi vetéseken. Védekezésre általában nem volt szükség, esetleg egy-két helyen, gócos felszaporodás nyomán. A repce tavaszi növényvédelmének gerincét a kártevõk elleni kezelések adják. A korai tavaszodásban a repceszár-ormányos és a repcefénybogár várhatóan már (február végén), március elején megjelenik. Természetesen az elsõ idõszakban mozgásuk csekély, de a hõmérséklet emelkedésével egyre intenzívebben keresik fel a bimbózó repcetáblákat. Érdemes tehát sárgatálas módszerrel követni mozgásukat, a kezelés konkrét idõpontját a növényeken megjelent imágók számlálásával is meghatározhatjuk (5 db/növény már indokolja a permetezés indítását). Az idõjárástól és az elsõ kezelés sikerességétõl függõen újabb kezelésre is szükség lehet.

Az õszi árpa már az õszön elérte a bokrosodás állapotát, sõt több táblán a bokrosodás vége állapotot is. Az õszön a levéltetvek betelepedése és szívogatása okozott gondot. Kevés helyen védekeztek a kártevõ ellen, s ennek egyik közvetett hatása a sárgulást okozó árpa törpeség vírus megjelenése. A tünetek tavaszra alakultak ki. A sárgulásos tünetegyüttes okozói a korábbi megállapításokkal egyezõen relatív tápanyaghiány, termesztési hiba és gombabetegségek megjelenése is. Ez utóbbiak közül most a hálózatos levélfoltosság figyelhetõ meg. Elsõ lépésként a tavaszi fejtrágya és a napsütés segítséget nyújt, általában erre az õszi árpatáblák kizöldülnek. A gombabetegségek elleni védekezés a tavaszi idõjárás függvénye. A gabonafutrinka lárvája õsszel sem okozott gondot, most sem várható. Valószínûleg korán megjelenik a vetésfehérítõ bogár áttelelt népessége. Figyelni kell mozgásukra, szükség esetén, a tábla szélén végzett kezeléssel megakadályozható a nagyobb kártétel.

Az õszi búza táblákon az õszön nem jelentek meg károsítók, az állományok jól teleltek, egy kicsit egyöntetûbb képet mutatnak. Egyelõre nincs olyan kórokozó, amely közvetlen veszéllyel fenyegetne. A kártevõk közül az árpánál leírtak szerint a vetésfehérítõ bogarak korai megjelenése várható. A táblaszéli, illetve gócos felszaporodásukat követve megelõzhetõ a súlyos kártétel.

Sajnos nem ilyen kedvezõ a kép a mezei pocok és a hörcsög tekintetében. A kártevõk állománya a 2006–2007. évi enyhe tél során nem csökkent, majd az aszályos nyáron folyamatosan szaporodtak. A nyár végén, a lábon álló kultúrákban súlyos károkat okoztak, ami elõre vetítette az õszi veszélyt is. Az egész országban lehetett érzékelni a népesség gyarapodását, de a legfertõzöttebb térség a Csongrád–Békés–Szolnok megyén keresztül egészen a borsodi mezõségig nyúlik. Az õszi vetések kelése után megkezdõdött a kártevõk betelepedése és már korai szakaszban súlyos kárt okoztak. Szolnok megyében egy repcetáblát tarrá rágtak. Jellemzõ, hogy a népesség a Jászságban 3–4 lakott járat/100 m2, de a repcetáblák szélén, egy–egy gócban 10–15 lakott járat is elõfordul 100 négyzetméterenként. A hörcsögnépesség 1–2 kotorék hektáronként, de ez már mindenképpen indokolja a védekezést. Általában már az õszön megkezdõdött a védekezés, ami egyelõre csapdázást jelentett. A hörcsög november végén zárta a kotorékát, telelõre vonult, de várhatóan március elején kibontja kotorékát, s kezdõdik a táplálkozása. A pocok viszont télen is aktív, tehát folyamatosan lehet számítani kártételére. A védekezéseket érdemes a tavaszi általános kizöldülés elõtt elvégezni.

A kapás növények vetésénél a tavalyi tapasztalatok alapján külön figyelmet kell fordítani az amerikai kukoricabogár lárvakártételére. Pontos meteorológiai elõrejelzés nincs a nyár eleji idõszakra, de a korai aszályos idõjárásnak most is esélye van, s az a kukoricabogár lárvakártétel veszélyét növeli. A megelõzésre már a vetéskor gondolni kell.



Tóth Miklós