Levéltetvek II.

Borsó

Pisum sativum

A borsón a levéltetvek szívogatása a levelek torzulását, súlyosabb esetben a terméskötödés jelentõs csökkenését idézheti elõ. Nem csak táplálkozásukkal, hanem vírusterjesztõ tevékenységükkel is súlyos károkat okoznak. Minden évben olyan nagy számban telepszenek be a borsó táblákra, hogy rendszeresen védekezni kell ellenük.

A védekezés szempontjából fontos a táblák gyommentesen tartása, mivel ezzel a levéltetveknek kedvezõ, magas páratartalmat csökkenthetjük. Hasonló okból kerüljük a túl sûrû vetést. A szerjegyzék a zöld- és a száraz borsóban levéltetvek ellen felhasználható szereket együttesen tartalmazza. Arra figyeljünk, hogy a zöldborsó rövidebb tenyészidejû kultúra, így a hosszabb élelmiszer-egészségügyi várakozási idejû szerek használata kizárt.



Cukorrépa

Beta vulgaris cv. altissima


A levéltetvek a cukorrépában rendszeresen károsítanak. A kártétel mértékét elsõsorban az adott év idõjárási körülményei határozzák meg. Az enyhe tél, párás, meleg tavasz és koranyár kedvezõ feltételeket biztosít betelepedésükhöz és felszaporodásukhoz. A legnagyobb kárt a fiatal répán kialakuló népes kolóniák okozzák. Betelepedésük a cukorrépa táblákra április második felében kezdõdik. Számuk június közepéig-végéig folyamatosan növekszik. A kártevõ felvételezése során érdemes külön kezelni a szívleveleket és az idõsebb leveleket. A szívleveleken kialakuló nagyobb telepek fokozott kártételi helyzetre utalnak. A levéltetvek a levelek fonákán táplálkoznak. Szívogatásuk hatására a levelek meggörbülnek, besodródnak. Nemcsak táplálkozásukkal, hanem vírusterjesztõ képességükkel is károsítanak. Napjainkban a cukorrépa vírusos betegségei jelentõs növénykórtani problémát okoznak.

A kellõ hatékonysággal végzett gyomirtás azáltal, hogy csökkenti a tápnövények számát (gyomosító libatop félék) és az állomány „befülledését”, egyúttal mérsékli a cukorrépán kialakuló levéltetû kolóniák nagyságát is. A kémiai védekezés egyik lehetõsége a vetõmag csávázása, lehetõleg minél hosszabb hatástartamú inszekticiddel (pl.: neonikotinoidokkal). Az állománykezelésre felhasználandó szer kiválasztásakor fontos szempont, hogy a levéltetvek által károsított levelek besodródtak-e már. A levéltetvek a kiterült leveleken védtelenül szívogatnak, a permetlé elérheti õket, így a kontakt szerek használata megfelelõ eredményt adhat. A besodródott leveleken azonban a kontakt szerek szinte hatástalanok. Ilyen estben mindenképpen a felszívódó neonikotinoidok és egyes foszforsav-észterek használata adhat csak megfelelõ védelmet.

A répa-gyökértetû a gyökereken él és táplálkozik. Elsõsorban a gyengébben fejlõdõ répákat támadja meg. Felszaporodása száraz, meleg években a termesztés sikerét jelentõsen befolyásolja. Az egész vegetációban képes megtelepedni a répák gyökerén, de kártétele augusztus-szeptember folyamán válik látványossá. A levelek elõször világoszöldek, majd sárgulnak, hervadnak, a talajra fekszenek, végül elszáradnak. Már néhány levél elvesztése is arra készteti a növényt, hogy leveleit pótolja és az ehhez szükséges tápanyagot és energiát a cukorképzéstõl vonja el. Tehát már kisebb fertõzés is a répatest tömegének és cukortartalmának csökkenéséhez vezet. Súlyos fertõzés esetén a répatest is elpusztul. Elõbb az idõsebb, majd a fiatalabb levelek pusztulnak el, ezzel egyidejûleg megszûnik a répatest tápanyag utánpótlása. A beteg növények a táblán általában kör alakú foltokban észlelhetõk. A legyengült növényeken a baktériumok és a gombák is könnyebben megtelepszenek.

Az agrotechnikai védekezési lehetõségek közül a répa-gyökértetû károsításának megelõzésére a leghatékonyabb módszer az öntözés. Fontos a vetésváltás betartása. Cukorrépa ugyanarra a helyre 4–5 évente kerülhet. A vetést március második feléig lehetõleg fejezzük be. Ezzel ugyanis a kezdeti fejlõdést visszavetõ barkók és bolhák károsítási esélyeit csökkenthetjük. A kiegyenlített tápanyag utánpótlás növeli a répák ellenálló képességét a répa-gyökértetûvel szemben. Gondoskodjunk a gyomirtásról, mert a cukorrépában a rokonsági kapcsolat miatt így is nehezebben írtható libatopfélék ugyanúgy tápnövényei a répa-gyökértetûnek. Egyelõre kifejezetten a répa-gyökértetû ellen engedélyezett növényvédõ szer Magyarországon nincs, azonban a neonikotinoidokkal végzett csávázás a cukorrépa kezdeti fejlõdése idején védelmet biztosíthat a répa-gyökértetvek károsításával szemben is.



Napraforgó

Helianthus annuus

A fekete répa-levéltetû már a 6–8 levélpáros napraforgó leveleit is szívesen szívogatja, azonban jelentõsebb felszaporodására csak a nyár második felében számíthatunk, különösen a jó vízellátottságú területeken. Ekkor már ellephetik a bimbókat, a virágzó tányért, ahol akár a csöves virágok sterilitását is elõidézhetik.

A sárga szilva-levéltetû már a 3–4 leveles napraforgón is károsíthat. Szívogatásának hatására a levelek erõsen torzulnak, kanalasodnak, illetve sodródnak. A napraforgón vírustünetekre emlékeztetõ tarkulásokat és torzulásokat okoznak.

Az oleander-levéltetû viszonylag új levéltetû faj Magyarországon. A mediterrán területekrõl származik. Egyrészt az enyhébb teleknek és melegebb nyaraknak, másrészt a délebbi területekrõl bekerült gazdanövényeinek köszönhetõen tudott megtelepedni hazánkban. Megjelenésére elsõsorban az olyan homokos területeken számíthatunk, ahol a selyemkóró (Asclepias syriaca) nagy számban fordul elõ.

Célzott kémiai védekezést levéltetvek ellen napraforgóban nem alkalmaznak. A napraforgón gazdasági kárt eddig a vírusok sem okoztak.

Kukorica

Zea mays

Egyes fajok a levelek besodródását okozzák, míg mások a levelek fonákán, a csuhéleveleken alkotnak népes kolóniákat. Ha a levéltetvek már a megporzás elõtt felszaporodnak, akkor hiányos termékenyülést is elõidézhetnek. A zöld gabona-levéltetû nyála toxikus, szívogatása nyomán a károsított levélfelület erõteljesen sárgul. A kukorica-gyökértetû a sínylõdõ kukorica gyökerén igen magas egyedszámot érhet el. A gyökerek szívogatásával jelentõs termésveszteséget is elõidézhet különösen aszályos években. A kukoricában élõ levéltetvek vírusterjesztõ tevékenysége is jelentõs.

Hasonlóan a gabonákhoz a levéltetvek ellen a kukoricában sem terjedtek el a biológiai és az agrotechnikai védekezési eljárások. Kémiai védekezésre, vírusvektor szerepük miatt, a vetõmagtermõ állományokban kerül sor. A Növényvédõ szerek, termésnövelõ anyagok címû könyv, vagyis a szerjegyzék a kukorica címszó alatt közvetlenül levéltetvek ellen felhasználható szereket nem ad meg, de a többi kártevõ listája tartalmaz olyan szereket, melyek a levéltetveket is nagy hatékonysággal gyérítik. A levéltetvek ellen kukoricában felhasználható növényvédõ szerek köre így szûkebb, mint a gabonákban.



Burgonya

Solanum tuberosum

A burgonyán a levéltetvek közvetett kártétele, a vírusterjesztés, sokkal jelentõsebb, mint a szívogatásukkal okozott levél- és hajtástorzulás, illetve a csökkent fejlõdés. A fertõzésük nyomán kialakuló jelentõs termésveszteség is a vírusvektor tevékenységükre vezethetõ vissza. Vetõburgonyában a levéltetvek ellen a vegyszeres védekezés elkerülhetetlen. A levéltetvek betelepedése a burgonyatáblákra már május elején megkezdõdik. Felszaporodásuk ütemét az idõjárási körülmények jelentõsen befolyásolják. Legnagyobb egyedszámban június elejétõl–július közepéig károsítanak. A kolóniák a levelek fonákán alakulnak ki.

Az agrotechnikai védekezés szempontjából elengedhetetlen a jó minõségû gyomirtás, a harmonikus tápanyag ellátás, a burgonya egyenletes fejlõdésének elõsegítése és a korai lombtalanítás. A kémiai védekezés a vetõgumó csávázására és az állománykezelésekre terjed ki. Csávázáskor a legjobb eredmény a hosszú hatástartamú szerekkel, mint pl.: a neonikotinoid származékok, érhetõk el. Állománykezelésre mind kontakt, mind felszívódó szerek alkalmasak. Felhasználásukat a fertõzés mértéke, illetve ezzel összefüggésben a levelek besodródása határozza meg.



Szója

Glycine max

A levéltetvek felszaporodását szójában is elsõsorban az idõjárási viszonyok határozzák meg. A tömeges betelepedésére május közepétõl számíthatunk. Már a szója kelésekor jelen lehetnek a táblákon, ha a gyomirtás nem volt kellõ hatékonyságú. A kellemesen meleg idõjárás, inkább csak párásító, csendes esõkkel párosulva segíti felszaporodásukat. A levelek fonákán szívogató levéltetvek a levelek és hajtások torzulását, esetleg törpülését idézhetik elõ. A virágszáron és a virágokon is megtelepszenek így a termés mennyiségét is csökkenthetik.

A szója megfelelõ gyomirtásáról és kiegyenlített tápanyag utánpótlásáról gondoskodni kell. Külön kémiai védekezést a levéltetvek ellen inkább csak a szaporítóanyag célból termesztett szójában végeznek. Az étkezési célú szójában a bagolylepke lárvák ellen használható növényvédõ szerek egy része a levéltetvek gyérítésére is alkalmas.

Tuba Katalin