Korszerû palántázógépeka kertészeti termeléshez

A növényanyag elõkészítése, a vetõágy kialakítása

Az üvegházakban vagy fóliasátrak alatt elõnevelni kívánt növények vetõmagjait sûrûn, és lehetõség szerint egyenletes tõeloszlásban vetik el, annak érdekében, hogy a kiültetés megkezdésének idejére a palántaállomány kiegyenlített legyen. Azoknak a zöldségféléknek a magvait, amelyek palántái a szántóföldi kiültetést nehezen „viselik” el, már eleve az ún. nevelõföldbe (tápkockába) vetik és abban is nevelik, illetve azokat a késõbbiekben a táptalajjal együtt ültetik ki a termõhelyre. A külön (tápkockapréselõ) géppel készíthetõ tápkockák az egyes növények gyökereit megóvják, és a növénykék folyamatos fejlõdését a kiültetés után is biztosítják.

Az egyes kiültetésre kerülõ növényanyag alapján: sima szálas palánták, különbözõ méretû és alakú – ezáltal eltérõ térfogatú – tápkockás palánták és kis térfogatú, táphengeres (ún. tálcás) palánták különböztethetõk meg.

Az utóbbi években egyre jobban elõtérbe került a (kisebb térfogatú) tálcás palánták alkalmazása, amelyeket mûanyag nevelõtálcák – gúla; kúp; henger alakú – mélyedéseiben nevelnek, a palánták gyökérzete „benövi” a tálcák mélyedéseinek megfelelõ méretû és alakú, a mélyedések negatívját adó földlabdákat. Ezen – aránylag kisméretû – az elõnevelõ tálcákon 5–600 mélyedés is megtalálható, a tálcák könnyen mozgathatók, többször felhasználhatók és a félautomata gépi palántaültetés teljesítménye ezáltal nagymértékben növelhetõ. A különbözõ – a gyakorlatban általánosan használt – tápkockás és tálcás palánták méretei/ formái (alakjai) az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.

A palánták kiültetését megelõzõen – ugyanúgy, mint bármely növény vetése, ültetése elõtt – megfelelõ talajelõkészítést kell végezni. Ennek során – az alapmûveléstõl a vetõágy elõkészítéséig – a kiültetendõ (palántázandó) növény agronómiai igényeinek megfelelõen, és annak munkamélységében, kell az optimális magágykészítést elvégezni. A talajelõkészítés mûvelési mélysége természetesen meghaladja a palántaültetés mélységét, hogy a tömörödött altalaj ne akadályozza a palánták gyökérzetének további fejlõdését. A kertészeti növények (keskeny és széles sortávolságú) szabadföldi termesztéstechnológiáiban – ez sík, ágyásos v. bakhátas mûvelést is jelenthet – a vetõágy készítésére az aktív mûvelõelemekkel ellátott, rotációs, talajmarós rendszerû gépeket alkalmazzák, amelyek több munkamûvelet elvégzésére is alkalmas szerszámválasztékukkal az egyes termeléstechnológiákban sokrétû felhasználást (teljes munkaszélességben talajmarás, sík ágyásfelszín v. soronkénti bakhátkialakítás) biztosítanak.



A palántázókkal szembeni agrotechnikai követelmények

Az egyes zöldségfélék palántái rendkívül érzékenyek a mechanikai sérülésekkel szemben, ezért kiültetésük nehezen gépesíthetõ. A gépi kiültetéskor a palántázógépekkel szemben támasztott legfontosabb agrotechnikai követelmények a következõk:

• a gépek biztosítsák a különbözõ sor- és tõtávolságok beállításának lehetõségeit;

• palántaültetõ szerkezetük a fiatal növénykéket egyenként, egyenletes tõtávolságban, az egyes növények igényének megfelelõ optimális mélységben, lehetõség szerint függõleges helyzetben, sérülésmentesen helyezze a sornyitó csoroszlyák által készített barázdákba;

• a nyitott barázdák mélysége – a kiültetett palánták fajtájától függõen – változtatható legyen;

• a palántaültetõk tömörítõ kerekei – a palánták szárának alsó részénél és gyökereinél – megfelelõ talajtakarást, ill. talaj-visszatömörítést végezzenek;

• a növények fejlõdését a talajnedvesség pótlásával, – gyökér beöntözéssel – esetlegesen mûtrágya- és talajfertõtlenítõ szer pótlólagos adagolásával segítsék elõ;

• a gépek kialakítása legyen robosztus, kopásálló;

• a kialakítás feleljen meg a kezelõ-személy(ek) ergonómiai követelményeinek.



Ezen követelmények biztosítására az automata ültetési rendszerû gépek a legalkalmasabbak, azonban a szigorú követelményeket azok is csak részben, és nem minden esetben tudják kielégíteni. Az automata ültetési rendszerû gépek – a tápkockás v. tálcás palánták különleges nevelési igényeik mellett – jelentõs gépi beruházást kívánnak meg, ezért a hazai gyakorlatban a félautomata palántaültetõ gépek terjedtek el.



A gépek vázlatos ismertetése

A gyakorlatban általánosan használt félautomata palántaültetõk (hasonlóan a félautomata burgonyaültetõ gépekhez) soronkénti ültetõegységekbõl épülnek fel, és közös tulajdonságuk az, hogy a palánták kiültetését – azok ültetõszerkezetbe helyezését – kézimunkával kell elvégezni. A félautomata palántaültetõk többségében függesztett kivitelben készülnek, és a gépek zártszelvényû gerendelyére az egyes ültetõ egységek kengyelekkel – a vázon eltolhatóan – csavarkötésekkel vannak felerõsítve, a gerendelyek alátámasztására járókerekek szolgálnak.

A sortávolságot – a palántázandó növények fajtájához, technológiai igényéhez igazodóan – az ültetõegységek egymáshoz viszonyított távolságának változtatásával lehet beállítani. A palántázó gépek az üzemeltetõ erõgéphez 3-pontos függesztõ berendezéssel kapcsolódnak, kialakításuk 1–8 soros kivitelû, munkaszélességük 1,0–6,5 m közötti. A széles sortávolságú növények palántázásához az ültetõegységek egysorban vannak a gerendelyre felerõsítve, míg keskenyebb sortávolságok esetén az ültetõegységeket egymás mögötti sorokban (pl. 2+1; 3+2; 4+3 egység) helyezik el.

A palántázó szerkezet rendszere szerint: szorítótárcsás; fogóelemes (láncos, fogóujjas, szorító-elemes); forgóadagolós (revolverfejtáras); csészés (ültetõserleges) és szalagos rendszerû palántaültetõ gépek különböztethetõk meg. A gyakorlatban használatos típusok között – a kedvezõbb árfekvésük miatt – az egyszerûbb szorítótárcsás és a fogóelemes ültetési rendszerû gépek az elterjedtebbek.

A rugalmas, szorítótárcsás palántaültetõ gépeknél elsõ technológiai munkamûveletben egy acélhenger tömöríti meg a talaj felszínét, aprítva a mûvelési sávban lévõ rögöket. Az ültetõ barázdát ékes csúszócsoroszlya nyitja meg. A hagyományos, vagy tápkockás palántákat a kezelõülésen lévõ személy helyezi az egymással 10–20°-os szöget bezáró rugalmas mûanyag vagy acéllemez tárcsapár közé, amelyek kb. 100°-os ívhosszon feszülnek egymáshoz és forgásuk közben a palántákat az ültetõ barázdába szállítják. A palánták barázdába helyezésekor a tárcsák szorítása megszûnik és az egymással szöget bezáró tömörítõ kerekek a növénykék tövénél a gyökerek felett a talajt visszatömörítik. A takaró lapátok/pálcák még újabb talajréteggel erõsítik meg a palánták talajba „rögzítését”. A palánták pótlását a ládatartókon elhelyezett rekeszekbõl a palántázást végzõ személyek biztosítják. Néhány gépen – a jobb produktív idõkihasználás érdekében – tartalék ládatartók is elhelyezést nyertek. Egy-egy palántázóelemen a kezelõ ergonómiai kényelmét és biztonságát szolgáló kezelõülés és a lábtartók is megtalálhatók. Az ültetõtárcsás gépeknél a palánták egyenletes tõtávolságra való kihelyezését a tárcsákon elhelyezett jelzõfülek, vagy a tápkocka megfogó rugós szorítóujjak biztosítják, ill. néhány gépen hangjelzés figyelmeztet a palánták tárcsák közé történõ behelyezésére. A korszerûbb szorítótárcsás gépeken az ültetõ személy nem közvetlenül a tárcsák közé helyezi a palántákat, hanem egy végtelenített láncos adagoló-egységbe helyezi a növényeket. Ez kényelmesebb az ültetõ személynek és pontosabb tõtávolság biztosítható.

A fogóelemes rendszerû palántaültetõk fogóelemei különbözõ (fogóujjas, csészés, ültetõkelyhes) megoldásúak lehetnek. A megfogó elemeket – sugár irányban – vízszintes tengelyû tárcsára, vagy végtelenített láncra szerelik fel. A fogóelemek nyitását rugóval, zárásukat egy vezérelt pályával biztosítják. (1. ábra) A kezelõ személyek a palántákat a szivacs, vagy puha gumiborítású ujjak (1) közé helyezik és egy vezérelt pálya zárja az ujjakat, megfogva ezzel a növénykéket. A fogóelem forgása közben, annak alsó helyzetében (a talajba helyezés pontján) a fogóelemek szétnyílnak és a palántákat a csoroszlya (2) által nyitott barázdába engedik. Az elengedés pillanatában a palánták szárainak végénél „V” alakban elhelyezett tömörítõ kerekek (3) tömörítik vissza a talajt. A forgó palántázó elemek meghajtása egyenként a tömörítõ kerekektõl, vagy központilag a gépek járókerekeirõl van megoldva, fogaskerék (lánckerék) áttételek segítségével. Egy másik megoldásnál a láncos-fogóelemes ültetési rendszert alkalmazzák, amikor is az ültetõ személy – a menetiránynak háttal ülve – a palántatartóból a növényeket egy végtelenített láncra szerelt fogóelem-sorba helyezi és azok szállítják a palántákat a sornyitó csoroszlyák által nyitott barázdákba, amelyeket a tömörítõ kerekek „rögzítenek” a talajban. A tömörítõ kerekek – áttételeken keresztül – egyben a láncos-fogóelemes ültetõszerkezet meghajtását is biztosítják.

Az ültetõserleges, csészés palántázógépek mûködõ részeinek felépítése hasonló a láncos-fogóelemes gépek konstrukciójához. Ennél az ültetési rendszernél a kezelõ személyek – a menetirányban ülve – egy vertikális körpályán mozgó serlegekbe helyezik a palántákat és azok a serleg pályájának alsó (holt) pontján kerülnek a talajba. Az ilyen konstrukciójú gépek többségénél a sornyitó csoroszlya el is marad, mivel a hegyes aljú (csúcsos kiképzésû) csészék alakítják ki az ültetõlyukakat a növények (palánták) számára. Az ültetõcsészék alját alkotó, két részbõl álló csappantyús kiszúrószerkezet az alsó holtponton kinyílik és a palánták az ültetõlyukakba csúsznak. Az ilyen rendszerû gépek fóliafektetõvel egybeépítve is készülnek és az elõzõleg mulcsfóliával fedett talajba is képesek ültetni, mivel a csészés (serleges) ültetõszerkezet a fóliát is át tudja lyukasztani (2. ábra). A sornyitó csoroszlyákkal is ellátott gépeknél a palánták a csészékbõl az ültetõbarázdába kerülnek, rögzítésüket tömörítõkerekek végzik el.

A palántaültetõ gépek egyik nagy csoportját a forgóadagolós (revolverfejtáras) ültetési rendszerû gépek képezik (3. ábra). Ezeknél a gépeknél az ültetõ személyek a palántákat egy horizontális körpályán forgó adagoló szerkezetbe helyezik, amely különbözõ számú, általában 6–8–10–12 db csészébõl, serlegbõl áll. A serlegek (csészék) forgás közben a palántákat az ejtõcsõ fölé szállítják. A palánták az ejtõcsöveken keresztül gravitációval hullanak a sornyitó csoroszlyák által készített ültetõ barázdákba és a talajba rögzítésüket – a különbözõ kialakítású – tömörítõkerekek biztosítják. A palánták tõtávolsága a forgóadagoló áttételeinek változtatásával állítható be.

A szalagos adagolószerkezettel rendelkezõ gépeknél a palántákat – lejtõs – szállítószalagok szállítják a kiültetés helyére. Minden sorhoz egy-egy szalag tartozik és a gépek nagy elõnye, hogy egy kezelõ több ültetõsor kiszolgálását is elvégezheti és így nagyobb ültetési teljesítmények elérésére is lehetõség nyílik. A szalagsoron érkezõ palántákat pneumatikus-hidraulikus szerkezet választja szét, illetve helyezi az ültetõárokba. Az ilyen gépek egy része fóliafektetõvel is kombinálható.

Az automata palántázó gépeknél a kezelõ(k) munkája csupán a palántaanyag pótlásából áll, minden részmûveletet a gépek automatikusan elvégeznek. Jellemzõjük a nagy ültetési teljesítmény, a korszerû felépítmény és a kiegészítõ berendezések sokféle felhasználhatósága. Az automata rendszerû palántázók traktorvontatású és magajáró kivitelben is készülhetnek. Néhány palántaültetõ gép és az általuk kiültethetõ palántaformák/méretek a 2. táblázatban kerültek összefoglalásra.

A palántaültetõ gépeken a növénykék biztos megeredését – a palántázással egyidejûleg – a gyökereikhez kiadagolt (1–2 dl) vízzel biztosítják. A 400–600 literes víztartály a gépek vázán van elhelyezve és a vízpótlás az adagoló elemekhez gravitációs úton történik. A különbözõ tõtávolságokat az egyes fogóelemek számának változtatásával, ill. a hajtó áttételek módosításával lehet beállítani. A pontos, egyenletes tõtávolságú palántázás akkor biztosítható, ha a palántaszállító elem kerületi sebessége és a gép munka- (haladási) sebessége a talajba éréskor megegyezõ, de ellentétes irányú, így a két sebesség eredõje „0”, vagyis a palánta a talajhoz képest relatíve áll. A gépekhez – opcionálisan – mûtrágya és talajfertõtlenítõ szer kijuttatók is beszerezhetõk.



A palántaültetõ gépek választéka

A Mezõgazdasági gépek katalógusának adatbázisában 5 ország 17 gyártója, 47 típusának több, mint 600 ültetõgép változata található meg. A 3. táblázatban a hazai gyakorlatban megtalálható jellegzetesebb típusok fõbb mûszaki jellemzõit közöljük.

Dr. Fûzy József