Szemes termények tartósítási eljárásainak ökonómiai összefüggései

 A szûk raktárkapacitás indokolttá teheti a takarmányozási célú szemes termények fóliahengerben történõ tárolását.



Az egyes tartósítási módszerek alkalmazási körülményei

A szemes kukorica anaerob erjesztéssel történõ tartósítása alapvetõen akkor ajánlott, amikor a termény nedves-ségtartalma 26–28%-nál magasabb. Az egész szemeket is lehet erjeszteni, de élettani és gazdasági szempontból is elõnyös, ha a takarmányt már ekkor elõkészítjük közvetlen feletetésre, roppantással vagy darálással.

A termények aerob módon történõ tartósítása akkor célszerû, ha a szemek víztartalma 22–25% alatti. Bár magasabb nedvességû szemek is tartósíthatók megfelelõ készítményekkel, de a magasabb dózis miatt ebben az esetben az erjesztés már gazdaságosabb. Ez a módszer is ötvözhetõ elõkészítéssel.

A szerves savas szemes termény elõkészítési és tárolási technológiáknak akkor lehet létjogosultsága a gyakorlatban, ha egyrészt a kezelt terményt nagy biztonsággal lehet tárolni egész évben minimális tárolási veszteségek mellett, változatlan vagy magasabb beltartalommal, másrészt a technológia költségmegtakarítást is jelent a roopantást választó gazdaságoknak. Fentiek objektív elbírálása miatt célszerû összevetni a két eltérõ technológia általános elõnyeit és hátrányait, illetve alaposabban megvizsgálni azok költségvonzatait.



1. technológiai szint: Száraz vagy szárított (12–14% nedvességtartalmú) termények preventív célú kezelése

Nem váltja ki a szárítást, de kiküszö-böli annak hátrányait – a kezelés után további minõségromlás nem következik be. Költsége: 1 tonna terményre vonatkoztatva, a kivitelezéstõl függõen 1400–1600 Ft. Gazdasági elõnye: az így kezelt termények tápanyagainak felvehetõsége javul, a bevitt szerves sav energiaforrást biztosít az állatok számára, valamint nem indulnak be olyan romlási folyamatok, amelyek akár súlyos állategészségügyi gondokkal járhatnak. Az elõny (értéktöbblet) a tapasztalatok alapján – az üzemi körülményektõl függõen – a szemes termény biológiai értékének a 2–10%-ával egyenértékû. Mivel a biológiai, a klimatikus és az üzemi adottságok miatt a kezelés értékmegõrzõ, értéktöbbletet nyújtó hatásának mértéke eltérõ lehet, érdemes megvizsgálni, hogy adott terményárak mellett, mely esetekben célszerû a preventív célú szervessav-kezelés.Az 1. ábrából kitûnik, hogy a jelenlegi szerves sav árak mellett, átlagos körülmények között, akkor érdemes kezelni az adott terményt, ha annak ára 25 000 Ft/ tonna feletti.

2. technológiai szint: Közepes nedvességtartalmú termények tartósítása

Ekkor már részlegesen vagy teljesen kiváltjuk a szárítási mûveletet, ennek megfelelõen a költség-hozam viszony is másképpen alakul. Az állattenyésztést végzõ üzemek rendelkezhetnek saját szárítóval, de jó részük bérszárítás útján tartósítja hagyományosan szemes terményeit. Utóbbi esetben viszonylag egyszerû az ökonómiai összehasonlítás, mivel a bérszárítás költségei egzakt módon megadhatók az elvont nedvességtartalom függvényében, s ez szembeállítható az adott víztartalom melletti szerves savas tartósítás költségeivel.

A saját szárítóval rendelkezõ üzemek esetében nem ilyen egyszerû a helyzet. Sok esetben a rendszerváltás elõtt épült meg a szárító, s privatizáció útján került az adott üzemhez – ezért nagyon nehéz megbecsülni a valós beruházási és jelenkori értéket. Új szárító létrehozása igen nagy beruházást igényel; csak olyan üzemek esetében van komoly létjogosultsága, amelyeknek az állattartáshoz szükséges terménymennyiségen túl komoly mennyiségû, értékesítésre szánt gabonájuk is van, illetve bérszolgáltatásként is végeznek szárítási tevékenységet – ebben az esetben megint csak nehéz átlagos önköltséget kalkulálni. Saját szárító esetében azt is figyelembe kellene venni, hogy a vízelvonás energiaigénye nem lineáris, tehát jóval könnyebb 22%-os nedvességtartalomról 18%-ra leszárítani az adott terményt, mint pl. 18%-ról 14%-ra. Ez a görbe viszont erõsen függ az adott szárító típusától, így e tanulmány keretein belül nem áll módomban az e faktort is figyelembe vevõ elemzés. A fenti okok miatt az összehasonlításkor egyrészt a bérszárítást vettem figyelembe, saját szárítás esetében pedig nem terheltem rá a beruházási költséget, valamint különbözõ típusú szárítók üzemeltetési költségeinek átlagával számoltam, a gyakorlatban betakarításkor szokásos nedvességtartalmakat feltételezve.

Az 1. táblázatban látható, hogy különbözõ betakarításkori szemnedvesség-tartalmak esetén, hogyan alakulnak az egyes eljárások költségei.

A táblázatokból kitûnik, hogy bérszárítással összehasonlítva, a Magyarországon átlagosnak mondható 18–22%-os betakarításkori szemnedvesség esetében még akkor is gazdaságosabb a szerves savval történõ tartósítás, ha a kezelés hatásaként létrejött értéktöbbletet nem vesszük figyelembe. Ha egy üzem saját, modern szárítóval rendelkezik, úgy a tartósítási mûveleti költség valamelyest magasabb lehet esetenként a szárításénál, de e többletköltség a szerves savas tartósítás összhatása miatt megtérül.

3. technológiai szint: Nagy nedvességtartalmú (28–35% nedvességtartalmú) termények tartósítása

Ekkor teljesen kiváltjuk a szárítási mûveletet s anaerob módon tároljuk be a terményt. Ez a technológiai szint a tartósításon felül magában foglalja a takarmányok etetésre történõ elõkészítését is. A rendszer a szemes termények roppantással történõ feltárását, valamint a szemek érési állapotától és a kapcsolódó tárolási technológiától függõ erjesztõ-konzerváló szervessav-készítmény közvetlen hozzáadagolását tartalmazza. A kezelés és roppantás után a termény fóliahengerben vagy falközti silótérben tárolható.



Kalkulációk a 3. technológiai szint elemzéséhez

A 2. táblázat alapján elmondható, hogy a 3. technológia gazdaságosságilag igen versenyképes azon üzemek számára is, amelyek modern saját szárítóval rendelkeznek. Az egyetlen felmerülõ kérdés, hogy a technológia (nedves szemek) gond nélkül beilleszthetõ-e a takarmányozási rendszerbe. A szarvasmarha ágazatban ez nem probléma, a sertés- ill. baromfitartóknál azonban felmerülhetnek bizonyos technológiai gondok a nagy nedvességtartalmú, roppantott vagy darált szemes termények kezelésével kapcsolatban.



4. Következtetések – a jövõre vonatkozó kilátások

A fentebb levezetett számítások összegzéseként, célszerûnek tartom a fõbb tartósítási-tárolási módok költségeit a szemes termény nedvességtartalma függvényében egyszerre feltüntetni (2. ábra).

Az eddigiekben felvázoltak alapján a következõk állapíthatók meg:

• a száraz szemek preventív célú kezelése akkor indokolt, ha többleteredményt várunk az állattartás oldaláról, vagy pedig olyan körülmények állnak fenn, amelyek indokolják a megelõzõ védekezést (szerves savas kezelést);

• a 2. ábrából kitûnik, hogy a bérszárítás egyértelmûen a legkevésbé költséghatékony eljárás. A saját szárító üzemeltetése ehhez képest valamelyest kevésbé költséges, de abból kifolyólag, hogy az összes, elõbbiekben bemutatott újszerû tartósítási mód versenyképesebb a költségek tekintetében, úgy gondolom, hogy saját takarmány tartósításának céljára a szárítás részleges vagy teljes kiiktatása a legmegfelelõbb. A saját szárítót érdemesebb inkább az értékesítésû célú növények leszárítására, vagy pedig bérszárításra alkalmazni;

• a leggazdaságosabb módszer a nagy nedvességû szemek irányított erjesztése, darálással vagy roppantással egybekötve, más kérdés, hogy sajnos nem minden állattartó telepen valósítható meg. A szarvasmarha ágazatban és olyan sertéstartó üzemekben, ahol nedves etetési rendszer mûködik, egyértelmûen javasolható e módszer.

Ökonómiai vizsgálataim azt mutatták, hogy az újszerû technológiák alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy állattartásunk eredményesebb legyen és megfeleljen az új kihívásoknak. Bizonyos módozatok akár 40–45%-kal is lecsökkenthetik a tartósítási-tárolási költségeket, ami figyelemre méltó, hiszen ezek a költségek eredetileg a termény értékének akár 20–28%-át is kitehetik. Ha hozzávesszük azt, hogy az állattartás közvetlen költségeinek döntõ hányadát, állatfajtól függõen 40–75%-át a takarmányozási költségek teszik ki, úgy belátható, hogy egy üzem életében mekkora megtakarítást jelenthet a cikkben említett tartósítási technológiák egyikének bevezetése.

Amennyiben a témakörben részletesebb információra van szüksége, legjobb tudásom szerint állok a Tisztelt Olvasó rendelkezésére.

Karnóth Joris • Telefon: 30/520-3446